Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-08-18 / 55. szám
4 TOLNA VÁRMEGYE ea a KÖZÉRDEK 19iu Humusztus 18 _____~ ly es alkalommal szót emeljek; bátorított azon remény is, hogy visszhangra fog találni azon tiszteletteljes indítványom, hogy Tolna vármegye mai diszülésébő! Felséges Urunk és dicsőségesen uralkodó Királyunk iránti homágiális hűségünket, alattvalói sze- retetünket és ragaszkodásunkat kifejező felirat a legmagasabb Trón elé terjesztessék. A mélyen átérzett, benső hévvel és meghatottsággal elmondott szép beszéd nagy hatást tett a hallgatóságra, mely azt lelkes éljenzéssel és tapssal honorálta. Hódoló felirat a királyhoz. Ezután Forster Zoltán vármegyei főjegyző felolvasta a királyhoz intézendő hódoló felirat szövegét, mely tömör plaszticitással emeli ki az évforduló jelentőségét és a magyar nemzet ragaszkodását és háláját a király iránt. A feliratot a díszközgyűlés élénk tetszéssel fogadta s a király .személye körüli miniszter utján fel fogják terjeszteni Ő felségéhez. — Egyébként a király számára készült diszkötésü példány már ott is feküdt a zöld asztalon. Kiállítása ennek, az ötvös művészet remeke. A barna-vörös fényezett bőrtáblát gazuag bronz díszítés borítja, közepén diszkrét aranyozással a vármegye címere. A zöld moaréval bélelt két tábla között, vastag pergamenbe irattan foglal helyet a felirat, a Corvina mintájára készült körzettel s pompás iniciálékkal. A felirat szószerinti szövege a következő : «Császári és Apostoli Királyi Felség ! A magyar nemzet államfentartó erényei között egyik legkiválóbb a határtalan hűség, í melylyel fölkent Királya iránt viseltetik, amely | hűség uralkodóinak legerősebb biztonságául szolgált s a nemzet fiait vetélkedve ösztönözte nagy és maradandó becsű tettek elkövetésére, a Kiráiyi trón fényének és hatalmának, a haza erejének és nagyságának gyarapítására. E hagyományos hűségtől indíttatva, emeljük hódoló tekintetünket a Királyi szent Korona magasságára, melynek ezredéves fényét és dicsőségét Felségednek utánzandó példakép tündöklő uralkodói nagy erényei és emberi nemes tulajdonságai még sugárzóbbá, még ragyogóbbá tették. Hálatelt szívvel látjuk, hogy az isteni kegyelem Felségedet a gondjaira bízott nemzetek örömére és javára valóban pátriárchai korral tüntette ki és áldotta meg; és midőn most, nyolcvanadik születési évfordulójának szerencsésen megért alkalmából Császári és Apostoli Királyi Felségedet hódoló felirattal üdvözölni bátorkodunk, tesszük ezt azzal az elhatározással, hogy nyílt bizonyságot adjunk arról az érzelmi egységről és összhangról, mely a magyar nemzetet Felségeddel egybekapcsolja és méhes volt az én dolgozó szobám, a kis munkások társaságában szinte könnyebb volt a dolog ; ha fáradtam, azok példája uj erőt adott. De nemcsak erkölcsileg voltak ezek segítőim, hanem anyagilag is. Aki nem foglalkozik méhészettel, az nem is sejti, hogy ez mennyi jövedelmet hoz. A méhekre fordított kiadásokról és a mézből kapott bevételekről pontos naplót vezettem, igy saját tapasztalatomból tudtam oktatni híveimet s a jövedelemképen felmutatott pénzzel tudtam őket buzdítani példám követésére. így lehetett elérnem azt az eredményt, hogy most minden negyedik, ötödik háznál találhatsz mehet. Az okos gazdálkodásnak: a földművelésnek, a szőlőtermelésnek, az állattenyésztésnek, a selyemtermelésnek, a méhészetnek s a termények helyes elárusitasának, végül a mértékletes s a tiszta erkölcsű életnek az lett a természetes következménye, hogy ez a minden tekintetben elmaradott község anyagilag nagyon szép fejlődésnek indult. Az egyház azonban még mindig szomorú ábrázatQt mutatott. Hogy tehát ennek is szerezzek valamit, még pedig olyan vagyont, ami a .híveknek is nagy hasznára válhatik, megalapítottam a takarék-magtárt. Jobb modu és egy- házias szellemű híveim segítségével összehoztam valami huszonöt mérő búzát. Ez volt az alap. Mikor közeledett a tavasz s a szegényebb sorsú embereknek elfogyott a lisztecskéje, egymásután jöttek hozzám egy kis gabona kölcsönért. Én adtam amig volt miből. Aratás után a segélyezettek visszafizették a kölcsönt kamatostul. Igaz ugzan, hogy a kamat nagy volt, mert minden mérő után fizettek egy nyolcadossal, de amint láttam, ezt is szívesen megadták, mert igy is olcsóbban jutottak kenyérhez, mint azelőtt, mikor a sapkás boltostól kellett venniök a lisztet. A takarék-magtár megerősödött, később már a szomszéd falvakba is adhatunk kölcsönt. alattvalói hűséges szívvel mondjunk hálás köszönetét Felséges Urunknak atyai jóindulatáért és kimeríthetetlen gondoskodásáért, melyet hosszú és dicsőséges alkotmányos uralkodása alatt magyar hazánk és fajunk iránt tanúsítani soha meg nem szűnt és melylyel nemzetünket a fejlődés és virágzás magas fokára emelte. Császári és Apostoli Királyi Felség ! Az alattvalók szeretete és elismerése a legnagyobb kincs, mely uralkodónak Isten kedvező kegyelméből osztályrészül juthat. És midőn mi e szeretelre és elismerésre, határtalan tiszteletünkre és hálánkra hivatkozva, Felséged magas színe elé járulunk, áhitatos szívvel kérjük az Egek urát, hogy Császári és Apostoli Királyi Felségedet még sokáig hagyja meg testi és lelki erői örvendetes teljességében, a Magyar nemzetnek örömére, javára és dicsőségére 1 Adja Isten, hogy Felségednek egy emberöltőt meghaladó dicsőséges uralkodásának alkonya uj fényt árasszon Szent István trónjára és az apostoli szent Koronára, melynek mint leghűségesebb tagjai, buzgó imákban esedezünk a Mindenhatótól áldást Felséged megszentelt fejére és drága életére. Kelt Tolnavármegye törvényhatósági bizot- ságának Szekszárdon, 1910. évi augusztus hó 18-án tartott díszközgyűlésében. Tolnavármegye közönsége nevében : Slmontslts Elemér Tolnavármegye alispánja. * P erezel Dezső indítványa. Ezzel a voltaképeni díszközgyűlés véget ért, mielőtt azonban azt a főispán bezárta volna. Perczel Dezső v. b. t. tanácsos nyugalmazott belügyminiszter indítványára elhatározták, hogy Séchenyi Sándor gróf ünnepi beszédét egész terjedelmében jegyzőkönyvbe foglalják, hogy úgy, amint az a mai nemzedéket meghatotta és fel- buzditotta, a késő utódokat is hasonló érzelmekre lelkesítse. Az indítvány egyhangúan elfogadtatván, a főispán a díszközgyűlést bezártnak jelentette ki és az szét oszlott. Közgyűlés után a főispán 60 teritékü ebédet adott, melyen a megyei notabilitások és a helybeli hivatalok vezetői vettek részt. fltA ref. templomban A király 80-ik születés napja alkalmából Szekszárdon, a református templomban Gödé Lajos ref. lelkész is csöndes imát mondott. A scekssárdl lir. hltkóiseg flnnepo. A szekszárdi izr. hitközség folyó hó 8-án, délután 4 órakor templomában szintén ünnepélyes isteni tiszteletet tartott. A praeludium és S ma már ott vagyunk, hogy a tanító ur fizetését ennek jövedelme csaknem teljesen fedezi. Igen, mert az anyagi jólét lehetővé tette, az erkölcsi haladás pedig szinte kényszeritette a híveket arra, hogy áldozzanak. Ennek alapján kezdett más képet ölteni az egyház. A sok tatarozással toldozott, toldozott, de azért mindig összeomlással fenyegető régi templomot és iskolát ujjal váltottuk föl, majd fölépítettük az uj paróchiát. S mivel a felnőttek lelki gondozása, tanítása az iskolás gyermekek oktatásán kívül is teljesen igénybe vette időmet, az egyház választott egy tanitót és amire már te is biztosan emlékszel, épített tanítói lakot. Valóban lélekemelő pillanet volt az, nem is tudom soha feledni, midőn a presbitérium indítványára az egyházközségi közgyűlés kimondotta, hogy a lelkészről, miután annak 25 évi fáradhatatlan munkásságáért hálás köszönetét mond, a tanítóskodás terhét leveszi s a legnagyobb készséggel választ és eltart egy tanitót is. Az a lelkesedés, amellyel ez megtörtént, 25 évi kitartó munkának és a nehézségek előtt meg nem hátráló küzdelemnek eredménye volt. Körülöttem állt a gyülekezet minden férfi felnőtt tagja, kik között a szellemi vezérek az iskolából már az én kezem alól kerültek ki; láttam az odaadó szeretetnek, ragaszkodásnak és a felém irányuló hálának kétségtelen jeleit. Ez volt fiam az én huszonötéves jubileumom. Nem szóltak ott a mozsarak, diadalkapura nem volt kiírva hatalmas betűkkel az »Éljen«, nem volt menydörgő pohárköszöntőkkel tarkázott társas ebéd, amik nélkül ma már el sem tudtok képzelni, de én azt a jubileumot nem adtam volna sem ezekért, sem semmiért a világon. Szólni nem tudtam, csak magamban adtam hálát annak: »aki megfizet, kinek kinek a maga cselekedete szerint«. (Jób, 3. 4. 11.) (Vége köv.) a 21 zsoltár után a Hymnust énekelték el: erre dr. Bubinstein Mátyás főrabbi a következő, gyönyörű imával kérte az ég áldását a koronás királyra. »Mindenható Isten ! Jóság és kegyelem Ura! Dicső napot virrasztottál ma reánk, századoknak ritka, napját derítetted ma reánk, az örömérzésnek millió s millió kebelt átfogó napját hoztad el a mai nappal számunkra. E napon tölti be, kit isteni végzésed fejedelmünkké rendelt, jóságos királyunk, életének nyolcvanadik évét. Te tudod, oh Atyánk, hogy a te napod sugarának csókja megnyitja a virág kelyhét s a mi szeretett királyunk iránt való végtelen kegyelmed égi sugára hálára takasztja szivünket irántad. Hála kél, hála rezdül, hála buzog szivünkben e napon irántad — s eljöttünk ide, a te szent lakodba, hogy szent ünnepi meghatottsággal leborulva trónod zsámolya elé, kibuzogjuk előtted hálatelt szivünk hév gerjedelmét. Oh nagy vagy te s hatalmas, Urunk, Istenünk, világoknak teremtője, kormányzója, népeknek atyja, királyoknak királya. Teremtő hatalmad megszámlálhatatlan világot helyeze az űrbe, hogy ott forogjanak, keringjenek, isteni hatalmad tartja őket lebegésben, isteni bölcs gondviselésed megszabja haladásuk irányát, nehogy egymásba ütközve végromlást idézzenek elő. És népeknek és nemzeteknek is a te isteni gondviselésed intézi sorsát. >Te királyokat eltávolitasz s királyokat támasztasz« látnokod szavai szerint. Királyokat támasztasz földi helytartóidul, hogy népeknek s nemzeteknek gondviselői legyenek. Királyokat támasztasz népeknek s nemzeteknek, hogy’ egükön fénylő, áldáshozó napul ragyogjanak, hogy uralkodásuk nyomán üdv és áldás fakadjon milliók s milliók számára. Világitó, sugárzó, tündöklő, áldásfakasztó napjául adtad magyar nemzetednek, kinek ma ünnepeljük örömtelt szívvel, emelkedett lélekkel nyolcvanadik születésenapját, dicső királyunkat, 1. Ferenc Józsefet! . . . Oh mikor e napunk hatvan évnek előtte fölkelt hajnali egünkön, borús volt a látóhatár akkoron. Sokáig, gyötrőn, csüggesztően sokáig tartó ború volt az — végre tűntek, tünedeztek a fellegek — és a békesség derűs, biztató, üdv- és áldáshozó napjául tűnt fel a magyar nemzet egén annak fejedelme. Elevenség, élet, fejlődés, virulás támadt ezután a művelődés minden mezején »A király orcájának fényében élet van, s a jóindulata olyan, mint a tavaszi eső felhője.« Bölcseséggel áldottad meg a királyt s az ő belátása életet hozott a magyar nemzet zsibbadt, elalélt testébe, jóindulatot ébresztettél a király szivében magyar nemzeted iránt s az ő hajlandósága, békeszeretete, a béke müvének létesítése, áldó. üdítő, termékenyítő tavaszi esőként hatott a magyar nemzet életének, művelődésének sivár, puszta, kietlen mezőire. Bölcseséget adtál a mi királyunknak s meg- ékesitéd őt a béke szeretetével s az igazság sze- retetét is ültetéd az ő leikébe. Igazságos uralkodásának áldása érte nevednek, akaratodnak évezredek óta hirdetőjét, a te népedet Izraelt is. Az ő igazságos uralkodása alatt nyerte el az e honért életét, szive vérét, vagyonát áldozó Izrael a lovagias, nemes magyar nemzet kezéből régi jogos kívánságának teljesülését, polgári s vallási egyénjogositását. Különös kedvezésednek jele volt az magyar nemzeted iránt, hogy őt adtad neki uralkodójául" Az ő uralkodása alatt a fejlődésnek nem sejtett magasságára jutott el nemzetünk. Erényekkel ékes királlyal ajándékoztad meg ő benne a magyar nemzetet, kinek erényei gyöngyfüzérében a legtündöklőbben ragyog a kötelességtudás erénye. Életének gyászos, bánatos per-, ceiben, oh mert a földi szenvedés nem kerüli el a fejedelmeket sem, s kivált súlyosan nehezült a fájdalom, a gyötrelem kinterhe jó királyunk szivére - ekkor a kötelesség teljesítésének érzete volt az a balzsam, mely szivének sajgó fájdalmát csöndesité, az az üdítő forrás, melyből erőt merített további áldáshozó munkára, a sziklára épült vár, melyben menedéket talált az élet ádáz ostromai ellen. Világitó napjául adtad a magyar nemzetnek, gondviselő Isten, az ő koronás fejedelmét s annak hevítő, gyújtó, világosságot támasztó: magvául rejtéd abba a rendületlen, a magamegtagadó, lankadást nem ismerő kötelességtudást. Ősi hagyományok megszentelte, ősi hagyományok zománcában is ragyogó királyi korona ékesíti az ő fejét — most is, midőn az aggság hava takarja azt, az aggságnak királyi koronával ókesitettségét »az erény utján« találta ő, a kötelességtudás erényének utján jutott ő el odáig. Kedvelted, kiválasztottad, felkented ő, világító napunk ő — hála, hála néked, gondvir selő Atyánk, hogy őt nékünk adtad, hogy a-a
