Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-10-16 / 75. szám
xxv. Mum. SztknM, 1943 oktúber 16. (Sambal) 75. szdnii TOLNANEGYEI ÚJSÁG MIElOnfiKTtílKaai MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMA LAP Seerkentiaég éa kiadóhivatal i/iMilÜW KÉPBAJTK ÉPÜLITÉBELH. — TKLKJ'OKSEÁH : 30 __K. EH S fia. test 0% : Bgímm év»... . *4 pragff || Félév» ................................... Fe lölő* szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden werd&n éa aaombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztéséghez küldendők. Hirdetések éréit Legkisebb hirdetés 4 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 35 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 2 P, minimum 8 P, Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 50 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben, Köszönetnyilvánítás mm-ként 30 fillér, minimnra 10 pengő. Álláskeresőknek 50 százalék engedmény. Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter Marosvásárhelyt beszédet mondott a marostordavármegyei társadalmi egyesületek nemzeti együttműködésének ülésén. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a sorsdöntő harcok idején a politika és a hadviselés eszközei mellett a társadalmi erők latbavetése is fontos. Szükség van egészséges, kiegyensúlyozott nemzeti társadalomra és közszellemre. — Óva int mindenkit attól, hogy a társadalmi egység gondolatát összetévesszék azokkal az „egységesítő“ törekvésekkel, amelyek napjainkban a közélet egyik szűk baloldali szektorán oly nagy füsttel, de annál kevesebb időszerűséggel jelentkeznek. A nemzet egységét nem a politikai sakktáblán, egyes figurák ide-oda tologatásával kell megteremteni, hanem a szivek és a lelkek mélyén, mégpedig függetlenül minden hatalmi törekvéstől, és önző politikai szándéktól. Annál is inkább, mert nem mindig bizonyos, hogy a politikai sakkfigurák hely- és színváltozásaival együtt jár a társadalom és a közvélemény hasonló metaformozisa is. A magyar társadalmat —úgymond — napjainkban a politikai aréna harci mozdulatai a legkevésbé sem érdeklik s időszerűtlennek s fölöslegesnek tart minden olyan közéleti törekvést, amely az egység és az összefogás hangoztatásával a magyar közélet mai kialakult egyensúlyát, belső békéjét és stabilitását akarja megbontani. A magyar társadalom és a közvélemény túlnyomó nagyrésze változatlanul ragaszkodik ahhoz a közéleti irányvonalhoz, amely 1919-ben indult el Szegedről és negyedszázad alatt újjáépítve és megnagyobbítva az országot erős kézzel vezeti ma is az ország hajóját a világkataklizma egekig csattogó hullámai között. — S a magyar közvélemény e szilárd elhatározásának tényén nem változtat az a körülmény sem, hogy egyesek — a nemzetközi konjunktúrák kissé gyors és elhirtelenkedett leszámítolásával -- elérkezettnek látják az időt olyan közéleti irányok előtérbe tolására, amelyek már a múlt háború után alaposan letették a vizsgát a nemzetfenntartásból, az államvezetésből és a felelősség- érzetből. Biztosíthatom a magyar közvéleményt —■■ mondotta Antal István —, hogy ezeknek a politikai II II - ' ! L! 'I ===^= 1 ' = próbálkozásoknak, akármennyire szeretnék is egyesek, ezúttal nem lesz módjuk sem pót-, sem kiegészítő vizsgát tenniök. — A háború kimenetele még nem dőlt el s nagyon, de nagyon csalódnak azok, akik már beszre spekulálva, rendszerváltozásról, vétkesekről, felelősségrevonásról és egyéb, 1918-ban oly sokat hallott frázisokról beszélnek. Nagyon nagy meglepetések érhetik őket s igen-igen megégethetik ujjúkat. A nemzet sorsát nem lehet hangulatokra és konjunktúrákra felépíteni: a magyarság sorsa olyan immamens tényezőkön múlik, amelyeknek függetleneknek kell lenniök a belső és külső politikai barométerek süllyedésétől, vagy emelkedésétől. — Mi is kívánjuk, akarjuk tiszta •szívvel a békét — hangoztatta be- \ A magyar Katolikus Akció Or- 1 szágos Elnöksége átérezve azokat az egyre fokozódó kötelezettségeket, amelyek az öntudatosan magyar és pozitív keresztény alapon álló ifjúság nevelése terén a magyar katolikus társadalomra háramlanak, mozgalmat kezdett a katolikus diák- ' otthonokban mutatkozó hiányok pótlására. Az Országos Katolikus Diákotthon Nagybizottsága május 25-én tartotta diszgyülését a Fővárosi Vigadóban, amikor is Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Kdllay Miklós m. kir. miniszterelnök, Szendy Károly Budapest székesfőváros polgármestere, több egyetemi tanár és mások emeltek szót a Diákotthonok létesítése érdekében. Azóta minden egyházmegyében létesült Nagybizottság a Diákotthon mozgalom támogatására és az egyes püspöki körlevelek az érdemes ügy támogatását ajánlják híveik figyelmébe. A pécsi egyházmegyében szeptember 7-én alakult meg a Nagybizottság, amelynek alakuló disz- gyülésére Virág Ferenc megyéspüspök Szekszárdról is számos urat meghívott A nagybizottság úgy intézkedett, hogy e nemes célra a gyűjtést országosan október 17-én, tehát most vasárnap rendezi. Erre a templomi gyűjtésre szívesen hívjuk jel mi is olvasóink figyelmét. Az adakozás lelkiEgyes szám széde végén —, de a jog, az igazság és a tisztesség békéjét. E béke ügyét nem azzal szolgáljuk, ha kalandokba, sötétbeugrásokba és gyávaságokra ösztökéljük a nemzetet, de azzal, ha fegyverrel a kezünkben, erős lélekkel álljuk a reánk kény- szeritett küzdelmet. Ne felejtsük, hiszen eléggé meggyőző példák vannak előttünk: az a nép, amely kiengedi kezéből a kardot, nem békét kap, hanem még nagyobb, még kegyetlenebb háborút. Soha olyan szükség nem volt arra, hogy kemény marokkal tartsuk a vezetést, mint ma s nem nézve se jobbra, se balra, a kizárólagos magyar utón — a becsület, a hűség és a magyar öncéluság utján — tartsuk meg országunk irányát, végezte be beszédét Antal István miniszter. ismerete kötelessége minden öntudatos magyar embernek. Kötelességgé teszi elsősorban a magyar katolikus tehetségvédelem, örömmel állapíthatjuk meg, hogy tehetséges ifjakban a katolikus magyarság nem szűkölködik, de annál fájóbb szívvel kell azt is látnunk, erre az ifjúságra igen sok veszedelem leselkedik. Tehetséges ifjaink közül, éppen mostoha körülmények következtében igen sok elkallódik, félrecsuszik azért, mert nem tudják nekik biztosítani a zavartalan tanulásra, szellemi fejlődésre és erkölcsi nevelődéire szükséges otthont. Országos probléma a diákvárosokba vonaton ki-beutazó tőbbezer diák helyzete. Az élet mostoha gyermekei ezek, akik télen-nyáron, sárban- hóban-télben minden nap kora hajnalban kelnek és kimerültén csak késő éjszaba jutnak ágyba. Ezért olyan sápadt az arcuk, álmos a szemük, horgadt a fejük. Mire ezek az iskolába érnek, már fáradtak, mikor kijönnek belőle, még fáradtabbak, mire pedig hazaérnek — tekintve a mai közlekedési viszonyokat — bizony tökéletesen kimerültek. Hogyan készüljön az ilyen diák másnapra, hogyan szívja magába az ilyen kimerült diák a tanítás uj anyagát? Ha még olyan tehetséges is, csak félmunkát végezhet. Vegyük még hozzá a vonaton való ki beutazás erkölcsi veszélyeit. ára 24 fillér Vasárnap adakozzunk a Katolikus Diákotthonokra Milyen más volna ezeknek a diákoknak az élete, ha az iskola után őket is kellemes diákotthon meleg szeretete fogadná, annak rendje, kemény fegyelme óvná a serdülőkor ezernyi veszélyével szemben. Mennyivel könnyebben tehetne szert alapos tudásra, töretlen jellemre. De nemcsak középiskolai Diákotthonokra van szükség, hanem Egyetemi F őiskolai Internátusokra is. A mai fővárosi és más egyetemi városok lakásviszonyai mellett teljesen lehetetlen, hogy a vékony- pénzű, vagy teljesen szegénysorsu egyetemi hallgató egészséges lakást találhasson magának, ahol hitének, erkölcsének veszélyeztetése nélkül zavartalanul folytathatná tanulmányait. Sajnos, azegyetemi és főiskolai hallgatóknak több mint a fele sötét odúkban, pállott levegőjű, rozzant, férges butorzatu lakásókban tengődik. Hogyan nevelődjék derűs élet- szemléletre, egészséges szociális életfelfogásra, keresztény nemzeti szolidaritásra az az ifjúság, amelynek legszebb ifjúkora öröm- telen s amelytől a nagy nemzeti közösség minden támogatást megtagadott. De még a tehetősebb szülők számára is nagy megnyugvást jelenthetne az a tudat, hogy egyetemre vagy főiskolára került gyermeküket erkölcsileg kifogástalan szellemű Internátus fogadja be és megóvja őket azoktól az erkölcsi kilengésektől, amelyek nem egy főiskolai hellgatónak örökre tönkre teszik az életét. A tanoncinternátusok felállításának sürgős szükségességéről nemrég irtunk mi is. Ki ne látná be, hogy a tanuló ifjúságon segíteni lelkiismeretbeli nemzeti kötelessége minden katolikus magyar embernek. ‘Hihetetlen segítség ez az ifjúságnak, de époly nagy segítség a szegényebb sorsú szülőknek is, akiknek mindenkor igen nagy lelki fájdalom, ha tehetséges és tanulnivágyó gyermekei-, két anyagiak hiányában tovább nem iskoláztathatják. Milyen nagy szociális jelentősége volna annak, ha ezek a tehetséges ifjak az ilyen Diákotthonokban ingyenes alapítványi helyeken, vagy mérsékelt díjért kaphatnának egészséges, tiszta, meleg otthont és ellátást. Hisszük, hogy olvasóink tisztában vannak a Diákotthon mozgalom
