Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-03-31 / 14. szám
XX. (VI.) évfolyam 14. szám Szekszárd, 1910 március 31 T0LI1AVARHEQ9E ts 0 KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 ., 4 16 fillér. Klöüzet**ek<M htr€otéseket a kiadó» • hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda én pa»Jrkere*ke-s r.-t. Srek'/ámn. Egyes számok ugyaiott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Megjele'iik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és öl. .Szerkesztősig: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Me kflldendők a lapot érdeklő Kasz** közlöm nyel;. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130- szám. Aa eir.tUet/-si pénzn* hirdetések id»> küldendők. Néptanítóknak. ha iiz el ••fizetőit egoar évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fómimkstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Képviselöváíasztási mozgalmak. A bonyhádi kerület nemzeti munkapártjának alakuló és jelölő ülése f. hó 29-íkén d. e. 10 órakor ment vegbe Forster István tabódi földbirtokos elnöklete alatt, aki a nagyvendéglő dísztermét zsúfolásig megtöltő, a kérület mind a 34 községéből egybesereglett 1000 főnyi választópolgár, köztük a kerület csaknem teljes számú értelmiségének érdeklődését megköszönve, a jegyzői teendők végzésére dr. Vámosi Ernőt és dr. Eibach Kornélt kérte fel. Majd rátérve a legutóbbi idők szomorú politikai viszonyaira, vázolta a koalíciós rendszer tehetetlenségét és saját hibái miatt azért történt összeroppanását, mert a koalíciós politikusok csak a régi rendszer iránt viseltető gyűlöletben értettek egyet. Hibáztatja az önálló bank kérdésének erőltetését, mert »az egyszereggyel nem lehet vitatkozni.« Héderváry hazafias vállalkozása és Tisza nagyszerű szózata utón nincs más hátra, mint tömöríteni az országban a higgadtan gondolkozó elemeket, mert országunkat csak józan és céltudatos munkával lehet a boldogulás útjára vezetni? Indítványára a gyűlés általános lelkesedéssel kimondotta a bonyhád-keriileti Nemzeti Munkapárt megalakítását Elnöknek egyhangúlag Forster István választatott meg és megala- kittatott a 300 tagú végrehajtó-bizottság, melj^- nek elnöke Peresei Béla nyugalmazott főszolga- biió, ófalui földbirtokos, alelnökök : Fleisch• mann Lipót vezérigazgató és Eibach Ödön gyógyszerész; jegyzők: dr. Vámosi Ernő és dr. Eibach Kornél. Képviselőjelölés. Marhauser Imre nyugalmazott főgimnáziumi tanár megemlékezve a képviselőház feloszlatásáról és a küszöbön álló uj választásokról, meggyőző erővel fejtette ki, hogy a bonyhádi kerület nem választhat méltóbb képviselőt, mint aki már annyiszor képviselte a kerületet: Peresei Dezsőt. (Lelkes éljenzés és taps.) Perczel Dezső — úgymond — mindig a mienk volt, mint a képviselőház alelnöke, mint belügyminiszter és mint a képviselőház elnöke. Mi ismerjük őt jól, ismerjük nemes egyéni tulajdonságait, jó szivét, tiszta kezét és arany jellemét. Tudjuk, hogy midőn a hatalomtól megválva visszajött közi- bénk, mint Cincinatus tért haza. Ez a tény a legfenyesebb cáfolat az ellene szórt temérdek és nemtelen rágalmakra. A ir.i kötelességünk, hogy az érdem dicskoszoruját, melyet barbár kezekkel homlokáról letéptek, tisztességben megőszült fejére visszahelyezzük. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Szavait a nagyszámú németajkú polgárság számára németül is ismertetvén, a pártgyülés óriási lelkesedés közben Perczel Dezsőt képviselő- jelöltté kikiáltotta és Fehér Zoltán uradalmi intéző vezetése alatt több száztagú küldöttség menesztetett a jelöltért, ki a meghívást elfogadva, csakhamar megjelent a küldöttség élén a nagyteremben, hol párthívei viharos ovációkkal fogadták. A programmbeszéd. Forster István pártelnök a jelöltet, mint a kerület legjobbját üdvözölve, rámutat Perczel párthiveinek lelkes táborára, mely) zászlóját győzelemre akarja és fogja is juttatni, felkéri a programmbeszéd megtartására. Perczel Dezső őszintén kijelenti, hogy nem volt szándéka visszavonultságából kilépni ; 62 év súlya terheli vállait és ezen kívül tapasztalatai is arra indították, hogy ne keresse ismét a közélet küzdelmeibe való avatkozást. De oly idők következtek el, melyekben mindenkinek félre kell tennie az egyéni érzékenykeáést és keserűséget és legjobb tehetsége szerint ki kell vennie részét a küzdelemből. Ezért engedve a felülről és alulról jövő rábeszéléseknek elfogadja a jelöltséget. Rövid visszapillantást vei a közel múltra, nemvaz igazságtalanul meghurcolt egyén keserűségével, hanem a történész objektiv mérlegelésével. Foglalkozik a szabadelvüpórt bukásával, mit főként két okra vez't vissza: egyik az ellenzék mérhetetlen agitáció;,a a vezényszó dől- 1 gában, másik a házszabály módosítás. A magyar vezényszó volt a maszlag, melyet az el- ! lenzék a nemzetnek beadott és amellyel megakadályozták Tisza Istvánt abban,, hogy a katonai kérdést megoldja és a nemzeti követelményeket megvalósítsa ; a másik az volt, hogy elhitették a nemzettel, hogy az elavult, használhatatlanoknak bizonyult házszabályok >re nyúlj hozzám virág.« És mikor a nemzetet a féktelen demagógiával megtévesztették és az eddigi tapasztalt, megbízható vezetőitől elfordult, a hatalomra jutottaknak első dolguk volt hajójukból a magyar vezényszót kidobni Az előtt az volt a hazaáruló, aki a magyar vezényszót nem akarta, most meg egyszerre az lett a hazaáruló, aki azt mint követelést említeni merte ; a házszabály tekintetében pedig — bár ellenzékük nem volt és ellenök még a legcsekélyebb kritika se emeltetett, a bálványozott emberekből álló kormány már működésök 2-ik évében kénytelen lett a házszabály módosítás terén még tovább menni, mint azt Tisza István miniszterelnök akarta. Az országgyűlési napkk tanúsítják, hogy sivárabb korszaka még alig volt a magyar törvényhozásnak, mint az 1906 óta tartó. Odáig jutottunk, hogy megérhettük az ex lex ezredik napját. Ekkor akadt egy férfi, aki bízott a nemzet józan ítéletében és a király bizalmából kezébe vette a kibontakozás gyeplőit. Ugyanekkor az a férfiú, aki vele együtt 4 évig visszavonulásra volt kárhoztatva, az elkeseredés elszántságával állt Kh%• .. Héderváry mellé. (Lelkes felkiáltások: Éljen Tisza István) Ez állásfoglalás hatáss alatt megmozdult az egész ország, megalakult a »Nemzeti Munkapárt« Budapesten. A jövő alakulásban tő teendőnek azt tartja, hogy az ország a normális fejlődés útjára vezettessék vissza. Az országgyűlés műnk: képességét biztosítani kell örök időre és pedig oly módon, hogy aki a parlamentbe bejut, érezze, hogy az ország első tanácsában van, ahol éretlen suhanc-eljárással élni nem lehet, de nem is szabad. Meg kell szavazni a költségvetést, az ujoncozást és az ex-lexnek véget kell vetni, az ujoncozás elmaradása nagy kárával jár a népességnek. Ő is az általános választójog alapján áll, mint a Héderváry kormány, aki között és Tisza István gróf között e kérdésben differencia van ugyan, mert Tisza az általános szavazati jogtól a magyarság hegemóniájának kockáztatását félti, de ő hiszi, hogy annak idején ezt a kérdést majd meg lehet oldani; van rá egy eszméje és terve, amely szerint se a király által megígért reformot nem kell visszavonni, se Tiszának nem kell Rhuen mellől elvonulnia. A közös bankra vonatkozólag megjegyzi, hogy amig ez a magyar hiteligényeket képes lesz kielégíteni, úgy, ahogy azt elvárhatjuk és amint azt eddig is megtette, a bankprivilegium meghosszabbítását helyesli, mert mai viszonyaink között az önálló bank megvalósítása az ország egyenes megkárosodásával járna. Törvénykezési, ipari, kereskedelmi és köz- igazgatási kérdésekben magáévá teszi a kormány programmját. A képviselő és kerület közti viszonyra térve rá: hivatkozik, hogy a kerület már 6-szor ajándékozta meg bizalmával. A maga részére nem tart semmire se számot, a kerület és egyesek szükségleteit ismeri, miként a múltban, a jövőben is ajtaja nyitva lesz minden választója előtt és ott, ahol használhat, ha az a közérdekkel nem ellenkezik, szívesen segít, reá mindenkor számíthatnak Ő a választás szerencsés kimenetelében bízik nemcsak itt, de országszerte is. Mint a Nemzeti Munkapárt végrehajtó bizottsági elnökének, keze a nemzeti közvélemény ütőerén van és látja, hogy mindenütt nagy a felbuzdulás, a lelkesedés a kormány mellett. Adja Isten, hogy a siker ne maradjon el, mert ellenkező esetben a legsötétebb sors vár nemzetünkre és hazánkra. Azért mindenki tegye meg a tőle telhetőt, hogy az ország kiragadtassék a kalandor politikusok kezéből, kiknek politikája amúgy is csődöt mondott. Bízik benne, hogy a kerület nem fogja magát elszédittetni, hanem a kitűzött zászlót kitartással, lelkesedéssel győzelemre fogja juttatni. Adja Isten, hogy úgy legyen. (Lelkes éljenzés és taps.) Ezután a szónok németül ismertette beszéde tartalmát, mit a gyűlés nagv figyelemmel hallgatott. Majd Szakács Imre tolmácsolta a vá- t lasztók köszönetét szép programmbeszédeért és fogadalmat tett a választók nevében, hogy Per- I czel Dezső zászlóját diadalra juttatják. Üdvözlések. Forster István bejelentette, hogy Széchenyi Sándor gróf, Apponyi Géza gróf, főispán es Kämmerer Ernő dr. üdvözlő sürgönyöket küldtek a párthoz megalakulása alkalmából. Határozatba ment, hogy a pártgyülésből üdvözlő táviratot küldenek a miniszterelnökhöz, Tisza István grófhoz, Csáky Albin grófhoz és Széchenyi Sándor gróf vbtt., tolnamegyei munkapárti elnökhöz. Ezzel az elnök a pártgyülést berekesztette. A pártlakoma. A pártgyülést délután fél 2 órakor 300 teritékü lakoma követte, melyen Kardoss Kálmán nyugalmazott baranyamegyei főispán és Simont- sils Elemér alispán is részt vettek, kiket megjelenésükkor nagy ovációkkal fogadtak. Az első pohárköszöntőt Forster István mondotta, magasztalva azt a határtalan szere- tetet, melylyel a bonyhádi kerület választói Perczel Dező iránt viseltetnek, aki nyugodtan bizhatja sorsat választói kezén, mert nz<"»k ügyét győzelemre segítik. Élteti Perczel Dezőt. Singer Bálint főmérnök Kardoss Kálmánt köszöntötte fel, akit évtizedes szeletet meleg kötelékei fűznek hozzánk, kívánva, hogy még sokáig és számos'-alkalommal tisztelhessük őt körünkben. Szakács Imre lelkes szavakkal Simontsits Elemér alispán vezéri képességeit dicsőítve, az ő egészségére íirité poharát. Eibach Kinél dr. igen szellemesen Forster Istvánt, mint a jobbágy felszabadító nemesség méltó utódját éltette, aki politikai hagyományaihoz mind’g hii maradt. Perczel Dezső a feléje irányuló bizalom nyilvánításán felül különösen annak örül, hogy kerületét visszatérni látja arra az útra, melyet Széchenyi és Deák jelöltek meg. Üdvözli érette a kerület polgárait, mert ezzel csak maguknak, utódaiknak és a hazának tettek szolgálatot. A kerület polgárainak jólétére üríti poharát. Fleischmann Lipót a Perczel-zászló diadalára és a kerület választóinak jólétére ürité poharát. Simontsits Elemér alispán megköszönve a személye iránt megnyilatkozott rokonszenvet, gyújtó hatású szavakban válaszolt. Kardoss Kálmán szerető, meleg szavakkal emlékezett meg a megpróbáltatásokról, melyek Perczel Dezőt érték a közelmúltban, de ime: ' az ő meghurcoltatása dicsőséggé, szenvedése megtiszteltetéssé vált. Ma az - egész ország büszkeséggel tekint reá, aki életét a hazának, megyének és kerületének szentelte és áldozta fel. Sokáig éljen. Kardos István alsónánai községi jegyző Perczel Bélát, a végrehajtó-bizottság elnökét élteti, aki a maga példájával igazolja leginkább mennyire igazi hive a munkapártnak, mert gyári vállataival a nemzeti munkát és a nép vagyonosodását ápolja. Forster István a sajtó jelenlévő képviselőit köszöntötte fel, kiknek tevékeny részük volt abban, hogy a közvélemény hangulatában a kívánt fordulat, a reméltnél hamarabb következett be. Leopold Kornél dr. a mai napot nemcsak a kerület és a megye ünnepének tekinti, hanem egy uj irány hajnalhasadásának, mely a közpálya férfiainak értékét nem az elfogultság és a pártfanatizmus szemüvegén keresztül, hanem erkölcsi és szellemi kvalitásaik, közéleti érdemeik ■
