Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-11-27 / 86. szám
XXV. Mwui. Sakszilrí. 1943 november 23. (Szomlmt) 86. »In. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG mOtouCÉNT EftlOTOE MFGJEI.FWft TFRFSTTftMY PQIJTnrAI te TÁRSAfíAIJHU LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM : 20—85. tféii évre . Előfizetési dij : 24 pengő || Félévre 12 pengő Felelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ét szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések áréit Legkisebb hirdetés 4 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasébmm 35 Uér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 2 P, minimum 8 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 60 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 80 fillér, minimum 10 pengő. Álláskeresőknek 60 százalék engedmény. Harmaiozzatok! Dr Magyarász Ferenc O. Cist. Ünnepeket nem lehet az ember lelkére rákényszeríteni. Vagy rá van hangolva az ember lelke arra, amit az az ünnep jelent s akkor magától is támad visszhangja annak az ünnepnek mibennünk, vagy idegen annak az ünnepnek tartalma és akkor sohasem tudja föimelegiteni szivünket. Gondoljunk csak arra, hogyan akarták valaha ápr. 11-én, szentesítésük évfordulóján,ünnepelni a március 15.-iki vívmányokat. Gondoljunk csak a vörös világ május elsejére, amikor mindenkit beparancsoltak a proletárok diszfelvo- nulásába s az mégsem volt igazi •ünnepe a lelkek közösségének. Ezzel szemben kétségtelen, hogy * keresztény egyházaknak ünnepei nemcsak általában harmonizálnak mindnyájunknak, még a hitükben közömböseknek leikével is, hanem az egyes ünnepek és ünnepközök is maguktól beleringatják az embert abba a hangulatba, mely az illető ttanepnek megfelel. Ki az, aki ne örülne a Karácsonynak és meg ne illetődnék Nagypénteken ? Itt van az ádvent, az Urjövet, az Ur Jézus eljövetelére való előkészületnek ideje, azé a sokezer esztendős vágyakozásé és várakozásé, mely ott rezgett a meg nem váltott embernek a lelkében. Ez^vágy és várakozás előbb volt meg, mint a kereszténység, ezt maga az emberi szív találta ki, mely végigvándorolt a világtörténelmen és seholsem találta meg nyugodalmát Az a szív, mely Bábelben tornyot akart emelni a saját gőgjének és Betlehem istá- lójában alázattal borult le a jászoly előtt. Az a szív, mely Egyiptomban hatalmas kőóriásokban keresett menedéket a múlandóság fájó törvénye ellen és a názáreti ácstól azt tanulta: „Én vagyok a feltámadás és az élet I“ Az a szív, mely a görög hitregében oltárra emelte a saját bűneit, de a bálványok hosszú sora után az athéni tanácsteremben szobrot emelt az „ismeretlen Isten“- nek, az egynek, az igazinak, kit a klasz- szikus ókor bölcsessége föl nem ért, de kinek sejtelme mindig ott élt az igazságot kereső lelkekben. Az a szív, melynek vágyai messzebbre szálltak, mint a római birodalom sasszárnyai. Az a szív, mely hiába fürdött a Gangesz szent vizében, mely Asztarte templomaiban megundorodott a saját erkölcstelenségétől és nem találta meg békéjét sem a germán erdők szent tölgyének árnyékában, sem az inkák emberáldozatainak vérgőzében. Mert ez az emberi szív északon .és délen, napkelettől napnyugatig érezte, hogy megváltásra, személyes Megváltóra van szüksége, ki megszabadítsa a lelkiismeretet a reá nehezedő bűntudattól ésuj erkölcsi világrendet teremtsen, melyben mindaz, ami eddig cél volt, a szépség, a művészet, a bölcselet, az ékesszólás, a hatalom, mind csak eszközzé lett, eszközévé annak az igazi boldogságnak, annak a tisz- tultabb erkölcsnek, melynek meny- nyei harmatáért epekedett az egész emberiség. Ennek az egész emberiségnek közös vonása tehát az ádventi várakozás. Mibennünk is bennünk van. Hiszen minden ember ugyanannak | az általános emberi természetnek részese, hordozója, amelyről már Szent Péter apostol oly találóan mondja: „Minden teremtmény együttesen sóhajtozik... mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben és várjuk az Isten fiaivá való fogadást, testünknek megváltását.“ (Róm. 8., 32—23 ) Megváltást mindattól, ami a test uralmát jelenti, a lélek szabadságát, az emberiség több lelkiségét: ezt várjuk, mert ez az igazi ádventi hangulat, ez az a harmat, melynek szomjúságát minden embernek kell éreznie. Ezzel a várakozó és vágyakozó érzelemmel kell nekünk a felénk közelítő Megváltóhoz közeledünk, hogy a lelkűnkben helyreálló másvilági béke jutalmául elnyerhessük e világ békéjét is. Ez lesz a téli égnek csodaharmata. Adjunk apát a hadiárváknak Vitéz Madi Kovács Imréné főis- pánné — mint arról több ízben is megemlékeztünk — mozgalmat indított a hadiárvák megsegítésére. A vármegyében megindított, gyűjtő- mozgalom eddigi eredménye meghaladja a százezer pengőt. A gyűjtés eddig .beérkezett adatai a kő- vetkezők i Dombóvári járás: Csibrák 270, Dombóvár 4486, Döbrököz 598, Gyulaj 560, Kocsola504, Kprd 803, Lápafő 108, Mucsi 875, Nak 207, Szakcs 838, Ujdombóvár 2194, Vá- rong 87 P. Dunaföldvári járás: Bikács 500, Bölcske 2163, Dunaföldvár 4621, T)unakőmlőd 655, Dunaszentgyörgy 1036, Fadd 1082, Gerjen 989, Győr köny 1435, Kajdacs 1486, Madocsa 2149, Nagydorog 1778, Paks 3200 P. Központi járás: Aisónána 642, Alsónyék 453, Báta3l66, Bátaszék 3559, Decs 2579, Fácán kert 628, Harc 455, Medina 537, Mfízs 2554, Öcsény 3483, Sióagárd 1419, Szedres 528, Tengelic 4626, Várdomb 161 P. Simontornyaijárás: Belecska 585, Diósbereny 239, Duzs 293, Felső- nána 587, Gyönk 774, Hőgyész 1760, Kalaznó 349, Keszőhidegkut 419, Kőlesd 5267, Miszla 452. Nagyszékely 1979, Pálfa 960, Sársztntlőrinc 1658, Simontornya 3663, Szakádét 480, Szárazd 260, Tolnanémedi 1257 P. Tamási járás: 'Bedegkér626, Érr tény 293, Nagykóuyi 276, Ozoru 730, Pincehely 433, Regöly 50Ó, Szakály 128, Tengőd 274 P. Völgységi járás: Aparhant 1027, Bonyhád 12.406,. Bonyhádvarasd 229, Cikó 1074, Győré 200, Iz- mény 1256, Kakasd 1212, Kéty208, Kisdorog 1477 P, Kismányok 135, Kisvejke 718, Lengyel 506, Majos 823, Máza 200, Mórágy 649, Mo- csény 340, Mucsfa (csati. Izmény- hez) 1200, Murga (csati. Kétyhez) 171, Nagymányok 796, Nagyvejke 524, Tdbód 734, Tevel 1378, Váralja 672, Závod 391, Zomba 916 P. A többi községek gyűjtésének eredményét az adatok beérkezése után szintén közölni fogjuk. A Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesület folyó hó 20-án délelőtt tartotta 1943. évi rendes közgyűlését. A Himnusz után Szebényi Lajos egyesületi elnök megemlékezett a Kormányzó Ur Őfőméltóságáról, majd igen tartalmas megnyitó beszédében a nemzeti közösség feladatai- sól s ezzel kapcsolatban a nevelés fontosságáról szólván, a polgári I kötelességek és jogok hangsulyo- ] zásával a nemzeti nevelés lényeges jegyeinek kiemelésével a magyar nemzet hivatásába vetett hitet hangsúlyozta. Kiemelte, hogy fejleszteni kell a nemzeti Önérzetet, tudatosságot és a jobb jövőbe vetett reménységet. A közgyűlés megnyitása után üdvözölte a megjelent előkelőségeket: a vármegye főispánját, al- i ispánját, dr Sulyok Kálmán kir. tan- felügyelőt, dr Halmos Andor nyug. I tanügyi főtanácsost, Berkényi Károlyt, az országos szövetség elnökét, Bajnok Gézát, az állami tani- tók országos egyesületének az elnökét, a megjelent egyesületi tagokat és a papság képviselőit. Ezek után Berkényi Károly igen nagy hatást keltő beszédben tolmácsolta 36.000 magyar tanitó üdvözletét, majd az 1868. évi törvény 75 éves jubileuma alkalmából a tanítói munka fontosságáról szólván, visz- szaemlékezésében a tanítói társadalom történelmi fejlődésére mutatott reá és hangsúlyozta, hogy a tanítói értékeket ma már illetékes helyen elismerik, amit bizonyítanak a legújabb miniszteri intézkedések is. A közgyűlés közönségét igen lekötő és magával ragadó előadás után bejelentette az elnök, hogy dr Pataki Mária tanügyi titkár előadása közbejött okok miatt elmarad és igy dr Inotay Hona vm. szoc. előadó „A tanítóság szerepe aszociális munkaközösségek munkájában“ címen tartotta meg előadását, amelyben a szociális munkaközösség lényegét, szerepét, fontosságát ismertetvén, nagy szakavatottsággal adott kimerítő útmutatást mindazokra a lehetőségekre, amelyek a tanítóság ebbéli feladatainak teljesítéséből adódnak. Az igen értékes .előadást a jelenlévő hallgatóság diagy tetszéssel fogadta és az elnök indítványára jegyzőkönyvi köszönettel honorálta. Dlusztusz Imre bonyhádi tanitó tartott igen értékes és élvezetes előadást „Szemléltetés a történelem tanításánál“ Címmel. Ez előadás kapcsán használta fel az alkalmat dr Sulyok Kálmán kir. tanfelügyelő, hogy a közgyűlés során a vármegye tanítóságához, mint annak vezetője szóljon. Elismerését fejezte ki mind dr Inotay Ilona sokoldalú megvilágítást nyújtó előadásáért, mind Dlusztusz Imre igen szép és hivatás és tárgyszeretetről tanúskodó metodikai előadásáért, felhívta a tanítóság figyelmét a tanítóságot magával ragadó szavaiban arra, hogy a tanítóság három dologban igyekezzék e mai viszonyok mellett igen fontos vármegyében misszióját végezni. Hangsúlyozta, hogy az egyik legyen a fokozott éberség, t másik a küldetés, hivatás és felelősség tudata és végül a harmadik a szeretet tanítvány és minden a munkájuk körébe esők iránt. A pénztáros és számvizsgáló bizottsági jelentések után az elnök Lgyes szám ára 28 fillér
