Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-11-10 / 79. szám
XX. (VI.) évfolyam 79. szám. Szek^zárd, 1910 november 10. Elufuetési ár : Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona 8 „ 4 16 fillér. Előfizetéseket ős hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad a Molnár féle könyvnyomda ős papirk*retkedén r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: liétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-száin: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdek!» <>«Hze* köziéin «'nyék. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130 szám. Az előd'.etéai pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha a/, elodzetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Laptulajdonosok a szerkesztők. Túuirot. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A magyar delegációból. Becs. (Érk d. u. 2 órakor). A magyar delegáció ma délelőtt folytatta a hadügyi albizottság jelentésének tárgyalását. A magyar kormány részéről Khuen- Héderváry gróf miniszterelnök és Hazai Samu honvédelmi miniszter volt jelen. A közös hadügyminiszter nevében Hoff marin Hugó altábornagy beszélt és reflektált az általános vitában elhangzott felszólalásokra. A felszólalók legnagyobb része azt kívánta, hogy a hadügyminiszter legyen tekintettel az ország anyagi teljesítő képességére. Biztosítja a delegáció tagjait, hogy a közös hadügyminiszter ezt az elvet mindig szem előtt tartja. Felvilágosításokat ad a hadügyminiszternek a védtörvény reformjára vonatkozó törekvéseiről. A ma szolgáló tiszteknek nincs okuk panaszra, mert anyagi helyzetükön könnyítettek. A legénység anyagi ellátása is javult és ez ellátás további javítása is célul tűzetett ki. Az önkéntességi jogra vonatkozólag az a felfogás lép előtérbe, hogy az előkészítő tanfolyamok ne adjanak jogosultságot az egyévi önkéntességre. Azt az aggodalmat, hogy a kétévi katonai szolgálat behozása aránytalanul nagy újabb terhekkel és költségekkel jár majd, alaptalannak tartja. A tiszteknek a legénységgel való durva bánásmódja ellen a hadvezetóség igen eré- lesen jár el. Végül a hadügyminiszter köszönetét tolmácsolta az országos bizottságnak. & honvédelmi miniszter a kecskeméti katonai botrányról. BfCü. (Érluzett d. u. 2 óra 20 f>) Hazai Samu honvédelmi miniszter nyilatkozott a kecskeméti tiszti afférre vonatkozólag, ahol két közöshadseregbeli tiszt ittas állapotban az utcán számos járókelőt, köztük több nőt bántalmazott. A miniszter kijelentette, hogy, ha igaz az, amit ez esetről a lapok Írtak, úgy a tisztek elveszik méltó büntetésöket és a legszigorúbban fogják őket büntetni, rangjukat elvesztik és börtönbe kerülnek. Bosnyák dolgok. A magyar delegáció egyesük négyes albizottságának tárgyalásai nyomán hirtelen, mintegy Deus ex machina — felbukkant a távolból a magyar politika egén a szerencsésen okkupáit és szerencsésen annehtált Bosznia és Hercegovina kepe. * Ez a kép manapság, akár közelről, akár távolból nézzük, erősen Sphinx szerű és Janus-arcu. Nem csoda tehát, hogy mindenkinek felszólalásán, aki a delegáció al- bizottsági tárgyalásán e kérdéssel foglalkozott, bizonyos kelletlenség volt észrevehető, ami nem másra vihető vissza, mint arra a bizonytalanságra, mely ezidőszerint az annek- tált tartományok a'kotmányos berendezése és államjogi hovatartozandósága kérdésében uralkodik. Az elhangzott felszólalások között a legjellemzőbb Kossuthé, aki nagy nyomatékkai hivatkozott arra, hogy a függetlenségi párt harminc évvel ezelőtt helytelenítette az okkupációt és hogy ő, mint miniszter, csak erkölcsi kényszerből és politikából járult hozzá az annexióhoz; más szavakkal: Kossuth még miniszter korában sem helyeselte az annexiót, de azért elfogadta azf, mert lemondásával nem akart krízist provokálni (és ezt mondjuk mi erkölcsi kényszernek ;) de elfogadta azért is, mert meg akarta mutatni, hogy Magyarország nehéz időben helyt tud állni a nagyhatalmi érdekekért, amely cselekedet másnak, mint politikának nem minősíthető. Jellemzőnek mondjuk e kijelentéseket azért, mert hiszen köztudomású, hogy nemcsak a függetlenségi párt, hanem a magyar közvélemény igen széles rétegei sem helyeselték ezelőtt 50 évvel az okkupációt. Ki nem emlékeznék Széli Kálmán pénzügyminiszterségére, aki éppen az okkupáció miatt mondott le tárcájáról és lemondásához még a király meggyőző kérlelése ellenében is megingathatatlanul ragaszkodott? Vagy Bittó István volt miniszterelnök esetére, aki az okkupáció elk‘uzéco miatt lett végleg kegyvesztetté és akit Őfelsége személyesen oktatott ki arra, hogy az okkupáció «nemcsak Attdrássy politikája, hanem a királyi ház politikája is». Avagy végre Tisza Kálmán miniszterelnök hires debreceni beszédére, melyben kijelentette, hogy neki Boszniából és Herczegovinából még az okkupáló magyar bakák cipője talpára ragadt porszem se kell?! Es dacára annak, hogy az okkupáció a magyar közvéleménynek nem kellett, az okkupáció mégis meglett, mert meg keltett lennie. A történelmi perc adva volt cs a nagy Attdrássy megragadta és kihasználta azt, az okkupációval nemcsak rég elvesztett magyar tartományodat szerezve vissza, hanem egy- i úttal oly hatalmas pozíciót szerezve a Balkánon, melyből nemcsak katonai, hanem gazdasági érdekeinket is feltétlenül biztosíthatjuk. Attdrássy e poliiikája mintegy egyenes megcáfolása annak a régi axiómának, hogy «népet akarata ellenére még a jóra se lehet kényszeríteni». Andrássy bizony rákényszeri- telle a magyar népre az okkupációt és a magyar vezető államférfiak vállalták e politikát, mert meggyőződtek róla, hogy az okkupáció lehet dinasztikus, lehet nagyhatalmi politika, de első sorban magyar nemzeti politika is, védelmi és támadó harcvonal- ban egyaránt. Ma már az okkupációból annexió lett es pedig a magyar állam történelmi jogai alapján, de bár e jog ónkhoz való ragaszkodás eltökélten él is bennünk, lépten-nyomon érezzük, hogy mily nagy mulasztást követett el a magyar kormány és különö-en a magyar társadalom, midőn 3 évtizeden át lehet mondani ügyet se vetett a megszerzett két tartományra és megelégedve azzal, hogy azok kormányzása a közös pénzügyminiszterek utján magyar kézbe került. lehet mondani: semmit se tett arra, hogy Bosznia es Hercegovina a magyar kulturális, közgazdasági és politikai élet ellenállhatatlan hatáskörébe kerüljön. Ez tagadhatatlanul nagy mulasztás volt, melynek pótlása most, hogy a két tartomány annektáltatott és bizonyos autonom jogkörrel ruháztatott fel, némileg megnehezült, nem is szólva arról, hogy az annektált tartományokra most már Ausztria is jogigényeket táplál, önzetlennek éppen nem mondható keblében. De ha nehézségekkel van is e dolog összekötve, a mulasztásokat mégis pótolnunk kell és e téren a súlyos feladat oroszlán- része a magyar delegációnak jut, mely ellenőrzési joga alapján döntóleg éreztetheti befolyását és akaratát a bosnyák ügyek alakulásába. Éhez azonban az szükséges, hogy a delegáció ne csak hangoztassa, hanem gyakorolja is ellenőrző jogát, amely joggal való élés annál hatékonyabb lehet, mert ez a jog a magyar kormányt és a magyar törvényhozást is csorbítatlanul megilleti. Különös megnyugvásunkra szolgálhat, hogy az annektált tartományok kormányzati és fófelügyeleti joga Burián István báró közös pénzügyminiszter kezében van, akinek nemcsak kormányzói rátermettsége, de magyar hazafisága is elismerten kétségtelen. Azok a kiváló eredmények, melyeket Burián báró Bosznia és Herczegovina politikai, közgazdasági és kulturális rendezettsége, sőt hatalmas fellendülése terén felmutathat, a legjobb bizonyíték arra, hogy méltó utóda ő Kállaynak, ez izig-vérig magyar status- férfiunak, aki egész munkás élete szeretetét és gondoskodását pazarolta Boszniára. Ezt a szeretecet és gondoskodást az egész magyar társadalomnak örökölnie és innentől fogva tanúsítanunk is kell a bosnyák dolgok iránt, mert bármily általános is lelkűnkben az az érzés és tudat, hogy Bosznia a magyar korona jogán és Őfelsége koronázási esküje folytan minket illet, ezen jog elvi hangoztatásával nem szabad megelégednünk, hanem delegációnak, törvényhozásnak, kormánynak és különösen a magyar társadalminak mindent el kell követnü ik, hogy Boszniában és Hercegovinában se a nagyhorváti utópisták, se a nagy-szerb demagógok, se a nagy- osztrák politikai kalandorok gyökeret r.e verhessenek, hanem e gyökerek irogatásával a magyar állam történeti jogai iépésról- lépésre felélesztessenek és az egész vonalon érvényesüljenek. F. NI. VÁRMEGYE. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 9-én tartotta november havi ülésé: Apponyi Géza gróf vbt tanácsos, főispán elnöle- lete alatt Jelen voltak: Simont sits E'ettíér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán kir. tar ácsos pénzügyigazgató, Drágíts Imre dr. tiszti főorvos, Kiss Erna dr. tiszti ügye-z, Padányi Andor kir. tayfe'- ügyelö, Atacs Zoltán műszaki tanácsos, Orffg Lajos, Kovács S. Endre, Sass László közgazda- sági eiőado. Szabó Karoly, l'örök Bála, Fekete Ágoston, Bernrieder Janos, Beke Ferenc kir. ügyész, Bern'ieder József. _
