Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-08-29 / 58. szám

1910 augusztus 29. TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK — Királyi engedély. Őfelsége a király megengedte, hogy a Dombóváron újonnan épí­tendő nagyobbszabásu kórház, az »Erzsébet királyné« nevet viselhesse. — A pécsi Jogabadémla u] igazgatója. Gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök, az üresedésbe jött pécsi jogakadémia igazgazgató- jává dr. Késmárky István jog'.anárt nevezte ki, aki már 12 év óta tanára a jogakadémiának. Ér­dekes véletlen, hogy a pécsi jogakadémia 3 egymásután következett igazgatója: Szeredy József dr, Mutschenbacher Viktor dr és Kés­márky István dr, szekszárdi származásúak. — Toldink a nemzetközi agrogeologiai értekezleten. A II ik nemzetközi agrogeologiai értekezlet augusztus hó 17-én kezdte meg ülé­seit Stockholmban. Egyidejűleg a XI. geológiai kongresszus is ugyanott ül össze. Mint értesü­lünk, az agrogeologiai értekezleten több magyar szakerőnk is részt vesz, igy a szekszárdi szár­mazású Dicenty Dezső agrogeologus is előadást fog tartani. — Szívből örülünk földink kiváló sikerének — A méhészeti kiállítás kitünteti jel A Budapesten megtartott 55-ik vándorgyűléssel kapcsolatban rendezett méhészeti kiállítás alkal­mából ki lettek tüntetve megyénkből: Dömötör Miklós, dr. Hilbert István, Varga Ferenc, Fischer Albert, Kiss Pál. — Joghallgató közs. jegyző. A vallás- és közoktatásügyi miniszter — a főispán előter­jesztésére — megengedte Várkonyi István, jog­hallgató, bátaszéki községi jegyzőnek, hogy további jogi tanulmányait félévi beiratkozások és időhöz kötöttség nélkül folytathassa és ennek befejezése után a tudori oklevelet megszerezze. — Iskolák megnyitásának elhalasztása a FÖrheny miatt. Szekszárdon a vörheny-járvany uralkodik. Az alispán ennélfogva intézkedett, hogy az összes iskolák — beleértve a polgári iskolát és gimnáziumot is — szeptember 16-ig zárva maradjanak. Szeptember 1 én tehát sehol sem kezdik meg a beírást. — Halálozások. Hazslini Hazslinszky Gusz­távot, Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök testvérét súlyos csapás érte. Neje Csatski Emilia folyó hó 23-án meghalt Budapesten. Barsy Rikárd nyug. kir. kincstári ügyész, köz és váltó ügyvéd folyó évi augusztus hó 24-én hosszas szenvedés után, életén, 74-ik, boldog házasságának <\ö ik évében elhunyt Pak­son. Folyo hó 27-én délután 5 órakor helyezték a kálvária hegyen levő temetőben örök nyuga­lomra Halálát gyászolják: Várady Szakmáry Tihamérné szül. Barsy Jolán, Domályosy Hoitsy Lajosné szül Barsy Sarolta, Csiktaplóczai Domo­kos Gyuláné szül. Barsy Ida, Barla Szabó Sándorné szül. Barsy Józsa mint leányai, őzv. Barsy Rikárdné szül. Telsing Ida mint az elhalt neje. Varady Szakmáry Tihamér, Domályosy Hoitsy Lajos, Csiktaplóczai Domokos Gúla, Barla Szabó Sándor mint vejei. Barsy Rikárd m. kir. főerdőmérnök, Barsy Viktor lelkész mint az elhalt fiai. — Szabadságon Szévald Móric tamásii fő­szolgabíró f. hó 29-től 6 heti szabadságra ment, mely idő alatt a helyettesítéssel Reich Oszkár | szolgabiró bízatott meg ; — ugyancsak 6 heti szabadságra ment folyó hó 16-án Szentilányi Miklós bonyhádi főszolgabíró, kinek távollété­ben a járás ügyeit Hagymá'sy Zoltán dr. szolga­biró vezeti — írnok-végrehajtó. BátaszéK község kép- viselő-testüleie e hó 26-án tartott ülésén, melyen Bajó Pál főszolgabíró elnökölt, egyhangúlag Fricsi Konrád, járási napidijas Írnokot válasz­totta meg végrehajtóvá. — A nagyatádi mentelep áthelyezése. A székesfehérvári méntelep parancsnoksaga föl- terjesztést tett a földmivelésügyi miniszterhez s | a nagyatádi méntelep áthelyezését ajánlja és : ebber. Pécs es Dombóvár városát jelölte meg, mint olyam, ahova legcélszerűbb volna a mén­telepet áthelyezni. — A „szálkai agancs“ első dijat nyert. A bécsi nemzetközi vadászkiállitáson a vadász­körökben közismert u. n. szálkai szarvasagancs ! nyerte meg az első dijat, tehát a világ legszebb ( agancsa Tolnamegyéé ! A legkiválóbb gyűjtemény természetesen a bellyei, mert a szálkai agancs csak szórvány. Ezenkívül még feltűnést keltenek \ a kiállításon a százéves korai agancsok arány- , talanul hosszú magas rudjaikkal, meredek állá­sukkal, valamint az Eszterházy uradalom több tolnamegyei származású agancsa. Egyáltalában a magyar kiállítás — elfogulatlanul ítélő külföldi szaklapok szerint is — messze felülmúl minden j egyéb láthatót, csupán őzagancsok dolgában áll felette Svédország. Ennek hatása alatt máris észrevehetőleg nagy a kereslet magyar vadász­területek után, ami Kiaknazhatatlan haszon lehet az országra nézve. Csak egyre volna szükség i Magyarországon : Műveltségi qualifikációhoz kellene kötni a vadászat gynkorolhatását, mert ahol műveletlen emberek vadásznak, ott kipusz­tul a vad. Példák rá központi vadászterületeink, melyet falubeliek bérelnek. Hazánknak vadban való gazdagsága milliókra menő nemzetgazda­sági hasznot hozhatna, ha ezt törvényhozási utón keresztül lehetne vinni. Csakhogy melyik képviselő szavazna meg oly törvényt, mely vá­lasztóinak zömét eltiltaná a vadirtástól ? Ha egyes jegyzők tetemes anyagi áldozatok árán nem tartanák kezben a határokat, ma-holnap — az uradalmakat kivéve — a nyúl olyan ritka lenne, mint a fekete (nem is a fehér!) holló, mert az is nagyon ritka manapság — Nagv gabonaégés Folyó h í 24-en este nagy tűz pusztított Andormajorban, Willinger Márton pusztáján. A szerüskertben összerakott több, mint 2000 kereszt gabonaasztag kigyult s csakhamar elharapodzva az együtt volt ter­més elégett. A kár meghaladja a 15,000 koronát. Szerencsére az egesz termés 3 helyen volt el­helyezve s igy csak annak egyharmad része égett el. A tiiz oka minden kétséget kizáróan gyuj- , togatás volt. A csendőrség a tettest nyomozza. I s — Értesítés. Értesítem, hogy tolnavár - megye alispánjának a vörheny járvány elfojtását célzó rendelkezése folytán a szekszárdi állami főgimnáziumban az 1910—11 tanévi beiratásokat csak folyó évi szeptember 16 és 17-én (délelőtt 8—12-ig, délután 3—5-igj tartjuk meg. A magán- pótló , felvételi- és pótvizsgálatokat azonban a rendes időben augusztus 30. és 31 én megtartjuk. Egyúttal felkérem mindazokat, akik a folyó tanévre beiratkozni szándékoznak (különösen azo­kat is, akik az első osztályba fognak belépni), hogy ebbeli szándékukat nevük és vallásuk meg­jelölésével írásban tlevelezőlapon) velem közöljék. Szekszárd, 1910. augusztus 27. Wigand János igazgató — A tamásii gimnáziumra — amint nekünk írják — Majsamiklósvár község képviselőtestü­lete Hirsch Ignác indítványára húszezer koronát szavazott meg, azonkívül Havas Bála biró a képviselők közt azonnal még ötezer koronát gyűjtött. Maga Látványi Jenő ezer koronát irt alá. Oly általános és nagy a lelkesedés és áldo­zatkészség, hogy a legszebb reményekre jogo­sít Tamási újabban mintha ébredni kezdene. — Névmagyarosítás Csicső István paksi tanító vezetéknevét «Csabai*-ra magyarosította, — Jutalom selyemtenyésztésért. Schwei­tzer József kalocsai főegyházmegyei kanonok, pápai prälatus ur a selyemtenyésztés iránt érzett hazafias jóindulatából kifo­lyólag ismét 100 koronát bocsájtott az orsz. selyemtenyesz- tési felügyelőség rendelkezésére azon célból, hogy ezen ösz- szeg a Tolna és Kalocsa kőzségbeli legjobb selyemtermelők jutalmazására íordittassék. A 10 darab tiz koronás aranyra felosztott jutalomdijat a felügyelőség javaslata alapján a napok­ban fogja kiosztani mindkét község elöljárósága az arra érde­mes legszorgalmasabb és legtörekvőbb selyemtenyésztők kö­zött, kik a legtöbb gubót hozták beváltásra. Etek névszerint a következők: Kalocsán: 1. Király Károlyné uermelt 65 kgr. gubót 136 K 97 f értékben 2. Topolcsányi Jánosné ters melt 60 kgr. 10 dgr. gubót 126 K 40 f értékben. 3. Kovác- János termelt 49 kgr. 70 d^r gubót 107 K 17 1 értékben. 4. He nős Antalné termelt 45 kgr. 90 dgr. gubót 96 K 40 f értékben. 5. Salacz Julis termelt 48 kgr. gubót 96 K 19 f értékben. Tolnán: 1. Vörös Mihály termelt 64 kgr. 80 dgr. gubót 139 K 31 f értékben. 2. Greil Ke encné termelt 48 kgr. 30 dgr gubót 105 K 28 f éitékhen. 3. Müller János termelt 50 kgr. gubót 104 K 01 f értékben 4. Mérei József termelt 47 kgr 60 dgr. gábót 103 K 32 f értékben. 5. Nagy Éva termelt 52 kgr. 70 dgr. gubót 100 K 21 f értékben. Az orszá­gos selyemtenyésztési felügyelőség mindenkor a legnagyobb hálával veszi, ha hathatós támogatással találkozik a Selyem- tenyésztés terén és el nem mulaszthatja úgy a maga részéről, mint a jutalmazott szegény selyemtermelők nevében ez utón is legmelegebb köszönetét kifejezni nevezett kanonok urnák a kegyes adományért, mely bizonyára még inkább ösztönözni lógja a szegény népét a selyemtenyésités felkarolására, sőt buzdításul fog szolgálni a hatóságoknak is, hogy fokozottabb mérvben szaporítsák a szederfákat és ezzel biztosítsák a köz­gazdaságilag annyira fontos selyemtenyésztésnek sikeres továbbfejlődését Gyümölcs-szállítók figyelmébe. A vakok temesvári foglalkoztató intézete, mint értesülünk, igen olcsó árban készít gyümölcs-szállító kosa­rakat és ezen ipari készítményekből állandó nagy raktárt tart fenn. Az intézet elsőrendű humánus célokat szolgál, melyet előmozdítani emberbaráti cselekedet, miért a közönségnek a szállitókosnrak beszerzésénél az intézetet szives jóakaratába ajánljuk. Az intézet jutányos ár­ajánlattal szolgál mindenkinek, aki eziránt oda­fordul. Ne legyen oly vad s kegyetlen Engedje meg, hogy egyetlen Fia testét eltemesse, Ki felelne nemmel erre ?« Megrendül és szive dobban, De csahamar szól nyugodtan, Távozásra kéri őket, Máriát s a többi nőket. De nem mozdul Isten anyja, Vad keserve elragadja. Fürge kézzel kap a kőhöz — Nagy feladat gyenge nőhöz! — Hogy a sziklát eltaszitsa, Holt fiát kiszabadítsa Ámde ekkor penge villan, Fényes vasa, amint csillan Sikoly hangzik velőtrázó, Villám lobban tüzeikáző, Föld megremeg, kő legördül, Sziklán a kard nagyot csördül, Holtan roskad le Mária, S feltámad Isten szent fia. »Nincs áldottabb nálad senki, Szűz Mária, Urunk anyja !< Marcus íöldresujtva halja. Szeme lobban, szája habzik, Lába dobban, ba:a csapzik, Vad üvöltés hangzik ajkán Visszhangja kél a mély pusztán, Sírva rogy le Máriára, Vérfagya-ztón kiabálja: »Isten fia már nem halott, Feltámadott! Feltámadott! IV. A vértanú. Komor, sötét felhők borítják az eget, Szomorúbbá teszik a gyász vesztőhelyet. Szichemi légió legjobb katonája ítélve halálra, áll a keresz fája. Átszegzett testéből vére amint csordul. Átszellemült arccal az ég felé fordnl : »Nagy Róma hatalma, felséges * császára, A félvilág féli, Istenként imádja. De mindez múlandó ... Az idő fuvalma Jő és elenyészik Rómának nralma. Császári, Isteni, feledésbe mennek. Meghódolván sorra az igaz Istennek. Amint a szent sírról a szikla leomlik, Ezeknek hatalma semmiségbe romlik. * Augustas Akkor majd eljön a Te országod Uram 1 Óh, fogadj kegyesen, Tebozzid visz utam ! A te kezeidbe ajánlom telkemet, Végítélet napján hünterhelt testemet! Lehanyatlik álla . . . lelke égbe szállá, Utánal, Krisztusnál, kegyelmet talála. . . . Minden arc szomorú. Kicsordul egy könycsepp Részvét a holt iránt, kegyeletnek legszebb! »Marcus, szegény Marcus, elfog tinzó kétely, Hogy száilta meg lelked, a keresztény métely ? Egy eszméért éltél, az volt ideálod: A római nagyság eszméjét szolgálod. S im, most rut balállal ért életed véget, Mi rontott meg Marcus, mi ejtett meg téged ? Eloszlik a felbő és a nap sugara, Bíborvörös fénnyel tűz a keresztfára, A vértanú arcát kőrülsimogatja, Hulló vére gyöngyét csókkal szivogatja, Véres feje körül fon arany glóriát. És a puszta zengi a vértana dalit. Felbők szállnak napkeletre, Futó széltől üldöztetve, Sóhajt visznek, fájó panaszt, Melyet csak mély bánat fakaszt. Harcos fiát hazavárván, — Évek súlya görnyedt vállán — Arnomenti kis fainban, Mély, emésztő bánatbuban, Él egy szegény öregasszony, A virágos Arnoparton. — Ha eliő a szép kik-Iet, Elűzvén a rideg telet, Fölenged a fo yó jege, Erdő madárdallal tele. Uj él tre kél a növény S újra lágy a parti fövény — Bús szivében remény ébred: »Enjhe szellő, mondd meg. kérlek, Tudsz-e hirt az én fiamról?« De a szellő néma, nem szól. Kalászr.yitd nyári reggel, Ha a nap korongja felkel, S bíborvörös sugárival Játszik a viz hullám va l, Álmot lát az anya lelke: A íik mező néppel telve, Üdvőzlik a hadak urát, — Ünnepük nagy diadalát — Bibortógás győztes fiát! Ós>i napon, hervadáskor, Könnye jobban hull, mint máskor. Szivettépő zokogását, Siró lelke panaszlísát, — Hogy a fiát bazavárja — Meghallja a folyam árja, Zúgó babja odavisz j Ahol fiát élve hiszi, Pedig meghalt szegény régen, S'iriai mezőségen Porlad csontja, de a lelke Visszaszáll, hol felnevelte Szerető ősz édesanyja, Szellemajkkal csókolgatja. Síri hangon szólogatja, De nem érti, Bu emészti , 3 bánat örli napról-napra . . . Alom és valóság. Álmomban közeledben voltam, Meg rintettem puha, kis kezed, Ajkadra egy csókot leheltem: Bár azt susogtad: „Nem lehet!“ Elindultunk kart karba öltve, S mentőnk uttalan utakon át — És jött a rózsaujju hajnal, S az álom gyorsan tovaszállt! A rózsaujju hajnal — jő Homér Egy sz p legendás korszakról beszél! Ezüst folyókról, arany legelőkr I, Halandó mezben járó istenekről, Kékszemii Auróráról, a kinek Egy mosolya az éjt bűvöli meg S a szemekről 1»csókolja az álmot; Oh ha le volnál az Auróra nékem Mily édes is volna az ébredésem S hogy ölelném magamhoz a világot! KÖVY ÁRPÁD.

Next

/
Thumbnails
Contents