Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-02-12 / 10. szám
HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SierkesztSség és küdéhiTstal: S2MS2ÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSAIM: 20—86 Felelés szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lep megjelenik minden Merdán é. wombnton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések érali Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő. jJdástkeresőknek 60 százalék engedmény. Előfizetési dij: ■gém Cm .... IS pengd |) Félévre Froncloorszús Mohácsa # Dr Magyarász Ferenc O. Cist. Nem Franciaországnak, nekünk magyaroknak szántuk e sorokat. Tudjuk, hogy a mi szavunk gyönge ahhoz, hogy tuí a harci' zajón, túl a világégésen elhasson oda, ahol még meg tudná állítani a veszedelmet, melyet az egyéni hibák és a végzetes viszonyok versenyt zúdítottak egy nagyra hivatott, de nagyot is vétett nemzetnek fejére. Nem is hisszük, hogy abból, amit mondandók vagyunk, egy uj, javított kiadású Casablanca kerekedjék ki. De, aki igaz magyar szívvel nézi az eseményeket és olvassa az azokhoz fűződő gondolatainkat, megértheti, hogy egyrészt Franciaország mostani sorsa meglepően hasonlít magyar hazánkéhoz a mohácsi vész «tán, másrészt a mohácsi tanulság máig sem veszített semmit jelentőségéből a mostani pemzedék . számára. Mert mi is az a mohácsi tanulság 7 Az, hogy a nemzet a nagy katasztrófa előtt sem vótt teljésen tudatéban a közelgő veszedelem nagyságának és szomorúan csodálatos naivsággal , késett megragadni a honmentő fegyvereket; mikor aztán már késő volt, akkor meg kettészakadtunk, két királyt választottunk, akik közé másfél évszázadra beékelődött a török. dozatai jórészt kimerültek abban, hogy pozíciójukat megerősítsék; messzebbre nem igen láttak, vagy ha igen, terveiket elgáncsolta a lengyel nép egykori átka, a „nye pozvolim“, a váratlan leszavaztatás. És most ? Nem is kétfelé, hanem háromfelé szakadt a nemzet, mely pedig egység tekintetében szinte páratlanul állhatna az egész világon, hiszen egy a nyelve, a faja és a földrajzi fekvése. Pétain, De Gaulle és Giraud ennek a hármas tagoltságnak zászlótartói. Nem igaz, mintha a két utóbbi már megegyezett volna ; ellenkezőleg, mindkettő szimbóluma annak, hogy az angolok és az amerikaiak közt nincs meg az igazi egyetértés. Egyik De Gaullet, a másik Giraud-t „lanszirozza“ s ez a két boldogtalan nem látja, hogy mind az angolok, mind az amerikaiak csak abban értenek egyet, hogy rendre elszedik a franciák összes afrikai gyarmatait, miáltal az anyaországot a lehető legnagyobb nyomornak, sőt a végromlásnak teszik ki. Anglia és Franciaország sohasem voltak igazi szövetségesek, csak A magyar vitézség és önfeláldozás ragyogó tetteiről számolt be ezen a héten is a német hadijelentés, az egész világ előtt kiemelve a magyar hadierényeknek a történelem lapjairól régóta ismert kiválóságát. Bátor kiállással és rendíthetetlen kitartással küzdenek véreink a keleti fronton és a bolsevista nyomás elképzelhetetlen erejével szemben védik ott nemcsak hazánkat, hanem a nyugati civilizációt is, amelyet az angolszászok már odadobtak a kegyetlen barbárság áldozatául. A sátáni erők ellen küzdenek ott a tengelyhatalmak, mert ezek az erők mindent el akarnak pusztítani, amit a család és a hit kettős tartóoszlopán az emberiség sokszázados munkával felépített. Ezekről a harcokról sok szó esik mindenfelé és mi kötelességet vélünk teljesíteni, mikor a legilletékesebb helyről szerzett értesüléseink alapján hitelesen tájékoztatjuk ^olvasóinkat a téli háború eseményeiről és részleteiről. A Don mentén a múlt év ősze 1 óta széles kiterjedésben védőállásha egy harmadik ellen kellett ideig- | tartó érdekből szövetkezni. Az u. n. | százéves háború az újkor elején, Napoleon harcai» a keletindiai és kanadai gyarmatok elfoglalása, a francia ész és kéz által teremtett suezi csatornának kisajátítása ennek az örökös ellentétnek beszédes fázisai. így lesz ez most is és ezért beszélhetünk joggal Franciaország Mohácsáról. De nem nekik, magunknak kell ezt mondanunk. Magunknak azért, hogy e nehéz időkben mindenki megértse, mindenki megszívlelje, mennyire szükséges az egység, az egyetértés, a bevált utakon való együtthaladás, a délibábok kerge- tése és az idegen példák kritikát- lan utánzása helyett a megszentelt hagyományok tisztelete és azok őreihez való lojális bizalom, meg ami minden Moháccsal együtt jár: az idők nehézségeinek béketürő elviselése. Ez a mohácsi tanulság nemcsak I a franciáknak, hanem minden nép- • nek szól. 1 Nekünk magyaroknak is! ban levő 2. hadsereg arcvonalának egyik keskeny szakaszát január 12-én, eddig még egyetlen arcvonalon sem tapasztalt erővel megtámadták az oroszok. A támadás igen erős ködben történt, mely a magyar csapatok célzott elhárító tüzét szinte lehetetlenné tette. Az orosz harckocsik a ködből jóformán a honvédek szemei előtt bontakoztak ki. Csapataink, a magyar vitézséghez méltóan, virtu- sosan ellenálltak, a legtöbb helyen kemény kézitusába keveredtek s az ellenségnek igen nagy veszteséget okoztak. Természetes, hogy a nagy túlerővel, sok harckocsival végrehajtott támadást nem lehetett ezen a betörési helyen feltartóztatni. Az orosz erők támadása az arc- vonal több pontján is megindult. Ezeket a támadásokat a magyar arcvonal 7 napig vitézül visszaverte. Amikor azonban úgy a saját arcvonalon történt betörés területén, valamint a magyar hadsereggel szomszédos szövetségesek arcvona- • Ián is sikerült az ellenségnek a I Don menti állásokba benyomulni — az általános helyzet következtében — a magyar hadsereg egész arcvonalát hátrább kellett vonni. A Don menti arcvonal feladása tehát nem a magyar csapatokon múlott, hanem velejáró volt a túlerővel megindított nagy orosz offen- zivának, az ilyen támadások kivédése és minden visszavonulás természetesen veszteségekkel jár, amelyek annál nagyobbak, minél hősiesebb az ellenállás, A veszteségeket az orosz tél is fokozta, mert —40 C° volt ezeken a napokon ott a hőmérséklet. A Don menti harc a magyar haderő bátor helytállásának örökké fényes bizonyitéka maradt A Don menti harcot a magyar hadsereg „nem vesztette el“, csak veszteségei voltak. A veszteségek mértéke ma még nem állapítható meg pontosan. El kell képzelni, hogy ez milyen nehéz dolog. Az alakulatok a harcokban, az ellentámadások során, a bármennyire is rendezett visszavonulás alatt összekeverednek, külömböző helyeken gyülekeznek és csak onnan menetelnek a kijelölt területekre. Ilyen esetekben sokszor hetek múlnak el, amíg a vezetés megbízható képet kaphat a veszteségekről. Ehhez járul még az, hogy csapataink már az orosz támadások megkezdése előtt is nagy kiterjedésben voltak. Annyit már ma is biztosan tudunk, hogyha veszteségeink súlyosabbak voltak is, mint az eddigi harcokban, korántsem akkorák, mint az a közvéleményben — főként az ellenséges propaganda hatása alatt —■ elterjedt. Ennek bizonyítására legyen elég, hogy a 2. hadseg Va-a most is harcban áll az ellenséggel, teljesen rendezetten és kevés veszteséggel. A hadsereg többi részéből az arcvonal mpgött elhelyezve volt része — ami lélekszámban igen tekintélyes — csaknem teljesen megvan s az arcvonalban küzdött részek pedig még a vezetés számításán felül is előkerültek, rendeződnek és rövidesen uj alkalmazásra készek. Propaganda-hazugság és nagyítás tehát az, hogy a „2. hadsereg megsemmisült**. Erről hála Istennek nincsen szó. Ezek ellen a rémhírek ellen kell elsősorban felvenni a harcot. Mint fentebb említettük, igenis vannak veszteségeink, amelyeket senki nem akar sem letagadni, sem kisebbíteni. Háborúban nemcsak Ugyanezeket a világtörténelmi jelenségeket szemlélhetjük most is a francia népnél, csak talán arányaiban még sokkal ijesztőbb módon. A mostani csapásokat megelőző időben Franciaország is híjával volt a legfőbb nemzetfönntartó erőnek: éz egységnek. Csak egy megjegyzést teszünk : ahol a parlamentben egyszerre tizenhét párt küzd, nem a hazáért, hanem a hatalomért, ott nemcsak nem lehet szó egységről, de kételkednünk kell magának a népképviseleti rendszernek egészséges voltában is. Az az összetartás, melyet az első világháború rá* kényszeritett a franciákra s melyet a győzelem mámora egy időre még meg tudott őrizni, csakhamar szertefoszlott ; viszont éppen ez a diadalmámor az amúgy is derülátó népet beleringatta a biztonságnak abba a délibábjába, melyet csak növelt a győzhetetlennek hitt Maginot-vonal. Az egymást sűrűn fölváltó kormányok ideje, tevékenysége és áldoEgyes szám ára 20 fillér y Rendíthetetlen kitartás bátor kiállás
