Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-03-31 / 14. szám
1910 március 31. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 erőket áldozó köztevékenységének, emberfeletti munkásságának és egyedülálló önzetlenségének egyetlen jutalmát az önként vállalt kötelesség hű és odaadó teljesítésében keresi.« KÖZSÉGI ÜGYEK. Az ex-lex és a — Jegyzők. Az ex-lex nagy karikás ostorának a vége, amint már megszokhatták, most is a jegyzőkön csattant el. Tolnavármegye alispánja nagy gonddal összeállított időszaki jelentésében többek között a következőket írja : »A költségvetés nélküli állapot következtében erősen érezhetővé vált a községi és körjegyzők fizetési alapjának és az erről szóló várm. szabályrendeletnek hiánya. A be'ügyminiszterium ugyanis csak hónapról-hó- napra utalványozza a községi alkalmazottak fizetésének jelentékeny részét tevő államsegélyeket. Ennek következtében az érdekeltek hivatali állásuk javadalmához rendszeresen nem jutnak hozzá, sőt amennyiben a költségvetés nélküli állapot sokáig tartana, lehet hogy egyáltalában nem fognak hozzá jutni. A dombóvári járási jegyző-egylet felismervén a helyzetnek káros, sőt veszélyes voltát, előterjesztést tett aziránt, hogy az állami fizetéskiegészitések előlegezésére a községi pénztárakat utasítsam vagy ezen államsegélyeket a vármegye pénztárából előlegezzem. A kérelem teljesítését természetesen mindkét irányban meg kellett tagadnom, mert sem annak, hogy ezek a térhek a községi pénztárakra á^hárittassanak, sem annak, hogy a vármegyei alapok ily célokra igénybe vétessenek, semmiféle törvényes alapja nincs. Ha a községi jegyzők fizetési alapja annak idején javaslatomhoz képest létesittetett és a reá vonatkozó szabályrendelet elfogadtatott volna, ma Tolna vármegye községi jegyzői kara nem érezné a költségvetésen kivüli állapotnak súlyát és bizonytalanságát; mert azokból az évente 8000 koronára tehető összegekből, melyeket most a • belügyi tárcának minden év végével visszafizetünk, ma már oly tekintélyes alap állana a községi jegyzők és családjaik ekszisztenciájá- nak biztosítására rendelkezésükre, hogy a szóban forgó állami fizetés kiegészítések minden fennakadás nélkül lennének az érdekeltek részére folyósíthatok.« Az alispáni jelentés nem valami rózsásnak festi a jövőt. Pedig valamit tenni kell. Mindenekelőtt, hogy a belügyminiszter utalványa ne a hó végén, adassék ki, de legalább is a hó közepén ide érjen a jövő havi összegre vonatkozólag. Meg talán még most sem volna késő az említett fizetési alapnak létesítése, mert az a*fő, hogy a »becsületes munkás tisztességgel megkapja az ő bérét.« Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági- bizottsága ma tartotta tavaszi rendes közgyűlését Apponyi Géza gróf vbtt. főispán elnöklete alatt. A megyebizottsági tagok rendkívül nagy számban jelentek, mert politikai kérdések és választási ügyek is voltak a napirenden. Apponyi Géza gróf főispán a közgyűlés megnyitása élőt bejelentette, hogy a miniszter- elnök felszólítására és a vele folytatott hosszas tárgyalás és megbeszélés alapján a főispáni állást újból elfogadta és ezzel lemondása tárgytalanná vált. Kéri ezt tudomásul venni, egyúttal kéri a közgyűlést, hogy őt nehéz és felelősség- teljes állásában továbbra is támogassa. (Lelkes éljenzés.) Bejelenti továbbá, hogy a koalíció felbomlása és az alkotmánypártnak, melyhez tartozott, feloszlása után belépett a Nemzeti Munkapártba, mit a közgyűlés zugó éljenzéssel vett tudomásul. A főispán a közgyűlést ezek után megnyitódnak jeienti ki. Szót kért Bátkay László és foglalkozva a fői.pánnak a koalícióról, az alkotmánypártról és nemzeti munkapártról mondott szavaival, mint olyan ember, aki a pártpolitikai eseményekben részt vett, furcsának találja, hogy úgy megváltozott körülötte a világ (Tömeges felkiáltások: meg bizony.) és hogy a főispán az uj kormánynak is bizalmasa maradt. Tudomásul veszi a főispán bejelentését, mert nem politikai bizalommal viseltetik iránta, hanem korrekt egyéniségének és jellemének tisztelője és mert a főispáni állásban szereti az állandóságot, ha mindjárt az a politikai álláspont változtatásával jár is. A főispán rektifikálva Rátkay egy téves megjegyzését, következett S hell József báró ismert indítványa Őfelsége 80-ik születésnapjának megünneplése tárgyában, mi egyhangúlag elfogadtatott. Az alispán évnegyedes jelentését felolvasottnak vették és elfogadták, a Totth Ödön elhalt tiszti ügyész érdemeinek és emlékének jegyzőkönyvi megörökítésére vonatkozó javaslattal együtt. Egyúttal tudomásul vették Bezerédj Pálnak a vármegye közönségéhez intézett levelét is. Széchenyi Sándor gróf vbtt., mint 1861. évi vármegyei tisztviselő köszönetét fejezi ki az alispánnak a tartalmas időszaki jelentésért és különösen azért, hogy abban az elhunyt Totth Ödön és Hangéi Ignác megyei oszlopos tisztviselőkről oly kegyeletesen emlékezett meg. Hü tolmácsa volt ebben az alispán a megye közönségének. A maga részéről meghatott szép szavakban emlékezett meg Totth Ödön ügybuzgalmáról, emberszerető szivéről. Mint az elhunytnak régi barátja, a barátság csokrát akarta e szavaival hozzáfűzni a koszorúhoz, amit az alispán sírjukra letett. Simontsits Elemér alispán az elismerést megköszönve, méltatta Széchenyi Sándor gróf kegyeletes szavait. Az ily emelkedett szellemű méltatás fogja megszülni a vármegye ügybuzgó, odaadó szolgálatára való törekvést. Kramolin Gyula dr. indítványa következett ezután tárgysoron kivül, melynek lényege az, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy a miniszter- elnöknek és a földmivelési miniszternek a magyar parlamentben történt tettleges bántalmazását sajnálja és az ellen tiltakozik és Írjon fel a megye közönsége a képviselőházhoz, tétessenek gyors es megfelelő intézkedések, hogy a mentelmi jog épségben tartásával hasonló botrányoktól a képviselőház jövőben megmentessék. Indítványa bemutatására Kramolin Gyula dr. nagyszabású beszédet tartott, melynek különösen a következő része találkozott nagy tetszéssel : Sokkal jobban ismerem ennek a vármegyének, ennek a gyülésteremnek s a falakról reánk tekintő nagyjainknak a tisztes hagyományait, mintsem hogy szükségesnek látnám azon csúnya tetlegességek elitélendőségét bizonyítgatni 1 Van egy bizonyos jobb érzés, amelyet a derék embernek vagy pláne a műveltségre igényt tartó embernek soha semmifele körülmények között sem lehet és nem szabad megtagadnia 1 Ez az az érzés, mely még a csata hevétől megmámorosodott katonát is arra készteti, hogy tisztelettel eressze le fegyverét az ellenfél ősz vezére Jláttára s azt orvul le ne üsse ; ez az az érzés, mely a bátor kötelességteljesitéat mindig megbecsüli, még ha netán ellenünk irányul is ; s ez végül az a jobb érzés, melyet az ország dolgozó népe joggal megvárhat, megkövetelhet azoktól az uraktól, akikre egy-egy választókerület a benne rejlő értelmi-, erkölcsi- és gazdasági javak érdekképviseletét és az egész ország sorsának az intézését bízza! E nagy hatást keltett beszéd nyomán nagyobb vita indult meg, melyben Madi Kovács János és Schwetz Antal ellene, mig Simontsits Elemér alispán mellette vett részt, nagy tetszéssel fogadott beszédben fejtegetve, hogy a parlament méltóságának megőrzése a törvényhatóságnak is legfőbb érdeke. Madi Kovácsnak megjegyzi, hogy aki a parlamenti botrányt elitéli, ne sokalja, ha mentői többen elitélik azt, mert ha sokalja az elitelést, akkor nem teljesen Ítélt el. A magyar parlament színvonala a múltban volt oly magas, mint bármely müveit, nagy nemzeté, midőn Kossuth Lajos, Andrássy Gyula, Deák, Szilágyi Dezső vezették a magyar parlamentet, de akkor.nem is pofozkodtak. Kramolin indítványa épen azt célozta, hogy azok a kicsiny, oda nem való törpe emberek ezt a magas nívót többe le ne szállíthassák. Majd ismételten felszólalva Schvetz Antallal szemben gyújtó hatású szavakban bizonyította be, hogy amint a templomot, melyben becstelen tettet követtek el, újra fel kell szentelni, úgy a tetlegességgel meggyalázott parlamentbe is tisztultabb felfogást kell bevinni és ebben közreműködni a megyéknek is hivatásuk. Nagy tetszést keltett beszéde hatása alatt a közgyűlés nagy többséggel elfogadta Kramolin indítványát. Megyei tiszti ügyészszé az egyedül pályázó Kiss Ernő dr. tamási-i ügyvéd választatott meg közfelkiáltással, aki hálás szavakban köszönte meg megválasztását. Az uj tiszti ügyészt a megye közönsége részéről Rátkay László üdvözölte, hivatkozva elődeire, kik önzetlenül, tiszta kézzel, érintetlen becsülettel szolgálták a megyét; reményű, hogy az uj tiszti ügyész is megóvja a székéhez tapadó hagyományokat és nem felejti, hogy nem egy politikai pártnak, hanem a megye osztatlan közönségének bizalma fordult feléje, amiért is őt nemcsak a maga, hanem politikai ellenfelei nevében is üdvözli. Rassovszky Julián dunaföldvári főszolgabíró 15 évi szolgálat után, melyről az állandó választmány jelentése igen előnyösen emlékezett meg, kiemelve a főszolgabíró ügybuzgalmát, rátermettségét és vezető képességét, a VII. fizetési fokozat 3-ik osztályába léptettetett elő. A központi választmány tagjaivá titkos 0 szavazással 119 szóval Kiss Ernő dr és Forster István választatott meg. Következett Khuen Héderváry Károly gróf kormányra léptét jelentő leirata. Az állandó választmány azt javasolta, hogy a megye közönsége megnyugvással vegye tudomásul, az uj kormány kinevezését, abban a reményben, hogy az a törvényesség és alkotmányosság útjáról letérni nem fog. Szabó Károly országgyűlési képviselő jelentkezett szólásra. Beszéde elején férfias határozottsággal utasította vissza azt a lappangó vádat, mintha egy percre is megtántorodott volna, igaz, lelke mélyéből fakadó függetlenségi érzelmeiben s ezután nagy figyelemmel hallgatott, sokszor általános helyesléssel találkozott beszédben indokolta meg azt a bizalmatlansági indítványt, amelyet pártja nevében terjesztett be a kormányt üdvözlé állandó választmányi javaslattal szemben. Főleg azért támadta a kormányt, mert kormányzásra vállakozott parlamenti többség nélkül, január 24-én a házat törvényen kivüli állapotban elnapolta, majd feloszlatta anélkül, hogy az indemnitás kérését még csak meg is kísérelte volna. Életbe léptette továbbá a bosnyák alkotmányt s ezenkívül úgy Tisza István beszédei, mint a kormány kibocsátott programmja is azt a hatást tették reá, hogy a kormány politikája, ha nem is teljes lemondás, de túlságos mértékben való alkalmazkodás s a mindenáron való megalkuvás politikája. „Hozzon a kormány komoly hitet, hogy nem örökös lemondás lesz a nemzet osztályrésze, hanem teljesedni fognak azok a vágyakozások, amelyeknek a törvény a megdönthetetlen alapja 1 s ezzel kiválthatja a nemzet leikéből a bizalmat. Ne feledje el a kormány, hogy ez a nemzet élni akar s az élethez joga van! Vannak nemzetünknek ideáljai, törekvései, vágyai, amelyekről le nem mondhat, mert ha lemond : önkezével ássa meg a sírját s ezeknek hirdetését, ébrentartását, követelését, megvalósítását várja azoktól, akik a nemzeti sorsát intézik.“ Kifejti ezután még, hogy nem annak a pártnak a hive, amely „fejjel megy a falnak“, amely egyért mindent kockára tesz, amely a fokos jegyében indul s kulminációját a miniszteri fejek beverésében éri el, de igenis tántorithatlanul követi politikai vezérét Kossuth Ferencet, ki a fokozatos előrehaladás hive s szavait azzal fejezi be, hogy vállat-vállhoz vetve vívjuk meg azt a dicsőséges harcot, amelynek győzelmi dija: Széchenyi István nagy lelke édes álmának megvalósulása, hogy t. i. Magyarország nem volt, hanem lesz 1 Szabó Károly bizalmatlansági indítványa nyomán nagyarányú vita indult meg, melyben Madi Kovács János hangsúlyozta, hogy a képviselőházi brutalitást ő is elitéli és viszautasitotta, mintha az tervszerüleg történt volna Hivatkozva arra, hogy még csak kísérletet sem tett a kormány az indemnitás letárgyalására és hogy á választójog kérdésében nem loglal el a kormány határozott álláspontot, Szabó indítványát támogatta, mig Ratkay László az egyszerű tudomásulvétel mellett szólalt föl, mert ő a bizalomra okot nem lát és meggyőződése, hogy mig, a nemzeti törekvések a király által nem honorál- tatnak, békés korszak úgy se állhat be nálunk. Rátkaynak objektiv és a király és a nemzet között való viszonyt poetikus szárnyalással fejtegető szavai igen hatásosak voltak. A bizalmi szavazat mellett igen sikerült beszédet mondott Simontsits Elemér alispán, vázolva a koaliciós politika nyomában felsar- jadzott visszás és veszélyes állapotokat, melyekből Khuen Héderváry gróf és Tisza István gróf egyesült erővel akarják kivezetni az országot és amely törekvést nemcsak nem szabad gyanúsítással fogadni, hanem minden hazájáért aggódó magyarnak támogatni kötelessége. A dolgozni nem tudó és nem akaró parlament feloszlatását csak helyeselni lehet és a ház feloszlatására az 1867 : X törvény szerint a király joga ex-lexben is kétségtelen. Tiltakozik a lemondás politikája ellen. Politikánk kitűzésében számo’ni kell a nemzet erőivel. Olyan politikai célokat, melyeknek megvalósítására a nemzetnek erői és képességei elégtelenek, soha se szabad kitűzni. Az alispán alapos és nagy erővel előadott, helyszűke és lapzarás miatt csak dióhéjban reprodukált beszédét a közgyűlés szűnni nem akaró helyesléssel fogadta. Épen igy Perczel Dezső beszédet is, aki nagy elismeréssel szólt Szabó Károly tárgyilagos es ha:afias beszédéről. Fejtegetései főként az ex lexre vonatkoztak, melyet a magyar politikai élet a müveit világon egyedül álló specialitásának nevez. Most már az ex-lex mumus, melytől senki sémiéi, mint mikor a kisgyerekek megtudják, hogy az ijesztő lepedő alatt a dada rejtőzik. Nagy alapossággal fejti ki azokat a károkat, melyek az országra az ex-!exből szakadnak. Sem a 48 iki, sem a 67 iki törvény- hozás nem gondolt arra, hogy bekövetkezhes-
