Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-03-13 / 18. szám
XXV. tífolgmn. II. szín. Szekszfird. 1113 március 13. (Szombat) TOLNAMEGYEI HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP .V. SxorkesrtCség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—86 ■**» én* Előfizetési dij: U yM|i || Félén* ..............................6 p«|< Fel elős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden aaerdén ét nőm beton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éráit hasábmra 10 fillér. __ __ minimem 4 P. I B ankok,'részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő. jJlástkeresőknek 60 százalék engedmény. Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy 1 A reklám, eljegyzósi, családi hir nyilttér sora i P, Magyar március — száz év előtt Irta: dr Magyarász Ferenc O. Cist. Pontosan száz évvel ezelőtti időre I I gondolunk, nem 1848 március tizen- | ötödikére, bár hiszen a világtörténelem pragmatikájának, vagyis okozati összefüggésének ismerője előtt pillanatra sem kétséges, hogy korszakalkotó események sohasem voltak egyetlen naptári napnak dátumához kötve, hanem mindig elő voltak készitve. Március tizenötödikét az alkotmányos magyar népszabadság szfiletésenapjának szoktuk nevezni és méltán, de nem abban az értelemben, mintha minden szabadságunk szinte váratlanul és meglepetésszerűen csak azon az egy sápon született volna. Hiszen ha az alkotmányos küzdelmek eredménye ■em élt volna jó előre a nemzet vágyaiban, nem is tartotta volna érdemesnek küzdeni értük és nem is örült volna annak a győzelemnek, melynek vívmányait nem tudta kellőképpen értékelni. 1848 március tizenötödike is régóta érett, régóta forrott, régóta élt a nemzet legjobbjainak lelkében, fndat alatt vagy öntudatosan, mint kész terv vagy mint vágyálom, a higgadt Deák Ferencek értelmében kikristályosodva, az aktív gróf Széchenyiek alkotásaiban, az im- pnlziv Kossuth-természetek lelkesedésében, a szabadságért szerelmét is föláldozó Petőfiek áldozat- készségében. És e kavargó üstből, melyben a nemzet véres, de dicsőséges jövője forrt, csak két olyan eszmei har- eot akarok most kiemelni, mely szintén a márciusi napokban s az azokat követő válságos időkben kulminált: a jobbágyság fölszabadi- tdsát és a nemzetiségi kérdést. Emez ujabbkeltü amannál. A jobbágyság terheinek megváltását már Mária Terézia királyné kezdte 1766-ban és II. József folytatta 1785-ben; de maguk a magyar nemesek is az országháznak mindkét tábláján állandóan sürgették ezeket a reformokat, melyek az 1943-iki országgyűlésen legalábbis a .nem adózunk“-elv eltörlésének alakjában tető alá kerültek. Száz évvel ezelőtt tehát már meg volt munkálva az a talaj, amelybe a negyvennyolcas idők márciusi vetése kikelhetett. A nemzetiségi kérdést is az 1843. évi országgyűlés vetette fölszinre, amennyiben ez emelte megillető méltóságába a magyar nyelvet, elrendelvén annak kötelező használatát a törvényhozásban és a köz- igazgatásban. Eddig a latin tárgyalási nyelv közös területe volt minden nemzetiségünknek; s a két erdélyi oláh lázadás meg a szlavóniai zendülés (1755.) hátterében nem nemzetiségi politika, hanem jobbágyi és katonai sérelmek állottak. A nemzetiségi kérdést nem is annyira maguk a nemzetiségek, hanem a bécsi udvari körök termelték ki, minek bizonyságául elég arra hivatkoznunk, hogy például a fölvidéki tótok száz évvel ennekelótte még nem mozgolódtak úgy, mint a horvátok. A magyar nemzet és annak törvényhozása, közigazgatása és közoktatása sohasem volt szűkkeblű a nemzetiségekhez. Ezt hangostatja Horváth Mihály is (A Magyarok Története, 492. L), sőt egészen határozottan állítja ezt maga az 1849. ápr. 14 én kelt debreceni függetlenségi nyilatkozat is. Évszázados egyetértés, békés együttműködés és együttszenvedés végvesztét jelentette az a mozgalom, melyet nem a nemzetiségek, hanem idegen, ellenséges bécsi kéz keltett életre tisztára avégből, hogy a magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmat csirájában megbontsa. S ez, tudjuk és sajnáljuk mindmainapiglan, sikerült is neki. A nemzetiségi mozgalom mindig kívülről szivárog be a magyar nemzet viharvert és viharálló hajójának testébe. A magyar nemzet sokkal jobban értékeli nemzetiségeinek érdemeit, hogysem népi szabadságukat korlátozni kívánná. Állami egységét természetesen nem engedheti kikezdeni, bomlasztani; de ezt tán még Andorra sem tűrné. Akkor is, száz évvel ezelőtt is fájt a magyarságnak, hogy a nemzetét a nemzetiségek ellen kellett megvédenie. De épp a múltból meríti a magyarság azt a meggyőződést és erőt, hogy az az ut, amelyen együtt akar járni nemzetiségeivel, számukra is az igazságnak, az okosságnak, a létnek egyedüli útja. Bár tanítanák meg a negyven- nyolcadiki események most is a nemzetiségeket, amit negyvenháromban még nem akartak megtanulni! E százéves tanulság pedig.ugy hangzik: Magyarország magyar marad, mert ha a magyar már nem maradhat meg magyarnak, akkor nemzetiségeinknek vele együtt kell pusz- j tulniuk! Inkább éljenek velünk együtt 1 A NÉP szekszárdi választmányi ülése Csütörtökön este a városháza nagytermében jórészt teljes számban egybegyűltek a MÉP szekszárdi választmányának tagjai, hogy meghallgassák dr Kása Lajosnak, a párt központi főtitkárának bel- és külpolitikai, gazdasági és kulturális felvilágosításait a mai helyzetről. Dr Zsigmond Ferenc pártelnök megnyitójának bevezetőjében szeretetteljesen emlékezett meg a harctéren küzdő honvédekről, Kállay Miklós egyéves miniszterelnökségéről, hivataloskodása nagyszerű intézkedéseiről, melyekkel sikerült a belső és külső front harmóniáját egybehangolni, bár kevés miniszterelnök foglalta el székét olyan nehéz időkben, mint ő. Bemutatta Kaposi István helyi uj párttitkárt, akihez ezentúl a párttagok ügyes-bájos dolgaikban fordulhatnak. Bejelentette, hogy dr Örffy Imre, báró Schell József felső- házi tagok és dr Szakáts Pál képviselő nem jöhettek le az ülésre, mert ugyanakkor a párt központi szervezete Budapesten tart gyűlést, amelyen részt kell venniök. Dr Kosa Lajos országos szervező főtitkár mondott ezután nagyszabású beszédet, melynek elején az egyetemes nagy magyar kérdésekről szólt, rámutatva arra, hogy a közeljövő irányítja a magyar élet legnehezebb sorskérdését. Megvilágította a magyarság közeli és távoli jövendőjét, amelynek lényege az az elgondolás, amellyel Gömbös Gyula azok mellé a hatalmak mellé kapcsolta az ország sorsát, amelyek Európa jövő rendjét meghatározzák: kifejtette, hogy a két nacionalista hatalomnak, a németnek és az olasznak a vezető elgondolásait megelőzte a szegedi gondolat, amely elsőnek adott programot a többi nacionalista államoknak is. Hogy Gömbös elgondolása helyes volt, azt igazolja hazánk elrablott egyes részeinek visszacsatolása is. Gömbös Gyula ösztönös megérzéssel fordította külpolitikai tájékozódásunkat a tengely felé. Azonkívül tekintetbe vette, hogy mi Nyugat felé min- | dig csak védekeztünk akkor is, I amikor harc árán uj szint, külön értéket kaptunk életünk minden vonatkozásának. Hogy katonailag is együtt küzdünk a tengellyel, azt nemcsak az az örök magyar történelmi álláspont teszi szükségessé, hogy mi kelet felől Európa kultnráját is védelmezzük, hanem Gömbös Gyulának az a megállapítása is, hogy a történelemben sohasem lehet potyázni. Nekünk történelmi határainkért fegyvert kellett fogni. Ismertette a Keleten folyó súlyos harcokat és azt, hogy a háború kockázatot is jelent. Mindig, állandóan győzni nem lehet, mert el kell készülni a meglepetésekre is. Ilyen meglepetés volt pél7 dául, hogy a szovjet csak most dobta harcba seregei elitjének óriási tömegeit, amelyek létezését eddig eltitkolta. A tengely rugalmas hadvezetése azonban ezeket is felmorzsolja. Ismertette az afrikai és a japán helyzetet, majd arra mutatott rá, hogy az 1918/19. évek szomorú példája kötelességünkké teszi a nemzet legteljesebb erkölcsi és fizikai összefogását. Rámutatott a termelés irányításának a szükségességére, mert akkor, amikor létünk, vagy nemlétünk forog kockán, szervezni és fokozni kell a termelést, amelynek nem szabad önös egyéni elgondolások alapján dolgoznia. Beszélt a termésbeszolgáltatási problémákról és arról, hogy csak a társadalom erkölcsi ereje és öntevékenysége törheti le a fekete piacot. Megvilágította az áruhiány okait és a bőrhiánnyal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy országunk tengerentúli nyersbőr és cserzőanyagbehozatalra szorult. Szólt a zsidókérdés problémáiról, a kormány földbir- tokpolitikájának eddigi eredményeiről és arra mutatott rá, hogy józan magyar közvéleménynek kell kialakulnia a földkérdésben. A nemzetiségi politikával foglalkozva hangoztatta, hogy ez az ország nem nemzetiségi, hanem nemzeti állam, mert ezt a földet a magyarság vérrel foglalta el. Itt a magyarság szellemi és kulturális téren mindig vezető fajta volt, irányitója és védelmezője azoknak a népeknek, amelyeket az ország védelmében elhalt nemzedék helyére befogadott. Bravúros okfejtéssel összegezte ezután az egyetemes magyar problémákat, melyeknek a Magyartelet Pártja programmjának megfelelően abban kell kicsucsosodniok, hogy a belső front megszervezésének a munkáját mindenkinek vállalnia kell, hogy ezzel a szervezettséggel megvédhető legyen az ország belső békéje. A nagyhatású és igen számos nagyon érdekes adatot tartalmazó felvilágosító beszédért dr Zsigmond Ferenc pártelnök mondott köszönetét dr Kása Lajosnak és a választmány ovációi közben arra kérte, hogy látogasson el minél többször ebbe a kerületbe is. Egyes szám ára 80 fillér
