Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-03-31 / 21. szám

1943 március 31. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG kezdve a Horvátországba, Német­országba, Romániába és Szlovák­országba szóló közönséges távira­tok szódija 25 fillér, a fentemlitett többi országba szóló táviratok szó­dija 33 fillér. A fontosabb bel- és külföldi posta és távközlési dijakat a postahivataloknál április 1-től darabonként 6 fillérért árusított zsebdijszabás tartalmazza. — Az uj szappanárak. A köz- ellátásügyi miniszter újra megálla­pította a belföldön előállított, egy­séges mosószappan, pipereszappan ás borotvaszappan legmagasabb gyári, viszonteladói és fogyasztói árát. E szerint az egységes mosó­szappan legmagasabb fogyasztói ára az ország egész területén 10 dkg gyártási súlyú darabokban 26 fillér, 20 dkg gyártási súlyú darabokban 52 fillér. — A 10 dkg-os gyártás- sulyu illat, vagy gyógyhatású anya­gokat tartalmazó papírba csoma­golt egységes pipereszappan leg­magasabb fogyasztói ára az or­szág egész területén darabonként 72 fillér. A 60 grammos gyártás- sulyu, papírba csomagolt rúd bo­rotvaszappan 84 fillér, a 70 gram­mos gyártássulyu kocka borotva­szappan 58 fillér. — Gondoljunk a harc- képen elesettek árváira és özvegyeire. — Kávépótszert lehet készíteni a szőlőmagból. A szekszárdi bor­vidék lakosságát bizonyára érde­kelni fogja, hogy a föld nevelésügyi miniszter módosította a kávé, kávé- pótlóanyagok és kávékonzervek minőségének és forgalmának szabá­lyozásáról kiadott korábbi rendele­tét. Az uj rendelet lehetővé teszi a szőiőmagnak kávépótszer gyártására történő felhasználását azzal a meg­szorítással, hogy bármilyen anyag­ból készült kávépótszer vízben old­ható kivonatanyag (extrakt) tartalma legalább 30 százalék legyen. A kávékonzerv szemeskávétartalmának alsó határát a rendkívüli viszo­nyokra való tekintettel az eddigi 10 százalék helyett 5 százalékban álla­pítja meg a rendelet. Ez az uj rendelkezés azonban csak 60 nap múlva lép hatályba. — Hatezer pengős pályadijaz egyetemi ifjúság számára. Két­száz egyetemi hallgató tanulmánya és 14.000 pengő kiosztott pályadij mutatja a Keresztény Nemzeti Liga egyetemi pályázatának eddigi nagy­szerű eredményét és jelentőségét. A Liga most hirdette meg kisebb­ségi pályázatának uj tételeit, mely­nek célja, hogy főiskolai ifjúságunk idejében megismerje a határontuli magyarságnak, valamint a délkelet­európai államoknak helyzetét és •önkéntes munkával szerezze meg azt a szaktudást, amely a Duna- völgy ujjárendezéséhez magyar részről szükséges. A tételek Erdély, Felvidék, Délvidék helyzetét, Romá­niát, Szlovákiát, Horvátországot és Szerbiát ismertető kérdésekre terjed­nek. A 400, 300, 200 P-ős pályadijak összege eléri a 6000 pengőt. Igen I fontos a magyar egyetemi ifjúság szervezeteire és mozgalmaira vonat­kozó kérdés is. Az erre érkező díjnyertes tanulmányokat a Liga könyvben fogja kiadni. Kortörténeti jelentősége lesz azoknak a művek­nek, amelyek visszatért városaink­nak, Kassa, Ungvár, Komárom, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székely- udvarhély stb. történetét írják meg 1918-tól napjainkig. A gazdasági tétel a magyar közlekedésnek a Balkán felé való kiépítésére és a magyar—olasz gazdasági kapcsola­tokra irányítja a figyelmet. Az orvosi .étel a hazai nemzetiségek egész­ez a légoltalom jelszava, amikor a repülőtámadások külföldön vég­zett pusztításaira mutat rá és ezzel serkenti hazánk népét a légoltalmi berendezések minél tökéletesebb elkészítésére.‘Mert már a negyedik éve tombol a nagy világküzdelem, amelynek mi is harcoló részesei vagyunk. Mégis, a harcokból köz­vetlenül még csak keveset láttunk. Hál’ Istennek, a harcterület nem hazánk földjén, vagy annak közvet­len közelében, hanem attól sok száz kilóméternyire van. így a háború­ról — a hírszolgálat jelentésein kívül — a hősi halottaink gyász- jelentéseiből, a hazaérkező sebesült- szállítmányokból és az időnként hazánk ellen is megindított ellen­séges repülő bombázásokból vehet­tünk közvetlenül tudomást. Honvédeink hősi küzdelmei, a hősi halottak és sebesültek hazafias önfeláldozása bizonyítja, hogy a mai háború harcai a lét, vagy nemlét érdekében vívott halálos küzdelem. Ami az itthonmaradottakat illeti, a harctéren küzdő fiaink utáni aggó­dáson kívül, csak egy-két légitáma­dás zavarta meg biztonságban lévő otthonunk nyugalmát. De kérdezzük, hogy ez a nyugodt biztonságérzet tartós lesz-e s nem kell- e tartanunk újabb ellenséges berepülésektől és az eddigieknél súlyosabb és rend­szeresebb légibombázástól ? Mert hiszen a lehetőség megvan ellen­ségeink részéről arra, hogy nagy- hatósugaru repülőikkel hazánk ellen is bombatámadásokat indítsanak; ezt már a múlt év szeptember 4-én és 9-én végrehajtott repülőtámadá­saikkal is megmutatták. Ha pedig a velünk együtt Európa és a keresz­ténység fennmaradásáért küzdő szövetségeseink helyzetét figyeljük, megállapíthatjuk, hogy úgyszólván nap-nap után éri légitámadás, hol egyik, hol másik városukat. S ami különösen szomorú ezeknél a táma- madásoknál az, hogy nem csak katonai célpontok ellen irányulnak, hanem a katonai érdekkörökön kí­vül álló lakótelepeken ellen is. Egy-egy ilyen terrortámadásnak a védtelen nők, gyermekek és be- I tegek százai esnek áldozatul. A hir- I szolgálat hírei egészen kétségbeejtő I adatokat hoznak egy-egy támadás I után a védtelen lakosság körében, I ségügyi intézményeinek tanulmányo­zását kívánja. Van olyan, amely a magyar sportolók szerepét kutatja a Dunavölgyi államok sportéletében. Egy másik az idegenforgalmi pro­paganda jelentőségét a magyarság megismertetése szempontjából kí­vánja megvilágittatni. Minthogy a legkiválóbb értekezéseket több szakfolyóirat közli majd, az akció valóban nagyvonalú és érdeaes feladatot ad ifjúságunknak. A pá­lyázat határideje 1943 októker /. Részletes felvilágosítást ad a Liga Kisebbségi Szakosztálya, Budapest, IV., gróf Károlyi utca 22. de nemkülönben a lakóházakban és a kulturemlékeben előidézett pusztításokról. Egy nagyarányú légi­támadás szörnyű adatainak szemlél­tetésére a Köln város ellen intézett egyik legnagyobbszabásu angol légi­támadás legfontosabb adatait közöl­jük a „Légoltalmi Közlemények* cimü folyóirat 1943 február 15-iki számában ismertetett külföldi hírek­ből. Ezek szerint ledobtak: 1.257 drb. rombolóbombát, 150.317 drb. i‘7 kg-os gyújtó- bombát, 570 drab. nagysulyu gyujtóbom- bát és 21 drb. (1.800, vagy 3.600 kg-os) légiaknát. Ennek a hatalmas bombatömeg­nek a ledobása után az alábbi károk keletkeztek: halottak száma: 486. súlyosan sérült 531 egyén, könnyen sérült 1200 egyén, teljesen elrombolt lakás 13.010, súlyosan rombolt lakás 6.360, kisebb károkat szenvedett lakás 22.270, hajléktalanná vált 69.200 személy. Fenti adatokon kívül még igen sok káradatot felsorol a cikk, ame­lyek különböző rendeltetésű épüle­tekben és műemlékekben, a köz­üzemekben, a közlekedési eszközök­ben, az üzletekben és az ipari üze­mekben keletkeztek. Ezek után felvetjük a kérdést, hogy az ellenséges berepülés lehe­tőségének tudatában és a légibom­bázás szörnyű pusztításainak isme­retében nyugodtak lehetünk-e az eleddig védettnek hitt otthonunkban? Megelégedhetünk-e a tétlenség nyu­galmával, amikor körülöttünk tom­bol a mindent elpusztító élet-halál harc ? Hiszen gyermekeink, asszo­nyaink és a saját életünk van ve­szélyben és hosszú évek keserves munkájával összekuporgatott kis vagyonkánk megmaradásáról van most szó. Nincsenek-e tennivalóink a légoltalom terén ? De igenis van, mégpedig igen sok tennivaló. A hatóságok a költségvetési hely­zetükhöz mérten megtették az elő­készületeket az ellenséges repülő­támadások által előidézhető károk lehető lecsökkentésére. Azonban a j hatósági légoltalmi szervezet mű- I ködése nem terjedhet ki az egész városra, illetve község területéi levő minden egyes házra. Ezért minden lakóház lakóinak közös érdeke, hogy a ház légoltalmát a legtökéletesebben kiépítsék. A ható­sági rendeletek kötelezik a ház- tulajdonosokat a szükséges felsze­relések és berendezések beszerzé­sére, illetve megépítésére. Nem elég az, ha a hatósági rendelkezéseknek csak látszólag teszünk eleget s ahol lehet, kibúvót keresünk azok végre­hajtása alól, mert ez keservesen megboszulja magát, mind a ház- tulajdonoson, mind pedig az egyes lakókon külön-külön. Különösen rámutatunk a tűzoltó eszközök és az óvóhelyek fontos­ságára. Amely háznak megvan a tűzoltó felszerelése és megvan hozzá a kiképzett tüzoltóörs is, nem kell félnie a gyujtóbombák gyújtó hatá­sától sem. A szükségóvóhelyek pe­dig védelmet nyújtanak a ház köz­vetlen közelében becsapódott rom­bolóbombák, sőt a több ezer kilogram súlyú és 100—200 méter távolságra halált okozó légnyomást kifejtő aknabombák ellen is, még akkor is, ha a szükségóvóhely fölötti ház a bomba hatására összeomlott. A hatósági előírások csak a 20 lakónál nagyobb befogadóképességű lakóházak részére teszik kötelezővé a szükségóvóhely megépítését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kisebb lakóházakban semmi se történjék a lakók megvédésére. A legtöbb ház alá van pincézve és a pincék — ha más nincsen — min­den különösebb átalakítás nélkül is felhasználhatók szükségszerűen óvóhellyé. Ami anyag pedig ehez a szükségszerű átalakításhoz szük­séges, az a legtöbb házban minden költségkihatás nélkül előtalálható, így elsősorban fontos a pinceabla­kok eltorlaszolása, ami homokzsá­kokkal, gerenda (hasábfa) rakással, vagy a földnek az ablakra való fel­hányásával már megoldható. Olyan épületeknél is kell valamilyen védő- berendezést készíteni, amelyeknek nincs pincéje. E célra — más hiá­nyában — az árokóvóhely is meg­felel szükségképen. A szűk és mély árokóvóhely meg­véd a légnyomás és a többé-ke- vésbbé vízszintesen szétszódó szi­lánkok ellen. Azonban nem véd meg a függőlegesen leeső szilánkok, valamint a légvédelmi tüzérség löve­dékeinek lehulló rep eszei ellen. Ezért szükséges az árákóvóhelyek befedése is. Legtöbb házban élő- találhatók az árokóvóhely befedésé­hez szükséges anyagok is. így pal­lók, kerítés, dézsák, rőzsefonat, vagy használaton kívül álló ajtó­szárnyak legtöbb házban költség- mentesen előteremthetők s ha ezek­kel az anyagokkal az árkot befed- jükéserre az árokból kiemelt földet felhányjuk, a számos függőlegesen lehulló kisebb szilánkok ellen is | védelmet találunk. Persze nagyobb I törmelékek az árokóvóhely fedelét I átütik, de aki minden eshetőségre I akarja magát biztosítani, az hozza Jobb félni mint megijedni...

Next

/
Thumbnails
Contents