Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-10-06 / 69. szám
TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1910 október 6 2 és a nemzet kölcsönös megértésének garanciáit egy ujjal, egy nagyon lontossal szaporítja : lássa be mindenki, hogy a nemzetnek joga van gyászolni azokat, kiket az osztrák hatalmi tultengés legdrágább kincsüktől, életüktől fosztott meg. Tudja meg mindenki hogy a nemzetnek is van mit megbocsátania; a nemzet meg is bocsát, bár nem feled. Vésse mélyen a szivébe az osztrák császár, hogy a magyar királynak vannak a leglojálisabb alattvalói a világon, ha segíti feledhetni ama véres napokat, amelyek az osztrák császár nevében virradtak reánk. Hogy a hivatalos Magyarország is megmozdul e napon, az erős fokon fonja szorosabbra az érzelmi kapcsot a korona és a nemzet között. Ez a szentelt fájdalomnak gyümölcse, eredménye. Nemcsak »egy könyv beszél hazánk nagyságiruD, de a jövőbe vetett tekintet biztató reménységgel gyógyit- gatja a borongós őszi napnak fel-íelujuló fájdalmát. A drágaság. Az aktuális gazdasági problémák leg- aktuálisabbika, mely ma, úgyszólván mindenkit foglalkoztat, a drágaság kérdése. A közgazda érdekes jelenséget lát benne, a szegény aggódással néz a jövőbe, a középosztály korlátozza igényeit, a gazdaságpolitikai ellenfelek pedig fegyvert kovácsolnak belőle a másik leküzdésére vagy meggyanusitására, — közben pedig az árjegyzések folyton emelkedő irányzatról számolnak be. A drágaság kérdése olyan csomó, melyet sokan akarnának megoldani s a legtöbben még csak jobban összebogozzák. Mert a drágaság nem egy és nem két ok szüleménye, a drágaság problémája a legkomplikáltabb rejtvény, melynek megfejtéséhez mindenekelőtt — objektivitás szükséges. Az objektivitás pedig ritka erény. Nemcsak nálunk, hanem egyebütt is. Agráriusok és merkantilisták, munkások és munkaadók, mind a maguk szemüvegén nézik az áremelkedés fejlődését s egyedül az ellenfélben keresik a ható okot. Az agráriusok a közvetitö kereskedelmet okolják a drágaságért. Sok kézen fut át az áru, mig a termelőtől a fogyasztóig jut. íme, a drágaság oka! Rövidítsük meg ezt az utat s nem lesz drágaság. Az iparos már nem a kereskedőben látja a baj okát, hanem elsősorban az agrár vámok hatásában. Ez a meggyőződés különösen Magyar- országban általános és a német statisztikusok megcáfolhatatlan módon mutatják ki, hogy az iparos Németország mekkora áldozatot kénytelen hozni azért, hogy a német földbirtokos magasabb földjáradékot húzhasson Kimutatják, hogy egy hat tagból álló család a szabad-kereskedő Hollandiában 21 márkáért vásárolhat annyit, mint a Ruhr kerületben, Németországnak e specálisan iparos vidékén 23 márkáért s hogy Enschéde (Hollandiában) és Gronau (Németország) piaci árjegyzései között, dacára annak, hogy csak öt mérfóldnyire vannak egymástól, a fontosabb élelmicikkekben a következő eltérések tapasztalhatók; Enschéde Gronan Rozskenyér (0.5 kg.) 4.5 cents 6 5 cents Buzakenyér (0-5 kg) 7 9 » Vaj (0.5 kg.) 65 » 81 » Marhahús (0 5 kg.) 45 » 48 > Sertéshús (0 5 kg) 42 5 » 48 » Tej (liter) 7 » 9 > Hogy ezek az árkülönbözetek milyen fontos tényezői az olcsó termelésnek, az a körülmény igazolja legjobban, hogy számos német iparos közvetlenül a holland határ mellett létesített vállalatot s munkásainak holland területen épített lakásokat. Franciaországban is éget a kérdés; a franciák egyik legnevesebb közgazdásza, a »bourgeois« Leroy-Beaulieu Paul, vezércikkekben foglalkozik a kérdéssel. Szerinte az a legfontosabb kérdés, hogy vájjon állandó ,avagy csupán átmeneti jelenséggel aliunk-e szemben s adatokkal bizonyítja, hogy a mai drágaság — legalább a legtöbb cikkben — az utolsó évek termőviszonyaiból folyó és múló jellegű áralakulás. Azok, akik az utolsó harminc év áralakulását teszik megfigyeléseik tárgyává, többnyire megfeledkeznek róla, hogy 1880-tói 1900-ig az előző évtizedekhez képest, jelentékeny árcsökkenés volt észlelhető. Emile Levasseur nagyszabású ankétban tanulmányozta a kérdést és oda konkludál, hogy dacára annak, hogy az élelmiszerek 1900. óta rohamosan emelkedtek, 1908-ban mégis alacsonyabban álltak, mint 1880-ban. Az élelmiszerek árának összege 1880—1885-től 1902-ig és 1905-ig esett, majd 1905 tői 1908-id emelkedett, amit az index-számok a köveíkt/. jkben juttatnak kifejezésre: 1880-ban 111.9, 1902-ben 99.8, 1905-ben 98 és 1908-ban 106.5. 1902-től 1908-ig 8.5 százalékkal emelkedtek, 1908-ban mégis 5.4 százalékkal alacsonyabbak, mint 1880-ban. A drágulás főleg 1905-ben vált érezhetőbbé és az utolsó négy évben 8.5 százalékkal emelkedtek az árak. Amig 1908-ban a búza ára még alig emelkedett túl az utolsó 20 év árainak átlagán, 1910-ben hirtelen 28.25 frankra szökött, vagyis Franciaországban ezidőszerint teljesen érvényességre jut a 7 frankos gabonavám (hektoliteren- kint). A búza árának emelkedése a kenyér drágulását vonta magaután, amennyiben a 3306 párisi péküzlet közül 1909. augusztusában a négyfontos kenyeret 53 üzletben 85 cent.-ért, 1593-ban 80 cent.-ért, 1709-ben pedig 75 cent.-ért adták, mig 1908-ban ugyanezen időben csak egy pék mérte 85 cent.-ért, 1434-ben 80 cent.-ért, 801 ben 75 cent.-ért és 734 ben 70 cent.-ért ugyanazt a mennyiséget. Leroy-Beaulieu az aggódó tömegeket azzal vigasztalja, hogy a második császárság idejében a kenyér ára szintén 80 cent. volt és hogy a hivatalos »pákpénztár« (Caisse de la Boulan- gerie) ezidőbén épen azért létesült, hogy legalább ezt az árnivót ne haladják túl. Franciaországban a liszt mellett fontos a bornak, ezen, úgyszólván általános élvezeti cikknek — oly nagyfokú drágulása, amilyen csak a filoxera pusztításának idején volt észrevehető. Természetesen ez is csak átmeneti jelenség, mert hiszen nemrégen még túltermelésről panaszkodtak a délvidéki szőlősgazdák s féltek, hogy a hihetetlenül alacsony árak mellett sem tudnak túladni boraikon. Az egyetlen cikk, melynek drágulása; Leroy Beaulieu szerint, r.em múló, hanem állandó jellegű, a hús. Ennek oka, hogy a munkások életmódja, standardja a bérek javulása következtében emelkedett s hogy ezáltal a húsfogyasztás sokkal általánosabbá vált. Egyben a vágott állatok inferioriusabb húsa iránt megcsappant az érdeklődés, aminek következtében a vágás kevésbé gazdaságos és a jobb részek megfeleően drágábbak lettek. Íme a drágaság problémája francia meg- világitásban! Látjuk tehát, hogy e baj nem speciálisan magyar, hanem nemzetközi s mindenütt egyforma erővel üti fel a fejét. Ami speciálisan magyar jelenség, az nem a drágaság, hanem a kereset hiánya, ami a drágaságot érezhetőbbé teszi. Az állam által eltartottak nagy száma erősen sínyli a drágaságot s ugyancsak nehezen viselik el azok, akik vállalkozási hajlam és alkalom híján nem játszanak aktiv részt a termelésben. Ha az uralkodó drágaság nagyobb munkásságra ösztönözné azokat, akik régi jövedelmükből nem tudnak megélni, ha kereső pályára szorítaná azokat, akik ma lenézik a nem úri munkát, mi termelésünk megélénkitését eredményezné, akkor csakhamar nem vennők észre a drágaságot, sőt akkor áldás lenne a rettegett baj . . . VÁRMEGYE.----------------------------------* ■ -■>-----------------------------------------------------------— Útépítés, A gyönk—hogy őszi törv.ható- sági közút 0—11'97 km. közti szakaszára vonatkozó helyszíni bejárás alkalmával egyértel- müleg létrejött megállapodásokat a keresk. miniszter jóváhagyólag tudomásul vette. Högyősz község kérelmét, hogy ez útvonal végszakasza a tervtől eltérőleg Hőgyész községbe vezettessék, a miniszter nem találta teljesíthetőnek és pedig annál kevésbé, mert a most kiépítendő közúttal a község amúgy is már kiépített törvható- sági közúttal van összekötve. Az igénybe veendő földterületek egységárait a miniszter elfogadta, Derengő pásztortüz, mintha csillag lenne, Hol az ég lehajlik, csillog amott, messze. Kikigyúlad újra el-elalv<5 fénye, Mint a szívnek végső, kétkedő reménye. Csendes az est, csak a langy szellő fuvalma Sóhajt a sárguló levelek közt néha. Az én sóhajomnak visszhangja ez talán .... Visszhangra egyebütt, hajh, sehogysem talál 1 Évek múltak és amaz oszlop villámfogója ismét szikrát pattantott ki egy ifjú szerelmes szivéből. Kiss Józsi, surján parasztfiu szedte csinos versekbe szive érzelmeit, megénekelve a torony tövében szerelmesével való együttléte idylli óráit. Irt ő még igen sok, többé s kevésbbé sikerült verset. Mi, méltányolva szép tehetségét, a versgyűjteményt bemutattuk országos hirü költőknek s a fiút pártfogásukba ajánlottuk nagy uraknak, hogy ami hiányzott, az iskolai képzettséget megszerezhesse. De hiába! Ő aztán Amerikába ment s onnan kaptam tőle a t. Szerkesztő ur engedelmével alább közlendő érdekes levelet. Érdekelni fogja a nagyérdemű olvasó- közönséget ez a levél, mint annak bizonysága, hogy egy népfia, ki az elemi iskolát végezte, önmivelés utján mily általános műveltségre tudott szert tenni. «Édes Tisztelendő Ur 1 Vagy öt-hatodfél évvel ezelőtt, a kölesdi dalosegyesület egy hangversenye alkalmával a Tisztelendő ur egy felolvasást tartott és engem, a «Csonka torony»-ra való hivatkozással — «Kölesd népköltőjének» nevezett. A «Csonka torony» születése óta közel két évtized suhant el fölöttem s az akkori ábrándozó suhancból komoly férfi lett, aki jelenleg a földgömbnek a Csonka toronynyal átellenes oldalán, a rézbőrü Indiánok vadregényes hazájában gőzmozdonyt vezet. A «Csonka torony» szerzője már néhányszor fordult meg azon a helyen, ahol vagy 45 évvel ezelőtt Habsburgi Miksa mexikói császárt, embernek. A nagy lexikont arra nézve, akinek megvan, kiegészíti s arra nézve, akinek nincs meg, pótolja. A Franklin Kézi Lexikona az adatok megbízhatósága és pontossága dolgában is a legnagyobb gonddal van kidolgozva. Szerkesztősége Radó Antal, a kitűnő iró vezetése alatt csupa kiváló szakemberekből áll, akik a maguk szakmája körén belül a legnagyobb lelkiismeretességgel és gondossággal végezték feladatukat, úgy, hogy a lexikon adataira nyugodtan támasz- kodhatik bármikor bárki. Három szép, vaskos kötet, kitűnő tartós papiroson, szép metszésű, nagy betűkkel, száznál több színes és fekete képmellékletekkel, Ízléses és erős kötésben. Az ember szívesen lát maga előtt, az íróasztalán, kézikönyvei közt három ilyen rokonszenves külsejű, okos kötetet. Az ára A Franklin Kézi Lexikonénak mindössze 54 korona. Megszerzése tehát senkire sem jár nagy anyagi nehézséggel. Minden jel arra vall, hogy hamarosan nagy kelendősége lesz s úgy meggyökerezik minden házban, hogy művelt magyar ember meg sem lehet nélküle. A kölesdi obetiszk. Négyen voltunk együtt, egy őszi alkonyaikor, sétálni a Sió partja mellett; gyepes dombláncolaton. Ezen dombok egyikének csúcsán, két vén diófa között állott a Kiss József kölesdi népköltő által, surján legénykorában megénekelt, általa «csonka toronynak» nevezett, obeliszk alakú emlékoszlop. Nem volt biz as csonka, csak a faragott homokköveknek, melyekből összeróva volt s amelyeket hatalmas vasrúd tartott erősen együvé, a köveknek sarkai, élei és párkányai voltak kissé lehorzsolódva. A csúcsa egy urnaszerü, bádogból kivert díszítményben végződött, amelyből majd egy ölnyi magas vaspálca meredt fel ég felé. Villámhárító lehetett a végén, még mindig meglátszott az aranyozás. Ezért nevezték villámhárító toronynak. Az idegenek valami csatatéri emléknek vélték, de nem az volt, hanem a még olvasható felírás szerint az Apponyi grófi család emelte az uradalom birtokba vételének emlékére. A másik három oldalon magyar, német és latin nyelvű felírás volt, legolvashatóbb a német, Mathyson versével: »Der Wesen unabsehbar Heer umschliesst der Liebe Band. Den Glühwurm, wie der Sonne Feuermeer schuf eine Vaterhand. Du winkst, Allmächtiger, wenn dort vom Baume Ein Blütenblatt entweht; Du winkst, wenn in dem unermess’nen Raume Ein Weltsystem vergeht.« Magyarul: >A lények beláthatatlan seregét a szeretet lánca fűzi össze. A féreg és a Nap lángtengere egy atyai kéznek alkotása, j A te intésedre, oh, Mindenható! ! Hull alá a fáról egy levél; I A te intésedre omlik semmiségbe egy naprendszer A véghetetlen űrben,« Nos, hát négyen voltunk együtt ott az oszlop tövénél: Kálmán Dezső és én, fiatal káplánok, Tóth Lajos akadémikus rektor és egy viruló hajadon, G- M. Elhatároztuk, hogy Petőfi, Tompa és Kerényi példájára költői versenyben megénekeljük ezt az estét s M. kisasszony emlékkönyvébe írjuk. — A másik kettő megvan K. D. versgyűjteményében ; az enyim — amelyre Kiss József hivatkozik, itt következik : f f Őszi est. Tűnik az alkonyat pirosló varázsa, Kél a tele holdnak halovány sugára. Kanyarog a Sió kígyódzó szalagja, Abba’ fürdik a hold reszkető alakja. Szőke kis lány szeme e'mereng a holdban; Szive, gondolatja tudja Isten, hol van. Ne nézd, kis lány, a hold bús halovány arcát, Elhalványul, meglásd, rózsapiros orcád
