Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-12-22 / 92. szám

2 TOLNANEGYEI ÚJSÁG Szekszárd - Borvldéki Bortermelők Orvosságnál többet éri Pinceszövetkezete Aki issza — hóttig éli ajánlja »MHiliH izeKszdrdl töröl borait valamint különleges ceemegeborait, kicsinyben és nagy ban. — Árajánlattal és mintával a központi pincészete szolgál: Telefon 21-85 Szekszárdi Várpince. Telefon 21 85 Budapesti borpinces Vili, Bangha Béla-ntca 19. szám *■ ít : : Újdonságok herendi, Rosenthal és egyéb márkás porcellánokban. Bel- és külföldi világhírű kristályok nagy választékban FŐSZ Övegesnél. tott egyes részeinek megszállásáról van szó. Kérdem, hogy bűn volt-e, hogy nemzeti és nemzetközi köte­lességünknek tartottuk a megürült régi magyar területek megszállását és ott a magyar szuverenitás ki- terjesztését. Mint minden nemzeten, a világesemények keresztül gázoltak rajtunk is. Sokszor nem voltunk olyan helyzetben, hogy nyugodt meggondolással dönthettünk volna. De a kényszerhelyzetben a világ egyetlen hatalma sem oldhatta volna meg a kérdéseket másképpen, mint mi. B1 nem akartak a háborút és ennek kritikus helyzetekben sok­szor tanujelét is adtuk. Komoly kockázatokat vállalva elkerültünk minden olyan lépést, amely a há­borúba való sodródást előidézhette volna. Emberek vagyunk. Lehet, hogy az előző kormányok idejében talán történhettek hibák. De méltóz- tassanak csak elolvasni Churchillnek, vagy Hitlernek a beszédeit, nem látják- e be ezekben azt, hogy nap, mint nap száz és száz hibát követ­tek el. Mikor az események ilyen hallatlan elementáris erővel torlód­nak felettünk, mi is hibázhatunk és ezért bennünket annál inkább is fel kell menteni, mert sohasem hir­dettünk gyűlöletet, amely a magyar jellemmel össze sem egyeztethető. Az alkotmányjogi kérdés volt a következőkben örffy fejtege­tésének tárgya. Hangoztatta, miként büszkék lehetünk, hogy Európában jóformán az egyetlen nemzet ma­radtunk, amely ezen rendkívül sú­lyos idők ellenére és az elsöpréssel fenyegető nagy áramlatokkal szem­ben fenntartottuk évezredes alkot­mányos életűnket. Pedig erős volt a nyomás a parlamentben is, amikor három évvel ezelőtt voltam bátor erről a kérdésről bővebben nyilatkozni, hogy a parlamentárizmus igen soká fog még az emberiség közéleti be­rendezkedése maradni. — Mi egy negyedszázaddal ezelőtt is megvéd- tük már az országot minden szélső­séges mozgalommal szemben. És ha egyik igen t. barátom hálával emlékezik meg a miniszter- elnök Ur őnagyméltóságának arról a gesztusáról, hogy hivatala elfog­lalása alkalmával kijelentette, hogy a parlamentárizmus elvi alapján áll, talán törvényhozó szokásunkkal ellentétben nekem tovább kell men- nem. I A Legelső n agyar Férfira gon­dolok, aki kezdettől fogva az alkotmányosság szilárd állás­pontján állott és ha másért nem érdemelné meg a nemzet örök háláját, ezért az egyért Is meg* megérdemli. (Úgy van!!) A zsidókérdésről szólt ezután örffy. Felszólalásának ezt a tárgyát több napilap bőven ismertette, éppen ezért mi a rendelkezésünkre álló terjedelem csekélységére való tekin­tettel a beszédnek ezt a részét nem közöljük. Röviden foglalkozott a külföldön ellenünk hangoztatott feudalizmus nevetséges vádjával, tovább a szaporodó család és a nem­szaporodó föld örök problémájával, amelynek meg­oldása során kétségtelen, hogy a világfejlődés utján rá kell térni a népi politikára. A széles néprétegek szociális helyzetének javítása nélkül különféle elgondolásokkal kísérletezni nem lehet, mert minden kísérletezésnek szörnyű következményei lehetnének. Szónokolunk — úgymond örffy — az erkölcsi és anyagi értékeket romboló kommunizmus ellen. De necsak szónokoljunk, hanem te­gyünk is. Ha kis exisztenciák léte­sítését, támogatását kormányprog­rammá tesszük, nem kétlem, ki fog­juk tudni parírozni ezt a nemzet­közi veszélyt, amely immár harci eszközökkel is megerősítve közele­dik felénk. De hangsúlyoznom kell, nagy és komoly áldozatokat kell hozni 1 Sokat beszélnek itt konjnnktnrális vagyonokró], illetőleg a konjunkturális jövedel­mekről. Egészen bizonyos, hogy | ezeknek igen fokozott és szociális célzatú igénybevétele elöl semmiféle kormányzat — akárki fog is ide­jönni — nem fog kitérhetni. A tör­ténelem kereke dübörög és kitérni ezeknek a kérdéseknek nagyon ko­moly áldozatokkal összekötött meg­oldása elől immár nem lehet. Szük­séges, hogy ebből a Házból indul janak ki és hangozzanak el állan­dóan ezek a szempontok és irány­elvek. Kötelességemnek tartom, — foly­tatta tovább Örffy Imre — hogy újból megemlékezzem egy immár katasztrófává sűrűsödött nem­zeti bajról, az egykéről. Nekem az az érzéséin, hogy bár­milyen tiszteletreméltó intézkedése­ket teszünk is az ONCSÁ-n keresz­tül a baj elintézésére, nem állhatunk meg ott, hogy dSSí^a sok c^aláduak- nak adunk juttatásokat, ellenbén *z egykézökkel szemben semmi intéz­kedést nem foganatosítunk. Jogász létemre az az érzésem, hogy a jövőre nézve, éppen a példaadás és a cél elérése végett nem lehet ki­térnünk olyan rendszabályok elől, amelyek már egyenesen az öröklési jogot is érintik. Ha az egykéző, vagy az egyséző magyar réteg egy szép napon annak a tudatára ébred, hogy szerencsétlen családi bűaei anyagi romlását okozzák, ettől a kíméletlen intézkedéstől sokat lehet várni. A földmfvelésügyi kérdések során figyelemébe ajánlotta Örffy a földmivelésügyi miniszternek a ma­gyar talaj megismerésének és a vízgazdálkodásnak a rendkívül fon­tos kérdését, valamint azt, hogy a magyar vízjogi törvény elmara­dása és a vízügyeknek bejelentett állami kezelésbe vétele, vagy államo­NAVAUT szekszárdi autóbuszüzem menetrendje Érvényes: 1943. évi november hó 1-től. 1202. Dunaföldrar—Paks—Szekszárd 600 — i. Dunaföldvár községháza _______ é. _ 18*25 705 12-55 i. Paks pu. é. 12*40 17*20 900 14*45 é. Szekszárd Szekszárd Szálló _ _ i. 9*25 1520 1204. Szekszárd —Tamási - Nagyszokoly. 14*05 i. Szekszárd Szekszárd Szálló e. 920 1625 é. Tamási pályaudvar i 6 35 17*30 é. Nagyszokoly községháza __ _______________ A forgalom vasárnap és Saaepsap szünetei. i 5*45 1943 december 22. Kellemes karácsonyt szerezhet bárkinek, ha ajándéktárgyait a Városi drogériában szerzi be Szekszárd. Korzó, sitása most már el nem odázható. Sajnos van egy kérdés, — úgy­mond örffy — amely több mint fájó, több mint égető, mely most már a termelésnek leghatározottab­ban katasztrófális akadályává emel­kedik és éz a munkásbakancs kérdése. Mélyen megindító szavakkal be­szélt erről örffy Imre, mondván, hogy ezt nem lehet lebagatellizálni. Ez olyan súlyos kérdés, hogy ebben a tekintetben nem szabad szociális szempontból sem elmulasztanunk semmit ezekben a rendkívül ne­héz időkben. Hiszen már kezd a talaj remegni alattunk, hiszen a soká tartó háborúnak állandó tü­nete az, hogy alulról kezd mindig valami parázslani. És ha ez még nálunk ninqs is meg, elébe kell vágnunk és ezt másképp, mint egy komoly szociálpolitikával aligha fogjuk meg^AgB^Ugyjagi^-­Itt van inéira ... tisztviselőkérdés. —* •ÍK-'' Szeretnék erről is beszélni. Mind­nyájan tudjuk, hogy itt valami ször­nyű nehéz, nagy baj van. Ne méi- tóztassék összehasonlitani a prole­tár sorsát a tisztviselő sorsával. Az egyszerű, fizikai munkájából élő embernek, merem állítani, ha dol­gozik, megvan az ennivalója, leg­feljebb ruhája, eipóje nincs meg. A tisztviselő maholnap oda jut, hogy egyik sincs meg. (Úgy van!) íz szörnyű helyzet. Lehet, hogy talán a tisztviselői létszám túlságos emelése folytán a kérdés pénzügyileg nehezen oldható meg. Mégis keresnünk kell a meg­oldást, ha másként nem, a létmini­mumhoz szükséges természetbeni ellátás utján. Örömmel halljuk, hogy a kormányt ez komolyan foglalkoz­tatja. Sertéshlzlalás a tisztviselőknek. Sok birtokos van, aki nagyon szívesen hizlalna a közelben lévő városi lakosság tisztviselői részére sertést. Ezt feltétlenül lehetővé keíl tenni. Még a pénzügyi bizottságban meg­említettem — folytatja tovább örffy — és itt még egyszer kérem, mint olyan, aki húsz év óta foglalkozom a közigazgatás egyszerűsítésével, amely munkában akiiv munkával részt vettem és tudom, hogy sok I értékes javaslat van erre vonatko- I zóan a belügyminiszter ur tarsolyé-

Next

/
Thumbnails
Contents