Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-05-19 / 28. szám
Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Eg)- szám ára . . 16 fillér. Előzeteseket <*• hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szeks/.árdon. Egyes számok ugyanott kapható*. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és II. Szerkesztőség * Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdekli'» összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetői pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Tihanyi Domokos. Szép, jelentőségteljes ünnepe van ma nemcsak a vármegyei összes tanítóságnak, de mondhatni az egész Tolnavármegyének. Tihanyi Domokos, kir. tanácsos tan- felügyelőt ünnepük lelkes szeretettel, aki általános tisztelettől környezve, mostanában lépte túl tanügyi szolgálatának 40-ik évét s mint maga mondja, megfáradva, de amint mi tudjuk, még mindég fiatalos lelkesedéssel s tdjes munkabírással ékeskedve, a napokban adta be nyugdíjaztatása iránti kérelmét. Negyven év ! Jóformán egy emberélet. Ez a hosszú idő a tisztelet, meghatottság, elérzékenyülés érzését váltja ki a lelkekben még akkor is, ha a letűnt négy évtized a hivataloskodás napi robot munkáján túl más, valami különösebb eredményeket felmutatni nem igen képes. De fokozódik az öröm, a szívből jövő elismerés, ha az élet gyorsan rohanó szekerének küllőire nemcsak a hétköznapi élet mindennapi sara, de az eredmények, a sikerek, a kétségtelen érdemek csillogó aranypora tapad s messzebb ragyogva, ez csillámlik le róla. Tihanyi Domokos 40 éves közpályája eredményekben gazdag. Ha valamikor megírják a vármegye kultur-történetét, egy fényes laphoz neki is jussa van. Nem szükséges egyebet felemlítenünk, mint, hogy amikor ó másfél évtizeddel ezelőtt kulturmissziót teljesítő őrállomásáról — ugyancsak kulturmissziót teljesíteni körünkbe jött, Tolnavármegye 228 elemi iskolája között csak 152-ben volt tisztán tnagyar a tanítási nyelv s ma a vármegye 246 népiskolája között nincsen egyetlen egy is, ahol a tanítás ne az édes magyar nyelven történnék. Mekkora szorgalom, odaadás, ügyszeretet kitartó munka, fiatalos lelkesedés, nemes ambíció, hazafias hevület kellett e szép eredménynek létrehozásához, azt csak az képes felfogni, aki e lelkes férfiú apos- toloskodását közelebbről látta. Esőben, feneketlen sárban, csikorgó hidegben sorra vette ó a falvakat, pusztákat, amelyek azelőtt tanfelügyelőt talán még sohasem láttak s mivel régebben a szűkös utiátalány sem igen futotta, bizony-bizony sokszor felült még az «apostolok paripájára» is és gyalogszerrel ment egyik községből a másikba, igy hordta szét az igét, a magyarosítás szent eszméjét. így osztogatta szét szaktudását, erős lajszeretetét, hazafias lángolását. Keveset feddett, de annál többet oktatott, buzdított, lelkesített s a Tihanyi Domokos által elért fényes tanügyi és hazafias eredménynek éppen abban van a nyitja, a magyarázata, hogy meleg, közvetlen kapcsolatot, összeköttetést teremtett ó a felügyelő felsőbb hatóság és a tanítóság között s mindenkor a szeretet, az érdem szerint való megbecsülés által töltötte ki s hidalta át e kettő között tátongó nagyobb űrt. Szóval, hogy a rideg bürokratizmus elkedvetlenítő «póz»-ja helyett az «egy családhoz» tartozandóság, az összetartás közös munkára lelkesítő érzelmeit ápolta, hangsúlyozta s követte ; a tanítóságot nem alárendelt rabszolgáinak, de munkatársainak tekintette. igazgatást törvényes alapra helyezze és az adók normális befizetését biztosítsa, azután pedig tá- ! mogassa a kormányt, ha majd a pénzügyi egyensúly helyreállítására, melyet a koalíciós gazdálkodás ide juttatott, megfelelő javaslatait megteszi. Egészen természetes dolog tehát nemcsak az imént hangsúlyozott, kétségtelen eredmény, de az a lelkes tisztelet és ragaszkodás is, mely a tanítói kar részéről iránta mindenkor, de különösen a mai jubiláns napon megnyilvánul. A szeretet viszont sze- retetei: szül, ennek őszinte külső kifejezője ez a mai jubiláris ünnep. Impozáns számban, még a messze Ung- vártnegyéből is eljöttek, Szekszárdra sereglettek a «nemzet hű napszámosai» a derék tanítók. Isten hozta őket. Lelkes hazafit, nemes szivü embert ünnepelnek, velük vagyunk tehát mi is szívvel, lélekkel. Adassék tisztelet, elismerés mindnyájuknak, akik e szép ünnepet előkészítették. De őszinte magyar szó köszöntse a derék jubilánst is, ki Tolnavármegye általános tanügyének előbbre vitele mellett oly lelkes apostola volt itt, különösen: a magyar szónak és a magyar állameszmének. Ezzel nemcsak e vármegye, de az egész ország háláját érdemelte ki! B. Az ország pénzügyi helyzete. A falusi iskola. Fenti címmel jelent meg ezen lap f. é. 24. számában egy cikk, melyre ha a tanítóság nem- felelne, annyi volna, mint elismerni a cikkben foglaltak valódiságát, igazságosságát, helyességét, pedig nem egészen úgy van ám, sőt .. . Azért az »audiatur et altera pars« elvénél fogva én is kérek egy kis helyet a dolog higgadt és tárgyilagos helyreigazítása céljából* Névtelen cikkíró mindjárt a cikk első mondatában, azt mondja, hogy *sokan azt mondják, hogy földmives népünk igen sok hibája a hiányos vagy helytelen iskolai nevelésből fakad. Én ezt nem állítom, nem is tagadom«. Elégi A mondásokra nem szabad valami sokat adni, hacsak meg nem győződtünk annak helyességéről. De ha cikkíró nem állítja, nem is tagadja. Tehát? Mi következik belőle? Hogy elhiszi! Amidőn elmondja, hogy milyen tévtanokat, vastag közjogi botlást, vagy mondjuk az igazi nevén, közjogi tudatlanságot hirdetett egyikmásik tanító, amit cikkíró maga hallott saját füleivel, sőt még tanítókkal is bizonyíthat. Fölösleges. Teljesen elhiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy igen. Miért ne ? Egy 30 ezer főből álló testületben miért ne volna olyan is, aki abszurdumokat mond és tévtanokat hirdet ? Ugyan nem volna szabad ilyennek lenni! Beavatott politikai körökben régóta nem titkolják, hogy az ország pénzügyei igen rossz állapotban vannak. A koalíciós kormány üres pénztárakat hagyott örökségül a jelenlegi minisztériumnak. Tegnap este jelent meg a múlt esztendő államháztartásáról szóló kimutatás, mely bizonyítja.. hogy a koalíciós kormánynak utolsó esztendeje már erősen deficit jegyében állott. Ennek az aggasztó helyzetnek betetőzése volt aztán az exlex állapot, mely az államot a rendes adóbevételeitől is megfosztotta. Ilyen körülmények között kénytelen volt Lukács pénzügyminiszter tegnap a Magyar általános hitelbanktól százmillió koronányi folyószámlahitelt igénybe venni, hogy a júliusban esedékes szelvényeit a magyar állampapíroknak zavartalanul beválthassa, hogy Magyar- ország nemzetközi pozícióján helyrehozhatatlan szégyenfolt ne essék. Ezen régóta ismert de most nyilvánosságra jutott pénzügyi szituáció hatása alatt kell, hogy minden magyar ember újabb megfontolás alá vegye a maga politikai félfogását, mert egyetlen hazafias érzelmű polgár sem zárkóz- hatik el annak szüksége elől, hogy támogatásával és szavazatával segítse azt, a jelen helyzetben egyedül jogosult törekvést, hogy ebben az országban igen sürgősen és mindenekelőtt rend ! teremtessék. Ha .egyes pártok akadnának, melyek elég lelkiismeretlenek volnának, közönyösen venni az ország pénzügyi romlását, úgy a választóközönségnek kell az ilyen frakciók jelöltjeit igen nyomatékosan figyelmeztetni, hogy a pénzügyi csődhöz vezető politikára nem kaphatók, annál kevesbbé, mivel a pénzügyi helyzet romlása az ország minden egyes lakosának, valamennyi, bárminő foglalkozást űző polgárának is egyúttal anyagi romlását jelenti. Az országnak rövidesen tisztába kell jönni azzal, hogy a pénzügyekkel frivol játékot űzni Magyarország életveszedelme. A parlamentnek legsürgősebben legalább annyit kell megtennie, hogy az indemniti megszavazásával a pénzügyi Erre azonban — mint cikkíró is igen helyesen megjegyzi — legbiztosabb intézkedés az, hogy az ilyen »eseteket tulajdonképen fel kellene jelenteni«. Bizony feljelenteni az illetőt névleg a kir. tanfelügyelőnél, ki majd intézkedik, hogy az ilyesmi máskor elő ne fordulhasson. Evvel azonban, hogy hirlapilag szellőzteti valaki ezeket a dolgokat, nem ér el semmit, sőt még szolgálatot sem tesz senkinek az egész dologgal, legföljebb egy kicsit leszólja az illető tanítót, ha ugyan olvasta cikkecskéjét. Mert tetszik tudni, aki ilyen tévtanokat hirdet, rendesen nem is igen olvas, mert különben nem állíthatna olyan abszurdumokat. S épp ebből folyólag, aligha olvasta cikkét és legföljebb a többi ártatlan tanítónak ártott és annak az illetőnek semmit, mert hát tudomásul sem vette. Pedig hát cikkíró nem akarja bántani azokat a falusi tanítókat, »akik helyesen tanítanak és jól nevelnek s akik — mindnyájunk érdekében remélem — többségben vannak«. Nagyon szépen köszönjük a gráciát! De hát egyenlő képesítés mellett vagyon a falusi tanító, miért gondolja alsóbb rendűnek mint a városi tanítót ? Azután afelől sóhajtozik, hogy a >tekintély- tisztelet teljesen kivész« és hogy a nép 50 évvel ezelőtt tisztességtudóbb volt, mint most és hogy ez a dolog elsősorban a tanítókon múlik. Hát ez kérem éppen olyan tévtan, mint amilyen tévtant hirdetett az a tanító is. Ezt most hosszasabban nem akarom, de nem is lehet helyszűke miatt megcáfolni, mert ez bizony egy kis sociologiai tanulmány, melylyel olyan egészen röviden bánni nem illik. Azért csak egy pár szembeötlő dologra fogom cikkíró figyelmét felhívni és felkérni, hogy azok felett behatóbban gondolkodjunk. De ne hogy azt mondhassa, hogy elfogult vagyok, beismerem azt, hogy részben az iskola is oka ennek, de nem a tanítók, mert annyira el vannak foglalva a sok mindenféle közismere* Megadjuk, de ezzel be is fejeztük a vitát. A Szerk
