Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-04-18 / 19. szám
✓ TOLNAYÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK állam védelme alatt álló iparágak, tehát az összes iparágak, kivétel nélkül, csakis román munkásokat foglalkoztathatnak. Egyelőre 75° o-át a munkásságnak, de amint újabbakat szerződtetnek, azoknak már kivétel nélkül román állampolgároknak kell lenniök. A munkásság fizetésének 750/'o-át szintén román munkásoknak kell kifizetni s igy már eleve útját állják annak az esetleges visszaélésnek, hogy a 25°/o-ot kitevő idegen munkást jobban fizessék a román munkásnál. S emellett tudvalevő dolog, hogy a román ember természeténél fogva földmivelő nép, akinek nincsen semmi kedve az ipar és kereskedelem művelésére, de a kormány, mely belátja, hogy ipar és kereskedelem nélkül egy ország sem haladhat előre, szinte erőszakkal reákényszeriti a lakosságra az ipar és kereskedelem megkedvelését, üzését, kultiválását. A román gyárakban és ipartelepekben tehát ezzel a törvénnyel azt érik el, hogy rövid időn belül az idegen munkásságot teljesen kiszorítják és csakis a benszülött román lakosság fog foglalkozni avval a hasznos és gyümölcsöző tevékenységgel, amely egyedül képes egy ország jólétét, gazdagodását, prosperálását előmozdítani. A románok tehát, ez a kis, igénytelen ország, kézzel-lábbal igyekszik, hogy állampolgárainak jólétét, megélhetését, minél hathatósabb eszközökkel előmozdítsa, minden téren odatörekszik, hogy azok érdekeit viselje a szivén, akikből az ország románsága csakis nemzeti erősödést válthat ki s nem nézi azt, hogy egy szomszédos állam érdekei ezzel mennyire s minő fokon sértetik meg. Nálunk! Az iparvédelmi akció csak addig terjedhet, ameddig az az osztrák ipar érdekszférájába belé-nem vág. Mihelyt osztrák érdeket sértene, amely nélkül pedig a magyar érdekek megvédése el sem képzelhető, azonnal lefújják illetékes helyről az egész akciót s nekünk tovább kell küzködnünk, tovább kell erőlködnünk egy olyan erős versenytárs legyűrésén, amelynek ipara ezerszerte gazdagabb, ezerszerte erősebb a miénknél. S igy szemmel láthatólag el kell buknunk abban a küzdelemben, melyet a mi kezdetleges iparunk a fejlett osztrák iparral folytat. El kell buknunk könyörtelenül, a reménység leghalványabb kilátása nélkül. Nem segíthet rajtunk semmiféle iparvédelmi akció, sem állami segély, sem subvenció. Ameddig az osztrák versenytársat le nem rázzuk a nyakunkról, ameddig lehetetlenné nem tesszük az egyetlen versenyt, addig a magyar ipar fejlődéséről, előrehaladásáról, győzelméről nem beszélhetünk. A kis Románia ime példát mutat, hogy miképen kell az ország érdekeit, kímélet és tekintet nélkül a szomszédokra, megvédelmezni. Ha a magunk kárán nem tudunk okulni, tanuljunk legalább a más hasznán, hiszen már eléggé nagykorú nemzet vagyunk, hogy az orrunk hegyénél messzebbre lássunk ?! Vagy még mindig ott tartunk, hogy akkor térünk eszméletre, mikor már fejünk felett kigyuladt a fedél ?! Itt az idő, az ország helyzetében olyan változások lehetnek, melyek az ipari előrehaladásra óriási hatást gyakorolhatnak. Rajtunk múlik tehát, hogy a saját védelmünkről, mi magunk, a mi akaratunk gondoskodjék. A gyermekvédő Liga közgyűlése. Az országos gyermekvédő Liga helyi bizottsága folyó hó 14 én, délatán 3 órakor tartotta a városháza dísztermében ez évi alakuló gyűlését gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos főispán és dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklete alatt. Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, főispán lelkes szavakkal üdvözölte a megjelenteket. Mély háláját és köszönetét nyilvánította a iga vezető sége nevében a jobbára nőkből álló közgyűlésnek s kikérte a nemes ügy felkarolására elsősorban hölgyeink, azután minden nemes emberbarát további lelkes támogatását. Ezután Rác: József az ünnepély rendezője tüzetesen beszámolt a mait év eredményéről, mely körülbelül 430 koronával gyarapította a nemes célt s egyúttal előterjesztést tett az ünnepség rendezésére vonatkozólag s bemutatta annak programmját, amelyet a közgyűlés egész terjedelmében el is fogadott egypár módosítással. így Kovácsáé Nagy Lujza azt indítványozta, hogy amennyiben az darusításra szánt tárgyak beszerzése nagyban csökkenti a jövedelmet, hivassanak fel a nemes célt szivükön viselő emberbarátok, hogy az elárusitáshoz szükséges tárgyakat ingyenesen ajánlják fel a liga céljaira. — A rendezőség ehhez képest felkéri a nagy- közönséget, szíveskedjenek a jótékonyság oltárára virágot, cukorkákat, süteményt, a bortermelő urak pedig zárt és megjelzett üvegekben, minél több jó szekszárdi bort küldeni. Bodnár István indítványára azt is elhatározta a közgyűlés, hogy megkímélni akarva a közönséget az ilyen alkalmakkor elkerülhetetlen nagyobb megadóztatástól, jótékonysági jegyeket árusít el, amelyeknek ára darabonkint 3 korona. Aki ezt megvásárolja, egyszerűen hivatkozhatik reá s meg lesz kiméivé az elárusító hölgyek további kapacitálásától s tetszésétől függ, hogy vásároljon-e még valamit, vagy sem ? A közgyűlés a gyermeknap megtartását május hó ő re (áldozócsütörtök) tűzte ki. — Az ünnepély kezdete délután 3 óra. Ezt megelőzőleg a helybeli iskolák tanuló ifjúsága felvonulást rendez, az urnáknál fillérjeit leadja és szétoszlik.— A tanuló ifjúság felvonulásához az intézetek vezetőit és a tanári kar tagjait az elnökség ez utón is felkéri. Lesz térzene is. Az urnákat és jótékonysági sátrakat a korzón állítják fel. Az egyes sátrakhoz beosztott urhülgyek ez utón kéretnek fel az elnökség által a közreműködésre. A jótékonysági jelvények, melyeknek megváltási dija 3 korona, az nap adatnak ki. Az egyes sátrakhoz szükségelt tárgyakat és pedig virágot, italokat és cukorkákat szíveskedjenek a gyermeknapnak d. e. 9 órájáig a bizottság megbízottjához, Rácz Józsefhez a helyszínére küldeni. — Az első sátor (virág). Beosztott hölgyek : Szentkirályi Mihályné, Kovács Dávidné, Leopold Kornélné Ágoston Istvánná, Bodnár Istvánná, Hayt Ferencné, Rubinstein Mátyásáé, Bajó Jánosné, Kramolin Gyuláné, Balázs Gézáné, Tekus Vilmosné, Wigand Jánosné, Beöthy Károlyné, Pataky Jákóné, Szondy Erzsiké, Szabó. Bözsike, Laky Irén, Rill Mariska, Gyer- gyay Margit, Székelyi Margit, Wigand Hedvig, 2 deli vértes a hidegvérű és vasfegyelmü német kezei alatt! Mindenki tudja a szomorú eredményt!... Csaknem az egész hadsereg — császárostul együtt — elfogatott. »Mete« várába lettünk internálva, hol az októberi kapituláció után felette nagy számmal feküdtek a német sebesültek. Engem, a fogoly francia nőt is a német katonák ápolására rendeltek. Megadással tűrtem helyzetemet s teljesítettem emberbaráti kötelességemet, lelki szemeim előtt lebegett az Üdvözítő parancsolata: »Jót tegyetek mindenekkel, semmit abból nem várván« . . . Ugyan mit is várhattam volna még! . . . Hazám letiporva, katonái lefegyverezve, szivem szerelmének tárgya halott, én magam vagyontalanná lett fogoly ápolónő . . . Azonban az Urnák utai nem a mi utaink ... Az egyik tiszti szoba lett munkálkodásom színhelye, hol a gárda hadtest előkelő születésű tisztjei között egy rokonszenves arcú, fájdalmait nagy önmegadással tűrő ifjú, asztalkáján német imakönyv és pár kötet egyházi beszédgyüjtemény, az ágy feletti táblán eme felírás: »Anton Vogel, mil. Pfarr«. Nem tudom megmagyarázni, mi okból, de vonzódtam hozzá s mintha odaadóbb szívességgel ápoltam' volna a többieknél . .. Szelíden válaszolt kérdéseimre s valami megható gyengédséggel vigasztalt. Megtudtam tőle, hogy a szász hadtestben szolgált, mint evangélikus tartalékos tábori lelkész s lelkesítő szónoklata közben i találta a francia golyó »Orleáns«-nál, különben j Zittan-i születésű s ha felépül oda is megy az egyik lelkészij állomé'a. Nem mondotta- ugyan, de szemeiből kiolvashattam a folytatást: Vajha veled együtt mehetnék vissza, ki nem nezted bennem az ellenséget, kinek gyengéd ápolásának köszönhetem Isten után felgyógyulásomat! . . , Szivemen az a régi érzelem, mely miatt lemondtam a világról, ismét erőt vett s midőn egyszer a csendes falusi magányt, az egyszerűséggel, de nemes munkakörrel egybekötött boldog családi életet dicsőítette s szelíd kék szemeivel hosszan rám nézett: lelkem csoda- szerüen átváltozott. Szemeimből könnyek folytak. Kezeink forró szorításban egyesültek s bizonyára egész lényemet fogolyává tette. A német ez esetben is legyőzte a franciát ... Csakhamar újra felvettem leánykori »Blanka« nevemet s a hadtestparancsnokság helyiségében, majd a strassburgi evangélikus templomban ünnepélyesen egybekeltünk. A béke megkötése után a fogolyok kicserélésével 1871 tavaszán elfoglaltuk uj otthonunkat. Most már mint élemedett hitvese lelkész férjemnek, gyermekeink s híveink körében — felejtve a múltat — élünk boldogan 1 — Lemondtam hitemről, elhagytam hazamat s ami miatt annyit szenvedtem, újra meghódoltam előtte ! Ám ítéljenek el érette sokan, de bizonyára igazat is adnak; én pedig vallani fogom hogy: i «A szeretet mindeneket eltűr, mindeneket elfedez és soha el nem fogy!? Ágoston Böske, Treer Ilonka, Halm Annuska, Szondy Kata, .Schlosz Ibolyka, Friedman Ilnnka, Takács Margit, Kovács Bianka, Lengyel Ilonka, Kövessy Magda.Második sátor (sütemény, cukorka). Holub Jánosné, Káldy Gyuláné, Volf Arnoldné, Stokinger Jánosné, Pazár Dezsőné, Csizmazia Gézáné, Hoffmann Sándorné, Nikitics Irnréné, Treer Józsefné, Joob Imréné, Horváth Ignácné, Egri Béláné, Debulay Imréné, Franek Jánosné, Dömötör Mikiósné, Ántal Pálné, Hahn Ferencné, Győry Györgyné, Salamon Elza, Stann Sárika, Stann Mariska, Cservényi Ilonka, Stokinger Milike, Hoffman Edit, Babies Angyalka, Dreven Erzsik, Erzsiké, Kamarás Józsa és Jolán, Szabó Juliska, Herczeg Harcsa, Schmideg Margit, Polgár Márta, . Mayer Gizella, Kálmáu Teréz. Harmadik sátor (hűsítő italok és trafik). Fejős Imréné, Hazs- linszky Gézáné, Pesthy Pálné, Leopold Lajosné, Boros Zoltánná, Schultz Gusztávné, Janosits K.-né, Soltész Sándorné, Müller Ferencné, Kozacsek Józsefné, Jakab Lászlóné, Spányi Leóné, Török Ottóné, Mayer Gyuláné, Szabó Jánosné, Matzon Kálmánná, Reich Árminná, Szeghy Sándorné, Schvirián Józsefné, Szászy Endréné, Zipszer Ja- kabné Brebovszky Elememé, Matzon Béláné, Haugh Béláné, Mikecz Endréné, Kaminszki Jánosné, Wigand Janka, Szondy Lili, Klieber Gizi, Szabó Mariska, WigandT Eczi, Mathis Böske, Reichl Elza, Salamon Bözsike, Szerémy Margit. Jótékonysági jelvényeket elárusítanak: Szondy Liliké, Haugh Margit, Schlosz Ilonka, Klieber Gizi, Friedman Ilonka, Micski Miczi, Ágoston Bözsike, Kövessy Magda. Az urnákat lezáró bizottság dr. Szentkirályi Mihály elnök, dr. Kramolin Gyula, Dömötör Miklós és Rácz József bizottsági tagok. Az ünnepélyen gróf Apponyi Géza is jelen lesz. A helybeli kereskedő urakat úgy mint a midtban, ismételve felkéri az elnökség, ■ hogy a gyermeknapot megtartani szíveskedjenek. 1910 április 18. Választási mozgalmak. PerczelDezsőa munkapárt jövőjéről. Ennek a hétnek elején a félegyháziak nagyobb küldöttséggel tisztelegtek a kormánynál, jelöltet kérve a Justh-párti Holló Lajossal szemben. Ez alkalommal Perczel Dezső v. b. t. t. a küldöttség tiszteletére rendezett lakomán a következő érdekes kijelentéseket tette : T. uraim ! Azután a négy esztendő után, amely dermesztő álomként nehezedett erre az országra, midőn a hajnal első sugarai kezdtek mutatkozni, én is azok közé tartoztam, akik bizonyos aggodalommal néztek annak elébe és tanakodtak önmagukban, vájjon lehet-e ezeknek a sugaraknak hinni, hogy hoznak-e ezek pirkadó reggelt, vagy pedig tovább tart még az éjszaka. És örömmel látom, hogy azoknak volt igaza, akik felismerték és csakugyan az ébredés hajnalát látták meg. (Tetszés). És hogy ez csakugyan igy van, arról engem leginkább egy körülmény győz meg. Én, aki oly szerencsés vagyok, hogy úgy a pártvezérnek, valamint pártomnak bizalmából a választásokat vezető végrehajtó bizottság élén állhatok, talán első sorban látok be a fnostani viszonyokba és mondhatom, hogy a sok örvendetes körülmény közt a legörvendetesebbnek azt tartom, hogy igen sok olyan helyen, ahová mi legvérmesebb reményeink közt sem mertünk volna felülről mozgalmat indítani, a mozgalom alulról, szinte önmagától indult meg. (Élénk éljenzés.) Ez mutatja azt, hogy nem mesterségesen csinált alakulás ez, hanem hogy természetszerű szükségességképpen az emberek leikéből magából nőtt ki. Erre. eklatáns példát éppen Félegyháza szolgálhatott. Örömmel tölt el annak a hire, hogy Félegyházán nemcsak hogy megalakult a nemzeti munkapárt, de oly szépen fejlődő mozgalom van, hogy a legszebb reményekkel vagyunk elteltve a siker iránt. (Lelkes éljenzés.) Arra ürítem poharamat, hogy a zászlót, amelyet ma kibontottak, győzelemre vigyék. (Lelkes éljenzés és taps.) A szekszárdi választókerületben, a Batthyány- párt a múlt héten megkezdett agitációt még nagyobb hévvel folytatja. Még pedig mivel a Szabó-párttal szemben Szekszárdon mutatkozó pár száznyi többség nem elég a mandátum elnyeréséhez, a buzgó kortesek a vidékre vetették magukat, hogy amint a párt orgánuma irja, a Szekszárdon remélt 1000 (?) szavazathoz, a külső községekből szerezzék meg a még hiányzó 4—5 száz voksot. Meglehetős higgadt szemlélői voltunk eddig a dolgok folyásának, de ma már hírlapírói becsületbeli kötelességünk figyelmeztetni minden józan belátásu s elfogulatlan embert, hogy az agitáció jóval túllépte a megengedett határt, amennyiben nem a politikai meggyődődések között fennálló ellentétek, de itt-ott a felekezeti türelmetlenség, sőt határozottan a legféktelenebb vallási izgatás jegyében folyik. Különösen Bátaszékről kapunk — ma még hisszük — túlzott híreket. Égyházi férfiak
