Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-09-01 / 59. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1910 szeptember 1. Ezzel szemben a kiadás: Amortizációra és fenntartásra 9100 K Szolga fizetése ...................... 600 K Fü tő..................................... 1000 K Sz én.......................... 500 K Előre nem látható költségekre 500 K összesen 11700 K Még igy is marad tehát tisztán évi......................... 1450 K En nek a fontos, égetően szükséges kérdésnek megoldását tehát egy percig sem szabad tovább halogatni. Nem szabad komplikálni azt a csatornázás kérdésével sem. Utóvégre is már előzetesen is meg lehet a vizlevezetés irányát állapítani, igy felesleges a jövő zenéjét — a csatornázás kérdésének végleges megoldását bevárni. A dolog sürgős, punktum. S veszély van a késedelemben! Ha pedig a város szép szerével nem volna hajlandó ezt a nem csak Szekszárd, de úgyszólván az egész vármegye közönsége egészségügyét veszélyeztető kérdést mihamarabb megoldani, akkor a felsőbb hatóságnak, a vármegye közönségének kötelessége rendet csinálni. Hisszük azonban, hogy erre nem lesz szükség, mert a város vezetőségében meg van a jó szándék. Ne késlekedjünk tehát. Egy kis jóakarattal még ennek az évnek az őszén meg lehet kezdeni az általános köz- egészségügy jogos kívánalmaival s a város szegényebb néposztálya megélhetésének kérdésével oly szoros összefüggésben levő uj és teljesen modern közvágóhidnak megépítését. B. A tolnai református egyházmegye közgyűlése. A gyűlés megnyitása. A tolnai ref. egyházmegye ma tartotta szokásos évi közgyűlését, Kátai Endre esperes és Szilassy Aladár gondnok kettős elnöklésével Tolnavármegye székházában. A közgyűlést az esperes buzgó imája után Szilassy Aladár gondnok nyitotta meg, üdvözölvén a szép számmal megjelenteket. Emelkedett szavakkal emlékezett meg a király 80-ik életévéről, erről a nemcsak az országban, de az egész civilizált világban örömmel fogadott örvendetes eseményről. Azt hiszi, az egész közgyűlés hangulatát fejezi ki, ha az ménjét pompásan megülte ; ruhája, fegyverzete csillog az aranytól; zöld turbánján hajlong a drágaköves fehér forgó ; feltűnő magyar jellegű arca önkéntelenül is tiszteletet és rokonszenvet gerjesztett. A városháza előtt várja a tanács, körülötte a sok kiváncsi nép. A csengő tábori zene elhallgatásával (mert ezzel utazott) előlép Helmeczi uram s üdvözölni kezdi egy arabbal kevert török nyelvű beszéddel a mi azonban kissé nehezen megy. — Dzserra basa szelíden mosolyog, a nagytiszteletü Ur fáradságos igyekezetén — int kezével — s a legtisztább magyar nyelven köszöni meg a szives fogadtatást; majd lováról leszállva kezet fog a társaság minden egyes tagjával. Ámulattal vegyes örömhang tört ki a nagy közönség részé'ől erre a nem várt jelenetre. Csak Borbély Tamás uram gondolta magában. ez nem lehet más, mint az én boldogult Páthi barátom fia .... szakasztott az a forma! Töprengése csakhamar véget is ért, a midőn a török főur tovább is magyarul társalogván előadta kilétét, egyszersmind azon óhajtását is kifejezvén, hogy nagyon szeretné megismerni a városban élő rokonait! Nosza, megnyilvánult erre a magyar vendégszeretet; mindenki iparkodott a csapatból egy-egy katonát fogni magának hogy ellássa mindennemű jóval 1 A tanács is nagy vendégséget csapott. — Közben az atyafiak is megjelentek, kiket azután a pasa gazdagon megajándékozott jeles számú csengő piaszterekkel, ruhákkal és fegyverekkel! Három napon át tartózkodott a városban s könnyes szemekkel vett búcsút midőn visszaindult! 67 éves korában halt meg Drinápolyban; nem feledve el soha magyar származását; s a midőn alkalma nyílt, mindenkor segittette közeiébe került honfiait! . . . — íme a gondviselés munkája az egyszerű álvinista papfiu életében!. így vagyon föl jegyezve krónikában, bölcs tanulságul az utóoknak. — p d egyházmegye részéről az emberi erények és kötelesség teljesítés, minta képével szemben, a hódoló tisztelet és szeretet érzésének kifejezést ad. A közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta a gondnok eme szavait, viszont mély meghatottsággal hallgatta végiig azokat a kegyeletes szavakat, amelyekkel Ágoston István táblabiro el- hunytáról megemlékezett. Az esperes jelentése. Az egyházak képviselőinek s a távolmaradásoknak igazolása után Kátai Endre esperes felolvasta nagy gonddal összeállított jelentését, amelyben hű, markáns vonásokkal vázolta az egyházmegye és egyes egyházak múlt évi közállapotát. Megemlékezik arról a nagy változásról is, amely egy év óta a magyar nemzet politikai életében beállott. Szerinte a politikai helyzet mindég szorosabb összefüggésben van a ref. egyház vallástársadalmi és felekezetközi életével. Aggodalom nélkül, sőt bizonyos megnyugvással köszönti az uj érát, mert meggyőződése, hogy a protestáns egyház kárára más íelekezetüek igazságtalan előnyökre nem számíthatnak. Nem is volt, ma sincs semmi más kívánsága a politikai kormányoktól a ref. egyháznak, mint a vallás és közoktatási törvények igazságos, elfogulatlan végrehajtása, a vallás egyenlőség és viszonosság elvének meg- felelőleg. Szép kegyeletes szavakkal emlékezik meg ezután az esperesi jelentés Borzsák Endre és Ágoston István tablabiró, egyházmegyei tanácsbiró elhunytáról, akit »annyira megszoktunk magunk között látni, csöndes, figyelő alakján tekintetünknek oly jól esett megpihenni.« Ezután rátért a közállapotok vázolására, sorba vette az egyes egyházakban beállott nevezetesebb változásokat. Megemlékezett a gyönki gimnázium sorsáról is, Dombóvár, Gyönk, Tamási lelkes mozgalmáról. Állást azonban nem foglalt, mert arra, hogy a kérdést érlelje s tisztázza, elsősorban a fenntartó-testület hivatott A közgyűlés helyeslőleg vette tudomásul az esperes szép jelentését. Annak kinyomatását határozta el s az abban érintett Boromeus enciklikára vonatkozólag Szabó Károly e. tőjegyző referálása alapján a következő határozatot hozta: Az enolklika. »A közgyűlés nem mellőzheti hallgatással azt az esperesi jelentésben csak a sorok között olvasható kihívó támadást, mely az úgynevezett Boromeus enciklikában a protestáns egyház egyeteme ellen intéztetett s mint ilyen mindenütt visszatetszést és felháborodást szült. És ha közgyűlésünk ezúttal csupán arra szorítkozik, hogy az enciklikában foglaltakkal szemben felemeli tiltakozó szavát: teszi ezt azon meggyőződésben, hogy miként most kudarccal végződött a felekezeti béke ellen irányuló, vakmerő kísérlet, úgy az arra hivatott tényezők minden külső és belső támadást, mely akár a felekezeti békét megzavarná, akár az állam tekintélyén csorbát ütne, teljes eréllyel vernek vissza a jövőben is s ha kell, a szigorú megtorlástól sem riadnak vissza.* Az egyke. Borzsák Endre és Ágoston István emlékének jegyzőkönyvi megörökítése után megemlékezett a közgyűlés a »nemzetölő« bűnről is, amely az egyházmegye területén már hosszú idő óta rombol és pusztít, amely ugylátszik mind általánosabb lesz az egész vonalon. Sajnos, e hazánkra nézve igazán nemzeti szerencsétlenségre az egyházmegye sem tud orvosságot. A gyönki gimnázium »E kérdésben a közgyűlés addig nem foglal állást, mig az információra, irányításra hivatott tényezők megokolt javaslata tárgyalás céljából napirendre nem kerül, amikor aztán minden érv latbavetésével, nevezett intézet érdekeinek és jövőjének szem előtt tartásával határoz a közgyűlés e rendkívül fontos és nehéz kérdésben.« Folyó ügyek. Ezután rátértek a folyóügyek tárgyalására, így tudomásul vették Szondy Istvánnak tanács- biróvá, Szabó Károlynak egyházmegyei főjegyzővé, Bodnár Istvánnak világi főjegyzővé, dr. Hagymássy Zoltánnak világi aljegyzővé és Szaka eh Imrének egyházi aljegyzővé történt megválasztatását. Nevezettek a hivatali esküt azonnal le is tették. Valamint felesküdött dr. Szilassy Béla, a múlt évben megválasztott aljegyző is. Az uj tisztviselőket Szilassy Aladár szívélyes szavakkal üdvözölte, kifejtvén, hogy az egyháznak az egyéni vallásosságon kivül a tisztikar szorgalmas, odaadó, lelkes munkájára van szüksége. Ezt várja, reméli az uj tisztikartól s őket bizalommal üdvözli. Az uj tisztviselők nevében Szabó Károly főjegyző mondott hálás köszönetét. Ezután feleskették az esküre jelentkezett tanitókat, névszerint; Molnár Béla őcsényi, Kolofont András szekszárdi és Szabó József duna- szentgyörgyi tanitókat; kiket az esperes szívélyesen üdvözölt. Az Ágoston István elhunytával megürült tanácsbirói állás betöltésére a szavazást elrendelték, a szavazatok november 1-ig adandók be. Azok számbavételére Kátai Endre esperes, Tantó János, Jó Dömötör Károly küldettek ki. Gödé Lajosnak szekszárdi és Sebestyén Sándornak zengővárkonyi lelkészszé való megválasztatása végleg is megerősittetett, őket a közgyűlés bizalommal üdvözölte. A gyűlést folytatják. Népmozgalmi viszonyaink. Tolnavármegye népmozgalmi viszonyait az elmúlt julius hónapban a következő adatok ismertetik. Az összes népesség 257174. Házasság köttetett 135, ebből 17 vegyes házasság. Élve született 603, halva 9, elhalt 477, ebből 7 éven alóli gyermek 197. A népszaporodás volt 126. Esett 1000 lélekre: 1. házasság 59, (az eredmény jobb, mint a dunántúli átlag: 5 8) , 2. élve születés 28-5, (az eredmény rosszabb, mint a dunántúli átlag: 29 7); 3. Halálozás 22 6, (az eredmény rosszabb, mint a dunántúli átlag : 21T); 4. népszaporodás 5-9, (az eredmény rosz- szabb, mint a dunántúli átlag: 8-6) ; Szekszárd lakossága ^(13895) szaporodás helyett fogyott 1-gyel. Dunaföldvár lakossága (12117) szaporodás helyett fogyott 9-cél. Paks lakossága (12034) szaporodott 3-mal. Fertőző betegségekben elhalt 105, ebből 73 a gümőkórra esik. Bevándorlás a megye területére nem történt ; kivándorolt 79 és pedig 7 útlevél nélkül; ebből magyar anyanyelvű 19; visszavándorolt 15, ebből magyar anyanyelvű 8. Útlevél kiállíttatott a megye területére 85. Az egész országból kivándorolt júniusban 5733, visszavándorolt 1717; az év elejétől kivándorolt 53835, visszavándorolt 3819; útlevél kiadatott 91,676, vagyis 25°/o-kal kevesebb, mint az előző év megfelelő időszakában. Vásár volt a megyében 10 és ezeken eladatott 4124 szarvasmarha, 2360 ló, 90 sertés, Tűz volt 11 községben 12 ízben, az ösz- szes kár 21,256 K. H ÍREK. — Visszarendelt tisztviselők. A fenyegető kolera-vészre való tekintettel, mely azonban eddig hazánkat elkerülte, a belügyi kormány a legmesszebb menő óvóintézkedéseket fogana tositotta. Erre való tekintette! Simontsits Elem alispán elrendelte, hogy a szabadságon le\ járási tisztviselők állásukat nyomban elfoglaljá ami meg is történt, hogy a kiadott nagyfontos ságu egészségügyi rendeletek foganasithatók é azok szigorú ellenőrzése megejthető legyen — Házasság. Vörösmarthy József kir. számellenőr Pozsony vármegye galántai járásánál számvevője és Baranyay Olga házasságot kö! töttek Gaíántán. — Községi Választás. Bedegen a lemor dott Paska Mihály, Horváth Imre és Bogna. Sándor elöljárók helyébe Ács Lajos, Szakái Péter és Vaskő Ferenc választatott meg. — Tizéves találkozó. A bonyhádi még algimnázium IV. osztályát 1900. évben végzett növendékek e hó 25-én 10 éves találkozóra gyűltek össze az Oroszlán szállodában. A sok közül hat régi növendék jött össze: Gyalog György uradalmi segédtiszt, Galambospuszta (Somogymegye), Linz József jegyző, Mágocs, Galambos Kálmán, Scharfenberger János r. kath. káplánok Szemzőről, Hesser Jenő helybeli kereskedő és Rosenbaum Ferenc könyvelő Budapestről. Elmentek régi tanáraikat: Gyalog Istvánt, Beke Andort és Fáik Henriket üdvözölni és sürgönyileg üdvözölték egykori osztályfőnökük nejét, özv. Forberger Lászlönét, ki a tizéves találkozó eszméjét fövetette. A találkozók elhatározták, hogy 5 cv múltán lehetőleg valamennyien találkoznak újból Bonyhádon és hogy a Forberger László alapot kiegészítik. Személyi pótlékok. Bajóné-Benes Bozsena szekszárdi áll. seg. községi polgári iskolai tanárnő és Moudry Hugó szekszárdi polgár; iskolai tanár részére 1910. évi szeptember 1-tól 700—700 korona magasabb személyi pótlék utalványoztatott.
