Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-09-18 / 67. szám

2 TOLNAMEGYEI UJSifl 1943 szeptember 18. zán helyezik el. Sem a hadigondozásban, sem pedig a hadiárva kijelölésben semmiféle felektzeii és nemzeti­ségi szempontok figyelembe nem jöhetnek. Az a hadiárva, akinek az apja a Magyar Hazáért ál­dozta életét, Ilyen megkülönböz­tetések alapján sem előnyben, sem hátrányban nem részesülhet. Apák, talpig férfiak áldozták éle­tüket a hazáért, nem pedig fele­kezeti vagy nemzetiségi sze­mélyek. Ebben az akcióban hasson át mindenkit a közösség gondolata és az, hogy a felajánlók összessége egy-egy nagy családot alkot, emely gyermekévé fogad egy-egy hadiár vát, amelyről mindenkor hű szülői gondossággal fog gondoskodni. A felajánlás alapján családjukba vesz­nek egy hadiárvát, akinek a ke­zébe a felajánlott csekély havi járulékkal a mindennapi kenyeret teszik bele, akit ruhával védnek az időjárás viszontagságai közt, akik részére biztosítják a kenyér- kereset elérhetését és akiban a Ha­zának egy uj erőteljes tagját adják. Szülők lesznek az elveszett szülő helyett, gondozók az apa helyett és a Hazáért örökre kihűlt szív helyett az ő szivüknek kell dobogni, nekik kell szerető kezet nyújtani, gondoskodó, melegszívű apának lenni. Ezzel tartozunk azoknak, akik mindnyájunkért küzdöttek és közös Hazánkért haltak meg. — Hisszük, hogy a főispánné hivó szavát Tolna vármegye népe megérti, megfogadja, a közős munkából a maga részét, mint eddig, most is imponáló mó­don kiveszi. | hónuk környezetében, lehetőieg irá­nyítsák ide, mert helyesen teszik, ha azon legalább egy évig részt vesznek. — Okos, művelt, tudatos anyákra van szüksége az országnak. Ez az iskola előreláthatólag ok­tóber 3 án délután fél 4 órakor a Bonyhádi Római Katolikus Olvasó­körben tartja megnyitóját, melyen a Népművelési Bizottság küldöttein kívül dr Balogh Mária és a pécsi állami gyermekmenhely főorvos­igazgatója is megjelennek, hogy ez intézmény jelentőségét szóval is is­mertessék. Lelkészek, orvosok, pedagógusok, Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — menyország Közigazgatási Bizottság A szabadságon levő főispán he­lyett Szongott Edvin alispán elnö­költ a Közigazgatási Bizottság folyó hó 14-i ülésén, melyen a hivatal­főnök tagokon és a szakelőadókon kívül megjelentek : dr Bernáth Béla, Dőry Frigyes, báró Fiáth Tibor, báró Jeszenszky József, Michéli Mi­hály, báró Schell József és dr Vértesy László választott bizottsági tagok. Az elnöklő alispán napirend előtt felolvasta dr vitéz Thuránszky László levelét, melyben megköszönte a bi­zottságnak államtitkárrá történt ki­nevezése alkalmával hozzá intézett üdvözletét, az iparügyi miniszter­nek az ócskavas gyűjtési mozga­lom ügyében adott felvilágosításait, majd a földmivelésügyi miniszter­nek azt az értesítését, hogy elké­szítik a költségvetési előirányzatot a tolnai selyemfonodában a nap­közi gyermekotthon és bölcsőde fel­állítására, bár a fonodának évtize­dekkel ezelőtt volt ilyen intézmé­nyét a dolgozó anyák annak idején nem igen vették igénybe. Az egyes szakelőadók jelentésé­hez hozzászóltak: báró Jeszenszky József, báró Fiáth Tibor, dr Ber­náth Béla és Dőry Frigyes, akik a traktorüzemanyaghiányt, egyes út­javítási munkák szünetelését, a vas- I utalványozó bizottságok megalakí­tását, a zsirbeszolgáltatás és a len­termelés kapcsolatait, az aszály­károk bejelentésének és pontelen­gedések módozatait, a tisztviselők sertéshizlalásának szerződéses ala­pon való lehetővé tételét, a kár­becslések végzését tették szóyá. A feltett kérdésekre Szongott Ed­vin alispán, Emeritzy Zoltán mű­szaki főtanácsos, dr Zólyomy Kál­mán miniszteri tanácsos pénzügy­igazgató és Löte Pál m. kir. köz­ellátási felügyelő adtak felvilágosí­tásokat, különös figyelmébe ajánlva a gazdatársadalomnak, hogy aszály­kár cimén beszolgáltatási enged­ményre csak azok számíthatnak, akik ezen a címen adóelengedést kértek és akiknek kárát a pénz­ügyigazgatóság szakközegei, illetve a helyi hatóságok helyszíni szemle alapján megállapították. Megtorló intézkedések megtételét helyezték kilátásba több olyan tehéntartó gazda ellen, aki a tejtermelését a fekete piacon hozza forgalomba, a maga és családja szükségletét pedig maximális áron a hatóság utján szerzi be. A plenáris ülés után az albizott­ságok tartották meg üléseiket Szociális nőiskola Bonyhádon A bonyhádi református lelkész! hivatal „Szociális gondozónők — kisanyák — képzőiskolája“ címen egy hézagpótló intézményt kíván Bonyhádon létesíteni, melyre a kul­tuszminisztérium is annyira felfi­gyel, hogy a Tolnavármegyei Nép­művelési Bizottságot is sürgős je­lentéstételre hívta fel, mely titkára által Bonyhádon kiszállást is végzett Ez az uj iskola az egyetlen ily­nemű budapesti kisanyák iskolája mintájára indul, melynek alapítója és vezetője dr Balogh Mária igaz­gatónő és amely a budapesti Szé­kesfővárosi Népművelés keretében évek óta áldásosán működik. A bonyhádi szociális nőiskola az első ilynemű vidéki intézet lesz és mert legfőbb célja a nép- és pol­gári iskolákat végzett leányokat mindaddig hasznosan foglalkoztatni, míg megközelítik azt az életkort, melyet állásbamenetelnél megkíván­nak, a pécsi állami gyermekmen- hely is szívesen ide irányítja a kü­lönben világgá szétszórt, elhagyott leányokat. Épp ezért e bonyhádi szociális iskola kétéves tanfoiyamu lesz. A magunk részéről is melegen felhívjuk az érdekelt szülőket, hogy azokat a leányokat is, kik egyéb­ként megmaradhatnak családi ott­Gyertyalángok Bekopog hozzám, álom a múltból, Sugárzó hajnal, Várom a jöttöd, vágyom a jöttőd Ifjú kacajjal. Repesve szállók angyalos szárnnyal Kedves, elébed, Fáj, ha az ember álom*mezókről Ezüst hajjal, búsan felébred. A falon belfiljcsendes az élet, Nem jón vissza, aki ott alszik.., Angyali ének fónn a magasban Zsolozsmás ének kórnsa hallszik. Vérben vonaglik az egész világ, Akna robban, sivft a golyó, Sírodon versek rózsái nyílnak, Láthatlan lángok sorra kigyúlnak S rájuk csillogva hull a hó. Dr Radványnó Rattkay Emma A honvéd Irta: Jánosi György. Nem kételkedünk abban, hogy ennek az uj Niebelungi éneknek milyen mély tartalmat ad az Isten. Élet-halál harcot folytatunk. Tehát meghalni, vagy győzni! Nincs más kibontakozás. Sztálin vallásos masz­lagjának e hazában senki se hisz, a lázitó hazugságok talajra nem találnak és csak esztelenek hiszik, hogy a Károlyi Miskák kitenyésztői és támogatói többek, jobbak, meg­értőbbek ma, mint voltak 1920 jú­nius 4-én. A magyar sorsot a magyar hon­véd szivére irta Isten és a magyar nemzet bizalma abban van, hogy hősi fiai megállják helyüket ebben a pokoli zűrzavarban, amelynek csak a végkimenetele világos és két­ségtelen. Számunkra az egész világháború, a messze, vagy közel Kelet, az olasz forradalom másodrendű. A magunk nemzeti érdeke, történelmi hivatása és jövendője tölti ki gondolatunkat. Egész világunk ebből áll: kiegyen­líteni a mai kilengési lehetőségeket s minden háborús kérdést rábízni a magyar honvédra. A honvéd értéke nem csökkent, ütőereje nem változott a múlt tél látszólagos kudarca ellenére sem. Mig otthon, a magyar haza földjéért, a trianoni rabságban levő testvérei- i szociális élethivatásu nők ezen kö­zös munkáját felekezeti különbség nélkül üdvözli az összetartó magyar társadalom. A Tolnavármegyei Népművelési Bizottság is hozzájárulni kíván ezen nemzetvédelmi munkához az­zal, hogy szegénysorsu, jó előme­netelt! tanulókat kérelmükre lehe­tőleg némi tandíj-megtérítésben ré­szesít. Részletesebb prospektust közvet­len megkeresésre a Szociális Nő­iskola igazgatósága, vagy a bony­hádi református lelkész! hivatal díj­talanul küld. ért kellett harcba szállnia, meg­mutatta, mit tud. S éppen erről van szó. A honvéd egész jellege a magyar haza megoltalmazására irá­nyul. A magyar hadsereg nem világ­járó, nem nemzetközi, amelyik pon­tosan harcol Afrikában éppúgy, mint Ázsia földjén. A magyar had­erőben kifejlődött az önvédelem évezredes küzdelmeiben az itthonias- ság. Csak ott erős, ahol valóban érzékeli hazája földjét, nemzetét. De elveszti ezt a biztonság érzetét, mihelyt idegenben kell küzdenie. A nagy Hunyadicsatát csak az ország határain túl veszíthetett. De fokozó­dik ereje idehaza. Ma már nyilván­való, hogy a mohácsi csatát inkább az itthoni bűnők, mint a török ereje tette történelmi folttá. A mohi ütkö­zet elvesztése kizárólag véletlenen múlt. De a nemzet pohárviznyi kicsisége a környezet nagy tenge­rének hatalmában mindenkor ra­gyogó erejében pompázott, ha a haza földjén, a benső, lelki nagy­ság szelleme uralkodott. Ha az összetartás és a testvéri megértés átszőtte a nemzet minden polgárá­nak szivét, akkor a világtörténelem homlokán tündökölt a magyar hősi­esség, a honvédelem tettei párat­lanul álltak. Közömbös az, hogy ütött- é, vagy nem ütött az óra — ahogy nagy­szavak szokták kolompolni —, hogy a honvéd megmutassa, mit ér. A honvédnak nemcsak az úgynevezett nehéz és zavaros napokban, de mindenkor tudnia kell, hogy mit vár tőle a haza 1 Ma legfeljebb csak azt mondhatnánk, hogy éberebben kell figyelni a történelmi korszak látha­tárát, mert az égés tüzrózsája be­világítja az ég éjszakai táját. De ha- semmit se mondanánk is, akkor is tisztában vagyunk azzal, hogy a honvéd tudja, hogy otthonát, gyer­mekét, szüleit, a mindennapi magyar kenyerét, községét, egyetemes ha­záját kell megvédenie azok ellen, akiknek még akkor sem szabad hinnünk, ha hófehér galambként repülnek elénk. A magyar élethely­zet örök önvédelem jegyében áll. A honvédelem ehez igazodik. Nem lehet azt mondani: Jaj, harcoltam, harcoljon most más. Pl. Ki ? Csak nem holdvilágbeli szellemek? Rákóczi 8 esztendőn keresztül vere­kedett kurucaival az osztrák zsarnok és magyarevő éhenkórászai ellen. A legyőzhetetlen Perczel Mór talán

Next

/
Thumbnails
Contents