Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-08-18 / 55. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1910 augusztus 18. A király ünneplése Tolnavármegyében. Megnyitás előtt. Sugaras, szép napja volt ma Tolnavármegyének. Törvényhatósági bizottságának tagjai nagy számmal gyűltek össze, hogy megünnepeljék ősz uralkodónknak, első Ferencz József, magyar királynak 80 ik születési évfordulóját, ezt a minden magyar emberre oly nagy és jelentékteljes emléknapot. Az ünneplés eszméje a vármegye székházának nagyterméből repült szét az egész országba, nem csoda tehát, ha Tolnavármegye ünnepe mindvégig oly lelkes, emelkedett lefolyású volt, A sok pompás diszmagyar és fekete tuha szokatlan ünnepi külsőt kölcsönzött a hallgatósággal zsúfolásig megtelt nagyteremnek. A karzatokat előkelő hölgyek foglalták el, onnan mustrálva a szebbnél-szebb magyar ruhákat, vagy talán azoknak jól festő viselőit. Ott láttuk többek között: Bezerédj Pálnét, báró Schell Józsefnét, Csapó Dánielnét, Sztanko- vánszky Margitot, báró Jeszenszky Istvánnét, Tilda leányával, Wigand Janosnét, Eci leányával, Sziqeth Gábornét stb. A sors sajátságos véletlerségéből eljött erre az ünnepségre maga — Kossuth Lajos is, ami Paczka Ferenc festőművészünk érdeme. Éppen az utolsó napokban készült el ő Kossuth remek képével, amelyet a vármegye megbízásából a székház nagyterme számára festett, nagyon érdekes felfogással, ritka eredetiséggel. Kossuth Lajos férfikora delelőjén van megörökítve, még pedig a szokástól eltérően, ülő helyzetben. Elgondolkodva néz maga elé, mint hogyha most készülne arra a hatalmas beszédre: »Leborulok e nemzet nagysága előtt . . .« A kép nagyhatású, aminek egyik oka az is, hogy alispánunk jó ízléssel és műértelemmel némi átalakítást eszközöltetett a nagyterem bemélyedő falán, igy egymás mellé volt elhelyezhető Magyarország törlénetének három hérosza : Középen Deák, balján Kossuth, jobbján pedig Széchenyi. Magyar embernek ha még nem lett volna Szentháromsága, ime itt van. Egyik sem nagyobb, mint a másik, mert mind a három egyforma nagy s egyformák a — hazaszeretetben ! De már kezd élénkülni a terem. Feltárul a nagy szárnyas ajtó. Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, főispán vezetésével jönnek a diszruhás alakok: Simontsits Elemér alispán, Apponyi Sándor gróf aranygyapjas főkamarásmester, Széchenyi Sándor gróf vbt. tan. főrendiházi alelnök, Perezd Dezső v. b. t tanácsos, a munkapárt elnöke. Beze- rédjPálv.b. t. tanácsos, CkaprfVilmos királyi kamarás, Kovács S. Endre, Sztankovánszky János királyi kamarás, Sztankovánszky Imre képviselő, Jeszenszky István báró, Madi Kovács János képviselő, Vizsolyi Ákos, Dőry Frigyes, Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök, Nagy István főszolgabíró, Bezerédj Andor, Fischer Imre kir. ügyész, Csapó Dániel, /’ ernáth Béla, Szabó Lajos. Velük jött: Dr. Kämmerer Ernő országgyűlési képvise'ő, szépművészeti igazgató és Jeszenszky Andor gazd. egyleti elnök, stb. A lelkészi kar részéről jelen volt: Dr. Fent Ferenc apátplébános, Szabó Károly ref. leik., egyházmegyei főjegyző, Gödé Lajos szekszárdi ref. lelkész, Dr. Pub ntstein Mátyás főrabbi és mások. Katonai egyenruhában : Jeszens Jcy József, Fiáth Tibor báró, dr. Herman Béla főispáni titkár, stb. Ott voltak még a vmegye, a város, kir. tszék, járásbíróság, pénzüygigazgatóság más közhivatalok tisztviselői majdnem teljes számmal. A községi jegyzői kar, a selyemgyár, a helybeli pénzintézetek nagyszámú képviselői. A díszközgyűlés megnyitása. A főispán elfoglalva az elnöki széket, a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tisztelt törvényhatósági tag urak! Szívélyesen üdvözlöm a megjelent tagokat és a rendkívüli afoz-közgyülést megnyitom. Ünnepe van ma az országnak és ennek keretében Tolnavármegyének is Mi van szeretett apostoli királyunknak, O Felségének születésnapja. Fokozza ezen ünnep hatását és jelentőségét azon körülmény, hogy ma egyúttal megünnepeljük U Felsége születésnapjának 8o-ik évfordulóját! Ritka kegye a Gondviselésnek, hogy halandó ember a 8o évet eléri. Még ritkább kegye a Gondviselésnek, ha ezen magas emberi korban teljes testi- és lelki épségben kezdheti meg 81 ik élet évét. Még hozzá nem nyugalmas élet után, mely a lelki erőket kíméli és az egészségről óvatossággal gondoskodik; hanem folytonosan megfeszítve erejét, gondterhes élet után, mely ismételt családi megrázkódtatásoknak is alá volt vetve. És ha kutatjuk' az okát, mért kellett Ő Felségének, szeretett királyunknak, azon magas polcon, melyet elfoglalt, a vagyon és hatalom minden lehető elkényeztetési kecsegtetése mellett, mégis fáradtságos, gondterhes erőt őrlő életet élni: akkor azt találjuk, hogy csak kötelességérzésből tette ezt, hogy példás lelkiismeretességgel teljesítse uralkodói hivatását, hogy atyai gondoskodása és népeinek boldogitási szándéka volt azon nemes érdek, mely ezen odaadó, önfeláldozó, fáradtságos és goi dterhes életét okozta. Csak természetes, hogy a magyar nemzet, mely már alapjában is dinastikus és királyhü, — ilyen ragyogó, kimagasló és ritka uralkodói tulajdonságok és ténykedések hatása alatt rajongó szeretettel és lel-, kesedéssel környezi felséges apostoli királyi személyét és egyéniségét s hódolatteljes alattvalói tisztelettel tekintve hosszú uralkodói pályájára, mint hűséges alatvaló büszkeséggel is emeli szemét és hálás elismerést kifejező tekintetét azon atyai aggastyánra, kit a külföld népei és uralkodói is egyaránt, mint az uralkodó mintaképét tisztelettel és szeretettel környeznek. Azéit a mai nap nemcsak ünnep nekünk, melyet hivatalosan megtartunk, hanem valódi örömünnep mindnyájunk részére. Bátran állíthatom, nincs a magyar birodalom határában állampolgár, nincs Tolna vármegye legkisebb községében alattvaló, kinek szivét a mai nap hatása alatt három érzés ne töltené el teljességében, pártkülömbség nélkül alkotmányos uralkodója irányában. 1. A túláradó öröm érzése, hogy szeretett apostoli királya és atyja ép egészségben és erőben ünnepli ma 8o-ik születés napját; 2. az őszinte hála érzése a Gondviseléshez, mely ilyen uralkodóval szerencséltette nemzetét és ilyen kivételesen hosszú időtartamra engedélyezte hü népei és alattvalói boldogitását; — végre 3. a szivünk mélyéből fakadó kérés és fohász — adjon a jó Isten továbbra is erőt és egészséget Ő Felségének, Ferencz József királyunknak, hogy még ezután is, hosszú évek sorára, terjessze ki áldásdus uralkodását. Ezt egy szív és lélekkel óhajtják és kérik országának milliói. Közlöm a tisztelt közgyűléssel, hogy most át fogunk vonulni testületig a belvárosi plébánia templomba az ünnepélyes Istentiszteletre és onnét visszatérve, folytatni fogjuk a díszközgyűlést. Miért ezen időpontig a díszközgyűlést felfüggesztem. TÁRCA. Egy öreg pap testámentoma. * — irta: Gödé Lajos. — .. (Folytatás.) Vannak olyan közérdekű dolgok, amelyek nem illenek a templomi katedrába, de az élethez nagyon hozzátartoznak. Ezeknek terjesztésére nem tartottam elégségesnek azt az időt, amelyet egyes családoknál töltöttem, mert minden háznak megvan a maga egyéni ügye, amelynek megbeszélése arra az időre teljesen lefoglalt. Ezekre nézve tehát életbe léptettem a felolvasásokat. A hosszú téli estéket a mi népünk nem igen szereti átaludni, keres foglalkozást és vagy jót, nemeset talál, vagy olyat, ami ugyancsak nem alkalmas a vallás-erkölcsi élet fejlesztésére. Híveimnek ezt a szokását ragadtam meg. Uj év első vasárnapján a rendes hirdetések keretében felhívtam a gyülekezet felnőtt tagjait, hogy szerdán este 6 órakor gyülekezzenek össze az iskolában, ott majd érdekes, életbevágó dolgokról fogunk beszélgetni. A házakhoz tett látogatásaim alkalmával is buzdítottam a családfőket a megjelenésre. Össze is gyűltek először csak kevesen, majd mind többen, többen. Elmondtam nekik célomat, ami nem az, hogy hetenként egy esti órát valahogy agyonüssünk, hanem az, hogy tanuljunk. Orvos nincs a faluban, csak jó másfél óra járásra innét. Milyen sokszor előfordul, hogy attól tügg egy szerencsétlennek, megsérültnek, betegnek élete, vagy halála, milyen segélyt nyújtanak neki az első pillanatban. Tehát majd ismertetni * Ez a nemes ftlfogásu közlemény voltaképen egy református lelkész gyakorlati teendőit tírgyalja, oly magas nézőpontról foglalkozik azonban a kérdéssel, hosy bármelyik lelkész is saját élethivatását láthatja e szép lejt-getésben s ezen kívül a nagy közönség is élvezetit 1 olvashatja, mint mély nyomokon járó vallás erkölcsi olvasmányt. A szerk. fogom, hogy a különböző esetekben milyen legyen az első segélynyújtás. Sokszor van a híveknek ügye a telekkönyvnél, bíróságnál s nem tudja mindenki, hogy hová forduljon. Gyakran Van szükségük kölcsönre, s nem tudják, hol jutnak legkedvezőbb feltételek mellett pénzhez. Sokan szidják a zsidót, hogy az ő bőrükről tollasodik, ismertetni fogom tehát, mi az a szövetkezeti bolt, szövetkezeti mészárszék s mi módon lehet ilyeneket létesíteni. Sokan azt sem tudják, mi az a selyemtenyésfctés, méhészet, mik a földművelés terén a legutolsó nagyon hasznos kísérletek és fölfedezések. Ezekről fogok beszélni, kértem a jelenlevőket, hívják fel a távolmaradottakat is, hogy a legközelebbi és azt követő estéken jöjjenek el. Ezen a téren is megkezdtem és folytattam a munkát. Bizony nem ment minden egy csapásra, de a munkám áldásos voltának tudata, az ügynek diadalába vetett hit nem engedett csüggedni és hogy hitem nem csúfoltatott meg mutatják a szederfás utcák, a virágos kertek, a mosolygó fehér házak, a jómódú, egészséges nép Te is igy cselekedjél. Majd hallani s talán pályatársaidtól fogod hallani, amit én is gyakran hallottam, hogy t. i. ez nem kötelesség. Ne hallgass rájuk, fiam! A papnak kötelessége mindent megtenni, amivel hiveit magához láncolhatja és igy Istenhez vezetheti. Igaz ugyan, hogy ez nem kevés fáradsággal jár, mert sok különböző szakkönyvet kell hozzá beszerezni és olvasni, de ennek is meg van a maga rendkívüli előnye, nem csak a gyülekezetre, hanem első sorban magára a lelkészre nézve. A falusi lelkészeket úgyis úgy szokták ábrázolni, mint akik nem tudnak mást, mint hogy valami sajátságos elnyújtott orrhangon elolvassák könyvből az imát és tudnak vagy száz darab prédikációt, amit egymás után elmorzsolnak, de egyébként begyepesedett a fejük. Ezt bizonyára nem a jóakarat mondatja azokkal, akik igy beszélnek, de hidd el, ez a kép sok paptársunkra nézve nem nagyon túlzott. Vannak lelkészek, akiknek összes működése abban merül ki, hogy szorgalmasan megtömik és kiszívják a hosszuszáru pipát, elvégzik hivatalos teendőiket, sőt még írnak is —- évenként két- három levelet. Ezek azonban nem is eszményképei a fejlődésre hivatott embernek, még ke- vésbbé a kálvinista papnak. — Mig ellenben a fentebb elmondott dolgokkal való lelkiismeretes foglalkozás olyan bámulatos sokoldalúságot kölcsönöz a lelkésznek, aminővel kevés — más pályán működő — egyén dicsekedhetik. Milyen nagy nyereség már csak ez is. Hátha a nyereség többi részét vesszük 1 A felolvasások még szorosabban hozzám fűzték híveimet. Hozzám fűzték különösen akkor, mikor a felolvasások keretében elmondott igazságokat a gyakorlatban is alkalmam volt bemutatni és megvalósítani. Itt folyik mellettünk a Séd. Tudod : kicsiny, parányi ér, vize alig e«y arasz, de azt is tudod, hogy az erős záporok milyen hihetetlenül meg- dagasztják. Egy ilyen alkalommal történt, hogy egy kis fiú beléesett. Mire én meghallottam és a vízhez siettem, már kimentették, de nem adott magáról semmi életjelt. Az édesanya jajveszé- kelt, hogy kis fia meghalt, a körülállók összetett kézzel sopánkodtak; én azonban nem beszéltem sokat, hanem néhány bátorító szó után hozzá fogtam a mentéshez. Amint tanultam és olvastam, eltávolítottam belőle a vizet, majd dörzsöltem, belégzésre és kilehelésre késztettem mindaddig, mig fel nem nyitotta a szemét. Azután hazavitettem és megadtam az utasítást, hogy miképen gondozzák addig, mig az orvost meghozatják. Képzelheted azt a hálát, amellyel adóztak úgy a szülők, mint később a teljesen felépült gyermek. Ezután is, valahányszor előadta magat valami szerencsétlenség, mindig szívesen nyújtottam az első segélyt; tudtam,
