Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-05-30 / 31. szám
XX. (VI.) évfolyam. «Jri SZd ill ■ • • IDUIAVAn ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre . Fél év c . . Negyed évre . Egy szám ára 16 koruna. 8 „ t >. 16 tiller Kl"ri/.etrseket és lii.«U*tés**k**t a kiado- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és |»a|.irk»*ie«kcdi s r.-t Saekszárdon. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség: Bczcrédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130- szám. Az előfizetési pénze« és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, Epyes számok ugyanott krpható . Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és II. bl ba* Főszerkesztő. L p. LEOPOLD KJRNÉL. Felelős szerkesztő: BOON R ISTVÁN. Főmunkstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Csata, előtt. — Ik. Döntő ütközet előtt állunk. Magyarország választó polgárai a legközelebbi órákban az urnák elé lépnek, hogy gyakorolják alkotmányos jogaikat — hogy döntsenek az ország sorsa, jövendője fölött. A hosszú, izgalmas választási harc befejeződik és elérkezett a cselekvés ideje. Szálljon magába minden választó, érezze át a pillanat nagy jelentőségét és nem hallgatva az üres ígéretekre, a kongó nagy szavakra és minden más tekintetet mellőzve, egyedül azt tartsa szem előtt, hogy mit kíván a haza érdeke, hogy mit parancsol a közjó ? Azt mondják — maga Kossuth Ferenc — hogy a nemzeti munkapárt a lemondást hirdeti. És ebben némileg igaza is van Kossuthnak. Igenis azt hirdetjük, hogy mondjanak le az üres jelszavakról. Azt hirdetjük, hogy mondjanak le a délibábos és kalandos politikáról. Azt hirdetjük, hogy mondjanak le arról a politikáról, amelyről előre tudják, hogy az meg nem valósítható, hogy annak propagálásával falnak viszik az országot Igenis mondjunk le a hamis bálványokról és térjünk át a józan és reális politikának útjára. Hagyjunk fel a 48 ég 67 üres szalmát csépió jelszavaival. A 48 benne van a 67-ben és aki mást állít, az tudva nem mond igazat. Mi 67-esek csak rajongással szólunk a j8 as alkotásokról és azokat fejleszteni, kiépíteni akarjuk az egyedül helyes és lehetséges módon, a 67-es alapon. A közelmúlt eseményei élénk színekben mutatták be az ország előtt az úgynevezett 48-as hazafiak hűséges portraitját, amidőn hatalomra jutva és Bécsbe járva, a sok mű kuruc hazafiság rögtön elpárolgott, mint a kámfor. Aki igazán és becsületesen ragaszkodik a 48 at képviselő eszmékhez, aki nem a malomalatti politikát harsogja, annak minden famtartás nélkül rá kell állania a 67-es alakra, mert ez ad egyedül módot a király és nemzet között szükséges összhang bizto- tositására, mert egyedül a 6j az az alap, amelyen alkotmányos jogainkat zavartalanul érvényesíthetjük és amelyen tekintélyben, kultúrában és jólétben gyarapodva, előre juthatunk. Kossuth is, Justh is készek voltak tiszta függetlenségi kormányt ó/ es alapon alakítani. Azonban nem becsületes politika azt hirdetni, hogy amikor ellenzékre és kisebbségbe jutottam, visszatérek a régi úgynevezett teljes — ideális — függetlenségi programúihoz, melynek keresztülvihetetlensége kétségtelen beigazolást nyert, ha azonban többségre, alias hatalomra jutok, rátérek a 67-es alapra. Ez csúnya és. frivol játék és alkalmas arra, hogy a nemzet hisz kény részeit félre- veze se és megtévessze. Nagyon igaza volt Tiszának, amikor ezen kétszínű magatartás tarthatatlanságára rámutatott, úgyszintén Andrássy Gyula grófnak, aki legutóbbi beszédében je'entette ki igen nyoma'ékosan, hogy azon pontok sorozata, amelyeket csak addig követel valamely párt, amig kisebbségben van, nem tekinthető a párt programújának, hanem a jóladott pontok sorozatát képezi és c.-ak az olyan programmot szabad hirdetni, amelyet valamely párt többségre jutva akar és tud is megvalósítani. Kossuth Ferenc szabadalmat vehet arra a politikai irányzatra, melynek ő az atyamestere, hogy t. i. kétféle politika van, egyik, amelyet hirdetünk s amellyel izgatva választások idején vgksokat toborzunk, a másik pedig, ami Ivet nem hirdetünk, de a gyakorlatban ténylegesen követünk. Ez a politikai erkö'csbe ütköző hipok- ritaság és semmi más. A koalíciós uralom arra volt jó, hogy a 6j es alapot, melyet annyian támadtak, ócsároltak és később hűi lenül otthagytak, fényesen rehabilitálta és a 48-as csábitó ábrándokat igazi mivoltukban mutatta ki és valódi értékökre szállította le. Afölött már nem lehet vitatkozni, hogy a 48 és 67 között nem létezik ellentét, hanem azok kiegészitik egymást és a 67 csupán betetőzése a 48-nak. A koalició legfontosabb alkotása, Kossuthnak legnagyobb »vívmánya« az Ausztriával tiz évre megkötött gazdasági »szerződés«, amelyről a koalíciónak egyik vezér- férfia: Széli Kálmán m ndotta pár nap előtt, hogy az utoFó gazdasági kiegyezés, melyet a szabadelv'üpárt 1902. december ól-én megkötött, a magyar őstermelés védelmével, változatlan kvótával a Kossuth-féle kiegyezésnél érdemileg és tartalmilag sokkal jobb — igaz, hogy csak szövetségnek hívták és nem szerződésnek.A függetlenségi anyapárt: a Justh-párt vezérének menthetetlen eltévelyedesei miatt vonja magára a figyelmet. Nem-e megszégyenitő és felháborító, hogy Justh Gyula a pártvezér és a volt házelnök, urbi et orbi azt hirdeti, hogy ha a tüggetlenségi párt kisebbségben marad, hát olyan obstrukciót rendez, amilyet még nem látott a világ. Hát lehet az obstrukciót, mint politikai öncélt hirdetni ? Szabad azt mondani, hogy ime tessék választani, de ha nem nekem adtok igazat, akkor /átfordítok mindent ? Most, mikor annyi zűrzavar, baj és felfordulás után van végre kilátás, hogy állami életünk a rendes kerékvágásba jut — hogy a nemzeti élet minden ágazatában megkezdődik a rendes munka, a békés fejlődés, amikor még a romokat sem sikerült eltaka- j ritani és a kibontakozás nagy munkája csak most kezd megindulni, szabad, hazafias, megengedett dolog az ország jóhirnevét kockára tevő, szellemi és anyagi haladását megbénító, az alkotmányosság elvét és a parlainentárizmus lényegét megsemmisítő erőszak útjára lépni ? Hiába erőlködik Justh. — a nemzet és a parlament nagy többségében lesz annyi erő, hogy az ö obstrukciós merényletet visszautasítsa, elfojtsa. A helyzet tisztán áll az ország választóközönsége előtt. Arról van szó, hogy az országot a nyugodt és fokozatos fejlődés utján akarjuk-e elöbbrevinni, hogy az ország alkotmányos rendjét és a parlamentáris kormányzást akarjuk-e biztosítani, hogy a koalicio drága ha- gyatékaképen az államot fenyetÓ több száz milliós deficitből kiakarjuk-e vezetni az országot, hogy a nemzet jövőjét biztosi tó demokratikus és szociális fejlődés alapjait akarjuk-e lerakni ? Avagy az összes erkölcsi, szellemi és anyagi javainkat sorvasztó újabb nemzeti tespedést, közállapotaink, parlamentáris életünk további züllését, közjogi vesszőparipákon való meddő szóözönt, az ország tekintélyének lejáratását akarjuk-e nyakunkra zúdítani ? Az üres jelszavak léha játékát avagy a komoly alkotó munkát kivánjuk-e ? A nemzeti munkapárt nagygyá, erőssé, hatalmassá akarja tenni az országot, hogy összefoglaló erőgyűjtéssel biztosítsa és fejlessze állami függetlenségünket, hogy a népek és nemzetek mai világver. enyében a hiú pártoskodások közepette el ne tapossanak bennünket, hanem, hogy bátran, szilárdan és büszkén megállva helyünket, teljesíthessük nemzeti hivatásunkat. Ne higyjunk a nagyhangú ígéreteknek és ne engedjük, hogy a terrorizmus győzzön a józan megfontolás felett. És az elvi álláspont mellett arra is legyünk tekintettel, hogy a jelölt személye, egyénisége föltétlenül megbízható legyen, kinek jellemét, erkölcsi kvalitásait ismerjük, kinek szavában, jövő magatartásában teljesen bizhatunk. Mindenki lelkiismeretesen mérlegelje az álláspontját, mintha csak az ő szavazatától függne az ország sorsa, boldogulása. Gondolja meg és érezze át mindenki, hogy szavazatával mennyire használhat az ország békéjének, boldogabb jávöjémk. Minden provokálás vagy erőszak ellenében őrizzük meg higgadtságunkat és öntudatos, független polgárokhoz illő komolysággal és eltökéltséggel gyakoroljuk legfontosabb politikai jogunkat. Tiszta lelkismerettel — fölemelt fővel lépjünk az urnák elé és vigyük diadalra a nemzeti munkapárt lobogóját. Úgy legyen.
