Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-08-25 / 57. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . 16 fillér. Előfizetéseket ős hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdim. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24- — Kiadohivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség-« Bezerédj lstván-utca S. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha ax előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. ‘ Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatársi FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Heti jegyzetek. A .birodalom* feneketlen gyomra: Bécs fellázadt önmaga és az egész világ ellen. Éhes az istenadta, formaliter éhezik. Ha a jó bajor és pilseni söröcske nem táplálná, éhen is veszne talán, mert a méregnél is drágább, .fogassá* változott főtápláléka, a hús, amely pedig megfelelő árpalével megfejelve, legfőbb létoka a hagyományos német pocak szabályos domborulatának. .. . Hol van a hízott címeres ökörből kimetélt porhanyó rostélyos, a világhírű bécsi szelet, a fél, vagy egész angolos filet, a ramsz- tek, vagy a szép, vértől pirosló ökörszemes beefsteak ? Követelőbb, szemtelenebbül arrogán- sabb földi teremtmény pedig nincs a töldszinén az éhes gyomornál. Legfeljebb a poéta tud ily állapotában verseket faragni, de a közönséges ember mindenre képes, lop, sőt gyilkol is, csakhogy éhsége molochját lecsendesitse. A «birodalmi* nagy gyomor Bécs sem külömb, mint a többi más gyomor. Követeli a jussát, természetes porcióját. Sőt bármily különösen hangzik, ez a nagy gyomor már teljesen elvesztette az eszét, a fejét, józan birálő és ítélő képességét s úgy jajgat, úgy lamentál, olyan lehetetleneket kiván, mintha rajla kívül más éhes gyomor nem is lenne a világon. Nemcsak olcsó vasúti tarifát, külön hütő kocsikat, sőt hajókat is követel, de sürgeti a hús és állatkiviteli tilalmat, persze a román marha meg csak hadd özönöljön befelé. Mit neki nemzetközi szerződés s más ilyen cafrang ? A szerb határzárat is ki kell nyitni még október előtt, mert amikor Bécs éhezik, csak nem lehet olyan kicsiségekre adni, hogy a magyar parlament most vakációzik. Egy jó bécsi szeletért fel lehet rúgni akár az egész magyar alkotmányt. ... . . . Jó, jó kedves szomszéd, annyiból igazad van, hogy éhes vagy. De csak türelem. Mert kell, hogy az éhségben is legyen valami tápláló erő, hisz koplalunk mi már évtizedek, sőt századok óta . . . Ezen hízott töltött galambbá, sőt kövér luddá a magyar ember ösz- tövér reménysége : hogy lesz még szőlő, lágy kenyér . . . Ha mi kibírtuk ennyi ideig, neked is hozzá kell szoknod, mert hogy el fog következni a koplalás időszaka, egészen bizonyos, akár Succivá képezheted magad. Magyarország, ez a jó fejős tehened ugyanis már egészen kimerült. Mert mit törődtél vele, hogy ha éhen vesz is, neked csak a teje, vaja kellett, sőt olykor-olykor egy pár snitzlire valót is kimetszettél az eleven testéből. Elfeledted, hogy holnap is nap lesz, a ma, a pillanatnyi előny volt előtted mindég a fő. Luegered koket- tirozott a román marhával, román búzával és liszttel. Kerülő utakon, olcsó vámtarifa mellett, csempészte be álutakon, Galiczián át s azalatt bőghetett a magyar marha az osztrák határon, állhatott, vagy üresen foroghatott a magyar malmok kereke, bizony nem törődtél vele: túladjon bele a magyar ember a saját zsírjába! És bele is fuladt. Népe átvitorlázott Amerikába. Megdrágult itthon a termelés, legelő és takarmány hiánya miatt, ha nem is fogyott, de nem is igen szaporodott a marhaállomány s mivel akkor neked nem kellett, annak szine- javát összeszedte az élelmes olasz, tenyésztési célokra. Hja, drága pénzen fogod te még ezt neki egyszer megfizetni.! Csakhogy abból nekünk már nem lesz semmi hasznunk. Pedig hasznunknak kellene lenni. Mert, ha a bécsi Szent István toronynál tovább tudnának látni, rá kellene már józan gondolkodással egyszer arra jönni, hogy Ausztriának Magyarország a tegtermészetesebb, sőt egyedüli éléstára. A magyar gazdát, a kiviteli kereskedelmet segíteni, gyarapítani kellene tehát, nem egy kánál vízben megfojtani akarni. A Magyarország szájától elvett legkisebb falat is keményen megfekszi az osztrák gyomrot s éhen lehet halni tele gyomorral is, ha t. i. az a gyomor rossz s végkép elrontotta valami . . . E héten avatták fel az uj császári székházat — Pózenben. Gyönyörű építészeti műremek az uj kastély. A beszélni (na meg tenni is) szerető német császár nem is fukarkodott a dicsérettel. Megdicsérte a palotát építtető porosz »népképviseletet«, az építőművészt, az utolsó pallért és kőmivest is. Pózén maga legújabb német székvárossá avanzsirozoit elő s a császár keble csak úgy dagadt a nagy német önérzettől. Bárcsak a német kultúra és erkölcs egyik csomópontja lenne ez a hely — mondofa ő. Mire képes a német müipar dicsekedett ő, ez s palota fényes bizonyítéka a szép német tartomány iránt érzett atyai jóindulatomnak, szerénykedett ő . . . Szóval mindenütt a német önérzet, a német dicsőség . . . És a lengyelek, — akiknek mégis csak van egy kis közük Pózenhez ?! Biz azok távol maradtak. A képviselők nem jelentek meg az ünnepségen, a lengyel lakosság pedig elfelejtett — kivilágítaniEnnyi az egész. Hej, de csak próbálna egyszer minálunk a magyar király Liptószentmiklóson, Belényesen, Szász- vagy Karánsebesen, Zágrábban stb., valahogy a magyar kultúráról, magyar müipar- ról, a magyar géniuszról beszélni, nosza ha Pózenben nem volt, lenne itt bezzeg itluminació, feje tetejére gyújtanák a felavatott uj palotát... Hja, persze ez más. Mert a lengyel szabad, nincsen elnyomva, de minálunk a nemzetiségiek annyira elvannak nyomva, hogy a — gyomrunkon táncolnak. Éljen tehát a szabadság hazája Pózén, háromszor, sőt tizenháromszor hurrá 1 * Két hatalmas szenzáció pattant ki az elmúlt hetekben. Szekszárd bárónéja, német gróf- névá avanzsirozott elő. Montenegró Nikitája pedig — király lett . . . Kettőjük között csak annyiban van egy kis összefüggés, hogy mindketten diszkrét szolgálatukért kapták a jutalmat, csak hogy a báróné ügyesebb volt, mert az esküvő után mindjárt egy palotát is kapott a grófi koronához, Nikita azonban csak a puszta koronát . . . De azért nem szabad kicsinyelni az uj királyt sem. Büszke lehet rá a kis Montenegró. Nem hiába nevezték el ezt a kis államot a Balkán kutyájának, amelynek az a rendeltetése, hogy örökösen csaholjon s ha kell elsősorban a mi lábunkba harapjon. Hát az éles fogak nyomát azt hisszük, nem igen lehet tagadni: s ráadásul még jó arcot is kell csinálni a dologhoz, a mi dip- lomácziánk is ott lesz Nikita királyi lak- ziján. Hja, a világpolitika szeszélyesebb még az uj Hohenau grófnénál is . . . Rémhír szállong a levegőben : jön a kolera sőt, hogy már itt is van. Oroszországban ezrével pusztulnak az emberek, Olaszország is fertőzve van, sőt már Budapesten is van gyanús eset. . . No, hát ha ez igy megy, akkor szép kis mulatságra van kilátásunk. A kolera tudvalevőleg a legpiszkosabb helyeket keresi fel. Szekszárd pedig nem igen nyerheti el a tisztaság erénydiját. A szél, az orkán itt a szerződtetett városi utcaseprő s a záporesőn kivül legfeljebb indiszkrétebb módon öntöznek... Pedig hát a trágyát hordó, nyitott parasztszekerek hulladékából és az utcára hajigáit dinnyehéjakból is egész garmadák képződnek mindenfelé. — Az u'casarokban rothadó szemétdombokról, rothadó szenyvizekről ne is igen beszéljünk. Itt volna ug\ an a pompás ártézi. Futná a vize öntözésre. De hát nem lehet öntözni, mert megapellálták az — öntözési szabályrendeletet. Az ördögbe is, itt mindent megapellálnak s itt mindenki apellál, a tanácsostól az utolsó kisbiróig, a legkisebb putri tulajdonosáig. .Meg megérjük, hogy a kolerát is — megapelláljak, ami nem is volna rossz, mert ideje korán nyakát szegnénk, mint oly sok üdvös es célszerű városi dolognak. öntözni azonban addig is lehetne, mert nem a szabályrendelet öntöz, hanem a szárazon heverő öntözőkocsik. S a költségvetésben jelzett 1000, vagy 1200 koronából jutna egy kis pót- abrak az amúgy sem túlságosan megerőltetett városi lovaknak . .. KÖZSÉGI ÜGYEK. — A segédjogyiők Járási szövetsége. A segédjegyzők és községi alkalmazottak duna- földvári járási szövetsége, amint már megírtuk augusztus l-t-iki alakuló gyűlésén Rassovszky Juliánt, dunaföldvári járás főszolgabiráját disz- elnökké választotta. A szövetség elnökéhez intézett levélében a járás főszolgabirája a következő rokonszenves, meleghangú sorokkal fogadta el a disznökséget: »Paks, 1910 aug. 21. Tekintetes Vastag Ferenc s. jegyző urnák, mint a „Segédjegyzők és községi alkalmazottak országos Egyesülete Tolnamegye dunaföldvári járási Szövetsége“ Elnökének Dunaföldvár. Szives üdvözletüket és diszelnökké történt meg- választatásomat örömmel és hálás köszönettel vettem. Tömörülésüket helyeslem s jogos törekvéseiket szívesen fogom mindenha támogatni. Kérem, legyenek hozzám a legteljesebb bizalommal és őszinteséggel, mint ahogyan én is leplezetlen őszinteséggel fogom minden ügyükben nézeteimet kifejezésre juttatni. Önök és országszerte működő kollégáik vállain fog eldőlni az eljövendő évtizedek közigazgatásának sok fontos kérdése és szinte egész tömege és igy a Hazának tesz szolgálatot, aki önöket támogatja, viszont aki ezeket látja és érzi, az előtt az Önök törekvése csak rokonszenves lehet. Fel tehát a nemes munkára ! Hazafiui üdvözlettel Rassovszky Julián főszolgabíró.« A lelkesítő sorokat hálás köszönettel és a legnagyobb örömmel vette a szövetség elnöksége, s ezt megosztja minden tagjával. Lelkesedéssel megy a harcba, mert nemes küzdelmében legerősebb támasza a járás főszolgabirája lesz. Vajha szerte az országban hasonló nemes telkekre találnának a segédjegyzők és községi alkalmazottak, akkor erkölcsi és anyagi érdekeik megvédése mellett meglesz a jó közigazgatás, amely csak megelégedett tisztviselőkkel képzelhető el. EGYLETEK, TÁRSULATOK. A Szekszárd-butái ármentesitö társulat választmányi ülése. A Szekszárd-bátai ármentesitö társulat folyó évi augusztus hó 30-ik napján d e. 9 órakor a társulat hivatalos helyiségében dr. Beöthy Károly elnöklésével, Wirth józsef műszaki tanácsos, miniszteri megbízott jelenléteben választmányi ülést tart. Tárgysorozat: 1. Jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag kiküldése. 2. A m. kir. fóldmivelésügyi minisztériumnak az árvédelmi tartalékalap részbeni telhasználása tárgyában kibocsátott 31868/V. 2. sz. rendelete. 3. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak az alapítványi birtokból történt kisajátításokra vonatkozó 21764. sz. rendelete. 4. A m. kir fóldmivelésügyi minisztériumnak 57494/V. 2 sz. rendelete, mellyel a Szekszárdi Takarékpénztártól felvett 60,000 kor. kölcsönnek .00,000 koronára leendő felemelését kimondó 6/1910. közgy. határozatot jóváhagyja. 5. Tolnavármegye a’ispánjának 6880/1910. sz. véghatározata a tolna—dombori-i müut átalakításából álló vizmü engedélyezése tárgyában. 6. Az 1911. évi költségelőirányzat tárgyalása. 7. Társulati ügyész jelentése a töltés felmagasitási munkálatok céljára, egyesektől elfoglalt s már
