Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-06-20 / 38. szám

Előfizetési ár: Egész cvrc .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kapható*. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer t hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon szám: 18 és 24> — Kiadóhivatali telefon-szám : 18 és II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5."szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre be­küldik. « kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL« Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. F«' munkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. A politikus csizmadiák orszása. (L. E.) A politizálásnak sehol olyan buján termő talaja nincs, mint nálunk Nem­csak most, a válasziások után, mikor uton- utfélen a pártok erejét mérlegelik, nemcsak a képviselőház megalakulásakor, amikor az ellenzék taktikája, a kormány magatartása fog a politikai kombinációknak bő anyagot nyújtani, nemcsak nyári vakációk alatt, amidőn az eddigi eredmények és működések fogják a politika kritikusait foglalkoztatni : hanem nálunk mind g, mindenki politizál. Pedig már tisztába kellene jönnünk azzal, hogy meddő az a politika, amelynek nincs egészséges bázisa és a mi politikán­kat a sok dilettántizmus fertőzi és még meddőbb, hogy politizálásra annyi időt és teret pocsékolunk. Közjogi teóriák és szőr­szálhasogató viták helyett gazdasági kérdé­sek megoldásával kellene többet foglalkozni, j Ezért minden baj fóforrása, a sok gazdasági csapás, kulturális elmaradottságunk gyökere az, hogy ez az ország a politikus csizma- í diák országa. A gimnazista diák a törté­nelmet politikával fűszerezve kapja, jól túl- borsózva az elkerülhetetlen mértéken, az egyetemi hallgatót közjoggal tömik meg és ennek a rendszernek káros szelleme min­denüvé kisér, mindenhol kisért bennünket. Mily kevés pozitív eredménye van ennek, azt eklatánsán bizonyítják elért sikereink. Pedig evidens, a társadalmi jólétnek és ezzel együtt az egyéninek is sokkal nagyobb hasznára lenne, ha ahelyett, hogy továbbra is a politikus csizmadiák országa maradnánk, gazdasági és szociális problémákat engednénk előtérbe nyomulni. Elsősorban meg kellene tanulnunk a i pénzszerzés helyes mesterségét Pénzzel az élet számos kisebb-nagyobb baja, apró-cseprő nyűge, sok-sok nélkülözés váltható meg. Mennyi embert vont e mági­kus szó bűvkörébe, hányán kénytelenek le­térni az egyenes útról, hogy pénzhez, va­gyonhoz jussanak. Mások családjukat, ottho­nukat hagyják el és vándorbottal kezükben, koldustarisznyával hátukon, a messze tenge­rentúlra vándorolnak, ahonnan át fújja a szél milliók hirét, ahonnan idehallik a csengő aranyak bűbájos zenéje, gusztusos sárga csikók hívogató nyerítése. Vannak ismét, kik pénzért lelki üdvösségüket is eladnák, mások a voksot bocsájtják áruba; egyik jószágot árul, a szomszédja protekciót. És ha az aranyborjú imádókat lekicsinyeljük is, mégsem tagadható a pénznek és az anyagi javaknak, azok célszerű eloszlásának fontos és az élet minden ágára kiható szerepe. Egy rongyos krajcárért ezren és ezren tülekednek, egymást öldösik és könyökkel taszigálják, hogy a Molochhoz minél köze­lebb jussanak és mily kevesen tudnak és akarnak az orruknál tovább látni. Az egyik rész pénzsóváron, ökölbe szorított kézzel üvölt és zajong, uzsoráskodik és fukarko­dik, a másik kenetteljes hangon átkozódik örmény és zsidó ellen. Megveti a pénzt, amig másnál van. Emitt valami szegény dijnok csapta zálogba vékony karikagyűrű­jét, vagy lakodalmi frakkját, amott mocskos odújában ül az uzsorás és kapzsi kézzel szorítja a hurkot áldozata nyakara. Ezek a kiszakított tipusok típusai az ökonomiailag rosszul szervezett társadalom­nak. Iparlovag mindenütt akad, a szélhá­mosság internácionális, csaló banditák tízei­méi nem egy földnek, nem is egy ország­nak alkotják monopóliumát, de annyi nyaka- tekert és annyi egészségtelen faja a pénz­szerzésnek és amellett relative akkora szegénység, oly pangás iparban, kereskede­lemben, statisztikailag kimutatható akkora dekadencia földmivelés terén, liszt-, és bor­exportban, mint ebben az országban, párját ritkítja. Kárpátoktól Adriáig zugnak hang­zatos politikai jelszavak, mig alig elvétve haitik egy-egy intő szó: közjogi politika helyett szociálpolitika, közjogi elméletek heyett praktikus gazdasági elvek meg­valósítása. Téved, aki azt hiszi, hogy a mai kor szociális mozgalmai, a kapitalisztikus rendszer tultengése teszik szükségessé a szociálpolitika alapos kultiválását, mert nem­csak a mai korviszonyok miatt kell a köz- gazdasági jelenségek tudományával behatóan foglalkozni, hanem kellett volna mindig és fog kelleni mindenkor, amikor csak szem előtt lebeghet az egyé..i boldogulás, az állami jólét. A helyes kormányzáshoz nem elég a közjog, sem a józan politikához csak a faj és hazaszeretet, hanem épp úgy meg- kivántatik a társadalmi körültekintés, a gazdasági javaknak az igazság követelménye szerinti elhelyezéséről való gondoskodás. Ha mégis azt kérdi valaki, hogy miért van az, hogy az emberek mindeddig még sem foglalkoztak annyira gazdasági kérdésekkel, nem törődtek soha oly sokat szociális pro­blémákkal mint ma, arra nem adhatjuk azt a feletet, hogy mert a mának gazdasági evolúciója, az égető társadalmi kérdések rendezése követeli a búvárkodást a társa­dalmi tudományban, — hanem azt feleljük, hogy éppen megfordítva áll a dolog: most érezni a hiányát annak, hogy ezelőtt az emberek nem azzal és nem úgy foglalkoz­tak, amivel és ahogyan foglalkozniok kellett volna. íme itt áll előttünk szomorú következ­ménye a hiányos közgazdaságtani tudásnak, I vagy másszóval kifejezve: a rossz és előre nem látott politikának, a sokat jajgatott korviszonyok alapjában, a fenyegető rém­képekben, amilyenek a kivándorlás, munkás­hiány, drágaság stb. Nem szabad helytelenül alkalmazni ok és okozat közti összefüggést, ha azok köl­csönössége nem is tagadható. Mindazonáltal nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ha a közgazdaságtanban ma mutatkozó lellendü- lés helyett évtizedekkel ennek előtte már komoly és helyes, tudáson és tapasztalaton nyugvó gazdasági politikát folytatunk, akkor a szociális kérdések szinte maguktól meg­oldódnának, de mindenesetre elejét veszik a társadalmi zűrzavaroknak az óvatos és előre­látó intézkedések. Ezzel, úgy véljük, megokoltuk, hogy nem a speciális korszellem követeli a köz- gazdaságtan intenzív művelését, hanem annak oka szükségszerű. Azonban a mai társada­lom szomorú és kóros jelenségeinek is meg van a maga fontos és mélyreható tanúsága. Az emberek saját k trukon okulva, lassan­ként tudatára ébrednek, hogy mily fontos­sággal, mekkora horderóvel bir a fielyes szociális gondolkodás. — Es örvendetesen konstatálható, hogy mind szélesebb rétegek­ben kezd tért hódítani az eszme: önállóan gondolkodó, szakértelemmel bíró szociál­politikusokra van szükség, akik alapos tu­dással, iskolázott látókörrel, objektiv kriti­kával tudják átlátni a társadalom anató­miáját és akik leszorítják a porondról a jelszavak politizálóit. —lk. Perczel Dezső a nemzeti munkapárt elnöke. A kibukottak és leherengeltek minden jajveszáklése közepette megdönthetetlen és verő­fényben ragyog a nemzet Ítélete, amely n jel­szavas és kalanőoros politikával szemben rés- tituálta, diadalra emelte a 67-es lobogót. Mikor öt évvel ezelőtt a szabadelvüpárt maradt kisebb­ségben és a függetlenlenségi párt, mint többség került a parlamentbe, tisztelettel fogadtuk a nem­zet Ítéletét. De nem úgy a mai kisebbség, amely ahelyett, hogy mea culpát mondva, önmagában találná meg bukásának igazi okát, rémregényekbe való fantasztikus meséket regél hivatalos presz- szióról, vesztegetésekről stb. Pénz és terror, amenynyiben szerepet játszottak a mostani választásoknál, az ö-szes pártoknál legalább is egyenlően estek a serpenyőbe, hisz maga Justh, egy komoly és nem munkapárti lap híradása szerint 800 ezer koronát áldozott választási célokra. Csak a legszélsőbb és legvadabb párt­elfogultság tagadhatja azt, hogy a nemzet ver­diktje súlyosan elítélte az utolsó öt év politi­káját és a 67-es politika mellett döntött. A 67-es politikát képviselő hatalmas és tekintélyes tábor, a nemzeti munkapárt vasárnap j délután tartott ülésén tüntető melegséggel és egyhangú lelkesedéssel Perczel Dezsőt ültette az elnöki székbe. A nemzet színe javát képviselő legnagyobb országos politikai párt elnöki állása minden körülmények között, de főleg az előz­mények után és a mai nehéz viszonyok között, különös díszt, megtiszteltetést és méltóságot jelent. És amikor a nemzeti munkapártnak első ténye az, hogy az elnöki székbe Perczel Dezsőt ülteti, önmagához méltóan jár el, mert ezzel becsületbeli kötelességet teljesít és híven res­pektálja a nemzet ítéletét. Perczel Dezső egyéni és politikai integritása megkapta a megillető fényes elégtételt és büszke önérzettel tekinthet immár vissza a múltak keserű emlékeire, amelyek a politikai önzés, a politikai gyülölség és párt­fanatizmus rút tobzódásából fakadtak. És a nemzeti munkapárt ügyeinek és tanácskozásai­nak vezetését nem bízhatta tisztább, méltóbb kezekre, mert Perczel Dezsőben az elmúlt idők tanúsága szerint annyira ritka politikai hűség, politikai megbízhatóság és politikai következetesség szigorú lelkiismeretességgel és integer egyéni jellemmel párosul. Meggyőződésünk, hogy a nemzeti munka­párt alakulásából és működéséből áldás fakad a nemzetre.

Next

/
Thumbnails
Contents