Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-11-14 / 80. szám

XX (VI.) ÓYÍcl** n.

80. szám.

Sznl,ríárd, I9UI november 14.

TOLHAVARHEGYE EJ A KÖZÉRDEK

Előfizetési ár:

Egész évre . 16 korona

Eél évre .... 8

Negyed évre ... 4

Egy szám ára , . 16 filler.

Előfizetéseket és hirdetéseket n kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkeresk'-d« •* r.-t. Ssekszárdon.

Egyes számok ugyanott kspható*.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőségi telelon-szám: 18 és. 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. »fám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes köziem- nyék. •

Kiadóhivatal : Vármegye-utca 133. szám.

Az előfizetési pénzek da hirdetések ide küldendők.

Néptanítóknak.

ha az előfizetést ég*** évre előre beküldik, A kor. *

Főszerkesztő: Dr. LECFO-D KÚT NÉL. Feli-lös szerkesztő: BOJNAR ISTVÁN. Főműnk» társ: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Távirat. - Telefon. - Express.

— A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai —

Felmentett föszolgabi.ó.

Szeged (érk. d. u. 2 óra)

A szegedi kir. törvényszék a Simon Ákos táblabiró által Pelrovics Mihály battónyai főszolgabíró ellen indított rágalmazás és becsületsértési perben ma hirdette ki az Ítéletet, mely a főszolgabírót felmentette.

Az indokolás szerint a vádlott nun bizonyította ugyan be az általa felhozott tényeket, de megállapittatott, hogy Simon táblabiró kisebb ügyviteli szabálytalanságokat követett el, melyek azonban sem a bűnvádi, sem a fegyelmi eljárás megindiuisára alapot nem nyújtanak.

Vonatösszeütközés.

Uiidapenf, érk. délután 2 óra 10.

A főváros közelében a Nagykátáról indu’ó személyvonat összeütközött egy teher- vonattal. A személyvonat kocsijai összezu- zódtak. Nagy rémület keletkezett és a kocsiromok alól vérfagyasztó sikoltozás hal látszott. 18 utas életveszélyesen megsebesült, akik külön vonaton a fővárosba vitettek és a Rókus kórházban helyeztettek el. — A katasztrófa oka hibás váltóállítás volt

TÁRCA.

___labuntur anni...

Lassanként másfél éve annak,

Hogy utoljára láttalak.

A hónapok hogy elrohantak.

Mint egy rövidke pillanat!

Azóta, a mi rén diófánk Kétszer hullatta levelét,

Azóta az én árva szivem Sokszor sóhajtott te feléd!

Azóta a természet arcát Zizegő dér s fagy ülte meg,

Azóta az én bús szivemre Sötét felhő ereszkedett.

Azóta ... oh, de hagyjuk azt el,

Mert fájdalmat okoz csupán Ne kutassuk, mi volt u*óta.

Hanem, hogy mint lesz — ezután !

Kövg Árpád,

A gyöngysletbiíl.

Irta: Várfeonyl István. —-Mert hogy voltam, voltam t»i* én Katón».

Fék tetárgára festett Fák előtt

VU oktattam a hatalmas

tivikle őt. —“

Petőfi.

i.

»Erinnerung an mein Diensijahr!« Eszembe jut az a közismert kép, melyen ez a felírás ékeskedik s a melyen köröskörül, mint egy füzér, ábrázolva vannak ágyuk, puskák, kardok s egyéb félelmetes katona-»szerszámok* és különböző csapatnembeli katonák, mig a középen, jobb

Fellázadt hajósszemélyzet.

Titel, (Érkezeit délutin 2 óra 20 perckor)

A »Hazám« nevű gőzös kolera-halálozás miatt a Tisza közepén vesztegzár alá vettetett. Ugyanott egy Blaskovits Gyula nevű matróz kolerában megbetegedett. A hajószemelyzet rémületében azt követelte a hajóskapitánytól, hogy rögtön szállítsa ókét partra és m vei a kapitány ezt nem tette meg, megrohanták és veresre verték. A fellázadt hajón szuronyos csendőrök tartják fenn a rendet.

Halálos ba'eset.

Nagyvárad. (É'k. d. u. 2 ó i 4J p.)

Hoffman József tüzérfőhadnagy ma délelőtt kétkerekű fogatán megjelent a korzón Sétakocsizás közben lovai egy automobiltól megijedve, megbokrosodtak és a kocsit elragadták. A főhadnagy kiesett, vagy kiugrott a kocsiból, de oly szerencsétlenül, hogy szörnyet halt

Tolsztoj magányba vonult.

ftloszírv... (Éik. d. u. 2 óra 30 perc.)

Világszerte megütközést keltett a hír, hogy Tolsztoj Leo gróf. a hírneves agg orosz iró és költő, jásznapoljánai birtokáról eltűnt. Állítólag azért tette ezt, mert felesége méltatlan bánásmódját nem akarta tovább tűrni és élte utolsó napjait teljes elvonultságban óhajtja tölteni. Családja mindenfelé kerestette, de eredménytelenül. Mint moszkvai sürgönyünk jelenti: Tolsztoj egy kalugyer- kolostorba vonult.

kezével asztalhoz támaszkodva, áll egy büszke tartásu katona,mellén azelmaradhatatlan »schiitz- bojt*-tal. A kép színes nyomású, az alak mindegyiknél ugyanaz, — fej nélkül, azt a fényképész illeszti oda s esetleg a csillagokat a gallérra. Ez a katonakönyv, no és a »szabadságos virág,* amit a katona emlékül a gyöngyeiéiből hazavisz. A katonakönyvet el arja, a szabad-ágos virág csakhamar Julisnak, Zsuzsinak a kezebe kerül, — de a képét üveg alá helyezve, be- rámáztatja s a nadfedeles hajlók kis ablakos »első szobájának* legnagyobb dísze s a család büszkesége, gyönyörűsége lesz. — Ez a kép jutott eszembe, midőn a gyöngyéletre emlékezve, újra a feszes »császári mundér«-ba képzelem magamat s képek jelennek meg előttem a múltból, amikor a fárasztó napi »Beschaftérung* után »kivágódtunk a stadt* ba, vagy tele tüdővel fujtuk, gondtalanul, tan hamis hangon, de őszinte érzéssel a budai Hadik-kaszárnya egyik »manschaft-zimmer«-jében, — miközben vágyó szemmel tekintettünk a Durih hatalmas ölén széles barázdákat hasitó, hazafelé menő nagy hajók után:

»Marschadjusztérungban állok egész nap,

Gyenge villám feltöri a eakumpikk.

De a szivem nem töri fel semmisein,

Haptákban is érted dobog kedvesem.*

Szép idők, gondtalan élet!

.... Önkéntes káp'ár voltam az u. n. »boldogtalan századinál. De sok is kijutottakkor nekünk.

.... Rekkenően sütött az augusztusvégi nap a szent őrinci tarlókon gyakorlatozó 31. gyaloghadosztály csapataira. Reggel 4 órától I talpon voltunk s csináltuk a szebbnel-szebb schwarmliniakat, pufogtattuk a sok vaktöltést s »izzadtunk a dicső borjubőr alatt *

Délután 2 órakor fáradtan, piszkosan, kitikkadva, de három ezred »musik«-jának lelkesítő I

A mi vasutunjk.

Huszonöt év óta folyik a küzdelem a szekszárd—sárbogárdi vasúti-vonal ismeretes mizériáinak orvoslása érdekében.

Szekszárd és az egész vidék gazdasági visszamaradnának egyik tényezője ez a szerencsétlen szárnyvonal, amely a fővároshoz való közelségünk dacára, úgyszólván teljesen kiközösi ott bennünket a világít egálomból.

Budapestről vagy Becsből Szekszárdra és vidékére utazni, .ivagy megfordítva, mindenkor nagy elhatározásokba, tusákba került mindeddig, annyi időveszteséggel és kényelmetlenséggel járt ezen, egyébként aránylag igen rövid vonalon való utazás.

És hogy ez a nehezkes, bonyodalmas és fárasztó összeköttetés Budapesttel, az egész ország forgalmi, kulturális és gazdasági gócpontjával mennyi hátránnyal, anyagi kárral járt összes közviszonyainkra és első sorban gazdasági érdekeinkre nézve, azt fölösleges ezúttal bővebb magyarázatokkal illusztrálni.

A helyi sajtó, a város, a vármegyei törvényhatóság, ipari és kereskedelmi köreink évről-évre sürgették, kérelmezték vasúti forgalmi viszonyaink javítását, se szeri, se száma a mindenkori kormányokhoz fölterjesztett feliratoknak és a közbenjárt küldöttségeknek. Minden iparkodásunk, panaszunk és kérelmünk eredménytelen maradt és valósággal fdtumszerü következetességgel visszautasították a mi legjogosabb kívánságainknak és legszerényebb keretbe illesztett igényeinknek teljesítését. - ;

Érthető volt az egész vasutmenti nagy

indulója, trombiták rohamra fújó hangja mellett, hangos hurrah kiáltásokkal csináltuk az utolsó sturmot — s szuronytszegezve foglaltuk el a pusztaszent'őrinci uradalom srérüskertjében ellenségnek kijelölt — granáriumot.

Lefújás. Besprächung ! S indultunk vissza, könnyen, tréfálódva s mintha nem is tízórai fárasztó gyakorlatot végeztünk volna, hangos énekszóval harsogtuk el:

»Nincsen a császárnak több oly katonája;

Mint az a szép gróf Jellasich-baka,

Ha kiáll a placcra.

Ha kiáll a placcra s magát mutogatja,

Valamennyi szőke, barna kislány,

Ha ki ránéz, rábia !<

S amint úgy délután 4 óra felé beérkeztünk a kaszárnyába. kárörVendő arccal újságolja a «napos», hogy • Vakparédé hat órakor!»

Csendes elképedés. Csak az, aki a sziveket vizsgálja, tudja, hogy hány káromkodást nyelt él a regulához szokott sok baka-száj s hányán tűnődtek azon, hogy hiába várják őkét a Zsófik, Katik, nem csinálnák-e msjd az ered- menytelen várakozás után «front und fligel Verenderung»-ot s ki kapja helyettük a félretett libacombot es «vergóniá» t? A fáradtságra s a fárasztó őrség-szolgalatra nem gondolt egy sem.

Menázsiztunk s utána neki álltunk a *vas- apparát»-nak. (E't pedig nem azért hívjak vas- apparátnak, mert vasból van, bár tényleg az, hanem mert mosdás céljára szolgái).

Csakhamar állt a «vakparádé !» — Hangos vezényszavak, tisztelgések s beosztások.

«Ein Unteroffiicier, 1 gefreite. 1 spielmann, elf lnfantériszttn !► — hallom. — No, ez nekem szól!

A magyar államvasutak Andrássy-uti központi igazgatósagához osztottak be. Én voltam a *Avach-kommendás».

. .. Az őrség felvá tása alkalmával volt cask időm embereimet szemügyre venni s akkor vet-