Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-09-12 / 62. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . . 16 korona. Fél ev e .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Fómunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. A termésbecslés megbízhatósága. A ni. kir. földmivelésügyi miniszter augusztus hó végével ismét közre adta termésbecslési kimutatását, a mely felette fontos olvasmánya úgy a gazdanak, mint a kereskedő osztálynak. E szerint a világ összes búzatermése 991-36 millió q-ra van értékelve, vagyis 22'S millió métermázsával több, mint az előző évi, ami nemcsak fedezi a világszükségletet, de 18 millió q többletet is jelent. Ezt a többletet körülbelül a magyarországi nagyobb búzatermés tenné ki. Minálunk ugyanis 20 millió q-val többre becsülik az idei búzát a tavalyinál, tehát közvetlenül az 1906. évi 53 milliós rikoidtermés után következnék ez az év. E szerint a belfogyasz- táson kívül nemcsak Ausztria 13 millió q import szükségletét fedezhetnénk, de 7 millió q maradna a vámkülföldi exportra is. A rozs, árpa és zab világtermési viszonyai azonban már kedvezőtlenebb arányt mutatnak, mint a múlt évben. A rozs is jóval, a zab pláne 60 millió q-val kevesebb, viszont a tengeri kerek 100 millió q-val több. Nálunk ugyan a rozstermés 3 millió q-val több, ellenben az árpa, zab termés jóval kevesebb, mig a tengeri jelentékenyen több a tavalyinál. Ami pedig a világpiaci árakat illeti, azok a múlt évivel szemben alig változtak. A búzánál van csak nagyobb visszaesés, aminek oka az, hogy a múlt évben magunk is importra szorultunk s a búza árát növelte á vám, mig most ez export- képességünk folytán elesik, viszont a belföldi ár sülyedését s ezzel a nagyobb exportot a világpiaci árak akadályozzák. Ezen adatok szerint a magyar gazda tehát általánosságban meg lehet elégedve. Hát mindez nagyon szépen fest igy a papiroson. A legtöbb helyen azonban arról panaszkodnak a gazdák, hogy a cséplés nem igen igazolta a várt fényes eredményeket. A kereskedővilág sem tartja szentirásnak a terméskilátásokról s a kész eredmények megállapításáról szóló kimutatásokat, maga is megcsinálta magának a számításait s igy a világtermelésben nem ahogy pluszt, de mínuszt állapított meg, még pedig abból az okból, mert az importra szorult országok behozatali szüksége jóval nagyobb az előző évinél s ezt maga miniszteri kiadvány is 154 millió q-ra teszi. Nem esküdbe ik meg senki sem az egyik, sem a másik felfogásra. Viszont azonban indokoltnak látszik a kereskedelem aggodalma a hivatalos becslésekkel szemben. Nagy gazdasági elmaradottságunkat mutatja az, hogy nincs érzékünk a statisztika iránt, azt felesleges, szőrszálhasogató munkának tat tjük. Hashói készülnek tehát legtöbbször az ilyfajta kimutatások. A kormány szakközegei, a gazdasági tudósítók, a községek elöljáróságai bizony legtöbbször a zöld asztalnál, ötletszerűen írják össze az adatokat s be- valjuk másként ezt nem is tehetik, mivel más irányú teendőik annyira igénybe veszik őket, hogy idejük egyátaián nincs a helyszíni megbízhatóbb adatok beszerzésére. Nem említünk egyebet, minthogy például a magyarországi szőlőterületek nagyságát voltaképpen se ki sem tudja az országban, összeírták ugyan fejből a zöldasztaloknál, de a birtokivek egyátaián ki nem mutatják a művelésben történt változást. S hány ezer meg ezer hold búzatermő föld terem ma szőlőt, anélkül, hogy magasabb adó céljából a kincstár is érdeklődnék irántuk. így vagyunk a többi adattal is. Önkényesen kombinált a búzával s más egyébbel bevetett terület, a termés minőség s a cséplési eredmény, igy kombinált a végeredmény is. Pedig fontos nemzetgazdasági érdek úgy a termelőre, mint a kereskedőre nézve, hogy e tekintetben lehetőleg pontos adatok álljanak rendelkezésre. Milliók meg milliók forognak e miatt kockán s ne tessék azt hinni, hogy csak a börze érezte meg hatását az idei május-juniusi túl optimista termés becslésnek, a termelő zsebére ment ez a vérmes számítás s viszont milliók vesztek el börzei spekuláción, amikor hátrálni kellett az agarakkal, vagyis kisült, hogy 2—3 millió métermázsa búzával kevesebbre lehet számítani. Éppen ezért itt az ideje, hogy lelki- ismeretesebben kezeljük az úgynevezett gazdasági statisztika kérdését. Rendezni kell, vagy talán egészen újra szervezni a gazdasági tudósitói intézményt, amely igy be nem válik, sót kárt okoz. Ne csak járásonként, de lehetőleg minden nagyobb községben tartson az állam megbízható tudó- I sitót még pedig ahol szükséges, bizonyos szerény tiszteletdij mellett, mivel a jegyzői kar túl van terhelve amúgy is dologgal, nagyon alkalmasak volnának erre a célra a tanitók, kiknek legtöbbje maga is gazda. De meg aztán kötelezővé kell tenni minden földes gazdára, hogy földterületének mivel történt bevetését s a termés mennyiségét bejelentse, amit ha nem tesz, kimondandó például, hogy elemi kár esetén adóelengedés kedvezményében nem részesül. így aztán lesz megbízható termésbecslési kimutatásunk, egyébként soha. S erőssége lesz ez úgy a gazdának, mint a kereskedelemnek, amely igy tájékozatlansága folytán a világpiac konjunktúrái között ezrekkel, sót milliókkal fizeti meg azt a magyar élhetetlenséget, hogy itt a megbízható statisztikát afajta hasznot nem hajtó bolondos foglalkozásnak tartják. TARC A. A nem Is olyan „ré$l ]ó idök"-böl. Közli: Rátkay István. Úgy mondják : egyik kor ellensége a másiknak. — Lehet 1 — De az az egy bizonyos, hogy a múlt apró emlékei ez alól kivételek. Megyei, községi levéltárak sága pergamentjai között gyakorta találhatunk olyan kedves emlékekre, melyeken a mai, modernné vedlett emberi lélek is tud gyönyörködni. A negyvenes és ötvenes évek »céhládái« sok olyan feljegyzést rejtegetnek, melyek eddig nem kerültek nyi vánosságra. — Nemes famíliák »leveles ládái* őriznek egy-egy olyan emléket, amelyen a változó idők érdekességükben semmit sem változtattak. A komolyság épugy megvolt a régi emberekben s a régi szokásokban, mint ahogy megvolt a derűs humor is. S e két tulajdonság jellemezte a baráti érzést is. — Vasút, posta csak a kezdet kezdetén állott; hírlap ? alig egy- kettő. — Faluszéli cigány futott a levelekkel, »furmányosok« látták el a személy és áruszállítást, mert hát delizsánc sem volt ám mindeütt. Nehézkes volt biz ez, dehát szolgálta a célt mégis, minden »panaszkönyv« nélkül. A hetvenes évek változatos és patriarchalis viszonyaira vet fényt s egyben e kor derűs humorát igazolja az a költői levél is, amelyet egy nemes família, ilyen »levelesládája« mélyéről halásztam elő. Szereplői közül kevesen élnek már, akik életben vannak is, megöregedett, derék kedves bácsik s aligha tudnak már erről a költői levélről is. Nemcsak az ő viszontlátó gyönyörűségükre közlöm tehát itt szószerinl, hanem azért is: hadd lássa a kilenczszázas ember, mennyi derűvel, mily találó és cikornyátlan tömörséggel leveleztek akkoriban versben az emberek: Költői levél Tóth Imre urunk bátyánk Teés Úrhoz. Mottó: Faddot, Hadd ott. Nem jó ám a szatin manchesterre fótnak Indítják levelünk Imrének a Tóthnak, Aki íakósa lett a faddi bozótnak, Ahol spanyol meggybe faddi dohányt ótnak. Hogy vagy Imre bátyánk? Fzereted-e Faddot? Hogyha nem szereted, készülj, pakolj, hadd ott; Arabssal vegyes vér angol patipádon Könnyen átrepülhetsz hetedhét határon. Láttál-e már Imrénk, bodzafából drótot, Vagy baracklekvárból makaróni srófot, Tőröktől született nemet drótostótot, Szerecsen herceget, indiánus grófot ? Nem láttál? Elhisszük, talán nem h ettél, Okosan cselekvéd, hogy ilyet nem tettél, Mert, ha ilyet eszel: gyomrod meg is bánja, Feredőzni járhatsz el a cseh Karlsbádba. Itthon sok újság van. Külföldről, belföldről Jön a temérdek hir mind a négy táj felől, Legnagyobb szemeket arra meresztenek, Miket telegráfon gyorsan eresz'enek. Konsantinápolyhoz három mértföld Stambnl, Hej, amit ott ott főznek, nem eszel te abbul; Huszonöt háremhőlgy jut ott egy legényre, . Tudom fáj a fogad ily Istenverésre. Dánia közepén hires Madrid fekszik, Hol svéka svékussal naponként verekszik; Szörnyű a küzdelem, rettentő vérontás, Naponként kiürül százezer patrontás. Lissabonból szinte telegramm érkezett, Hogy Chicagó mellé kafferhad (érkezett, S a Missouri folyam oly nagy mérvben árad, Hogy majdnem elönti a stockholmi várat. A puskaport törik Bukarestben mákból, Nagy bőség van ott most n dóni kozákból, A kozák ebédel faggyút, mili-gyertyát S fo'vékony subickkal oltogatja szomját. Mindenfelé csak harc, az emberek hullnak, A németek immár Berlioig nyomultak. Sőt a hollandok már Amsterdamban vannak S a belgák egészen Brüsselig haladtak. Itt járnak mostan-ág nálunk a szoftányok. Oly igaz, mint ahogy tszta sváb Xagymányok. Torpedót keresnek, tucatszámra veszik Öregje és ifja, most ezzel nyerekszik. Nem csak erre, hanem lóra is van szükség. Épp tegnap járt tálunk egy törők küldöttség, Lovat vásárolnak, Faddra is lemennek, Tüzes lovaidat ajánl uk ezeknek. Itthon csali megvagyunk; egyik úgy, mint másik, Ez es/ik, az iszik, amaz pedig ásit, Bor, szóda, szulini, kugli, tirokk, fürdés Pipázás, lovaglás, aztán nagy heverés. Dr. Györky gyógyit, Guszti bácsi pipál, A kis Hesz citorán bus nótát furulyái, iCsery meg stemplit nyal, a Sándor sonkát nyel, A Búzás lassan jár, Szilágyi későn kel.
