Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-07-25 / 48. szám

2

1910 Julius 25.

kodnunk kell. Ennek elismerése az unionis- ták hivatása és hisszük, hogy ez elismertetés kivül a magyar kormány is megteszi a tőle telhetőt. F. M.

— A miniszterelnök beszéde. A felirati vitának legkimagaslóbb és legérdekesebb mozzanata : Khiien-Héderváry gróf miniszterelnöknek beszéde volt. Két óráig beszélt. Nem törekedett külső szónoki hatásra. Beszédében nincsen szóvirág és semmi cicoma. És mégis nagy és maradandó sikert aratott. Legnagyobb ékessége az a becsületes nyíltság és őszinteség, amellyel minden kérdést megvilágított. Nem kertelt, nem csűrte, csavarta a kérdéseket, nem kerülte el a kényesebb pontokat, nem ígért lehetetlenségeket, hanem mindenről alapos tájékozottsággal és becsületes nyíltsággal nyilatkozott. Fentartás nélkül hive a 67-es alapnak, abban a szellemben, amint azt Deák Ferenc és Andrássij Gyula annak idején megalkották. Tárgyilagos hangon, de azért érdemlegesen bírálta az elmúlt évek politikáját és önérzetesen, de nem elbizakodva hivatkozott a nemzet Ítéletére, amely a 67-es alapot ismét restituálta és a nemzeti munkapártnak a nagy többséget megadta. Beszédéből nem hiányzik a malicia, elmés és szellemes, amikor visszavág, de sohasem kicsinyes, sohasem sértő, mindenkor államférfiu színvonalon mozog, sima, tapintatos és körültekintő. A különben inkább sekélyesnek mondható felirati vitának fináléját Hédervárynak nagyszabású beszéde előkelő szintre emelte, amelyhez méltóan csatlakozott Láng Lajosnak záróbeszéde.

Az Iskolaegyesület bélyegei.

Kétezer taggal azt megtenni, amit az Országos magyar Iskola-Egyesület huszonöt év alatt alkotott: Magyarországon csoda. Itt, ahol, amikor a kultúráról volt szó, a nemtörődömség emelt gátat mindenkor a törekvések elé, ahol minden, az általános művelődésért indult mozgalom posványba fűlt, lám, akadt egy egyesületi, amely szívós, akadályt nem ismerő munkával lerakta szélesen a magyar kultúra alapkövét. Iskolák, ovodák, népkönyvtárak, iskolán kívüli tanfolyamok szolgálják ma már az egyesület érdekeit, amik egyben édes mindannyiunk szivével, leikével nőttek egybe: hiszen ennek az országnak megerősödését szolgálják, a Nagy Magyarországnak, a hatalmasnak, erősnek esz ményképét.

És amig itt nálunk igazán csak egyesek nagylelkű áldozatkészsége, lankadatlan munkája áll ennek az eszmekörnek szolgálatában, addig a szomszédságunkban, ugyanezen céllal működő Deutscher Schulverein és hasonló intézmények százezreket számláló gárdára támaszkodhatnak, minden német emberre és minden német emberTOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK

nek ezekre a célokra bőven hulló filléreire. Ott ezrekkel dolgoznak es ezrek teszik napról-napra fényesebbé a német glorie', itt százak, kínos, keserves, pénztelen fáradozással igyekeznek a magyar glórie megteremtésén. ^

Egy pár nap óta mérhetetlenül közelebb van mindannyiunkhoz az egyesület támogatásának módja és kézenfekvőbbé lett a segítés. Az Iskolaegyesület bélyegeket bocsátott ki. Tavaly tette először, amikor a színes turulos kép elhagyta a sajtót. Az a turulos bélyeg, amelyet oly jolesöen láthattunk itt-ott igaz jó magyar emberek leveleinek hátsó lapján zárójegyként, lelkesedni tudó, komoly üzletemberek számláin, ! egyik-másik étterem számolócéduláján. Két fillérrel kellett mindössze többet fizetni miatta. Mi volt az a kétfillér! Nemcsak hogy nem éreztük ; meg, de nagyon jólesett az a tudat, hogy hoz- j zájárultunk egy szép eszme Qjegvalósitasához. |

Az idén tizenkét bélyeggel jött ki az Iskolaegyesület. Mindannyia tökéletes alkotás, ritkaságszámba menő nálunk, ahol az esetlen postabélyegek olyan kielégitettlenül hagyják a szem kívánalmait. Igazi művészi munka ez a tizenkét bélyeg, becsületére válik a tervezőjének, a te- j remtőjének. A rajz tökéletességéhez a szin stílusa is járul, finom zöld árnyuak és kékben pompázók ezek a bélyegek. Mindegyiken más- j más kép van. Ilyenek : II. Rákóczi Ferenc, az : aradi 13 vértanú-szobor, az aradi Kossuth szobor, | a parádi fürdővendéglő, a parádi fürdő gyógy- | udvara, a margitszigeti fürdőház, siófoki részlet, Siófok-fürdő, a margitszigeti vízesés, a tarpataki vízesés, a Tátrában Uj-Tátrafüred.

Holnaptól kezdve a főváros nagyobb tőzsdéiben, papirkereskedéseiben, a vidéki nagy könyvkereskedésekben és az egyesület központi I irodájában (Budapest, Központi városház) lehet már kapni ezeket a szép, a szemnek is meg a léleknek is gyönyörűséget okozó bélyegeket. Két fillérrel hozta forgalomba az egyesület és igy a legkevésbé sem ró terhet a nagyközönségre. Olyan adó, ez, amit illenék nap-nap után befizetnünk és reméljük is, hogy aligha marad levél, levelezőlap anélkül, hogy ne az Iskolaegyesület bélyegei zárják le.

Nem szeretnők látni, hogy ez a nagy méltánylást és minden pártfogást megérdemlő egyesület a közönség részéről meleg fogadtatásra ne találna, amikor a legszebb eszméinkért száll síkra, nem szeretnők látni, ha ez a most meginduló és bizonyára igen széleskörű nemzeti mozgalom, gyönge, erőtlen gyökereket verne. Egyszer már végre illenék összefognunk, ha azt akarjuk, hogy el ne maradjunk a nemzetek versenyében.

Ügyvédjelöltek tiltakozó gyűlése.

Tekintetes Szerkesztőség!

Az ügyvédi rendtartás reformjára vonatkozó sérelmes törvénytervezet ellen a pécsi ügyvédi kamara területén bejegyzett ügyvéd- jelöltek f. évi julius hő 24-én délelőtt fél 12 órakor Pécsett, az ügyvédi kamara tanácstermében

tiltakozó értekezlet tartanak, mely értekezlet legfontosabb tárgyát az igazságügyminiszterhez intézendő »Memorandum« megszövegezése és a további teendők egyöntetű megbeszélése képezi. Hogy tiltakozásunk minél erőteljesebb legyen( Szívesen látjuk értekezletünkön a más kamaránál bejegyzett ügyvédjelölteket is.

Kérjük a tekintetes szerkesztőséget, szíveskedjék ezen felhívásunkat b. lapjuk legközelebbi számában közzétenni.

Pécs, 1910. julius 21.

Hazafias tisztelettel:

A pécsi ügyvédjelöltek értekezletének élöÚszitö bizottsága.

HÍREK

_____

— Személyi hir. Dr. Tanárky Árpád kórházi igazgató-főorvos 8 heti szabadságra utazott, amelyet részben Erdélyben, részben pedig Spanyolországban fog tölteni.

— A király a hadseregnek. Az idén, augusztus 18-án ünnepli két ország a király születésének 80 ik évfordulóját. A nagy évfordulón valóra váltják a hadseregben régóta tervezett reformokat, jórészt Albrecht-féle alapítványból rendezik a tisztek adósságát és leszállítják a szolgálati időt hamincöt évre. A királyi család az uralkodó születésnapját Ischlben ünnepli meg.

— Áthelyezések a vasúton A m. kir. államvasutak igazgatóság Porscht Vilmos ellenőr, állomásfőnököt Szakályhőgyészről beosztottként Fiúméba és Grünfeld Albert ellenőr, állomásfőnököt Vrbovskoról hasonló minőségben Sza- kály-hőgyész állomásra helyezte át.

— Uj Ügyvédek. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Fischer János dr. ügyvédet Tolna és Ormos Ernő dr. ügyvédet Szekszárd székhellyel, az ügyvédek lajstromába folytatólag felvette.

— Elismerés a csendörségnnknek. A

belügyminiszter a lezajlott országgyűlési képviselőválasztások alkalmával teljesített kiváló, buzgó, fáradságot nem ismerő, lelkiismeretes és tapintatos szolgálatukért a székesfehérvári VI. csendőrkerületben az összes csendőrtiszteknek és zászlósoknak, altiszteknek és csendőröknek a legteljesebb elismerését és hálás köszönetét nyilvánította.

— Eljegyzések. Laskó Dezső Döbrököz község főjegyzője éljegyezte Kecskeméten Soós József városi főpénztárnok leányát Ilonkát. — Deutsch Sándor eljegyezte Garai Ilonkát Pécsről. — Rácz Ferenc kántortanitó eljegyezte Sohonyay Gizellát Sióagárdról

— Igazolt mandátum. A képviselőház bírálóbizottsága Sztankovánszky Imre mandátumát, amelyet lényegtelen alaki okokból kifogásoltak, végleg igazoltnak jelentette ki.

Borbély Tamás uram Nagykőrösre érvén, előadta a dolgot a tanácsnak, hogy városuknak egy szülöttje, a volt tiszabődi prédikátor hol van rabságban s mennyi a váltságdíja Nosza a tanács azonnal gyűjtést rendezett s a 40 tallért szegedi kereskedőktől leküldte Belgrádba. Az albán becsületesen helyt állt és a prédikátort kiszolgáltatta, sőt tudtára adta azt is, hogy felesége és fia hova került.

A megszabadulás örömével sietett a lelki- pásztor szülővárosába, ahol is tárt karokkal fogadták. O azonban nagyon is érezte, hogy az öröm nem lehet teljes, mert a szeretett hitvestárs gyermekével együtt messze idegenben bánkódhatik. Érezte az írás szavainak igazságát szivében: »a buzgó szeretet megemészt engemet.«

Hogyisne ?... A hitvesi hűség bánata sokszor elfogta, méltatlannak találta, hogy mig 5 szabaddá lett, addig a nő keserves könnyek közt küzdhet a megélhetés és gyermeknevelés gondjaival. Ilynemű emésztő gondolatai minduntalan arra sarkalták, hogy segítség után nézzen.

»Aki keres, az talál — kérjetek s megadatik tinék’tek« — mondja az ige. A szegény prédikátor is bejárta ismerőseit, rokonait s igy összegyűjtötte az 500 piasztert. Nem is késett sokáig, elindult felesége kiváltására. — Savójai Jenő diadalmas seregei nyomán Szegeden, Zentán, Zimonyoq át Belgrádba jutott, ahol előbbi gazdájával találkozott, aki épen^ Konstantinápolyba készült. Kíséretébe fogadva, azzal együtt folytatta útját. A körülmény kedvezett neki; nem kellett a fővárosba fáradnia, mivel Nazim bej időközben ruméliai begler-béggé neveztetvén ki: Fílippopólisban lakott. Ekkor elválva az albánaz ő szive«, kétségkívül megmaradt volna falujában, csakhogy a sors könyvében más lett meg- irva mind az övéinek, mind egyházának.

Rendkívül forró nyár köszöntött be az 1686-ik esztendőben, amely mig a nemzet történelmének egyik legkimagaslóbb eseményét, t. i. Buda várnak a töröktől való visszafoglalását hozta meg, addig Tiszabődre végenyészetet borított. — A község népe elvégezvén aratási munkálatait, a betakarítást folytatta, ezért hálát adandók, az egyik augusztusi vasárnapon templomban valának, hol eddig minden nagyobb háborgatás nélkül gyakorolhatták vallásukat, a szolnoki bég fenhatósága alatt. Tudtak ugyan nagy hadikészületekrői, seregfelvonulásokról, de azt hitték: nagyobb katasztrófa nem fog bekövetkezni ; pedig az már közel volt hozzájok ! ...

Augusztus utolsó napjaiban Buda bevétetett, a felmentő török sereg megveretett, Szol- J nők vára is keresztyén kézre jutott. A sok ! veszteség miatt feldühödt török csapatok vissza- | vonulásuk alkalmával mindenfelé égettek, rabol- | tak, öldözve vagy rabságba hurcolva védtelen falvak lakosságát, érezve, hogy többé úgy sem szedhetik tőlük az addig megszokott harácsot. Egy ilyen visszavonuló felbőszült csapatnak — Ferhád aga 3000 emberének — esett útjába Tiszabőd.

Páthi uram a templomban fohászkodott a keresztyén fegyverek győzelméért, midőn a martalóc sereg oda ért. A templomot egy 1 janicsár csapat legott körülfogta s midőn jöttek volna kifelé a hívek : a legnagyobb rémületükre megrohanta s lelkészével együtt rabszijra fűzve kihajtotta a falun kiviil. Ezalatt a sereg másik

része előbb kifosztván a házakat, négy sarkán felgyújtva, az egész falut elhamvasztotta. Füstölgő romok maradtak vissza lakók nélkül, még a nőket és gyermekeket is magukkal vitték.

Páthi Miklós útközben tudta meg, hogy felesége és fia is rabságba került, de nem találkozott velük ... A reménység azonban • nem hagyta el, nemcsak hirdette, de hitte is, hogy az Isten nem feledkezik meg végképpen az ő hűséges szolgájáról. Ez a reménység tartotta meg azon hosszú és szomorú útjában, mely úgy az ő, mint hívei nagy részére is Törökföldön végződött. Három héten át vándoroltak Szerbián, Bulgárián keresztül, mig Drinápolyba érve megpihentek. Itt vásárt csaptak elrablóik. Őc egy albán származású kereskedő vette meg 40 tallérért, felesége pedig, aki fiatalsága mellett szép külsejű is volt, kis fiával Konstantinápolyba került Nazim bejhez 500 piaszterért.

Ki hitte volna, hogy a szétválasztott család tagjai még valaha meglássák egymást. . .

De hát a »reménység meg nem szégyenit« mondja az írás . ..

Pathy Miklós prédikátor uram is meggyőződött erről nem is hosszú idő múlva.

Az albán ugyanis keresztyén lévén, egy üzleti ügyben mint írástudót magával vitte Belgrádba, ahol épen foglyok visszaváltása volt folyamatban. A hazájukba visszatérhetők között véletlenül összetalálkozott a bazárban egy nagykőrösi ismerősével, kinek eipanaszolta sorsát, az pedig ígéretet tett, hogy hazaérve összegyűjti váltságdíját s igy ő is kiszabadul.

Albán gazdája nem ellenkezett, sőt mint mondá: addig Belgrádból nem távozik el. —