Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-07-24 / 51. szám
51. szül. TOLNAMEGYEIUJSÁG «ETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP fll. Wann. ____________________sokait M3 ülte H. (Sznim «* **3 if» i»o Saerkeastőséf és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPINK ÉPÜLETIBEN. - TELEFONSZAM: 30—86 gféü én*« Előfizetési Hí: 13 piagi || Félém • F«l* Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lep negjelealk Blades Mprááa de INelalti. Klöfitetósi dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éreti | Legkisebb hirdetés 3 P, a hirdetés szővegoldalon egy hasibmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, osaládi hír nyilttér sora 1 P, minimum á P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő. &Uástkeresőknek 60 százalék engedmény. Az 8rök város Irta: Jánosi György. A mostani háború jellegét tökéletesen bemutatja Róma bombázása. Tehát az örök város belekóstol a borzalmakba s mint annyiszor a múltban, szembenéz a fenyegető veszélyekkel. Békés házai, nyugodt lakói, egész lénye, amelyre ráhullt a katolikus egyház fejének jelenléte s az a varázs, hogy Róma, hogy olyan múltja van, amelynek hatását mi is évszázadokon keresztül hordoztuk s ma ia hordozzuk, most hánykódik a háború tengerének tetején, műemlékeit bombák tépik, lakói menekülnek s életükért rettegnek. Földön, föld alatt és föld felett dühöng a fergeteg. Meddig birja ? Európa megszállásának meseszert hangoztatása olyan, hogy lehetőségei nem épp álomszerfiek, de nem is befejezettek. A túloldal állandóan hangoztatta terveit s nyilván állt előttünk szándéka, hogy Olaszországon keresztül törjön Euró* pára és pedig kézzelfogható okokból. Olaszország roppant partvidéke megnehezíti a védelmet, szinte lehetetlenné teszi a sikeres védekezést. Olaszország behozatalra szó* rult Anyagban szegény s nem bírja sokáig. De ennek a földdarabnak nagy múltja van s népe csodákat tett akkor, amikor azt gondolták, hogy elbukott Húzódozott mindenkor attól, hogy belemelegedjék a harcba. Inkább futott De ha meg kellett végül állnia, akkor kiütközött belőle a nagy világbirodalom minden hatalmas erénye. S mi dönti el a mostani mérkőzés sorsát? — Olyan kevés. Mindössze talán csak egy gyermekes találmány, amelyen a következő idők csodálkoznának leginkább, hogy*-miért csak későn jutott hozzá a szorongatott fél ? Rómát szivünkből sajnáljuk. Minket a kenyérért való megszokott harc tölt el. Az aratás melege hívogat mindenkit s az áldott kereszt nagyszert Ígéretei intenek felénk a magyar rónákról, E mai napig csak hálával tartozunk a jó Istennek hogy ez igy van, hogy az ország vezetőinek hazafisága, böl- csesége és magasztos áldozata egyre jobban érezteti gazdag hatását Meggyőződésünk, hogy a magyar kormányférfiak most is küldetésük magaslatán állanak, tudják, mi a tennivaló, mi az, amiért áldozni érdemes és hasznos ? Látják, hogy a szomszédban tűz van, az örök város falai roskadoznak s nekünk mi a hivatásunk és kötelességünk, hogy a világfordulatok meg ne lepjenek.- Róma bombázásánál szorongó lé • lekkel figyelünk. Lessük azt, hogy ez a most hősiességre kényszeritett nép mi módon állja meg " a helyét azzal az ellenséggel szemben, amelynek tömegei hatalmasak. De döngette már Róma falait más, kegyetlenebb erő is. Attila hadai végig seperték Itália földjét. S Róma előtt megtorpantak. A múlt világháborúban mi is vidáman kocogtunk Udine utcáin s hittük, hogy Rómáig meg se állunk. Azután elfutottunk. Különöst A történelem tele van váratlan fordulattal. Érthető: az emberek csak képzelik, hogy ők csinálják a történelmet. Isten az, aki intézi s kiszámíthatatlanok a tatárjárás következményei, ha az ázsiai hadakät haza nem kénysze- I riti az otthoni esemény. Gyakran | Kedves Barátaim! Most, hogy bombavető repülőgépeitek a kereszténység fővárosát, az örök Rómát is megtámadták és ártatlan emberekben és pótolhatatlan műkincsekben egyaránt hatalmas kárt okoztak, főitámadt az én barbárnak csúfolt lelkemben a kívánság, hogy meghajtsam elismerésem kopjáját a ti vitézségteknek világraszóló fegyvertényei előtt, amelyek láttára mi régi barbárok, hunok, gólok, vandálok, sőt az ősi Brennus is, ki először győzte le Rómát saját kapuin belül, bízvást elmondhatjuk, hogy mi csak gyönge kezdők és naiv kontárok vpltunk hozzátok képest. Nemhiába azóta nagyot haladt a világ, de meg is látszik a ti munkátokon. Mert mik voltunk mi régi hódítók és harcosok ? Mi szegény és szerény emberek bizony csak katonák voltunk, egyéb semmik. Mi kardot ragadtunk s azt emberül forgattuk. Mi nyílt harcban, ember ember ellen harcoltunk, sebeket osztottunk és kaptunk, éheztünk, szomjuhoztunk, fáztunk és veritékeztünk, életünk kockáztatásával átkeltünk az Alpok égbenyuló j havasain és lázban fetrengtünk a római síkság maláriás, gyilkos páráigen-igen kis eseményen dőlnek meg égigérő történelmek s tagadhatatlan, hogy Isten pontosan akkor veti bele a nagy forgatagba ezeket az apró eseményeket, amikor a nekivadult és embertelen kegyetlenség már nem ismer határt. Brion Attila élete c. munkájában mondja: „Orleáns romokban hever, de Attilára elkövetkezett az első vereség. Mit számit Orleáns I“ Majd meg ezt mondja: „A siker az erősebb hullámé, amely visszalökhet egy másik hullámot, de a falat hasztalan csapkodja. Végülis megrendíti és összeomlasztja, de ez na- gyonis hosszú időt vesz igénybe.* Ma a gyorsaság idejét éljük. De a nagy mérkőzések alaptörvényei változatlanok. Éppenezért nem félünk attól, ami elkövetkezik, mert azt nem emberek csinálják. Isten őrizzen attól, hogy emberek csinálják. Az örök városért legyen minden- I kinek egy alázatos imádsága. És I erős hitünk u jövővel kapcsolatban. zatu, árnyéktalan mocsarai mentén. Mi barbárok azt hittük és életünket tettük rá e hitünkre, hogy férfiúnak csak férfiú lehet méltó ellenfele. Harcoltunk és sarcoltunk, tűzcsóvát is vetettünk, elvettük és elvittük, amit. önként nem adtak, rabokat is hurcoltunk magunkkal, de mindezt annak a hadijognak alapjás, melyet valami velünkszületett erkölcsi érzékkel míg a vértől áztatott harcmezőkön is tiszteletben tartottunk. Lám Brennus barátom 390-ben Kr. e. egyezkedik a legyőzött rómaiakkal és megkapván a kardja súlyával megszapori- tott arany váltságdíjat, szavának állva elvonult a Capitolium alól, melyet egyébként sem tudott megostromolni. S az ő történelmi szállóigévé lett mondása, hogy jaj a legyőzőiteknek, Rómának csak pénzébe került, nem életébe. Alarich barátom, a gótok királya, kivel én éppoly Őszinte szövetségben álltam, mint ti Sztálinnál, szintén elfoglalta Rómát, föl is égette 410-ben Kr. u., de valahogy ő maga is érezte, hogy ezzel a várossal nem. bir, ha száz- . szór legyőzi is és délre vonul el alóla. Ricimer a svév apától és gót J anyától származó dupla barbár had- | vezér császárokat öletett meg és | újakat ültetett helyükbe, de 40 nappal később ő maga meghalt, harcosai beolvadtak a legyőzve is hatalmasabb római népbe és Róma kigyógyulva sebeiből, a császárok sirja mellett és a hóditók utján nyugodt méltósággal lépett át az ókorból a középkorba. Császárok és hóditók már csak emlékek és pedig halvány, elfeledt emlékek, Róma pedig élő valóság volt és maradt mindenkor. Ezt kellett éreznie a Barbarosszáknak, a IV. Henrikeknek, a Bourbon Károlyoknak, a Napóleonoknak és Bismarckoknak is — és hogy magamnál maradjak, ezt az erkölcsi erőt, melyet Róma jelent, éreztem és tiszteltem magam is, mikor a Nagynak nevezett és szentnek tisztelt I. Leó pápa 452- ben diadalmenetemet puszta megjelenésével megállította. Igen, John Bull és sr Businesman népei, én, a barbár éreztem, hogy a hóditás célján, a győzelem habárain és a zsákmány sokadalmán túl is van a hatalomnak olyan dimenziója, amelyet a fegyverek erejével és a katonák számával nem legyőzni, de megmérni sem lehet. Ezér( vonultam vissza és nem szégyenlem ezt az elhatározásomat a világtörténelem szine előtt. . Ti azonban mit csináltok? Először ünnepélyesen megígéritek, hogy azt, ami minden jóérzésü ember előtt szent: a vallásnak és az emberi kultúrának kincseit kiméin! fogjátok; aztán ugyané kincsekre órákon által rázúdulja védhetetlen támadás, a pótolhatatlan pusztulás és a véres halál... Azaz... a halál talán mégsem. Mert az örök Róma nem halhat meg, ha még oly rettenetes is a ti támadástok. Mert a történelemnek eddigi csodája most is meg fog ismétlődni: a ti fegyveretek is visz- szafelé fog elsülni s a modern barbárság is kénytelen iesz hitet vallani amellett az igazság mellett, hogy az erkölcsi erőt nem lehet legyőzni. Ezt izenem én nektek, Churchill és Roosevelt. S ha ezt nem tudtátok volna vagy nem akarnátok elismerni : én mondom nektek, az Isten ostora, hogy Róma igazsága fog'megostorozni benneteket embertelen támadásaitokért. Ezt Írja nektek a világtörténelem dönthetetlen igazságain okulva. Attila, ai Isién ostora. (A levél hiteléül: Dr M. F., Bakonykoppány.) Attila hun király nyílt levele Churchillhez és Roosevelthez * Egyes szám ára 20 fillér
