Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-08-04 / 54. szám

2

TOLNAMEŰYD DJSlfl

folytán a központi és vidéki köz- ! ellátási szervezet kiépítésével pár- j huzamosan most végre sor kerül- j hetett a gabonaellátás közigazgatási j és kereskedelmi jellegű munkaköré- j nek szétválasztására.

A gabonakészletek központi nyilvántartását és szétosztását — mint bevezetőben említettük — az uj gazdasági évben már a Közellátási Minisztérium kebelében megszerve- | zett Gabonaforgalmi Központ, a tényleges készletgyfijtés és értéke- j sités munkáját pedig az erre feljogosított gabonakereskedelem látja | el. Ezzel a szétválasztással azután megszűnt az átmenetileg adminisztratív teendőkkel is megbízott Hombár különállásának és fenntartásának a szflksegessége is.

A Hombár ténykedésének megszűnésével egyidejűleg a Budapesti Közlöny folyó évi julius hó 21-i 161. számában 3820—1943. M. E. sz. rendeltével megszűnteti a Fu- turához kirendelt kormánybiztos megbízatását is. Ezt a megbízatást tudvalévőleg Fattinger Sándor ny. i államtitkár töltötte be, aki rend- kivül nehéz viszonyok között látta j el közérdekű feladatát és önfeláldozó, fáradhatatlan munkájával ma* radandó érdemeket szerzett e kivételes időszak közellátási nehézségeinek leküzdése és az ország gabona- nemüekkel való folyamatos ellátásának biztosítása érdekében.

Értesülésünk szerint a Hombár megszűnő e folytán a Futura ga- bonagyüjtési főosztálya, mely a jövőben ismét csak értékesítési tevékenységet fejt ki, tekintélyes bizományosi hálózatával tovább folytatja működését a gazdaérdekeket szolgáló eredeti hivatását megfelelően.

Ez. a kétezres létszámot meghaladó bizományosi kar, amely a keresztény magyar gabonakereskede- { lem legjobban megalapozott képviseltje, a Futura két és félévtizedes céltudatos szervező tevékenysége, továbbá messzémenő támogatása meliett ismételten bebizonyította nélkülözhetetlenségét nemcsak most az irányított gazdálkodás, hanem már a szabadkereskedelem idején is.

A Futura bizományosai ezentúl is mindenkor közvetlenül a helyszínen állnak* a termelők rendel- ' kezésére és gondoskodnak arról, I hogy a gazdák úgy a beszolgál- I tatási kötelezettség keretében fel- i

ajánlandó, mint pedig a pontkötelezettségén felül forgalomba hozható terményeiket a vonatkozó hatósági árszabályok szerint elérhető legelőnyösebb árakon és legkedvezőbb feltételek mellett értékesíthessék.

A Futura a Hombár megszűnése folytán igen sok hatósági jellegű adminisztratív teendőtől mentesül, tehát most már kiterjedt üzlethálózatát és sokszorosan bevált munka- készségét, ismét kizárólag a gazda- közönség érdekeinek szolgálatába tudja állítani.

ammri— murroriF

Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — menyország

Teli kalászok

Fflldig hajolnak. Senki se látja.

BennUk alázat ténye ragyog.

Együtt barna töld aranvkabátja.

Külön mind egy-egy örök bölcsesség, Melyet titkon az Ég keze fog.

Haladnak, mennek a szent ösvényen,

Melyet az Isten mutat nekik.

így él szin, szépség tiszta erényen.

És az anyákon, akik a bölcsöt És az édes otthont szeretik.

Csodálom én a telt kalászokat I Sokat mesélnek hallgatagon I.

Ha sz'ellök rázzák a^pipacsqkat,

Ok bólogatnak, mint áldott lelkek A messze fénylő kis csillagon.

Jánosi Márta.

Soproni gyászmise Schneider Gáborékért. A soproni lapok hosz- szu cikkekben foglalkoznak Schneider Gábor ny. kúriai bíró, volt soproni kir. törvényszéki elnök halálával és megírják, hogy az elhunyt feleségével együtt igen előkelő szerepet töltött be Sopron társadalmi

j életében és hogy ragaszkodó sze- ; retettel viseltetnek Sopron iránt, ahol j a Lőverben töltötték majdnem min- i den nyarukat. Soproni tisztelőik és | barátaik Schneider Gábor elhunyta I alkalmából úgy az ő, mint a felesége lelki üdvéért ünnepi gyászmisét mondattak a Lőver kápolnában.

— A szekszárdi katolikus egyházközség uj elnöke Horváth Károly kerületi esperes, szekszárd-újvárosi plébános elnöklete alatt ülést tartott a szekszárdi katolikus egyházközség képviselőtestületének tanácsa. Az ülésen az esperes nemes- veretü szavakban emlékezett mega Tanács elhunyt világi elnökéről, Schneider Gábor ny. kúriai bíróról, akinek halála nagy vesztesége nemcsak a helyi katolikus hitéleti mozgalomnak, hanem az Actio Catholica pécs egyházmegyei szervezetének is. Az ülés a tanács uj elnökéül Hangéi Andor ny. MÁV műszaki tanácsost választotta meg.

— Esküvő. Bús Márta és dr Wiesner Tibor augusztus hó 7-én (szombaton) déli fél 1 órakor tartják esküvőjüket a szekszárdi református templomban.

1943 augusztus 4.

1 — Lemondott a bajai plebáI nos. Dr Aczél Gyula, a kalocsai i kanonokká kinevezett dr Gonczlik Kálmán prelátus helyébe ttemrég : megválasztott bajai belvárosi piebá- I nos lemondott állásáról.

— Dr Török Zoltán a zalaegerszegi kir. ügyészségi elnök helyettese. Szekszárdi földinket, dr Török Zoltán kaposvári kir. ügyészt, dr Török Ottó szekszárdi ügyvéd, ny. városi tiszti főügyész fiát hatheti időtartamra kirendelték Zalaegerszegre, az ottani kir. ügyészségi

elnök helyettesítésére.

— A Szekszárd-belvárosi ple■ bánia templom orgonajavitási munkájával és ennek a hatalmas hangszernek modernizálásával kapcsolatban felmerült az az eszme, hogy meg kell oldani a zord teleken oly hideg templom fűtésének a kérdését. Bár a mostani háborús viszonyok között a modern fütő berendezésnek a létesítése megvalósit- ] hatatlan, az előmunkálatok mégis | megindultak arra nézve, hogy kellő j időben meg lehessen kezdeni a | templomfütés munkájához szükséges , szerkezetek megszerzését. A vallási I élet gyakorlását nagyban elömoz- i ditaná, ha télen az istentiszteleteket | melegített levegőjű templomban tar- I tanák és ebben az esetben a meghü- i lésre hajlamos egyének, valamint az öregek is jobban látogathatnák az Istenházát. Ezzel kapcsolatban meg- . jegyezzük, hogy nemcsak a külföld és a magyar városok templomainak a nagy részét fülik a tél folyamán, ha- ’ nem Magyarországon is sok olyan újabban épült falusi templom van, amelyet fütent lehet Pest megyében, az Alföldön, Bácskában és Bánátban már ötven évvel ezelőtt építettek a templomokba fűtőberendezést. Ezeken a helyeken a hivek fűtőanyagra kukoricacsutkát ajánlottak fel a kazán táplálására.

A kukacos Szekeres Estván esete

Irta: KNÁBEL VILMOS

Valahol a déli határszélén történt légoltalmi oktatás után. A két-három órás oktatás sok uj fogalmával próbára tette az öregedő és kemény magyar koponyákat, de erőlködtek mindent megjegyezni, mert hát nem akarták szégyenben maradni majd holnap, mikor az oktató számon kéri a hallottakat. No meg aztán — ki tudja — még szükség is lehet ezekre az ismeretekre ebben a háborús világban.

— Hogy is mondta csak az oktató — kérdi Szekeres Estván a sötétben mellette bandukoló Kaszás János komájától — mikor szabad a gázsérültnek szeszes italt adni?

— Úgy emlékszem — felel a koma — hogy ingerlő gáztól sérültnek, ha az illető személy netán rosz- szul lenne.

— Nem hiszem, hogy így mondta volna, mert hát ha az illető fojtó gázba kerül, akkor szerintem inkább kell egy kis porció kaparó törköly, mert akkor krákogni fog és kiköpi azt az ördögadta micsodák

— Persze te á törköly szagát érzed az orrod alatt, már pedig azt nem szabad adni, mert vizes lesz a tüdeje és elpatkol—igy hallottam én.

— Sohse hal meg tőle 1 Egy kis sziverősitő mindig jó.

— Árt no, ha mondom. így magyarázta az oktató, az meg csak tudja.

— A’ se tud mindent, még hozzá nem is orvos.

— Te talán az vagy ?

— Nem vagyok az, de szanitéc voltam s mikor Nagy Ferkó szomszédomnak a jó múltkoriban az orvos sem tudta kihajtani a vesekövét, el ment biz* a, mikor tanácsomra benyakalt néhány lityi riz- linget.

— Inkább vizlinget ivott volna, akkor megest nem nyavalyogna.

— A’ nagyon erős ital — mondja nevetve Szekeres — elszakítja a gátat és összetöri még a malmot is. Nem embernek valói Közben oda értek a községi korcsma el£ mely látszatra el volt sötétítve, de egy-egy résen mégis csak kiszűrődött a fény, jeléül annak, hogy vendég még bejöhet.

— No eleget vitatkoztunk — szóIáit meg ismét Szekeres — térjünk be egy kis itókára ; bizonyára itt vannak az iskolából előttünk eljöttek is.

— Nem bánom, egy fröccs nem nem fog megártani — egyezett bele a koma s azzal már be is nyitottak.

A légv. házcsoportparancsnokok csapata csakugyan kortyolgatta már a fröccsöt, közben nagyokat szippantva a cigaretta, vagy pipából.

— Jó, hogy itt tanálunk — szólt Szekeres — legalább eldönthetjük Kaszás komámmal útközben lefoly* tatott vitánkat.

— Már mi légyen az a fontos kérdés, miben nem tudtatok megegyezni — érdeklődtek nyomban.

— Hát arról esett köztünk a szó, hogy melyik gázsérültnek szabad egy kis gyomorerősitőt adni — mondja Kaszás János — miközben a korcsmárosnak három ujját fenntartva megrendeli a három decit

Feleletet sem várva közbe vág Szekeres: — Azt mondtam — mert mint volt szanitéc csak tudom —a fojtó gázosnak kell a szeszesital, hogy szive és tüdeje megerősödvén ki tudja köpni a beszedett mérget, vagy mi a csudát

— A’ nem úgy van — vetik közbe — ippeg ollannak nem szabad adni.

— Leharapom a fejemet, ha nem | így oktatták — csattog Szekeres.

— No Estván — ne a magad fejét, hanem fogadásból egy giliszta fejét.

I leharapnád- e, ha nem lenne igazad ?

— Bántja Szekeres önérzetét, hogy szanitéc tudományában kételkednek s 10 1. bort ajánl fel fogadásként

— Mondjuk ki úgy, hogy 10 1. bor, vagypedig egy giliszta ketté- harapása — teszi meg a koma közbevető indítványát.

— Estván nem térhet már ki, kötélnek áll s belecsap komája tenyerébe. Még abban állapodnak meg, hogy holnap az oktató döntse el a vitát s utána áldomásra, vagy gilisztaharapásra ismét a korcsmában találkoznak. Úgy volt aztán, hogy Kaszásnak lett igaza s az egész társaság, persze jócskán megszaporodva estére összegyűlt a korcsmába.

— Hát mit hozzak, bort, vagy gilisztát ? — kérdi a korcsmáros.

— Persze innátok a pénzemért, hát abból nem lesz semmi, hozzátok csak a gilisztát — felelt Szekeres. Számított arra, hogy a kavicsos-