Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-06-23 / 39. szám
XX. (VI.) évfolyam 39. szám Szehszard, 1910 junius 23. Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ara . 16 fillér. Elöfizet^neket ó* hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda éa papirknreskedéa r.-t. Saekazárdon. Egyes számok ugyanott kapható*. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám : 18 és II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca S.fszám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az elótisetéai pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha aa előfizetést egész évre előre beküldik, « kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Gyönk—Dombóvár. Hét város versengett flomerosért, a poétáért s most két város küzd minálunk a múzsák hajlékáért, a gimnáziumért. Gyönk—Dombóvár, mint versenytársak állanak egymással szemben, egymásra licitálva, ami ritkaság az — áldozatkészségben. Gyönk mellett szép múltja, a tradíciók szólanak. A Magyaré Kossák, Vizsolyiak s ezek révén a Szilassyak által gyámolított kis iskola nemzeti hivatást teljesített, sót teljesít ma is ezen a vidéken. Hajdan lelkes, magyar tanítókat adott növendékeiből az ottani környéknek, mi által gyönyörű, hazafias célt töltött be. Idők múltán is sok jeles férfiú alapozta meg ismereteit — e mindég kiválóan vezetett iskolában. Nem egy tanára országos kitűnőség volt s nem egy tanítványa lett hires, nevezetes ember. Ma azonban — a tanintézetek szaporodása folytán — hanyatlóban van odaszivó ereje. Tanulói száma állandóan fogy legalább egy-kettóvel, évról-évre. ■ A millenium évében tett vármegyei alapítvány nagylelkűsége egyelőre megszabadította az anyagi gondtól. Ma azonban uj építkezés előtt áll, amelyre nagyobb, törvény szerint megillető államsegélyt kell igénybe vennie. Éppen ezek a körülmények — főleg a tanítványok számának apadása — érlelték odáig a kérdést, hogy vájjon nem volna-e célszerűbb az egész iskolát más helyre, hol fejlódhetésének feltételei inkább kecsegtetők — mozgatható összes alapítványaival együtt áttelepíteni. így jött szóba Dombóvár. Hát Dombóvár kétségtelenül érdekes hely. Két évtized alatt nagyot nőtt. Faluból — szépen fejlődő, ma már villannyal világított kis várossá fejlődött. De ez csak átmenet. Dombóvár, mint a fiumei forgalmat lebonyolító egyik vasúti gócpont a — fövő nagy városa. Teljesen jól számítanak tehát azok, akik e várost egy fejlódésképes gimnázium alkalmas helyéül figyelembe veszik. Maga a gyönki tanári kar s a fenntartó testületnek a tolnai ref. egyházmegye által delegált papi, sót egy-két világi tagjai s a tolnai ref. papság zöme is igy gondolkozik. Nagy haladásnak s határozottan uj térfoglalásnak tekintenék a gimnáziumnak Dombóvárra helyezését. A külsósomogyi ref. egyházmegyének a fenntartó testületben helyet foglaló tagjai azonban már tartózkodóbbak. Talán Kaposvár szere tete és féltése az oka ennek a tartózkodásnak, mert Dombóvárnak Kaposvár s részben Pécs féltékenykedésével is meg kell küzdenie. Dombóvárnak nem kicsiny lesz tehát a küzdelme, mert Gyönk mellett ^hatalmas méltányossági okok is szólanak. így utóbbi időben nagyobb beruházásokat tett. Erején felüli összeget ajánlott fel a járási székhely ott tarthatására. Vele szemben mintegy erkölcsi kötelesség tehát a vármegye részéről a további támogatás, mert ha gimnáziumát elveszíti, eggyel kevesebb lesz az ok a székhely ott tartására is. Pedig a vármegye s a Gyönk környékbeli urak támogatása fogas kérdést csinálhat abból, hogy vájjon a gyönki gimnázium részére tett 100 ezer koronás alapítvány rendeltetése nem szünik-e meg a gimnáziumnak Dombóvárra leendő áthelyezésével, bár az is igaz, hogy mindkét község édes gyermeke a mindég honettül gondolkozó vármegyének. — Ezekben elfogulatlanul, minden részrehajlás nélkül elmondtuk pro et kontra a két község mellett felhozható érveket és ellenérveket. Állást azonban a dolgok minden porcikájának ismerete nélkül, természetesen, egyik versenyző fel mellett sem foglalunk. Teljesen osztjuk a gyöuki gimnázium fenntartó testületének ama alábbi határozmányát, amelylyel a kérdés tüzetes tanulmányozására bizottságot küldött ki. Alaposan meg kell fontolni mindent, betekinteni a dolgok mélyére. De egy bizonyos, az, hogy ezt a kérdést sürgősen el kell intézni. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a gyönki algimnáziumot okvetlenül át kell helyezni Dombóvárra, de igenis, kalapot emelve mindkét város nemes versengése előtt, hangsúlyozzuk azt, hogy egy olyan hatalmas fejlődés kilátásával kecsegtető község, mint Dombóvár, ahonnan naponta pár száz gyerekkel, külön iskola-vonatokat kell járatni Kaposvárig, igenis számot tarthat reá, hogy kulturigé- nyét, vagy igy — vagy az állatn más irányú támogatásával, gyorsan, mihamarabb, de — okvetlenül kielégítsék! B. + Az áthelyezés kérdésével, amint már jeleztük, Gyünkön most foglalkozott a fentartó testület. Kátai Endre esperes s a tolnai ref. egyházmegye kiküldöttei s a tanári kar az áthelyezés mellett nyilatkoztak, a többség azonban Szilassij Aladár fehtartó testületi gondnok következő indítványát fogadta el : «A fentartó testület ez időszerint nem nyilatkozhatik sem az áthelyezés mellett, sem ellene. Komoly tárgyalásokat kell előbb megindítania úgy Dombóvár, mint Gyönk községével, illetve azok képviselő testületével, hogy világosan láthasson és megtudja ítélni a helyzetet, mely a jövőben a tanintézet részére kialakulhat, akár Gyönkön, akar Dombóváron. És hogy ezekről magának tiszta képet alkothasson, egy négy tagú bizottságot küld ki a maga kebeléből azon megbízással, hogy a fentartó testület nevében a fent említett községekkel tárgyalásokat folytasson, a gyönki gimn. alapítványait megvizsgálja vagy vizsgáltassa abból a szempontból, vájjon máshova át- vihetők-e, vagy nem ? Tájékozza magát aziránt, vájjon a kormány hajlandó lesz-e az államsegélyt és a gimn. épület építési költségeinek nagyobbik felét folyósítani és miután Dombóváron egyesült prot. egyház alakult, az ottani egyházi viszonyokat a jövőre nézve tisztáznia kell. Ezen bizottság tagjaiul Szilassy Aladár fentartó testületi gondnok, Kálmán Gyula külsősomogyi, Kátai Endre tolnai esperesek és dr. Parragh Béla ügyvéd fentart. testületi tag küldettek ki azon megbízással, hogy jelentésöket lehetőleg még ez év folyamán a fentartó testületnek megtegyék.« A nők választójoga. Irta: Herczegh Mihály, egyetemi tanár. Hazai alkotmányunkban ezer év óta van gyakorlatban azon jogtétel: favores ampliandi, odiosa restringenda. A magyar nemzet mindig vallotta és alkalmazta a jogkiterjesztés elvét. A jogokat mindinkább kiterjeszteni; a korlátokat pedig mindinkább kevesbbiteni — az igazság, méltányosság, haladás és felvilágosodás igényeihez kepest. Ezt a jogtételt alkalmazta a magyar törvényhozás a nőkkel szemben az elmúlt időkben is. Sohasem' volt szűkkeblű, mindig kiváló és közmondásszerü lovagiassággal viseltetett irántuk. S az európai kultúrával folyton lépést tartva, eddigelé is tiszteletreméltó állást vívott ki részére törvényeiben, melyek &í idő, a helyzet es a viszonyok méltányos követelményeihez képest úgy a közjogi, mint a magánjogi téren mindig megadták a nőknek, sőt gyarapították, tetézték is azon jogokat és kedvezményeket, melyek az ő részükre az európai államok által csak újabb időben biztosíttattak. Legyen az ősi példa ezúttal is követésre méltó. Külföldi példát itt ne utánozzunk. Inkább a magunk feje után induljunk. Hazai jogforrásaink alapján dolgozzunk. Az uj intézmények felállításánál ne azt kérdezzük mindég, hogy jónak, célszerűnek tartja-e azokat a külföld, avagy, hogy mit szólnak ahhoz az osztrák vagy németországi kodifikátorok. Nem szabad felednünk, hogy éppen a közjogi törvényhozás az, ahol ősrégi alkotmányos életünknél fogva egész Európára nézve vezető szerepet gyakorolhatunk. Ahol nem mi, hanem a külföldi tudósok jöhetnének hozzánk tanórákat venni. Ahol elmondhatjuk önérzetesen, minden önhittség nélkül, hogy nem szükséges nekünk minduntalan mintáért a külföldre szorulnunk. Vannak nekünk a múltban intézményeink, melyek a kor követelményeihez idomítva, teljesen kielégítenek bennünket. Így vagyunk a politikai jogok intézményévé! is, melyet fokozatosan a nőkre is ki lehet, de ki is kell terjeszteni. Az élet nem tűri a hirtelen való ugrásokat. A közjogi, a politikai érvényesülés terén meg kell tartani az átmenetet, a fokozatos fejlődés elvét. Ez az, mely az állami életet, mig egyfelől minden erőszakos zökkenéstől megmenti, addig másfelől a jogok természetszerű kiterjesztésének útjára tereli azt. A merev konzervativizmusból nem lehet azonnal átcsapni a szélső radikálizmusba. Ez az átmeneti állapot, ez a fokozatos fejlődés már 1808 előtt megkezdődött. Mert a magyar nők már 1848 előtt is bírtak politikai jogokkal. A nő, ha fiusittatott (präfectis), vagy ha mint özvegy a férj halála után ennek jószágában bennmaradt, a jobbágyok fölött Ítélkező uriszéknek elnökévé lett, sőt ezen bíróság tagjait is ő nevezte ki. Követválasztási, tiszt- ujitási joggal bírtak. A nemesi fölkelésben (insurrectió) is részt vettek. Az országgyűlésen és a köztörvényhatósági gyűléseken az általuk kirendelt és utasítással ellátott képviselő által ülési és szavazati joggal bírtak (1662 : 53., 1741 : 63. t.-c. 7. §). Azért mondja báró Eötvös József: Történeti múltját illetőleg tény az, hogy a magyar nőnemet a haza dolgai mindig különösebben érdekelték. Miért ? Mert nekik az alkotmány számos férfijogot adott s ezekhez ugyanoly értékű kötelességeket is csatolt. Ők némely esetekben a fiák jogaiba léptek, fiági birtokokat örökölhettek; mint ilyenek a törvényhozásbá és honvédelembe is befolyhattak és családfőként dolgaikat érvényesen intézhették. Innen van a magyar nőben az a még ma is észrevehető bizonyos finom árnyalata, zománca a férfias bátorságnak és önálló jellemnek. Innen van az ő kiváló hon- szeretete.
