Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-08-18 / 55. szám
Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Elöfizet^sekrt éa hirdrt«'«eket a kiadóhivatalon kívül elfogad a Molnár fele könyvnyomda é* papirkereakedó« r.-t. 8zekaxárdon. Egyet számok ugyanott kapható». POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztéai felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telelőn szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca S. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes' közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az eiőti/etési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő : Or. t€OPOLD K ORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN* Főmunkatársi FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Koronás királyunk 80-ik születése napjára. Nyolcz tízet lépvén az Idő, nyaradat letarolta, Őszbe csavarta fejed s meghasogatta szived; S bár életfádat meghajlítá vihar és vész, Nem tört meg derekad, áll ragyogó koronád. Míg büszkén viselé főd Szent-lstván koronáját, Nyomta töviskorona a te királyi szived. Mondd: e kemény tusa közt mi erősített, mi vigasztalt? Isten iránt a hit, néped iránt a hűség. Trónod elé gyűl most a magyar nép apraja-nagyja, S Istent áldva, Király, életedért könyörög. SANTHA KAROLY. A király! Elbűvölő, varázs-hatású ez a szó minden magyar emberre. A mély, határtalan tisztelet, a rajongásig menő szeretet, törhetlen ragaszkodás ősi, öröklött tulajdonságunk. Királyhűsége páratlan a magyarnak az egész világon ! S csak nagy múlttal biró, szabadságukhoz, ősi alkotmányukhoz ragaszkodó nemzetek tekintenek fel ily áhítattal a koronás főre, akiben nem a büszke, korlátlan hatalom legfőbb urát, de a népei javán munkáló édes atyát látják és tisztelik. Magyar embert nem kell hát külön a király iránt való tiszteletre inteni, buzdítani. Veleszületett «ősi erénye» ez e népnek. Szivünkből nőtt ki, onnan hajt lombot, virágos ágat a hűség, szeretet, hű ragaszkodás mély érzése, mert hogyha egyszer valakit nagy, csodatevő erejével homlokon érintett Szent István koronája, dicsfénnyel övezve, mintegy félisten áll előttünk s bárki legyen is az a felkent személy, még az ós magyar elégedetlenség s elkeseredés prototípusának, a haragos Petur bánnak is ezeket a szavakat adja a szájába a költő ; «----mihelyt fejét A l eorona diszesiti, mindegy az, Mert szent előttem a királyom. ..» — És ha a szent korona viselőjét nem csak az abból reááradó fény teszi naggyá, de összpontosulva vannak benne a legnagyobb, legnemesebb emberi erények és tulajdonságok, kérdem: szolganépe a magyar, ha hagyományos királytisztelete, már nem is határtalan szeretetté, de — rajongássá válik?! .. . Ősz uralkodónk ma érte meg, igazán különös »isteni kegyelemből* születésének 80-ik évfordulóját. Éppen vármegyénk kezdeményezésére, széltében-hosszában országra szóló ünnepségek vannak mindenütt. Óh. a magyar tudja ünnepelni azt, akit — szeret. Fény, pompa mindenfelé, öröm lelkesedés, ragyogó diszmagyar ruhák . .. Mintha az örvendező sziveket, lelkeket rakták volna fel boglárnak, mente, kardkötónek, úgy fénylik, ragyog a sok drága kő ... De bármi Ily szép, tényes, ragyogó ez az ünnepség, be kell vallani, hogy kicsiny neki ez az ország, nem fér el a hármas bérc szűk határai között. Érzelmi egységben velünk ünnepel, mondhatni, az egész világ. Mert nemcsak, mint egy nemzet királya, egy másik ország császárja, nagy, legnagyobb ó, de királyok királya, császárok császára a mi ősz uralkodónk s egyetemes tiszteletnek tárgya az egész világon, minden nemzet előtt. Uralkodók barátja, népek, nemzetek jóakarója s leghatalmasabb védője a békés polgári munkának, a nemzeteket éltető világbékének. És ha úgyszólván, az egész földkereksége ily osztatlan tisztelettel övezi ót körül, mit mondjunk róla, mi magyarok? Évszázadok óta nem volt olyan uralkodónk, aki közelebb állott volna a nemzet szivéhez. Nemcsak nyelvünket beszéli ő, de tud velünk érezni is s nem egy jel mutatja, hogy nagy, nehéz napokban talál egyetlenegy igaz barátunk odaát. Pedig országlása véres összeütközéssel, nagy félreértéssel kezdődött, de uralkodói nagyságát, bölcseségét épen az mutatja a legjobban, hogy át tudta hidalni a mely szakadékot is, mely közte s a nemzet szive között támadt s békés öszhangot teremtve nép és király között, a nyugodt fejlődés útjára vitte az országot s ó, aki másként indult, ki tudta érdemelni a Királyok legszebb ékét, a »legalkotmányosabb uralkodó* mindent kifejező szép epithetonát. Legendába illő dolgokat beszélnek a hozzá közelebb állók az Ő alkotmányhoz való hű ragaszkodásáról. A lóporos torony mellé kiállított katona állhat oly éber vigyá zattal_ állomáshelyén, mint a hogy mostanában Ó őrt állott alkotmányunk talán utolsó sáncai között. A_ mikor már-már mindenki kétségbe esett, Ó volt, aki utolsó reményét soha fel nem adta. S neki lett igaza.. . . Igen, király Ő, igazi király, bölcs, nagy, a nagyok nagyja, bár a sors nem egyszer kegyetlenül éreztette vele, hogy — emberis! Ha ma élne a legnagyobb magyar drámairó, Katona József, gyanúba fognánk, hogy egyenesen ő róla mintázta s adta szájába halhatatlan Bánk bánjában II. Endrének eme szavakat: » ... Én király vagyok. ... Egy királynak Kell látni minden könnyeket: magának Könnyezni nem szabad. ... Épen akkor sirhat egy Szegény, midőn királya ; s a király Nem látja azt meg a könnyek miatt------« — De ő meglátta, országai, népei javát nézte mindig, saját könnyeit pedig eltakarta. A mi jóságos királyunk éppen azért nagy — királynak, mert nagy, mint — ember is. Más közönséges halandó elvérzett volna a reámért sorscsapások alatt. Mayerling . ,. Genf a mi szivünket is meghasogatta s ő áll, mint a villámsujtott százados tölgy, amelynek leesett talán feje koronája, de a törzse még ép s gyökereit mélyen a földbe ereszti---Él teti, itt tartja ót közöttünk a ritka kötelességtudás, a szinte páratlan munka- birás, a munkaszeretet nemes erénye és talán bízvást hozzátehetjük, országainak, hű népeinek osztatlan tisztelete és szeretete.... —- Legyen tehát ma ünnep, messze e hazában. Harangok zúgása mellett buzgó imában egyesüljön mindnyájunk szive. Ez az ország méltóbbért úgy sem imádkozhat, mintha az Ó tisztes ősz fejére kívánja az Ég megszentelő áldását. Bármily őszinte, tiszta szívből is jöjjön azonban ez a fohász, lesz benne egy parányi önzés mégis, mert a boldog, hosszú élet kérésével Neki csak jót kívánunk, magunknak, ennek a szegény magyar hazának azonban a — legjobbat! Éljen a király ! Bodnár István.
