Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-08-28 / 61. szám
xiv. Mily«. Szekszdrd, 1943 ougnszins 28. (Iioidnt) 61. szüli. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20-85. Előfizetési dij: Bg(es érre * * ■ . 12 pengő || Félévre ...... 6 pengő Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lep megjelenik minden Mentán és seombeton. Előfizetési dijak és hirdetőnek, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éralt Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy has&bmm 10 fillér, A reklám, eljegyzési, családi hir -nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghivéi, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. Álláskeresőknek 50 százalék engedmény. Sz. János fővétele Irta: dr Magyarász Ferenc O. Cist. így nevezte a régi magyar nyelv Keresztelő Sz. János lefejeztetésé- nek napját, mely az egyházi és világi naptárban világszerte augusztus 29* éré esik. Csak pár szóval érintem az esemény történeti hátterét,melyet amúgy is ismer minden keresztény ember. Az idumeai uralkdóházból származó Nagy Heródesnek harmadik fia és utóda, Heródes Antipás (Kr. e. 4., Kr. u. 39.) a Rómában túszként tartott testvérének, Ffilöp „ne- gyedes fejedelemének feleségével, Heródiással élt házaságtörö viszonyban, ami ellen a bűnbánat nagy prófétája, Kér. Sz. János, bátran felemelte szavát. Heródes, bár egyébként tisztelte Sz. Jánost, hogy megszabaduljon ettől az élő lelkiismeret- furdalástól, egyszerűen börtönbe vetette, majd a gonoszlelkű Herodiás kívánságára lefejeztette. A perverz nő és leánya a szentnek fejét azon véresen tálra téve hozatta be magának. Ez a jelenet, bár voltaképpen igen visszataszító, a benne rejlő tragikus erőnél fogva, mely Kér. Sz. János halálában is diadalmaskodik a nyers erő és a fékevesztett érzékiség fölött, sok festőt és írót ihletett már meg. . A mi figyelmünket egy más gondolat ragadja meg belőle: hogy mily olcsó volt mindig az emberi élet, pedig az a legdrágább és pótolhatatlan kincse az embernek a földön. Kezdve a testvérgyilkos Káintól végig a világtörténelmen napjainkig mindenkor és mindenütt ott kisért az emberi nemzetnek egyik gyászos kiváltsága: a kegyetlenség. Kivéve tán a házi macskát, az állat nem kegyetlen, öl, de vagy védelemből, vagy hogy táplálékot szerezzen, tehát az önfenntartó ösztön korlátái között nem pedig kedvtelésből. Csak az ember tud ölni a vérontás kedvéért, ölni az igazság hazug Ítéletével ajkán, ölni boszuból — az állat nem boszuálló, azonnal elintézi a maga harcát — ölni egyenként és ölni a háború nagyüzemében, ölni raffinált kínzással és tömegöldöklésre alkalmas fegyverekkel Soha a bengáliai tigrisek, soha a Csendes-Óceánnak ugyancsak nem csendes tájfunjai és monszunjai, soha a kínai éhínség, soha a tűzhányó hegyek lávája, soha a középkor fekete halála, szóval soha semilyen természeti katasztrófák annyi embert nem pusztítottak, mint az ember maga a háborúban s békében egyaránt. Az állatok közt nem voltak Heródesek, kik egy mániákus ötlet kedvéért ártatlan kisdedeket és szent prófétákat öltek, a természet nem épített Cseka- börtönöket, sem Sóhajok hídjait és nem ásott katyni sírokat az áldozatok tízezreinek. Ezt csak az ember tette embertársával — s ez az egész emberiségnek szégyene, átka és tragikuma. Eljön-e vájjon valaha az a kor, amikor a háború helyét az igazi béke, a kegyetlenségét a szeretet, a vérontásét a más életének megbecsülése váltja föl ? Amidőn a próféta szimpompás szóképével szólva ekevasat csinálnak a kardokból és sarlót a dárdákból. (Izaiás 2, 4.) Pedig ennek a kornak el kell jönnie, mert csak ez méltó az emberhez. Eddig csak a háborúban, tehát az emberirtásban van haladás, de el kell jönnie annak az időnek, amikor az emberen a béke felé vezető utat nem farizeus szemforgatással, nem a boszu öklével, hanem igaz testvéri szívvel, igazságos elvek szerint fogják keresni és járni. De ehhez szükséges, hogy előbb keressék az Úristent, mert az igazi béke csak az ő szárnyainak árnyékában virul. ..........János fővétele: ez a kifejezés önkéntelenül eszembe juttatja ifjú éveink egyik kedves olvasmányát, a Magyar Nábobot. Ég a megmondhatója, a mostani nemzedéknek más az ízlése, más az olvasmánya ; a mi életünknek volt egy Jókai-szaka, melyre mi öregek fél századnyi idő múlva is élénken emlékszünk vissza. Já nos fővétele volt az idősebb Kárpáthynak nevenapja, egyben nagy névünnepnek, lóversenynek, bikaviadalnak, ökörsütésnek stb. napja is, a magyar nemesi oligarchia ünnepe, mely azonban talán sohasem volt sem méreteiben oly féktelen, sem módjában oly pazar, ahogy Jókainak pazar és féktelen fantáziája leírja. De ha kivételesen az is volt: a Józsa Gyurik virtusának magva szakadt. A mai kor józan, reális, magyarsága nem sírja vissza a régiek túlzásait és másban látja energiáinak nemesebb hivatását. Neki János fővétele nem hetedhét országra szóló dáridónak napja, amelyen a test és lélek jobb sorsra érdemes energiáit kellene eltékozolnia. Neki Kér. Sz. János a lemondásban rejlő erkölcsi erőnek, a fog'ágban, sőt a halálban is győzhetetlen férfias megMagunknak dolgozunk! Talán még soha nem hangzott el oly sorsdöntő időkben felelős magyar államférfiu szava a nemzethez, mint Kállay Miklósnak lapunk előző számában ismertetett szózata, amelyet a rádió hullámain keresztül intézett a magyarsághoz Szent István napjának előestéjén. Olyan időt élünk, amikor a nemzetek sorsát irányitó felelős vezetők nem sokat beszélnek, mert ma valóban a tettek idejét éljük, de éppen mert ritkán hangzik el a mai viszonyok között megnyilatkozás illetékes helyekről, egészen bizonyos, hogy a magyar közvélemény minden tagja feszült érdeklődéssel fogadta a miniszter- elnök ünnepi szózatát. Kállay Miklós beszédében államalapító nagy királyunk, Szent István emlékét idézte és különösen azt hangsúlyozta, hogy a nagy király egy évezreddel ezelőtt nemcsak megvetette alapját a magyar államnak, de az egész nemzetet egységbe forrasztotta. Ez a magyar egység ma is töretlenül áll, sőt joggal állapíthatta meg a kormányelnök, hogy ez a nemzet soha ilyen egységesen nem állott hazafiságában, céljaiban, bizalmában és nyugalmában. Szent István király azonban nemcsak a magyar nép sorai között, de a Kárpátmedence minden népe között egységet teremtett és fiához Írott intelmeiben megteremtette azt a szellemet, amely a magyar birodalom határai között élő népek fennmaradását és békés együttélését lehetővé tette. Ezért érezzük és igazat adunk Kállay Miklós miniszterelnöknek abban, hogy Szent István eszméitől, tanításaitól egy vonással sem szabad eltérnünk. Az ö eszméi nyomán választotta a Keletről jövő magyarság a nyugati kereszténységet nemcsak vallásul, de uj életformájául is. Az Ő magvetése nyomán biztosította hires törvényünk, az Aranybulla több mint hétszáz évvel ezelőtt a szabadságjogokat és ugyancsak az ő szellemében mondotta ki először a világon Erdély magyar fejedelme a teljes vallásszabadságot. Nyomatékosan hangsúlyozta a miniszterelnök ebben a szózatában, hogy a magyarság minden körülmények között a maga életét akarja és fogja élni. Nem akarunk mások előtt megalázkodni, de nem is akarunk senkit megalázni. Nem tudunk és nem is akarunk máról holnapra megváltozni. Úgy érezzük, hogy a világ számára a magunk változatlan magyar mivoltában jelenthetünk értéket. Ezért fogunk fennmaradni és ezért fogjuk méltó helyünket nemcsak Európa térképén, de a történelemben is betölteni. Méltán hivatkozott a miniszter- elnök arra, hogy a rettenetes világégés negyedik évében itt, a magyar földön szorgalmas munka folyik: a magyar föld minden darabja megművelve, a gyárak dolgoznak, de kizárólag magunknak dolgozunk, a magyar jelennek és magyar jövendőnek. Körülöttünk ma az egész világ hatalmas máglyaként ég. Mi ezt a máglyát nem gyújtottuk fel és igy eloltani sem vagyunk képesek. De ha vigyázunk saját portánkra, ha résen vagyunk és meg nem ijedünk, akkor ennek a máglyának lángjai nem kapnak bele a házunk ereszébe és ha majd egyszer kialszanak a máglyák, még mi is seghithetük a világ égő parazsának elföldelésében. Ennek a hivatásunknak betöltéséhez itthon nyugalom, fegyelem és erős hadsereg kell. Határainkon kívül pedig az elfogulatlan barátok megértése. Végül hangsúlyozta a miniszter- elnök, hogy megvan a kellő erő a nemzetben, mely fennmaradását biztosítja, csak arra van szükség, hogy félretaszitsunk mindent az utunkból ami kicsinyes, vagy ami nem a nemzet jövőjét szolgálja. Nem szabad megtűrni magunk között a felelőtleneket, akik végletek között ingadoznak és hevenyészett gondolatok alapján akarják tévútra vezetni a magyarságot Bizalommal kell viseltetnünk a hivatott vezetők iránt, akik mindent mérlegelve és mindenre figyelve várják, vállalják a mai idők nagy felelősségét Ha igy cselekszünk, akkor a magyar él és élni fog! Egyes szám ára 20 fillér győződésnek példaképe. Ezt akarja követni és magában kialakítani hogy igy egy igazán jobb kornak váljék hirnökévé, futárává.
