Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-11-03 / 77. szám
XX. (VI.) évfolyam 77. szám Sz**k*zárd, 1910 november 3 MÁRK ÉJ A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona Fél évre .... 8 „ Negyed é\re . . . 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizet se kei ős hirdetéseket & kiadó hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és |>apirk**reskedés r.-t. Szekszárdim. Egyet srámok ugyanott kapható'. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemtenyésztéai felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleion-szám : 18 és II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca S. saám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzé* és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést ege*» évre előre beküldik, « kor. Főszerkesztő: Ur. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Fómunketárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósitásai. — A postatakarékpénztár és a honvédség. Budapest, érk. délután 2 óra 30. A postatakarékpénztári intézmény napról- napra nagyobb tért hódit. Hazai honvédelmi miniszter a mai napon elrendelte, hogy a m. kir. honvédcsapatok tiszti és legénységi illetményei januar elsejetői a m. kir. postatakarékpénztár cheque forgalma utján folyósittassanak. A kerületi haubiztosság es a honvédkerületek részére folyószámlát nyitnak, amelynek alapján a kifizetések eszközöltetni fognak. Kompromisszum a készüzotés ügyében. Becs. (lírlt. d u. 2 óra 40 p.) Az osztrák és a magyar kormány között a készfizetések felvételére vonatkozólag a következő megegyezés jött léire: Amikor az osztrákmagyar bank financiális szempontból elérkezettnek látja az időt a készfizetések felvételére, a bankkormányzóság erre vonatkozólag a két kormányhoz sürgős indítványt tesz és ennek alapján a két kormány a parlamenthez fordul. (Fentartással közöljük e Bécsből eredő értesülést, mert más oldalról nyert információk szerint a kormány részéről szombatnál előbb e kérdésben hiteles részletek nem kaphatók. A szerk.) Haldokló szultán KonHtantinápoly, (Érk d. n. 2 ó. 45 p.) Szalonikiből jövő távirat szerint Abdul Hamid exszultán utolsó óráit éli. megőrült miniszteri tisztviselő Budapest, (érk. d. u. 2 óia 55 pere.) Rónay Gyula dr. keresk. miniszteri fogalmazó hivatalában megőrült. A hivatalszobákat sorra járta, azt hirdetve, hogy ő a miniszter. Majd dühöngeni kezdett, és alig tudták megfékezni. Beszállították a lipótmezei elm gyógyintézetbe. Ég az ecsedl láp Szatruár. (É k. d. u. 2 ó-a 5J p) Az ecsedi láp 300 hold terjedelemben lángokban áll. A szekszárdi rendőrkapitány fegyelmi Ügyében a belügyminiszter az 1 es másodfokú hatóság felmentő határozatát a polgármester erre vontkozó felebbezését elutasiiatásával — indokainál fogva helybenhagyta A horvát választások. A horvátországi képviselőválasztások véget értek és az eredmény? Huszonegy bánpárti képviselő megválasztása. Ez a pozitív eredmény semmi esetre se jelentéktelen. De van e mellett negativ eredmény is és ez az. hogy a magyar nemzeti felfogással hadilábon álló egységes horvát- szerb koalíció, eddigi túlnyomó többségéról leolvadt egy 33 főből álló kisebbségre, mely e mellett csaknem egyenlő arányban horvát és szerb csoportra hullott szét. Az említetteken kívül még számos párttöredék került ki a horvát választási urnából: jogpártiak, Starcsevicsisták, párton- kivüliek, szociálisták. radikálisok, parasztpártiak, amiből kétségtelen, hogy a horvát nemzeti akarat elfordult ugyan az eddigi többséget képviselő horvát—szerb koalíciótól, de nem adott uj alkotmányos többséget és tulajdonképen Tomasich Miklós bán most jutott csak ama feladata teljesítése elé, hogy a párttöredékekből egy egységes többségi pártot alakítson, melynek feladata, hogy a Magyaroszággal való állami egységet, az úgynevezett uniót becsületesen fentartsa. Ezen különben épenséggel nem könnyű feladat megvalósítását lehetővé teszi azon körülmény, hogy a megválasztott 88 horvát képviselő között az unionista elemek többségben vannak és hogy e munkájában Tomasich bán 21 képviselőre támaszkodhatik, kik az ő legsajátabb pártját alkotják. Mig tehát az előbbi horvát választás alkalmával Rauch bán alatt a magyar koalíciós kormány támogatásával sikerült a horvát unionista képviselőket kiirtani, addig Tomasich bánnak a Héderváry-kormány támogatásával sikerült az unió híveit meg- sokasitani. Ez a politikai fordulat Horvát- Szlavonországban eléggé érdekes és tanulságos ugyan, de azért még messze vagyunk attól, hogy megnyugvással nézhessünk a horvátországi fejlemények elé, mert az ott mutatkozó jelek kivétel nélkül a legnagyobb mértékben aggodalomkeltők. Ilyen aggasztó jelenség a horvátok azon törekvése, hogy a magyar vasúti pragmatika a horvátok akarata szerint megváltoztattassák. Ez a horvát követelés a magyar államiság és a magyar törvényhozás sérelme nélkül nem teljesíthető, már csak azért sem, mert meg kell mutatni a horvátoknak, hogy a magyar törvényhozást szuverén munkájában a horvátországi képviselők se nem befolyásolhatják, se fel nem tartóztathatják. Aggasztó továbbá az a törekvés, hogy a létező horvát autonom ügyosztályok száma a földművelésivel szaporittassék. Elleneznünk kell ezt azért, mert alapvető részében megváltoztatása lenne az 1868-ban létesített magyar-horvát kiegyezésnek, mely liberális szellemével úgyis a kelleténél több szabadságot és jogot biztosított Horvát-Szlavon- országnak. TÁRCA. Hogy gyilkolták meg Erzsébet királynét? * — Luccheoi batáta alkalmából. — Irta: Sztáray Irma grófnő. Genfbe érkeztünk és megszálltunk a Hotel Beau Rivageban. Megbeszéltük, hogy egy órai pihenés után megyünk várost nézni. így is történt. Az utcák igen gyéren voltak vi'ágitva, mert a villany elromlott. A Rhone partján haladva, betértünk Dimierhez, hol egy gyönyörű asztalkát vásárolt a királyné Valéria főhercegnőnek karácsonyra ; de mert inkognitóját nem akarta elárulni, úgy rendelkezett, hogy ne küldjék lakására, hanem én majd intézkedem felőle holnap, ha betérek fizetni. Észrevette ő felsége, hogy közben magyar beszédünket a személyzet feltűnő kíváncsisággal hallgatja és megkérdeztette velem egyik kisasszonyt, hogy mit gondol milyen nyelven beszélünk. Éz némi tétovázás után azt felelte : azt hiszem, dánul. »Hát olyan csúnyának hallja ez a mi nyelvünket, indignálódott ő felsége, most már csak azért se mondja meg neki, hogy milyen nyelven beszélünk,. Azután kifordulva a boltból, tovasiettünk a Rhone mentén. Szeptember 10-ike volt gyónó napom. Siettem a templomba. Reggel pont kilenc orakor jelentkeztem a királynénál. Épen fésülködését végezte. Jó kedve és friss arcszinéből azt következtettem, hogy jobb éjszakája lehetett, mint * Most, hogy meghalt a genfi fegyhiiban Luccheoi Luigi aoarchista, ati kioltotta az életét Erzsébet királynénak, érdemesnek tartjuk közölni azt, hogyan ölték meg Magyarország Nagyasszonyát. nekem, de mikor elmondtam neki, milyen nyugtalanul aludtam s hogy idegesen és fáradtan ébredtem, ő felsége is panaszra fogta a dolgot: — Fáradt nem vagyok, de én is alig aludtam. Egy darabig valami olasz énekeseket hallgattam, később a világitó-torony zavart folyton változó színeivel és nem tudtam magam rávenni, hogy fölkeljek és becsukjam az ablakot. Talán úgy két óra körül aludtam el, de akkor, ami sohasem történt velem, rémülten fölijedtem. A magasban álló hold teljes fényével ömlött arcomba, miközben ágyam és az egész szoba misztikus világításban úszott. Aztán már nem is bírtam elaludni. Miután apróbb megbízatásokat adott, melyeket a városban kellett végeznem, megkérdeztem 5 felségét, megmarad e azon terve mellett, hogy hajón tér vissza Cauxba. Igen, egy óra negyven perckor indulunk. A személyzet menjen a tizenkét órai vonattal, mert nem szeretem a nagy fölvonulásokat. Egyszóval : minden úgy marad, ahogy meg volt határozva. Tizenegykor elhagytuk a hotelt. Végig sétáltunk, de nagyon lassan a Quai du Mont Blancon. ő felsége élvezettel sütkérezett a napfényben, gyönyörködött az utcán tova hullámzó forgatagban ; de rajtam erőt vett a nyugtalanság s figyelmeztettem, hogy ideje lesz a hotelbe visszatérni és fölkészülni az utazáshoz. A Beau Rivagehoz érve, ő felsége szobájába vonult, hogy felöltözzék. Nekem úgy tetszett, hogy tovább időzik bent a kelleténél s emiatt szinte érthetetlen idegesség fogott el. Ha | le találunk késni, teljesen magunkra maradunk itt, mert a személyzet, egy lakáj kivételével, már elutazott. Nem tudtam bevárni, mig-kijön, be-bementem hozzá és megkértem ö telségét, hogy miután a hajó kapitánya nem tudja, hogy utazni akar, küldjük előre a lakájt, hogy tartóztassa a hajót, ha netán érkezésünk előtt akarna elindulni. Ez megtörtént. Ezalatt a királyné látható élvezettel fogott egy pohár tej megivásához. — Felség, szóltam, már egy óra harminc perc van, induljunk, lekésünk. De 5 most teljes nyugalommal kiöblítette a poharat, melyből ivott, azután végtelen kedves mosollyal nyújtott.! át nekem. »No, no, Irma, előbb kóstolja meg ezt a kitűnő tejet.* A pohár reszketett a kezemben és ideges remegés fogott el, mialatt ittam belőle. Képtelen voltam kiinni. — Talán rosszat tesz magának — kérdé, mialatt csodálkozva nézett reám. — Nem, felség, csak, nyugtalan vagyok, félek, hogy lekésünk. — Végre felkészü*. Most élénken szétnézett a szobában és indultunk. Két alakra emlékszem, kik mélyen meghajoltak a kijárat előtt. Talán a hotel tulajdonosa és a portás lehettek. Egy óra harmincöt perc volt pontosan, mikor a kapun kiléptünk. Jó Isten ! hogy a reá következő öt perc nem tudott kiesni a Te időd folyásából ! A tó partján haladtunk előre, az én talpam alatt égett a föld. Épen a braunschweigi herceg szobra mellett haladtunk, midőn a királyné vidáman, mint a gondatlan gyermek, aki nem állja meg szó nélkül, ha valami a szemébe ötlik, rámutat két fára: Nézze Irma, virítanak a gesz- tenyefák. Schönbrunnban is vannak ilyen kétszer virágzók s a király azt írja, hogy azok is virágban vannak. — Felség, a hajó jelez — szóltam s önkéntelen olvastam utána a csöngetésre következő tompa konditásokat . . . egy . . . kettő . . .
