Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-08-15 / 54. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Hódolat a királynak. A király 80-ik születési évfordulójának ünnepi előkészületei egyre nagyobb méreteket vesznek országszerte. Az országos kegyelet és hódolaté ritka szép megyilatkozásáról szólva, meg kell állapítanunk, hogy annak kezdeményezése Tolnavármegyéből indult ki, Schell József báró, indítványára melyet a közgyűlés magáévá tévén, annak követésére e magas szárnyalásu körlevelet intézte a társtörvényhatóságokhoz : O császári és Apostoli Királyi Felsége, legkegyelmesebb urunk ez évi augusztus hó 18-án ünnepli meg születésének 80-ik évfordulóját. A mai napon tartott tavaszi évnegyedes közgyűlésünkön egyhangú lelkesedéssel határoztuk el, hogy a magasztos emlék napot hálaadó isteni tisztelettel kapcsolatban díszközgyűléssel ünnepeljük meg. • Törvényhatóságunk lelkében az alattvalói hűség és hódolat mellett melegen lüktet a hála, az elismerés és csodálat patriarchai kort elért királyunk iránt. A hála, mert nemzetünket az alkotmányosság utján a fejlődés, megerősödés és virágzás eddig nem remélt fokára emelte. Az elismerés azért, mert elődeinek fényes trónját emberi és uralkodói fenkölt erényeivel tette még ragyogóbbá. És végre a csodálat azért, mert egy hosszú, dicsőségben és megpróbáltatásokban egyaránt gazdag uralkodás folyamán saját példaadásával mutatta meg, mint kell a fejedelemnek az uralkodói kötelmeknek élve, felolvadni a gondjaira bízott nemzetek és népek jólétének előmozdításában. Dicsőségesen országló uralkodónkat a magyar nemzet közfelfogása már régen legnagyobb királyaink közzé sorolta, akinek ritka, a gondviselés által csak kevés kiválasztottnak engedett jubileumát megülni nem csak az a fölött érzett öröm és hála késztet, hogy Isten kedvező kegyelme ily fenkölt lelkű uralkodót ültetett az Árpádok királyi székébe, hanem az a bensőleg érzett szükség is, hogy Felséges urunk ez öröm napján a magyar nemzet szivvilága megnyilatkozzék és ismert, egy ezredév történeti tényével igazolt királyhűségének lángjai a királyi trónt fényárba borítva, tegyenek a világ előtt tanúbizonyságot arról a lelki összhangról, mely a magyar nemzetet királyával egybekapcsolja, amely kapcsolat, a király és nemzet egyetértése és egysége nemcsak a magyar nemzetnek legnagyobb erőssége, fejlődésének és virágzásának záloga és előfeltétele, de a királyi hatalom fényének és erejének alapja és biztosítéka is. Ez érzelmektől áthatva óhajtjuk és szükségesnek tartjuk, hogy hódolatunk e megnyilatkozása az egész országban általános és egyöntetű legyen. Miért is fent hivatkozott határozatunkból folyólag felkérjük a tekintetes Társtörvényhatóságot, hogy álláspontunkat méltatva e ritka és örvendetes évfordulót hasonló ünnepségek keretében örök emlékűvé tenni szíveskedjék. Kelt Tóim vármegye törvényhatósági bizottságának Szekszárdon, 1910. évi március hó 31-ik napján tartott rendes közgyűléséből. A törvényhatóság nevében : Simontslts Elemér Tolnavárraegye alispánja. Mint köztudomású, a törvényhatóságok egytől-egyig nagy tetszéssel és elismeréssel fogadták vármegyénk szép felszólítását és annak eleget is tettek az egy Pestvármegyét kivéve, mely nem restelte határoztilag kimondani, hogy e ritka szép emléknapon nem tart külön hivatalos ünnepet. Pestvármegye közönsége azonban, ha magán utón is, mégis részt vesz a hódoló ünnepségen, mely mar bontogatja szárnyait és mely bizonyára maradandó nyomokat hagy közéletünkben. Népszámlálás. Általánosan tudvalevő dolog, hogy az 1910. évi népszámlálás hazánkban a szokásos módon 1911. január hó 1-ső napján veszi kezdetét és rendesen 10 napot vesz igénybe, mely idő alatt mindig az 1910. évi december 31-ik napjának éjféli 12. órája vétetik tekintetbe, vagyis mindenkit ott, abban a községben kell összeírni, ahol 1910. december 31-én éjjel 12 órakor tartózkodott, azaz ahol azon időpontot töltötte. A népszámlálás hazánkban rendesen az úgynevezett egyéni felvételi vágj' kérdőlapok utján történik s kizárólag tudományos értékkel bir, s e mellett nagy nemzetgazgasági jelentősége van, de egyáltalán nem vonatkozik a népek adózó képességének megállapítására; a laikus közönség azért mégis bizonyos előítélettel fogadja a népszámlálást. És ez érthető is. Mert a magánviszonyok iránti érdeklődés pl. ha a munkások, cselédek vagy egyéb, a családhoz tartozó egyének számát kérdik, azonnal az adózásra gondolnak s ebből folyólag több helyen eltitkolják az ott tartózkodók számát. A dolog természete hozza magával, hogy ez az óriási munka rendkívüli sok kiadással jár, úgy az állam részéről, mint az egyes községek részéről is. Mert a községekben az összeírást a községi rendes alhalmazottak egyéb hivatalos dolgaik miatt rövid 10 nap alatt el nem végezhetik, tehát rendkívüli munka erőt kell alkalmazni a népszámlálásra Az 1900. évi magyarországi népszámlálás állami költsége 900 ezer korona körül járt. Az 1910. év végén végrehajtandó népszámlálás költségeire 1 millió 200 ezer koronát irányozott elő a kormány. Ez mindenesetre tekintélyes összeg, de az érette végzendő munka is óriási és nagyfontos- ságu s a vele járó haszon bizonyára megérdemli a költségeket. Ezen általánosan ismert dolgok előre bocsáj- tása után jelen ügyben kizárólag Szekszárd rend. tan. város leendő népszámlálásáról óhajtok egyet- mást, régi tapasztalataim alapján felemliteni és városunk pontos népösszeirása érdekében a városi hatóság becses figyelmébe ajánlani. Az összeírás pontosságára nézve egyik főktllék első sorban a város utcáinak rendes elnevezése és a házszámok pontos kiírása. Az utcák elnvezését, — mint tudjuk — városunk polgármesterei már rendezték s minden utcasarkon kétfelől ott díszeleg egy-egy öntött vastábla az utca nevével; de az utcákban levő házak megszámozása még mingig falusias jellegű, így. pld. ismerek városunkban több utcát, melyek 1910 augusztus 15. alig egy-két házán van házszám s több ház egész sorban egy és ugyanazon szám alatt van. Városunkban, ha jól emlékszem, 1400— 1500-ig terjed a házak száma; népszámláláskor rendesen 100—100 házszámra szoktak eddig egy-egy népszámláló biztost alkalmazni; de már az első 100 as turnusban is van olyan házszám, melyre 5—6 ház is esik. Ez ideig a jó Isten kegyelméből három évtizeden keresztül voltam népszámláló s ha élek még pár hónapig, valószínűleg ismét rám sózhatnak egy kerületet; ezen hosszú idő alatt mindig figyelmeztettük a népszámlálási idő közeledtével a község biráit, hogy láttassák el a házakat rendes, olvasható számokkal, mert ez nagyon megkönnyíti a népszámláló rendes munkáját és nemcsak ez veszi hasznát; s ime 30 év nem volt elegendő a házak rendes megszámozására. Most ismét kérjük polgármesterünket, hogy amily ügybuzgósággal segítette keresztül vinni az utcák elnevezését és megjelölését, a népszámlálásig még hátralavő idő alatt hozassa rendbe a házak megszámozását is. A pontos népszámlálás másik főkelléke, hogy megbízható, lelkiismeretes s a népek termét szetét és viszonyait jól ismerő népszámlálókat alkalmazzon a városi hatóság, nehogy ugv járjunk, mint a legutóbbi népszámlálás alkalmával is, hogy az egyik jött-ment foglalkozás nélküli egyén a családi szentélyt is megsértette sőt orvosi vizsgálatokat rögtönzött és hamis lapokat állított ki. Igaz, hogy megbünhődött érte, de az ilyen eset a többi nép^zámláló tekintélyét rontja s a nép bizalmát a népszámlálóban csökkenti. Azért nagyon kívánatos, hogy a népszám- lálókkal a bizalmi férfiak mindig együtt menjenek a házakba összeírni. Az is megtörtént egyik lelkiismeretlen népszámláló kerületében, hogy pld. egyik utcában este befejezte a napi munkát egy bizonyos számú háznál — mondjuk a 65-ösnél; — másnap folytatta a 66-os számnál, de nem vette figyelembe, hogy a 65-ös számú ház után, még 4 ház számozatlanul állt s az ezekben lakokat nem ve te fel a számlálásba. Ha a házak mind el lesznek látva uj házszámokkal, ez nem történhetik meg. Legnehezebb lesz városunkban a sokféle elszórt külterületeken lakókat összeírni. Pedig a legutóbbi 10 év alatt igen sokan mentek ki a városból, különösen szőlőmunkások egyes tanyákba es présházakba lakni; a Csatáron és Lisztesen kívül a Gyüszűvölgy, Ivánvölgy, Tótvölgy, Porkolábvölgy, Hidas, Almás, Gyertyános stb. szőlőföldeken elszórtan másfelé is ma már igen sokan laknak. Azért a külterületeken lakók összeírására különös gond lenne fordítandó. Igen helyes volna, ha a népszámlálás meg- j kezdése előtt az egyöntetű eljárás céljából a számláló ügynökök a népszámlálási törvény végrehajtása körüli eljárás felől tájékoztatnának, nehogy valahogy a kérdések helytelen értelmezése által a feleletek is helytelenek és értelmetlenek legyenek A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni. dellel való ellátása, a megátalkodottnak lelkére beszélés, a megtérőnek Istenhez vezetése és az az előszámlálhatlan sok alkalom, ami ezen a téren kínálkozik, mily közel hozza a híveket a pásztorhoz és a pásztort a hívekhez ? Majd meglátod, fiam, ez adja a lelkipásztornak a legtöbb gyönyörűséget! De ennek más haszna is van. A hívek lelkiéletének ismeretéből kifolyólag minden vasárnapra volt tárgy, amiről prédikáljak : volt félszegség, amely ellen szavamat felemeljem, volt egy vérző seb, amelyre balzsamot csepegtessek, volt egy tévelygő lélek, akit az Úrhoz vezéreljek. És épen ebben rejlik a szónoklás varázsának titka. Vannak úgy nevezett hires, nagy szónokok, akiknek hatalmas baritonjától, merész skáláitól, megdöbbensz — egy pillanatra, de miután kijöttél a templomból és felszabadulva pillanatnyi hatás alól, gondolkoztál a hallottak lelett, azt találod, hogy ami állandóan fogva tartana szivedet, az a nugy szónoklatból hiányzott. Az ilyen szónok ne legyen eszményképed. .Ne sumus oratores, séd piscatores«, mondja egy nagy egyházi atya. Mindenesetre van olyan alkalom, mikor a pillanatnyi hatásra törekedned kell, pl. adakozásra való felhívás, de ezt leszámítva, ne törekedjél első sorban szónok lenni, aki a gyors hatásra épit. légy halász s a szó legyen ajkadon a horog, amely, midőn híveidnek szivét megragadja, ott állandóan megmaradjon és vonja őket folytonosan a testiségnek, bűnnek tavából az isten országa felé! Ilyen légy, fiam, s hogy ilyen lehess, ismerd meg híveidnek lelkivilágát ! Ismét másik nyereségem az lett, hogy megismertem híveimnek anyagi szükségeit és ezen a téren segíthettem. Nem elég csak a lelkiekről gondoskodni, hanem kell a testiekről is. Sőt jegyezd meg magadnak, hogy népünknek túlságosan erős érzéke van a testiek iránt és ha azt akarod — és azt feltétlenül akarnod kell! — hogy híveid teljes bizalommal viseltessenek irántad, az anyagiakban való segítéstől s abban legalább a bölcs tanácsadástól pillanatig se vonogasd magad! A n p, ha meggyőződött lelkészének őszinte szeretetéről, mindenben ahhoz fordul tanácsért. Még mindig élénken emlékszem egy esetre. Egy vasárnap, mikor arról prédikáltam, hogy az emberek milyen ügyesek a mentségek kitalálásában, midőn arról van szó, mért rém követik az Urat, istentisztelet után egy jóravaló, szegény hivem jött be hozzám és azt mondta, hogy szépen, nagyon szépen beszéltem, da hát amit mondtam, azt meg is tenni lehetetlen. — Miért ? — kérdém. — Hát azt mondta tisztelendő ur, hogy az ember szorgalmas munkával megkeresheti a családja fentartására valót, még gyarapodhatik is, csak félje az Istent, járjon szorgalmasan a templomba, szeresse az embereket. — Igen, ezt mondtam; a megélhetés gondjai nem zárják ki a Krisztus követését. — Ezt nem tudom én fölfogni — folytatta tovább és elmondta hosszadalmasan, hogy valamikor kölcsönvett 300 frtot és attól az adósságától nem tud sehogysem szabadulni; mindig csak arra keres, pedig éjjel-nappal dolgozik, még ünnepje sincs. A szomszéd városban lakott a hitelezője. Másnap elmentem ahhoz, megnéztem, hogy is áll a dolog Kisült, hogy az én emberem már évek hosszú során át fizetetett egy rettenetes uzsora-kamatot, amelynek összege már régen megsokszorozta a kölcsönvett összeget, de a tartozás azért mindig változatlanul fennmaradt. Elmentem a takarékpénztárba, felvettem az én hivem részére a szükséges kölcsönt, tudtam, kivel van dolgom, magam voltam az egyik jótállója. A dolgot rövidesen elintéztem. Két év múlva ragyogó arccal nyitott be hozzám Szekeres István bátyád, mert ő volt az az em bér, örömmel mondta és hálásan köszönte, hogy most már megszabadult régi nyűgétől. Ez csak egy eset a számtalan közül. Bizony fiam, igy kell cselekedned majd neked is ! Én nem sajnáltam híveimért a fáradtságot, de a fáradtság nem is volt hiába való. Sokszor mondták a paptársaim, hogy ilyen eljárás mellett teljesen sárba taposom a lelkészi palástot. Nem hallgattam rájuk, haladtam a magam utján : híveimért sokszor lenyúltam én a sárba, a szemétbe, de érzem, palástom azért tiszta marad, sőt azáltal még fényesebbé lett, fényesebbé, mint azoké, akik csak ünnepkor és vasárnap Öltik vállukra. (Folytatása köv.)
