Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-07-18 / 46. szám
Előfizetési ár: Egész évre . 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes köziem* nyék. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek éa hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő: Cr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő BODNÁR ISTVÁN* Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. nyilatkozzék meg a népnek igazi képviselete. Hiába, a nép, amint a lefolyt választási harc megmutatta, nálunk nem emelkedett fel a magas teóriák légkörébe. Ennek a magyar népnek, ha csakugyan érzelmi közösségbe akar uk vonni a parlamertáriz- mussal es nem akarjuk továbbra is azt a végtelen szomorú helyzetet állandósítani, hogy a választás tulajdonképen egy nagy nemzeti lu.npolás, megszerezve az erkölcsi elvek időleges felfüggesztésével — ennek a népnek az életbevágó érdekeivel kell viatoroknak megjöhet az a gondolatuk, hogy | foglalkozni a parlamentnek, ha a magyart kell diszkreaitálni a külföld Ezt nem látjuk a most folyó felirati előtt, nem kell egyebet tenni, mint bokré- vitában. tát kötni a parlamenti beszédek stilvirágai- Az uralkodó kormánypárt felirati jaból, a nap világosságánál világosabban vaslata természetesen nem lehet egyéb, mutató tükörképeket kell összeállítani a mai mint körülírása, bővebb magyarázata a publicistika termékeiből, melyeknél több trónbeszédnek. — Az ellenzéki pártoknak rágalom, több lekicsinylés nem volt és nem lett volna hivatásuk, sőt kötelességük, lesz elszórva a külföldön sohasem ennek hogy a legkiterjedtebb módon szólaltassák az országnak az erkölcsi és szellemi meg az igazi népérdeket. Minő kedvező épsége ellen. alkalom egy felirati vita annak dokumentáHát nem lehet öröme a magyarnak a ' lására, hogy az általános, egyenlő és titkos most folyó parlamenti tornában. Mert az j választójogon kivül van más idvezitó dolog egészen hamis irányban mozog, nem fejezi is s a nemzet sok száz baján egyebekben ki a magyar igazi kívánságait és nem is vannak orvosságok. De hogy ezek megmutatja meg azokat az irányokat, amelyek- találtassanak, arra erős, céltudatos gazdaben a nemzeti életnek valójában indulni ságpolitikai érzés kell, hogy legyen, ami kellene. — fájdalom — eddigelé nem igen nyiJatMindenekfelett nagy baja a vitá- kozott meg. nak, hogy ennek legnagyobb részében Ez a hiány okozta, hogy eddig még rekriminációkban merülnek ki, a különben valamennyi párt figyelmét kikerülte egy értékes tehetségek. Pedig arra volna szűk- nevezetes gazdasági körülmény, amely az ség, hogy éppen ebből az ünnepélyes alka- Ausztriával fennálló gazdasági viszonyunk lomból, amilyen a népképviseletnek ez az elevenébe vág. Tudvalevőleg ugyanis az egyetlen közvetlen érintkezése a koronával, osztrák kormány a Balkánszerzódések előreGazdasági érzéktelenség. Az immár hetek óta folyó parlamentig felirati vitában kevés öröme lehet a magyarnak. Mert csak azt hallja belőle, hogy eladható, megvehető minden ember. A szónokok némely része azt is megtagadja, hogy az országban volt egyetlen egy ; választó, aki meggyőződésből adta le a maga voksát. Igazán ideje volna már, hogy valamivel enyhébben bánjunk a magunk nyilvános lebecsülésével, mert a kóborló Scottus | láthatólag káros hatásának ellensulyozásakép kilenc éven át évi hat millió korona állami segítséget biztosított az osztrák mezőgazdáknak, még pedig törvényes alapon. Ezzel a hatalmas segítséggel Ausztria szervezi a termény és állatértékesitést, ezen a téren a különben is gyenge szervezetű magyar kereskedelmet teljesen háttérbe szorítja s nemcsak kiviteli összeköttetésekben, hanem a belső piacon is súlyos versenyt támaszthat, mely csakis ami leverésünkkel végződhetik. Ehhez fűződik az osztrák harci tarifák kérdése és igy tisztában lehetünk azzal, hogy ha ezekben az ügyekben az orvoslást meg nem keressük, az egész mezőgazdasági értékesítés kérdésessé válik ebben az országban, a közös vámterület mellett az osztrák élelmesség ugyon nyomja gazdaságunkat és elpusztitja a kis, a nagy és a középbirtokban fekvő inilliárdokat. Minderről azonban az inkább sérelmi, mint felirati vitában szó nem esett. Csupán a román kereskedelmi szerződés bizottsági tárgyalásánál, tette szóvá az ügyet gróf Károlyi Mihály az OMGE elnöke és az ó sürgetéséhez fűződik gróf Serényi Béla föld- mivelésügyi miniszternek ama megnyugtató ígérete, hogy a jövő évi költségvetésben legeld javítási és szerzési célokra lényeges összegek állanak rendelkezésére, e mellett nagyobb összegekkel lesznek támogathatók az állattenyésztés érdekei, felette fontosnak tartván ezek mellett az állatértékesités rendszeresítését és szabályozását. Ezen kijelentés megnyugtató hatással van a gazdákra, annyival inkább, mert a gazdák már aggodalommal észlelték, hogy a TÁRCA. A tűzhely mellől. Válogatom, rendezgetem, Amit lassan összeírtam. Ez sem tetszik, az is gyönge S mind-mind ott már a láng-sirban. Egy-egy versnél eltűnődve, Gondolkodva meg-megállok, Olyan nehéz a megválás Ti tőletek, sok szép álmok __ Min degy, vesszen, ha már vége, Hamvadnak is mind ott sorba.. .. Hanem egyszer a kezemet Titkos erő csak megfogja... Óh, nem tudom tűzbe dobni, Mit rólatok Írtam össze__ Sz ivemből jött, élnie kell: Szivetekben mindörökre__ * Ezer éves daltól hangos Minden kicsiny fecskefészek, Én is tudom, hogyha élek, Csakis e nótákban élek. Pedig biz mi nem cifrázzuk, Dalunkban tán nincs uj semmi.... Én se tudok, mint a fecske Más egyebet, csak - szeretni! Bodnár István. Királylátogatók. A »Tolnavármegye és a Közérdek* számára irta: Rátkay István. Vitéz Hári Jánosról irta meg a költő, hogyan fogta el Napóleont s mint obsitos hogyan járt el Szekszárdról Bécsbe, a király Őfelsége látogatásara. Ámde voltak mások is, obsitosok és nem obsitosok, akik a mindenkori király Ófe’ségét több-kevesebb szerencsével meglátogatták. Ezen látogatások egyikének-másikának emléke érdemes arra, hogy a feledéstől meg- óvassék. A szentgáliak, mint hajdani királyi vadászok, Bakony erdőispánságban, Mária Teréziához megvittek szokott újévi ajándékukat: a hatarukban elejtett néhány nagy vadat. Bécsből haza jővén, eldicsekedtek vele, hogy mi yen szívesen fogadta őket a királyné, ki éppen akkor arany tésztát gyúrt a levesbe, leültette őket nagy arany karszékbe, aztán a pincébő' arany poharakban bort hozatott nekik. Nem- i sokára, miközben bírák uraimék isznak, idő- j | gálnak vala, az iskolából haza, jöttek a kis József, meg a kis Lipót királyfiak es miután ! szépen, amint illik, édesanyjuknak kezet csókoltak, a felséges asszony ■ ir.té nekik: no most j csókoljatok kezet szentgáli uraiméknak is ! Majdnem hasonló királylátogatás hírét j hallám 1337-ből említeni. A kálózdi »polgárok« — mint magukat címezik (mely címet a vármegyei följegyzések mindenütt »jobbágy«-ra igazítottak ki) — pörben álltak a földesurukkal. I Két »igazságkereső«, amilyen akkor csaknem minden faluban szokott találkozni, fölment Bécsbe, a királyhoz. S ámbár a király elé nem járulhattak, otthon mégis arany-mesékkel dicsekedtek el s hogy a kancellár őket maga mellé, a trónhoz ültette, bort hozatott nekik, kocintott velük, tiszteltette az egész falut, apraját-nagyját stb. Csak egy obsitos — aki valaha »vártán« állott a királyi palota előtt — vette ezt tagadásba, de vesztére, mert az igazságkeresők és cimboráik rálestek egy este az obsitosra s bebizonyították rajta a közmondást: szólj igazat, betörik a fejed. így került a panasz a vármegyére. Lábatlan faluból 1820 táján két igazságkereső ment a község dolgában Bécsbe a királyhoz — gyalog. Éjjelre megszálltak Köp- csénben. Ott akkor huszárok kvártélyoztak 's a század parancsnoka a fogadóban vacsorálván, a pincér utján tudakoltatja : mi járatban vannak? A parasztok, szokásuk szerint, hosszú lére eresztették a földesuraság elleni panaszukat s hogy e miatt egyenesen Őfelségénél keresnek orvoslást. A pincér megviszi a hallottakat a kapitánynak s az ettől vett utasítás szerint visszamegy a deputátusokhoz: Nem szükség kendteknek Bécsbe menniök, holnap reggel itt lesz a király maga, majd ha a huszárok reggel kimennek egzecirozni. adják át az instánciát annak, aki a katonák közt legelső lesz lóháton: az a király. A parasztok megköszönték az értesítést s másnap reggel csakugyan a mezőn találták a huszárokat felállítva. Mély hajlongások közt a legelői lovagló, vélt királynak át is nyújtották az instánciát. A kapitány pedig egy pecsétes levelet ad vissza nekik e paranccsal: Ezt a levelet adjátok át a vicispány urnák !... A parasztok nagy megelégedéssel tértek vissza a korcsmába s eldicsekedtek a pincérnek : Átadtuk az instánciánkat Ő felségének : kaptunk is rá kegyelmes választ. — Lássuk mit ir ? mondja a pincér. — A parasztok szörnyen elcsodálkoztak a vakmerőségen ... A király levelét felbontani?! A pincér biztatja őket, hogy. ő levelet fel tud úgy bontani és ismét lezárni, hogy senki észre nem veszi. — Az már más! Persze
