Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-10-27 / 75. szám
1910 október 27. TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK S Közigazatási jogunk nem tartott lépési a fejlődő korral, — elavult, — a gyámság alatt tartott, de nem gyámolított községek ezt az állapotot meguntak — élni, — mozogni óhajtanak. Vájjon a magyarországi községeknek nemrég megalakított országos szövetsége nem ezen a dermesztő állapoton akar-e részben segíteni ? Nekünk megvannak a nagy embereink és ha a hozzávaló feltételek meglesznek, a köz- igazgatás rrformja is megszületik. Ne menjen ez gyorsan, — számoljon ez jogi és nemzeti szokásainkkal egyaránt. Az 1871. és 1886. évi törvényeink nemzeti individuálitasunkkal nem számoltak. Hogy egyebet ne mondjak, ugyan hol találkozunk, akár jogunkban, akár rendeletekben azzal, hogy a községi oirók közjogi dignitásuk külső jeléül pálcát hordjanak ? Pedig ez a szokás kultiválatlanul él ma is népünkben. Nem egyszer láttuk, hogy a tisztujitást végző főszolgabíró eltávozta után a volt biró ünnepélyes hangulatban adta at a biró pálcát utódjának és mi tudjuk, hogy a biró pálca iránti tisztelet meg akkor sem homályosodon el népünkben, amikor érdemtelen személy kezében volt. Közállapotainknak az a hatalmas őre, a magyar sajtó is tudja már, hogy a magyar népet nemzeti szokásai szerint lehet és kell igazítani. Jól esik tapasztalnunk, hogy a magyar közönséget érdektelenségeből felverni és előkészíteni iparkodik arra nezve, hogy az uj törvény egyrészt az állampolgárok érdekét biztosítsa, más reszt a közigazgatás munkásainak sorsát is javítsa. És ebben a munkában az »Egyetértés« járt elő. A közgyűlés intelligentiája tiltja meg nekem, hogy ezt a régi politikai hetilapot ismertessem. Nekünk nincs erős anyagi fegyver a kezünkben, massal nem honorálhatjuk ennek a lapnak jóindulatát, mint azzal, — értsünk egyet, legyünk olvasói. Ennyi volna az, amit az egyesületet általánosan érdeklő dolgokról jelenteni bátorkodom. A közigazgatási jog fejlődéséről kevesebb jelenteni való akad. A politikai zavarok miatt szünet áliott be s csak a rendeleti jog mutatott helylyel-közzel előmenetelt, természetesen ez is csak a mindennapi élettel felvetődött es sürgősebb természetű kérdéseket rendezte. Ezek között igen fontos ránk nézve a Belügyminiszter 62,300/191U. számú rendelete, mely- lyel azt célozza, hogy addig is, mig a közigazgatás reformjáról szóló törvény megalkotta- tik, a törvényhatóságok szabalyrendeleti utón rendezzek a községi jegyzők szabadsagolasának kérdését. Azt hiszem, hogy a vármegyei szabályrendelet megalkotása előtt a varmegyei község jegyzői egyesület is meg fog kérdeztetni. A törvény mellett elvi jelentőségű határozattal rendeztetett az a kérdés is, hogy a községi szabályrendeleteket az 1910. évi ÁX. t.-c. 6. §. alapján nem 30, hanem 15 napos közszemlére kell kitenni. Áttérek mar most t. közgyűlés azokra a dolgokra, melyek egyesületuna működéséből folynak. A múlt évi közgyűlési jegyzőkönyvünkbe foglalt utasítás lolytan megszerkesztettem es beterjesztettem azt a kérvényt, melyben azt kértük a belügyminisztertől, hogy az — anya- könyvvezetes megvizsgalasara kiküldött miniszteri titkár azon utasításainak teljesitesei alól, — melyek nem folynak az anyakönyvi utasításból, az anyakönyvvezetők és a községek mentessenek fel. A kérvényhez csatolni kellett volna a községek képviselőtestületeinek vonatkozó határozatait is. A községek azonban határozataikat késedelmesen, különböző időben terjesztették be. E közben megérkezett a vármegyei alispánnak az a rendelete, mely szerint a községek csak a hely és szükséghez képest köteleztettek anyakönyvi szekrények beszerzésére, miáltal mind a kérvény, mind a határozatok tárgytalanná váltak és föl nem terjesztettek. Múlt évi jelentésemből kifolyólag jelentem továbbá t. közgyűlésnek, hogy a kisszékelyi jegyző állással kapcsolatos fizetés megosztása körül a község és az özvegy közt előfordult összeütközés most már bírói Ítéletekkel rendeztetett. A sárbogárdi járásbíróság a községet keresetével elutasította, — a székesfehérvári törvényszék felebbezés folytán a járásbíróság ítéletét helybenhagyta s a budapesti kir. tábla a beadott felülvizsgálati kérelmet elutasitatta. A perrel kapcsolatos költségekben a község lett elmarasztalva. Elnöki kötelességemből folyik annak a bejelentése is, hogy Marcsa Gyula szárazdi kartársunk és vele az egész elöljáróság ellen 19 8. évi junius hó 2-án folyamatba tett fegyelmi ügyben a főszolgabíró az első fokú fegyelmi határozatot meghozta, — melyben az elöljáróság többi tagjait felmentette, — kartársunkat pedig 30 korona birság megfizetésében marasztalta. A határozat julius hó 31-én lett kihirdetve. És mivel kartársunk a határozatban megnyugodni nem tudott s magam is a határozatban egy még elő nem fordult, megdöbbentő precedenst láttam, — a határozat megfe'ebezesevel kartársunk tudtommal dr. Debreczeni József tamási i ügyvedet vármegyénk kiváló jogászát bízta meg. Az ügy sorsából bővebbet meg ma nem tudok. Szintén a múlt évi közgyűlési határozatunkból kifolyólag két darab 50 koronás részvényt jegyeztem a jegyzők érdekeinek különös szolgálatára alapítandó »Uj politika« cimü politikai napilapra és a két részvény 30%-át, valamint szervezési költségekre részvényenként kért 5 koronát, összesen tehát 40 koronát utalványoztam egyesületünk pénztárából. (Folytatása köv.) Béri Balog Ádám elfogatásának 200-ik évfordulója. Most szombaton nevezetes évfordulóra virradunk. Kerek kétszáz esztendeje lesz annak, hogy a hősi vitézség, puritan becsületesség örök mintaképét, Béri Balogh Ádámot u szekszárdi határban a túlerő elfogta s Budán hóhér kezére juttatta. Béri Balogh Ádám a Rákóczi szabadság- harc egyik kimagasló, vitéz katonája volt. Nem e vármegye földje szülte, felesége Festetics Julia, Festetics Pál leánya révén került e megyébe, ahol a faddi, ma is meglevő ősi kúrián boldog családi életet élt. De őt is nemsokára megszállta a nagy idők nagy lelke, egyike lett a Rákóczi szabadság- harcz legdicsőbb alakjainak, egész a dandár- nokságig emelkedett s vértanuságával, ártatlanul kiomlott vérével is bizonyságot tett mély hazafias érzéséről, s arról a fanatizmusig n enő rajongásról, amelyet nagy fejedelme s a nemzeti szabadság szent ügye iránt elejétől, mindvégig tanúsított. Maga Rákóczi többször kiemeli az emlékirataiban. Kevés emberről nyilatkozik ily hízelgőén, dicsérve puritán jellemét, kipróbált vitézségét, megbízható hűségét. Thaly Kálmán, a Rákóczi-kor nagynevű történetírója is az ő alakját és Vak Bottyánét rajzolja meg a leg- szimpatikusabban, s különösen kiemeli páratlan becsületessége mellett nagy hadvezéri tudását, férfias bátorságát s nagy szervező talentumát, amelyet Béri Balogh Ádám, kivált Vak Bottyán halála után, a züllőben levő dunántúli lovasság újjászervezése körül kifejtett. A Dunaföldvárnál végbement átkelés kierőszakolása után újra lelket önt a dunántúli összes vármegyékbe, amelyek pedig már akkor kezdik elveszíteni a hitet a nemzeti ügy diadalában. Lovasságát a vármegyék támogatásával ismét valami 3000-re szaporítja, nagy gyorsaságával, nem sejtett bravúros attakjaival, örökös rettegtetője a császári hadaknak, ma itt, holnap ott üt rajtuk, fényes diadalokat aratva, mig mindjobban összeszorul körülötte a vasgyürü, az ellenség nagy száma. Baranya felől a ráczoktól szorítva, Szekszárdon, a csatári toroknál ma is meglevő Balogh fánál aztán utói érte a szomorú végzet. Fáradt, fakó lova nem bírta átugrani a szeles árkot, elesett, maga alá temette gazdáját. Itt aztán elnyomták, fogságba jutott. Pálffy bán levélileg hívta fel a feltélien meghódolásra, a hagyomány szerint azonban a rettenthetlen hős, a szekszárdi határban, úgy, ahogy megsebesülve feküdt, egy tábori dobon irta meg azt a büszke feleletét, amely a hatalmas bán epéjét a gyülölség legmagasabb fokára hevité. Budára vitték tehát. Pálffy ott is a tábornokság aiany nyaklánczát ígérte neki s 30 ezer hold első osztályú föld lett volna árulásának jutalma, de a nemes hős inkább választó a hűség, a becsület útját, Rákóczi iránt való tör- hetlen ragaszkodással s itt hagyva hü feleségét s hat kiskorú árváját, bátor nyugalommal lépett a vérpadra, amelyen kevés olyan nemesen gondolkozó fejet ütöttek le. íme itt van a vértanú dandárnok példás élete, megrázó tragédiája. Nem hisszük, hogy akadna közöttünk valaki, akit a most elkövetkező évforduló alkalmával meg ne ragadna ez a bus történet s egy könnyet, vagy legalább egy sóhajt ne szentelne a nagy hős emlékének. Ezt cselekedte Tóth Károly, Dunavédgát társulati igazgató-főmérnök is, amikor a nevezetes évforduló alkalmából a következő beadványt intézte a város polgármesteréhez : Tekintetes Polgármester ur ! Folyó hó 29-én lesz kétszáz esztendeje, hogy béri Balogh Ádámot, Rákóczi hires dandár- nokát a Baloghfánál elfogtak. A Balogh fája mindinkább enyészetnek indul, koronáját letörte a vihar, belseje elkorhadt, csak egy oldalága tengődik még, ideig óráig. A régi történelmi fák és emlékek fentartá- sára az egész országban látjuk a törekvést. — Balogh Ádám emlékét nekünk, unokáknak, kétszeres kötelességünk ápolni, fentartani, megyénk birtokosa volt, mienk volt. Szekszáruról és a Sárközből toborzottá merész katonáit, kikkel nem egyszer Bécset is rettegésbe ejtette: Balogh Ádám a nevem, Ha intéz vagy jer velem Kérem következő határozati javaslatomat terjeszteni a képviselő-testület elé : 1. Utasittassék a város mérnöke, hogy a Balogh fájának odvas törzsét cementtel töméssé ki, a még fennálló gályát támassza meg vagy erősítse meg. Egyáltalán a további elpusztulásnak állja útját. — Ezen csekély költségeket viselje a varos. 2. Állíttasson e helyen a város faragott termeskőből egy egyszerű emlékoszlopot Balogh Ádám emlékére, készíttessen tervet es költségvetést, a kivitelre és a költségek összehozására küldjön ki 5 tagból álló bizottságot. Szekszárd, 1910 október 25. Tóth Károly, Sz. v. biz. tag. Nem tudjuk, mit fog határozni a képviselő- testület e beadványra. Mi azonban Tóth Károly indítványa keresztülvitelével csak ideiglenesen rendezettnek látnánk a kérdést. Mert hisz a vármegyének van a fa fenntartására bizonyos alapja. Emellett Dőry Pál egykori alispán indítványára az 1906 október 17-iki vármegyei közgyűlés is megszavazott a pusztuló szilfa helyére egy méltó emlékoszlopra 1000 koronát s egyúttal megbízta az alispánt a további gyűjtéssel. Nos tehát a 200-ik évforduló a legalkalmasabb időpont arra, hogy ezt a gyűjtést a vármegye jelenlegi alispánja megindítsa. Megmutatta ő a Bezerédj szobor-alap pár év alatt való összeteremtésével, hogy minden lehet, ha erősen akarjuk, vagyis ha ő akarja. Helyeseljük tehát, hogy Szekszárd város kiküldjön egy 5 tagú bizottságot, de annak élére fel kell kérni a vármegye alispánját is, igy aztán nemcsak ideiglenesen, hanem véglegesen is megoldhatjuk ez égetően sürgős, hazafias kérdést. De ezenkívül még mást is kell tennünk. Népies modorban meg kell íratni és a nép között szétosztani a nagy vértanú élettörténetét. A márvány hideg, életettelen emlékjel, az ő tüzes, forró, hazafiao lelkének közvetlenebb, melegebb, egyenesen a szivekbe markoló tolmácsoló kell. Éz érteti meg azt a nagy nemes áldozatot, amelyet ő vérének hullásával a magyar szabadság szent ügyének hozott. Béri Balogh Ádám igazán csak úgy lesz halhatailan, ha hü, igaz világításban mutatjuk be a mai nemzedéknek, mely az ő gloriás alakját igazi nagyságában, fájdalom, ma még elképzelni sem tudja s még az úgynevezett Balogh fának történelmi jelentőségével sem igen van tisztában. B. HÍREK. — Egjhizkerflletl közgyfllés. Paptzentelés. A Dunameliéki ref. egyházkerület október 22. és a következő napokon tartotta évi rendes közgyűlését Budapesten. A közgyűlésen Baksay Sándor püspök és dr. Darányi Ignácz főgondnok elnökölt A tolnai ref. egyházmegye képviseleteben Kátai Endre esperes, Szilassy Aladár gondnok, Szabó Károly lelkészi, Bodnár István világi képviselők, Adóm József, a gyönki algimnázium igazgatója vettek részt. 23-án pap- szentelós volt. Vármegyénkből Gödé Lajos szekszárdi ref. lelkészt szentelték fel. Uj káplánok. A Dunameliéki ref. egyház- kerület most tartott közgyűlése alkalmából Baksay Sándor püspök — az esperesi kar megkérdezésével — intézkedett a káplán-küldés ügyeben is. Tolnavármegyében a következő helyek kapnak káplánokat: Faddon maradKövy Árpád, Dunaföldvarra pedig Orosz László, Kö- lesdre Szigethy Bálint ifjú káplánok, öcsénybe Pap Ákos teológus küldettek ki. Tolnaváralja is kap egy teológust.
