Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-10-02 / 71. szám
2 1943 október 2. TOLNÄMEÖYD UJSifl ami meggyorsítja az egész program lebonyolítását. Most már csak az kell, hogy az Ipar figyelme is megyénk felé forduljon t Ennek a hajózhatás folytán minden előfeltétele meglesz sörömmel figyelem e téren a vármegye más közéleti férfiainak a buzgólkodását, melyet a legnagyobb készséggel támogatni is óhajtok." Eddig dr Örffy Imrének az előkelő és nagy agilitásu törvényhozónak úgy a kfll-, mint a belpolitikai életre, valamint a vármegye fejlődésére vonatkozó sok érdekes ada- tot tartalmazó nyilatkozata. Kommentárt nem füzünk hozzá, mert az a véleményünk, hogy minden mű- I volt olvasónk tisztában lesz annak I horderejével. Vármegyei közgyűlés Tolna vármegye Törvényhatósági Bizottsága szeptember 30-án délelőtt 10 órai kezdettel tartotta őszi rendes közgyűlését, melyen a szabadságon levő főispán helyett Szón- golt Edvin alispán elnökölt. Az alispán a közgyűlést megnyitó beszédében megemlékezett a kormányzóhelyettes hősi halálának évfordulójáról és a fiatal életét a Hazának áldozott vitéz nagybányai Horthy Istvánról ezeket mondotta: Az alispán a kormányzóhelyettes haláláról 1942. évi augusztus hó 20-án országalapitó szent királyunk ünnepén az orosz harctéren lehullott egy magyar repülőgép 8 nyomában Magyarország főméltóságu kormányzóhelyettesének, vitéz nagybányai Hothy István halála hirét hozták az éter hullámai, hogy szomorúságba és gyászba borítsa vele a nemzetet. Mélyen megindulva és megrendülve állott az egész ország népe az isteni gondviselés kifürkészhetetlen akarata előtt, az ünnepi lobogó mellé gyászzászló került, hiszen a nemzet reménysége hagyott itt bennünket és lett a sir lakója. Vitéz nagybányai Horthy István hős volt, a magyar kötelességtelje- sitős, a magyar hazaszeretet és az önfeláldozás dicső hőse, mert halálával bebizonyitotta, hogy a nemzetért élt s a nemzetnek adta legdrágább kincsét: fiatal életét, éppen ezért példája az áldozatos magyar élet örök emléke. Ebből a példából merítsen erőt és bizalmat a nemzet a megpróbáltatás nehéz napjaiban, vessen tekintetet az ő áldozatos hazaszeretetére, mint egy ember álljon a vezér: vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország főméltóságu kormányzójának legnagyobb személye körül s akkor e hős fiú áldozata nem lesz hiábavaló s ha meggyötört teste pihenni tért is, lelke közöttünk él s isten trónja előtt imádkozni fog a jobb és boldogabb magyar jövőért. Hálával és szeretettel őrizzük emlékét. A közgyűlés hallgatósága mély megindultsággal, állva hallgatta meg az alispán szavait A beszéd után az elnöklő alispán felolvasta a kormányzó kabinetirodai főnökének a főispánhoz érkezett levelét, melyben Őfőméltósága köszönetét fejezi ki a születése 75. év- í fordulója alkalmából a Törvényhatósági Bizottság által küldött távirati üdvözlésért. Bejelentette az alispán, hogy a Törvényhatósági Bizottságban elhalálozás folytán megüresedett helyekre Trautmann Péter szárazdi és Márton Gergely szakályi lakosokat hívták be. Herczeg Ferenc ünneplése A póttárgysorozat ismertetése után Bodnár István iró, örökös törvényhatósági bizottsági tag olvasta fel a nyolcvan évét most betöltött Herczeg Ferencnek, a magyar írófejedelemnek közéleti szerepléséről, politikai működéséről, valamint költői munkásságáról irt nagyszerű tanulmányát, melynek elhangzása után a Bizottság Bodnár javaslatára távirati üdvözletét küldött a jubilánsnak. A nagy tetszést kiváltó tanulmány elhangzása után az alispán hálás köszönetét fejezte ki Bodnár- nak fáradozásáért, amellyel az írófejedelem méltatásának munkáját vállalni szives volt. (A szekszárdi vonatkozásokban is bővelkedő tanulmányt jövő számainkban szó- szerint is közölni fogjuk.) A tárgysorozat került ezután megvitatásra. Az alispán időszaki jelentésében foglalt hadsegélyezéssel kapcsolatban Tolnay Knefély Ödön szólalt fel, majd felemlítette, hogy a hadviseltek és hozzátartozóik gondozásának munkájából a főispánná és alispánné milyen egész szívvel veszik ki részüket. Ugyancsak a jelentéshez szólt hozzá gróf Apponyi Károly is, aki rámutatott az alispán szerénységére, mert akkor, amikor a főispánné vöröskeresztes kitüntetéséről megemlékezik, nem említi a saját feleségének ugyanakkor adományozott hasonló rendjelét. A maga részéről is a legteljesebb tiszteletét nyilvánítja az alispánné iránt is. Vitéz Simon Simon Tolnay-Knefély beszédébe kapcsolódva felvilágosításokat adott azokban a kérdésekben, amelyeket a hadigondozottakat illetően Tolnay-Knefély félreértett. Az alispán válaszolt ezután ebben az ügyben, majd megköszönte gróf Apponyi Károlynak a kedves szavait, amelyekkel a. felesége érdemeit méltatta. Az alispán felszólalása után a jelentést tudomásul vették. Ugyancsak tudomásul szolgált a közigazgatási bizottságnak az év első feléről szóló jelentése és a számonkérő szék üléséről készült jegyzőkönyv. Ideiglenesen megállapították az orosz- harctéren eltűnt dr Farkas János vármegyei aljegyző hozzátartozóinak ellátását, özv. Antal Ödönné özvegyi nyugdiját, özv. Döry Sándorné kegydiját felemelték és Laki Katalinnak életjáradékot szavaztak meg. Elfogadták a vármegye háztartási alapjának és a közúti alapnak 1944. évi költségvetését, felhatalmazást adtak a helybeli pénzintézetektől függő kölcsön felvételére, elfogadták az állattenyésztési.bizottság 1944, évi munkatervét, a törvényhatósági állattenyésztési alap, továbbá a szekszárdi Horthy Miklós közkórház és családi ápolási elmebeteg telep 1944* évi költségelőirányzatát. Módosították a vármegyei és községi alkalmazottak nyugellátásáról szóló, továbbá a vásári helypénzszedésről és az egységes vásári helypénz- dijszabásáról szóló vármegyei szabályrendeletet és kivetették az 1943 évre a vármegyei állattenyésztési alapot illető tenyészállat pótdijakat. A bonyhádi ág. h. ev. gimnázium igazgatóságának kérelmére évi 3000 P anyagi támogatást szavazott meg a közgyűlés, mert a vármegye által a millenáris évben az intézetnek ajándékozott 100.000 P alapítványt hadikölcsönbe fektették és az megsemmisült. A közgyűlés határozatáért Rózsa Sándor tanár mondott köszönetét. Elhatározta a közgyűlés, hogy a tolna—bogyiszlói ut 0'580—1*230 km. szakaszán a Paksi Ármentesitő Társulat kérelmére a kőpálya létesítéséhez 20.000 P-t ad, megállapította a tamási tüdőbeteggondozó intézet fenntartási költségeihez való vármegyei hozzájárulást. Ezt kővetően a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület támogatására 16.800 P-t TELEFON: 22-11 VILÁGMOZI Igazgató: KRENNER JÓZSEF ▲z előadások kezdete: hétkSzeapokon: 6 és 8 órakor, vasár- és ünnepnapo kos: 2, 4, 6 és 8 órakor. ■BMCWMBtfeSUűtt-Péntek, október I Szombat, október 2 Vasárnap, október 3 6 és 8 érakor 6 és 8 órakor 2, 4,6 és 8 órakor Vasárnap délatán 2 érakor a helyár 60, 110 és 130 fill Az ifjúság problémáinak merész filmje. Hetea, mint n gonoszok Főszereplők: Mednyánszky Ági, aki első Ízben szerepel a filmen, csupa báj és fiatalság. Sárdy János, Kiss Manyi, Vaszary Piri, Biliosi Tivadar, Somogyi Nusi, Makiári és azonkívül kitünően megválogatott gyermekhad ■ agyar világhiradé. szavazott meg a Törvényhatósági Bizottság. Körlevelek és megkeresések során letárgyalták Borsod vármegye, Csanád, Arad, Torontál k, k. e. vármegyék, Hajdú vármegye, Sopron vármegye és Zala vármegye közönségének megkeresését, amelyeket tudomásul vettek. Az alispán előterjesztései során elhatározta a Törvényhatósági Bizottság a Horthy Miklós közkórháznál XI. fiz. osztályba sorozott főkertészi állás, továbbá Röntgen altiszti állás szervezését. Jóváhagyták a vármegyei közúti alap részére beszerzett gépkocsi költségeinek elszámolását, a tolna—dombóvári utón végzett betonburkolási munkák, az őcsényi szőlőhegyi bekötői utón végzett építési munkák, valamint a szakályi Kapos-hid helyreállítási munkáinak felülvizsgálatát. Végül letárgyalták a póttárgysorozatot és ezzel a közgyűlés bevégződött. Lopunk ellő szerkesztőié emieKőnek A „Manréza“ legújabb számában olvassuk, hogy Padányi Andor ny. tanügyi főtanácsos, lapunknak alapításakor rövid ideig szerkesztője, 69. évében meghalt. Hat felnőtt gyermeke (2 apáca) kisérte őt végső útjára. Feltűnt, hogy akikkel jót tett, nem jelentek meg a temetésén. Padányi Andor 1911—1919 őszéig Tolna vármegye kir. tanfelügyelője volt, innen Esztergomba, majd Budapestre került és mint Pest vármegye kir. tanfelügyelője ment nyugdíjba. Vagyunk még néhányan a vármegyében, akik itteni működésére emlékezve, vissza tudjuk idézni csendes lényét. Azok közül a tanfelügyelők közül, való volt, akik után nem maradtak fenn sem adomák és tréfák, sem rémregények az iskolalátogatásokról. Nem Ígért fegyelmit ha a Haladási Naplóban nem talált itatóst és ha figyelme kiterjedt is az iskolával kapcsolatos minden külsőségre, sohasem tévesztette szem elől a tanítói munka lényegét: a lélekalakitást, a nevelést. Az 1935. évi uj tanterv megjelenése előtt már hirdette, hogy a tananyag csak épületköveket nyújt és a tanítótól függ, hogy istállót, vagy templomot épit-e belőle. Hive volt a haladásnak, de maga mondta magáról, hogy nem forradalmi lélek. Az 1918. évi őszi forradalom után, amikor már a kommün előszele érezhető volt, irta, illetve üzente az akkori Tolnamegyei Tanügy egyik számának szerkesztői üzenetében a lap munkatársainak: „Úgy érzem magam, mint a lekötött paripa, egy ideig még csak tűrök majd, de előbb-utóbb elszakítom a féket.“ Mélyen vallásos lélek volt. Mint tanfelügyelő, az első világháború alatt hosszabb időt töltött a harctéren. Áldozatkész kötelességtudó ember volt, erre akarta ránevelni 3
