Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-09-01 / 59. szám
Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ ' Egy szám ára . . 16 fillér. Klüfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- tm-atalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereakedés r.-t. Szekszárdin. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és il. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az elöúsetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre álőre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A szekszárdi közvágóhíd. 1892-ben, tehát 18 évvel ezelőtt az akkori kolerás hírekre Simontsiis Béla alispán tüzetes egészségügyi vizsgálatot tartott Szekszárdon. Borzalmas dolgok kerültek napfényre, amelyek szenzációs fejezetül szolgálhattak volna az amerikai husbotrány alkalmával nemrégiben irott leleplezésekhez is. Piszok, undorító szenny mindenütt. Sok mészáros odahaza vágta a marhát és saját udvarában ásta el a rothadó belet. De különösen borzalmas volt a vágóhíd képe. Zola nem írja 1q ily hátborzongatón a párisi kloakákat. Azt hitte akkor mindenki, hogy egy oly hatalmas alispán közbelépése egyszerűen el fogja seperni a föld színéről ezt a botránykövet, a szekszárdi közvágóhidat s ime, még mostan is áll az. Egy kicsit ugyan tataroztak rajta. A rozoga külső faalkotmányt belólről kőfallal párnázták ki, a rothadt padlót is letéglázták valahogy, de ma is ott terjeszti ez az irtózatos épület a rettenetes bűzt, dögletessé tevén egypár kilométernyi körzeten belül a levegőt és Szekszárd város közönsége — türelmesen fogyasztja az onnan bizonyára sok esetben megfertőzve kikerülő húst. Készséggel el kell azonban ismerni, hogy azóta történt is valami. Jelenlegi állatorvosunk 1908. december 19-én előterjesztést tett a képviselőtestületnek, egy uj vágóhídnak építése iránt. Dicséretére legyen mondva, tárgyilagos leplezetlenséggel megírta a valót s azt megerősítette a képviselő- testület által kiküldött, Holub János polgári iskolai igazgató elnöklésével a helyszínén eljárt egészségügyi bizottság is. Így konstatálta, hogy : 1. Sertésvágóhíd egyáltalán nincs. A sertéseket a közfogyasztás számára is otthon ölik le, igy a tüzetes ellenőrzés teljesen lehetetlen. 2. A marhavágó helyisége is szűk. A mesterek összezsúfolva, vérben, piszokban gázolva dolgoznak, életveszélyes helyen. A hús a kipárolgás és hőképzódés folytán valósággal megfülled. 3. A vér, a szennyvíz közvetlen a vágóhíd mellé, egy nyitott gödörbe folyik, melynek talaja az évtizedik óta felhalmozódott rothadó, bomló folyadékot magába beszivni nem képes s egész környéket elárasztó bűzt terjeszt. A legyek s más állatok (verebek, hollók, varjuk, patkányok) nemcsak a feldolgozandó húsra viszik a baktériumot, miazmákat, de széthordják az egész városban. 5. Emésztőgödörnek, hova az elkobzott hús, trágya s más hulladék ideiglenesen elhelyeztetnék, se hire, se hamva. 5. A vágóhidon való huzamosabb tartózkodás a léghuzat miatt, kivált télen az egészségre veszélyes. 6. Gyomor, béltisztisztitó helyiség egyáltalán nincs. 7. Öltözószoba sincs. A vágóhidra járó személyzet öltözése, mosakodása a vágóhelyiségben történik. 8. A husvizsgálathoz kellő műszerek sincsenek. 8. Az állatorvosi iroda kővel rakott, bútorzata egy puhafa asztal s egy rozoga szalmaszék. Nincs továbbá megfelelő állatkoplalató, télen a husszállitó lovak órák hosszáig kint állanak a csikorgó hidegben s a jelenlegi hely messze is — 2 kilométernyire — van a várostól. Az itt felsoroltak alapján az egészségügyi-bizottság egy uj, a modern kor kívánalmainak megfelelő közvágóhíd építését javasolta a tanácsnak, kijelölte a helyet is, a keselyüsi országút mentén a várostól körülbelül 1 és fél kilométerre fekvő helyen, a városi szőlótelepen innen levő területen s figyelmébe ajánlta, hogy az építendő közvágóhidnál vétessék figyelembe a csatornázás is, mely sokáig amúgy sem késhet. E jelentés alapján tudtunkkal a városi polgármester ur már a terveket is elkészíttette. Nos tehát, itt a legfőbb ideje, hogy az építkezés mihamarabb megkezdessék. A mostani kolerás világ öklöt mutogatva figyelmeztet reá, hogy az egészségügyi kivánalmaknak minden tekintetben megfeleljünk. Az idei ínséges év pedig emberbaráti kötelességgé teszi, hogy egy pár száz embernek őszi keresetet nyújtson a város. Kérjük tehát a város tisztelt polgár- mesterét és tanácsát, hogy ezt az égető kérdést mihamarabb vegye elő az eltemetett üdvös indítványok lomtárából. Nemcsak közegészségi szempontból szükséges a gyors cselekvés, de anyagi haszonnal is jár az a városra, anélkül, hogy akár a költségvetést, akár a fogyasztó közönséget megterhelné. Egy uj, modern vágóhídnak megépítése mindössze / fillérrel drágítaná meg kilogrammonként a húst. Eny- nyit pedig mindenki áldozhat az egészségéért. Ahhoz értő szakemberek ugyanis igy állítják össze a költségvetést. Vágási díj 1100 drb szarvasmarha után á 5 K (Eddig 2 K) . , 5500 K Vágási dij 1300 drb borjú után á 2 K (Eddig 1 K) . . . . 2600 K Vágási dij 800 juh után á 50 f. (Eddig 40 f.) ........................... 400 K Vá gási dij 1500 sertés után 2 K 50 f........................................... 3750 K Vidékről behozott húsok után minimum, bár jóval több lesz . 1000 K összesen 13250 K TA R C A. Képek a múltból. VII. Dzserra pasa. a kálvinista papfiú. — Irta: V- Fejes György. — Tiszteletes Páthi Miklós uram tiszabődi csendes parókhiájában a szent Karácsony ünnepe kettős mértékben lett örvendetessé az 1681-ik esztendő utolján. Először azért, mert békességgel tölthete hívei körében a szent napokat, másodszor pedig azért, mert az ő szép ifjú felesége : nemes Turbecz Katalin egy egészséges fiúgyermekkel ajándékozá meg négy évi házasság után. Az első örömérzések lecsillapu- lásával hírt adott két legközelebb lakó tiszttársának : Ujszászi István nyársapáthi — és Put- noki Gergely szentlőrinci prédikátoroknak, hogy a szent keresztségsolemnitásának megejtése végett Kis Karácsony napján ne terheltessenek elfáradni. A. prédikátor társak meg is jelentek. A gyermek „Béniamin“ nevet nyert. Az egyszerű de Ízletes vendégségnél azután — melyből nem hiányzott a tárkonyos bárány, a levelen sült, a finom juhsajt, az édes marcipán (mind meg annyi a háziasszony munkája) no meg a homoki karcos — elbeszélgetének, soknémü áldást kívánva az újszülöttnek. Páthi uram pedig a vendégek eltávozása után fogá a kalamust, annak rendje és módja szerint leirá nemcsak a matrikulába, hanem a családi biblia belső oldalara is hogy : „Béniamin fiam született anno 1681. Karácsony ünnepén, baptizáltatott a következő év Kis Karácsony napján; növelkedjék az Ur rendelése szerént Isten dicsőségére és emberek becsülésére!“ Ha az apa jövendőbe szálló gondolatainak azon szerény óhaj volt célja, hogy a felnövel- kedett csemete idővel ő utána fogja szolgálni az anyaszentegyházat a bődi hívek között — úgy akkor nagyon szomorúan csalódott volna — mig ellenben, hogy fiából mi lett és hol ? . . Ezt meg viszont ki nem találhatta volna semmiféle kabbalistikával ! . . . „Ember tervez, Isten végez ! Egyik kezével sújt, a másikkal fölemel“ ez van írva az élet könyvében! Pathi Béniámin is eléggé meggyőződhetett minderről, szülőinek mély szomorúságára, de saját maganak ugyancsak nem remélt nagy előnyére ! . . . Öt eves korában már rabságba jut ama gyászos napon, a melyen faluja eltöröltetik a föld szinéről, hogy többé föl ne támadjon ; szülei hasonlóképpen elhurcoltatnak ; atyját nem is látja többé ; az anyját azonban mellette tartja a gondviselés ! — Xazim bég veszi meg őket a drinápolyi vásáron s magával viszi előbb Kons- tantinápolyba, majd később Filippopólisba — Áttér a mohamed vallásra s mint ilyen végzi tanulmányait a főbb iskolákban. A müderiszek (tanár) és ulémák (jogász) nem győzik csodálni eles eszét, gyors felfogását. Odahaza pedig az anya nem szűnik meg figyelmeztetni magyar voltára ; állandóan jól is beszél eredeti nyelvén- Szép külsejű férfiúvá fejlődik s „Dzserra“ néven szerepel a török magas körökben, diplomáciai küldetésekben is részt vévén. Gyorsan emelkedik a különböző hivatalokon át az egyik legmagasabb állásra; úgy hogy 1730-ban mint a szultán „kiajája“ működik (nagyvezér helyettes, mai belügyminiszter, 3 lófarkas pasa jeleggel és jövedelemmel). — Édes annyja halála után nőül ; veszi a nagyvezér egyik leányát Zeilát, — a j többnejüséget mellőzi — s él vele nagy tekintélyben és családi boldogságban! Titkon azonban rá-rá gondol szép Magyar országra, távollevő rokonaira s alig vanítöbb vágya, mint hogy azokat csak egyszer is megláthatná! Ez a szép remény se lett reá nézve hiába- i való ! . . . Ugyanis 1732-ben egy követség vezetésével ! lett megbízva, mely Becsbe ment. Fényes kísérettel járult 111-ik Károly elé s visszajövet útba ejtette Nagykőrös városát. — Már Czeglédről értesítette a tanácsot látogatásáról . . . Nagy lett } a riadalom és fontolgatás a városban erre a váratlan hírre, el nem tudva képzelni, mi oka lehet e nagy méltóság megjelenésének ? . . . Mindamellett készültek fogadására s fölkérték az akkori két hires prédikátort: Nagy tiszteletű és tudós Helmeczi István és Keresztesi Pál uraimékat (az első nagy orientálista, a másik doktor medicináé is lévén), hogy üdvözöljék majd a magas vendéget. — Együk nap délelőttjén meg is érkezik csakugyan a pasa, mintegy 200 főnyi fényres lovas csapat élén. Fekete araq
