Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-04-04 / 15. szám
TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 pártja, az alkotmánypárt is megszűnt, onnan se kellett kilépni, tehát ha ki nem lépett, legalább oda lép be, ahova belépni akar . . . S ezzel a főispán még lelkesebb taps kö- . zöt reátért a tárgysorozatra. Nagy lürgeséggel indult meg a közgyűlés. Az alispán kiváló gonddal szerkesztett terjedelmes jelentését felolvasottnak vették. Úgy kell neki, miért — nyomatta ki. Schwetz Antal helyeslőleg bólintott, ő forszírozta a kinyoma- tást. Furfangosságból tette-e, nem állítom (lehet, hogy arra gondolt, hogy a magyar ember fülén keresztül még csak meghallgatja az igazságot, betű alakjában azonban nem igen veszi be, mert nem olvas.) Most azonban csakugyan jobb volt kinyomatni, a várható pikantériák miatt úgy sem hallgatták volna figyelemmel végig. így aztán, ha sokan nem is, de legalább Széchenyi Sándor gróf végig olvasta, akit pedig viszont akarva, nem akarva meg kell hallgatnunk, mert van — mondanivalója. Mondatainak választékos magvas, tartalma, meleg közvetlenségével mindig utat talál a szivekhez. így aztán az alispán is kárpótlást kapott. Igaz elismerést a szép jelentésért. S néhai — való, jó Totthödön bátyánk is megelégedve nyúlt bizonyára a felé nyújtott régi, őszinte baráti kéz után s boldogan mosolyoghatott le a menyei nagy gyűlés teremből erre a földi gyiilésteremre, ahol éppen ez nap foglalta el az ő árván maradt helyét az ő méltó utódja, dr. Kiss Ernő. S ezzel az előjátéknak vége lett. Következett a voltaképeni első jelenet. Hát ez biz dörgéssel, villámlással kezdődött, sőt volt egy kis jégverés is, ami, mondhatni, még aratás előtt tönkre tette az ellenzék vetését. Kramolin Gyula indítványa, a képviselő- házi tintatartós névtelen lovagok ellen eldöntötte a sorsát már a későbbi bizalmatlansági inditványnak is. Ha Kramolin ilyen precizitással operál másutt is, akkor gratulálok a betegjeinek. Legfeljebb hosszabb ideig tartott az operáció, de alapos volt. Szétboncolta az egész képviselő- házi botrányt. Sokszor meg-megszaladt tán a bicskája, belevágott az elevenbe, egyesek fel is szisszentek tőle, de azért sikerült az operáció, legfeljebb az — orvos hal bele. Annyi bizonyos, hogy ezek után Adler N. Jánosnak nem esz házi orvosa! Mindegy, azért Kramolin érdekes ember. Kiváló szónoki erő. Most még egy kicsit hosz- szadalmas. Tiz féle, mindig erősebb-erősebb argumentummal is bizonyítja azt, amit már az elsővel is egészen jól bebizonyított, viszont ezzel nem bizonyít mást, mint hogy van szellemi muníciója. Mért nem is választjuk meg tehát őt Batthyány Tivadar helyett képviselőnek ? Nem állítom, hogy van akkora hosszú szakálla, de hogy esze van két annyi, arra mérget veszek. Kramolinnal előbb Madi Kovács János, majd dr. Schwetz Antal mérte össze a lándzsát. De Simontsits Elemér alispán pajzsával felfogta a döfést, sőt két pompás kopja lökéssel kivetette a két ellenfelet a nyeregből. Madi Kovácsnak, ki úgy a sorok között maga is elitélte a botrányt, azzal nyúlt a hóna alá, hogy a ki sokalja az elitélést, az teljesen nem ítél el. Viszont Schwetz szép hasonlatának, t. i. hogy a jó szándékkal templomba induló ember is lehet gyilkos, azzal törte be az oldalbordáját, hogy a vérrel bemocskolt templomot újból fel szokták szentelni, ezt kell tehát cselekedni a meg- fertőztetett parlamenttel is . . . Ilyen hatalmas érveknek természetesen más következménye nem lehetett, mint hogy a nagy többség elfogadta Kramolin rosszaló indítványát. Ezután választott volna a közgyűlés, ha lett volna kikből válogatni. De tiszti ügyésznek dr. Kiss Ernő csak egyedül jelentkezett, igy kikiáltották egyszerűen. Hiszem azonban, hogymegválasztottákjvolna több pályázó közül is, mert még Rátkay László is az elismerés pávatollával legyezte . . . Most jött aztán a voltaképpeni attak. Az ellenzék Szabó Károlyt küldte faltörő kosnak. Ami pedig furcsa egy kicsit. Mindig gáncsolták, hogy ilyen-olyan függetlenségi, de most valószínűleg úgy okoskodtak, hogy elég erős a vármegye bástyája, tehát vagy beveszi, akkor úgy is jó, vagy pedig saját becses fejét töri be, akkor igy még jobb. A székely koponya azonban elég erős, sokat kiáll. Mindenekelőtt férfias határozottsággal utasította vissza, azt a széltében-hosszában terjesztgetett vádat, mintha ő csak olyan talmi függetlenségi volna. Keményen nézett maga elé s ezt a szemközt ülő Boda Vilmos félremagyarázta: — Nini, mintha nekem tetszenék beszélni.., — Akit nem illet, ne vegye magára, vágott vissza Szabó, de mindenesetre gyanús, ha valaki jelentkezik . . . Itt-ott egy kis meghökkenés, másutt nevetés kisérte e szavakat, amelyeknek egyébként 1910 április 4. semmi komolyabb jelentőségük sincs, mert Szabó többek előtt kijelentette, hogy nem Boda Vilmosra akart célozni. Ezután folytatta beszédét. A jelen volt Justh-párt is a leglelkesebben éljenezte. Mikor azonban Tisza nevéhez ért, meg kellett állapodnia. Akkor meg a másik táborból tört ki a taps és éljenzés, még pedig oly elementáris erővel, hogy a felszólaló egy pár pillanatig nem is juthatott szóhoz. Egyre kiabálta ugyan egy jó öblös torok, hogy mit tapsolnak, nem színház ez, (ahá!) de biz nem szűnt a tapsorkán s konstatálom, hogy még a szokott a beug is elmaradt. Denique Tisza neve, egyénisége ma varázserejü, lefegyverzi az ellenfeleket is. Boldog ember ő, kétszer fog feltámadni, mert már is feltámadt egyszer, mielőtt meghalt volna . . . Szabó ezután váltakozó szerencsével beszélt. Úgy értve ezt, hogy mig az igazság fontjába oda nem dobta a ezobakot, a Justh-párt folyton helyeselte, de mikor a teljes igazság felé lebillentette a mérleget ama mondásával, hogy a képviselőség kulminációját nem a miniszteri fejek beverésében látja, lohadt a lelkesedés. Schwetz meg is jegyezte: Na ezzel elrontottad az egészet! Végül mégis lelkes taps lett a jutalma. Szabót Madi Kovács János támogatta. Fiatal, ügyes szónok, látszik hogy a nagyobb, a teljes igazságot egészen jól meg tudná védeni, így ide is kap, oda is kap. Érvei azonban, mint a gyámoltalan apró csibék, széjjel futnak, nem védi a teljes igazság elfedező szárnya, igy a debatter Simontsits, mint a sas villámgyorsan csap le reájuk s valamennyit darabokra marcangolja egy perc alatt . . . Szólanom kell még Perczel Dezsőről. Fürge, fiatalos lett egészen, arca a beszéd hevében kipirul. Tüzeli, hevíti a belső láng, látszik, hogy érzi is az elmondottak igazságát. Történeti fontosságú, amiket az első obstrukció idejéből előadott. És Rátkay László ? Ismét a régi. Levetette a kothurnust, jobban mondva a politika tigris bőrét s előttünk a szelíd lelkű poéta. Egészen más húrokat penget. Nyíltan kimondja, hogy belecsömörődőtt a politikába, elfelejti azonban, hogy ennek a betegségnek mindig magunk vagyunk az okai. ő maga int a békére, a mérsékletre, hogy megtaláljuk az arany középutat, nem is bizalmatlanságot, de egyszerű tudomásul vételt sürget, mert elismeri, ha belenézünk egymás szivébe, mindenütt a hazszere- tetet fogjuk találni. És itt szárnyalni kezd: Béke és munka feséges jelszavak, csak aztán Bécs meg is engedje, hogy — munkálkodjunk. Gyönyörű beszéde, ha igazságosak akarunk lenni, mély hatást tett. A régi politikai ellenfelek is elismerték ezt és mindannyian gratuláltak RátkayDak, aki már nem politikus, de — poéta . . . Bartal Béla is szólott még okosan, mázsás argumentumokkal. Ellentétje ő Catonak: nem azt hirdeti, hogy le kell rombolni Kárthagót, de hogy meg kell alapozni, fel kell építeni a gazdák és ezzel Magyarország jövőjét. Széles tudással, a meggyőződés erejével elmondott beszédjét csak azok nem fogadták szívesen, akiknek szeme nem lát túl a falu határán . . . S ezzel jött a végjelenet. Szavazzunk. Meg is kezdődött ez, még pedig — névszerint. Itt is, ott is jegyezték a voksokat, hogy a jegyzők el ne sikkaszthassák a bizalmatlanságot. De ez sem használt, 82 többséggel megszavazták a teljes bizalmat. S ezzel délelőttre vége szakadt a gyűlésnek. Délután folytatták. Az amerikai Pacific gyorsasággal rohantak végig a tárgysorozaton. A kifáradt tisztviselők alig egy óra alatt ledarálták a hátralevő pár száz pontot. A budapesti hengermalom részvénytársaság masinái sem működnek gyorsabban . . . . . . S jegyzőkönyv - hitelesitőkül Török Béla és Kurz Vilmos küldettek ki. Tehát itt is regime-változás . . . Gyutacs. VARMEGYE. — Közigazgatási bizottsági Ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága f. hő 13-án tartja meg e havi ülését Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos főispán elnöklésével. VÁROSI ÉLET. Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselő-testülete március hó 31-én dr. Szent- királyi Mihály polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen a következő határozatokat hozták: l.A jegyzőkönyv hitelesítésére Vesztergombi Antal és Schmideg Mór kérettek fel. 2. A vásárrendtartási szabályrendeletnek a belügyminiszter által történt jóváhagyását tudomásul vették. 3. A Sédben a Bálinthidnál egy keresztgát, Fehér Lajos házánál pedig egy ideiglenes jellegű deszkasurranó létesítését, e célra 40.000 koronának a Szegzárdi takarékpénztártól való kölcsön felvételét s a munka azonnali megkezdését névszerinti szavazással elhatározták. 4. Az újvárosi menedékház vezetőnő részére az iskolaszék által kiállított dijlevélhez hozzájárultak. 5. A város által fentartott állandó menedékházak játékszerekkel való ellátását elhatározták. 6. Nagyobb vitát keltett az utcák, terek és utak öntözéséről és tisztántartásáról a tanács által előterjesztett szabályrendelet, melyet Fög- lein Ferenc, Dorogi István, Szuliman György, Mészáros Pál, dr. Spányi Éeó, Pirnitzer Antal, Tomcsányi Lajos és dr. Horvát Jenő hozzászólása után elfogadtak és azonnali életbeléptetését elhatározták. 7. A város területén közlekedő járművek jelzőtáblával való ellátásáról előterjesztett szabályrendeletet megállapították. 8. A Stalter Sebestyénné és társa által kért terület eladásának érdemleges tárgyalására május hó 12-ére tűztek ki közgyűlést. 9. Sallai István háziszolga fizetésjavitás iránti kérvényét elutasították. 10. Özv. Horváth Ferencné, Vig József, Máthis Kálmán és Horváth Györgyike fogyasztási adójából az elengedhető részt leírták, Győr- biró Benő leírás iránti kérelmét elutasították. 11. A tárgysorozat kimerítése után Kamarás Béla intézett kérdést a vízvezeték miben állásáról. A közgyűlés Szabó János mérnök azon válaszát, hogy a tervek készen vannnk és jelenleg a fóldmivelésügyi minisztériumnál felülvizsgálat alatt állanak, tudomásul vette. — Közgyűlés. Szekszárd rt. város képviselőtestülete t. hó 6-án délután 3 órakor közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. A báró Augusz-árvaházra felügyelő bizottság tagjainak megválasztása. 2. A báró Augusz-árva- ház tulajdonát képező Wossinszky Mór-utcai kert megvétele. 3. Hiller Gyula fogyasztási adó leírás iránti kérvénye. 4. Özv. Nyéki Istvánné hasontárgyu kérvénye. Képviselöválasztási mozgalmak. A plnczehelyl kerületben a függetlenségi Kossuth-párt Ambrozovich Lajos volt bajai főispánt lépteti fel, miután llátkay László kijelentette, hogy a jelöltségre nem reflektál. A szakcsl kerületben nap-nap után szaporodnak a jelöltek. Hir szerint Hainrikffy Pál és Sduha Pál lépnek fel Kossuth programmal, Szemere Kálmán a 48-as szabad gazdák programijával, a néppártnak pedig Vitkovich Ferenc szakcsi plébános a jelöltje. Boda Vilmos fölléptetéséről is van szó. A munkapártnak még nincs jelöltje ebben a kerületben. A szekszárdi kerület Justh pártjának küldöttsége vasárnap utazott fel Budapestre, hogy Batthyány Tivadar grófnak — ki erre már táviratban hajlandónak ígérkezett — felajánlják a jelöltséget A küldöttség 40—50 tagból áll. Vezetője : Dr. Horvát Jenő, a párt társelnöke. Paktálásl hírek. A szekszárdi kerület választási mozgalmai foglalkoztatják már a fővárosi lapokat is. így »Az Újság« tegnapi száma azt irja, hogy »ellenzéki részről egyre azt harsogják, hogy szóba se állanak a kormánnyal s mégis mindenfele paktumos ajánlatokkal hozakodnak elő« s többek között ezt irja a mi kerületünkről: »A szekszárdi kerületre a Justh- párt alvezére, Batthyány Tivadar gróf szeretne paktumot kötni a kormánypárttal, bizalmi emberei legalább nagyon fáradoznak az iránt, minthogy Batthyány Tivadar gróf eddigi választói másnak szánták a közbizalmat.« A szekszárdi Kossuth-párt alakuló gyűlése. A szekszárd-kerületi 48-as és függetlenségi Kossuth-párt vasárnap délután 2 órakor tartotta a Szekszárd-Szálló nagytermében alakuló és képviselőjelölő ülését, melyen a választópolgárok a kerület 12 községéből mintegy ezren vettek részt. Korelnökké Tóth Károly, körjegyzővé Kovács Benő választatván meg, a napirend előtt szót kért Szabó Károly, a kerület volt országgyűlési képviselője, aki köszönetét fejezvén ki, hogy hivó szavára a választók oly nagy számban gyűltek egybe, kifejtette, hogy a mai gyűlést Oaray Antal lemondott pártelnök megbízásából hívta össze, ki a kettészakadás miatt érzett keserűségére való hivatkozással az elnöki tisztről lemondott s mivel a párt alelnöke Borzsák Endre is meghalt, őt bízta meg a gyűlés összehívásával. Mielőtt azonban ezt megtehette volna, Boda Vilmos összehívására múlt hó 28-án megalakult a Justh- párt és igy itt is kettészakadt a függetlenségi párt. Ez a szakadás keserűséggel tölti el szivét, mert az csak gyöngülésre vezethet és az éppen akkor következik be, midőn remény volt arra, hogy a párt oly hatalmas többségben fog a parlamentbe visszakerülni, mely előtt Bécs többé
