Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-08-22 / 56. szám

Előfizetési ár:

Egész évre . 16 korona.

Fél évre .... 8

Negyed évre ... 4 „

Egy szám ára . . 16 fillér.

Előfizetéseket é* hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár fele könyvnyomda és papirkereskedés r.-t Szekszárdon.

Egyes szamok ugyanott kapható*.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és il.

Szerkesztőség :

Bezerédj István-utca S. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő «'nazes köziem- nvek.

Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám.

Az előfizetési pénzek éa hirdetések ide küldendők.

Néptanítóknak.

ha ax előfizetést egész évre előre ba- küldik. 8 kor.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL«

Felelős szerkesztő . BODNAR ISTVÁN«

Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Drágaság vagy szegénység ?

A pénztelenség émelygős érzete uralja a pénzügyminisztertől lefelé az egész országot. A drágaságot jajgatja mindenki, A magyar társadalom, az egész világnak közgazdaságilag legiskolázatlanabb társadalma, talán avitikus hiúságból nem

azt mondja: Szegények vagyunk; keveset dolgozunk; a koalíciós státus-férfiaktól le a kőinivesig amerikáztunk; a »kaparj kurta neked is lesz« régi elve helyett mindenhol a munka minimumát s a kereset maximumát hirdetjük; tiz évig semmit sem csinálva, nem teremtettünk uj értékeket, sót (államhitel, vasút) a régieket is megrongáltuk és tőkéket nem gyüjtvén, ezért nem

tudjuk megfizetni a lakást, élelmiszert, hanem élelmiszeruzsorát, lakásuzsorát, pénzuzsorát emlegetünk ott is, ahol az áremelkedés természetes, elemi, tehát nem önkényes uzsoraszerü okai minden gazdaságilag gondolkozó ember előtt épp oly nyilvánvalók mint azok a speciális magyar tényezők, melyek ezen elemi okok hatását még hatványozzák.

Igaz, itt nem a társadalom a hibás, hanem azok, akik nevelték és vezették. A gimnáziumok talmi klasszicizmusa, mely a reális életet teljesen ignorálja, a kő-életbe is belevitte az idő, pénz

és munka értékének ignorálását. „Az időnél nagyobb kincset nem ismerek, s mert érzem, hogy legnagyobb kincsemtől foszt meg az, ki időmtől foszt meg, a haza legnagyobb tolvajának kell tekintenem azt, ki cél nélkül prédálja el a közidőt.“ — Ezt mondta félszázaddal ezelőtt Széchenyi. De félszázad óta nem tudott a parlament oly..n házszabályt teremteni, mely a parlament gyors munkáját biztosítaná.

Milliókba került nekünk az, hogy elemi iskoláktól középiskolán, preparandián ; át fel az egyetemig a közgazdaság elemeit is teljesen ig- noráljuk, első sorban a parlamentben és a politikában, hol mindig a tücsökpolitika, a holnappal való nem törődés volt a népszerű, s hol még a reálpolitikusok is kényelmesebbnek tartották politikájukat a többség mechanizmusára, mint igazuknak a közvéleménybe való átvitelére alapítani.

Elképzelhető volna-e egy gazdaságilag képzett országban az, hogy a gazdasági élet bárom nagy alapijára, a pénz-, bank és a vámpolitikára nézve az ország tiz éves anarchia alatt álljon, Bőt oda jusson, hogy ma, augusztus közepén még ne tudja azt, hogy öt hónap múlva mi lesz pénz-, bank- és hitelrendszere, miben fizetjük adósságainkat, miben kapja a hivatalnok fizetését?

Elképzelhető-e, hogy külföldi hitelünk olyan teljes dezorganizációjához, állami kasszáink olyan kimerültségéhez, olyan Dobzse László féle állapotokhoz juthattunk volna, ha a koalíció vezér- fértiai: Andrássy, Apponyi stb. nem kormányra léptük, hanem már az első, Bánffy elleni obstruk- ciójuk előtt magukat egy kis Sándor Pál-szérum- ma! beloltatták volna s ha nemcsak akkor fordultak volna Kornfeldhez tanácsért, mikor ez az ország hitele szempontjából már megkésett?

Vagy lehet-e mással, mint a gazdasági tájékozatlanság s a „tisztességes egoizmus“, a .tisztességes élelmesség“ teljes hiányával magyarázni azt, hogy a bankkérdésnél nem az a népszerű a nyakig eladósodott „intelligencia“ előtt, ami hitelét olcsóbbitja, hanem az, amely hitelét drágitja? S lehet-e komolyan, mint élelmiirtai Bartal Béla.

szer uzsorást odaállítani egy olyan önzetlen, hogy ne mondjam gyámoltalan gazdaosztályt, mely a vámpolitikában nem a vámvédelem, hanem az Európa közepén gyarmati árakat hozó külön vámterület mellett lelkese dik és megszavazza a hatvan milliós Balkánimportot ?

Az uj parlamentben ugyan mutatkozik némi, Magyar Misi-féle, kár utáni bölcselkedés. Már nyereség az is, hogy a kormánypárttal szemben most egy négy évi kormánypraxison keresztülment ellenzék áll s csak örülhetne az ország és a kormány is, ha az ellenzéken a Karolyi gróf által kezdeményezett gazdasági irány érvényesülne s a tárgyalásokat a személyeskedés és a szeretett pártvezér boszantásának teréről az objektív munkára terelné.

A drágaság — vagy jobban mondva a nehéz megélhetés kérdése •— (mely különben — különösen a három rossz termés utján — sokkal jobban befolyásolta a választások kimenetelét, mint a kormány pressziója) a román szerződés keretében s az időhiány miatt csak röviden érintetett, de — éppen mivel aktuális marad a jövőre is — érdemes lesz az egyes szempontokkal, hacsak vázlatosan is, foglalkozni.

A pénz vevőerejének csökkentését emli- tettók, mint a drágaság előidézőjét. Ez nem a főok. sőt nagyon nehezen bebizonyítható dolog is, hisz bár az arany szaporodott is, növekedett másrészt az aranykereslet szférája is (Mandzsúria, Marokkó, Kína), az ipari kereslete is az által, hogy Egyiptom és India népe most nem ezüstben, hanem aranyban thesauriroz.

De legjobban ellentmond a pénzérték csökkenésének a nagyobb kamatláb úgy az állam-, mint a földhitel és a váltóhitel terén is.

Az igazi okot az élelmiszer drágulására nem kell más téren keresni, mint a mezőgazdasági helyzetben. Tahin mivel a közgazdasági tekintélyek mind a bank- és pénzügyi körökből kerülnek ki, Amerikát kivéve, a mezőgazdaság köz- gazdasági befolyását még ott is ignorálják, mikor, mint most, a megélhetés nagy problémájánál döntő befolyással van. Aki az egész világon, de különösen nálunk a három egymásutáni évben való rossz gabona- és takarmány termésekről helyes képet tud magának alkotni, az már ebben is elegendő természetes, a kereslet és kinálat és elemi csapások, tehát nem uzsora által előidézett magyarázatát fogja az áremelkedésnek találni. A gabonaárakra ma — midőn 6.50 koronás vám mellett is Budapesten 20.60-nal, tehát csak 42 fillérrel többeljegyeztük a búzát mintNewyork- ban (20.40) — mikor tehát világár alatt adjuk a búzát, gabonauzsoráról beszélni badarság, vagy célzatos tévesztés. A hús- és tejáivk pedig alig pótolják a bárom rossz év roppant veszteségeit. De van itt még — a rossz termésen kivül — egy másik mezőgazdasági tényező is, mely az áremelkedésre közrehat.

Már busz évvel ezelőtt állította fel Herbert Mallock (Classes and Masses cimü müvében) azt a tételt, hogy a mezőgazdasági munkás keresete nem lehet huzamosabb időn át kisebb, mint a városi munkásé, mert különben a mező- gazdasági munkás vagy a városba tódulva, ott szaporítja a munkakinálatot és a tápszerkeresletet emeli, vagy kivándorol, mig a falun a megcsökkent munkakinálat az élelmiszer előállítását nagyon drágitja. A városi és falusi munka értéke közti disz- paritás kiegyenlítési processzusa talán még a rossz termésnél is fontosabb, mert állandó tényezője az áremelkedésnek. Nemcsak a napi kereset pénzmennyisége, de az ellenérték, a fizikai munkakvantumban is fennéll a diszparitás. Épp a legtehetősebb gazdaemberek fiai tódulnak Pestre. Miért? Mert ott a vasútnál, a gyárban, mint börtönőr, irodaszolga amerikázhat, de otthon az apja kezén a gazdaságban nem ! A rossz termés még indirekt is neheziti a megélhetést- Tavaly 300 millió korona ment gabonáért a külföldre; kereskedelmi mérlegünk ennyivel rosszabbodott; ez a pénz hiányzik nemcsak a gazda, de az egész ország háztartásából is. És az. rt kell a külföldi behozatallal óvatosnak lenni. Miből fizeti a fogyasztó a szerb importot, ha Szerbia nem vesz ép annyi iparcikket cserébe?

Mindezen okok különben hatnak az egész világon. Nehezebben sújtják a kisebb és szegényebb országokat. Kis nemzetek még normális időben is csak akkor tudnak a nagy gazdasági egységek mellett megállani, ha többet, jobban és olcsóbban dolgoznak, mint a nagyok és ha egymással szövetkeznek. Még égetőbb lesz az európai szövetkezés kérdése a Panama-csatorna megnyitása után, midőn az európai termelés az olcsó ázsiai és a hatványozott amerikai verseny által két tűz közé lesz szorítva. Ezt kell propagálnunk, nem a, szétválasztást. És itt rájövünk a specialis raagyrar drágaságcsináló okokra. Az első, a „Jőve princípium“, a munkakerülő, obstruáló, gravami- náló politika, mely most különösen a bank-kérdés rendezetlenségében nyilvánul. Mennyire neheziti ez az államkölcsön felvételét s az invesztíciókat, mennyivel emeli a kamatlábat! A második az államvasutak teljes elhibázott forgalmi tulkoncentrá- ciója Budapestre. Az a forgalmi „Jus primae noctis“, melyet Budapest élvezett, megboszulja magát a drágaság révén Budapesten is, az országon is, a vasút jövedelmében is.

Miért fázik gazda és kereskedő a Budapestre való szállítástól? Mert megtörténhetik, hogy egy vaggon búzának hat nap kell, hogy Czegléd- ről Budapestre bejusson.

Miért nem lehet a francia „collis agricoles“, a gazdasági csomagszállitó intézményét nálunk meghonosítani ?

Mert minden vaggonra, mely Budapestre megy, négy-öt vaggon lábatlankodik a budapesti pályaudvarokban, melyeknek Bátaszéken, Komáromon, Gomboson vagy Vácz—Aszódon át kellene mennie.

Bármily hibák is legyenek a kereskedelem, ’.' a börze közvetítésében, a legdrágábban fizeti meg az ország s első sorban Budapest a vasutak drága közvetítését, mert egy 800.000 lelkű nagyvároson át, nem körül viszik a tranzitáló kocsikat. Csak a rákospalotai rendező, jobban mondva nem rendező pályaudvar veggoncsonki- tásaira kell rámutatnunk, hogy lássuk, milyen állapotokat teremt a tulkonceutráció. Mi tehát itt a drágaság szempontjából a kormány és a parlament legsürgősebb feladata ?

1. A legsürgősebb a bankkérdés rendbehozása, de a készfizetések terminusának fixiro- zása nélkül. Mert ez az által, hogy az ország, a törvényhatóságok és egyesek papirosadósságait aranyadósságra változtatja, óriásilag drágítaná a hitelt, emelné a kamatlábat a negyedmilliárdos kereskedelmi passzívumok folytán.

2. A vasúti forgalom deczentralizáczióját amerikai tempóban kell folyhatni.

Kész a komáromi és bajai hid, de ezt a bátaszék—dombóvári szakasz lassú átalakítása folytán felében sem lehet kihasználni.

Gyorsítani kellene a kelenföldi bid vágány- szaporítását s a gombosi bid épitését is. Szervezni kellene mihamarább a fiumei vonal tehermentesítésére a kőrös-—pécs—bátaszék—sárbogárdi kisegítő forgalmat is.

A boszniai forgalom rövidítésére (mir az osztrák verseny némi ellensúlyozásának céljából