Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-07-07 / 46. szám
nv. Moijon. Snkutid, 1943 Jnllns J. (Szerda) 46. SZtOL TOLNAMEGYEI ÚJSÁG SETÉNKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősóg és ki&dóhivstal: 82HKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEPONSZÁM: 30-86 ■fin (m Előfizetési díj: ii hi* H A pesgfl Felelős szerkesztő: B LÁZ SÍK FERENC A lap megjelenik minden saerdia ia aaombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, yalamint a lap szellemi részét illaté----------- >P közlemények a szerkesztőséghez küldendők, Blrdetéaek árait I Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szőregoldalon egy haaábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, osaládi hir nyíl ttér sora 1 P, minimum A P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő. Jh -----------ástkeresőknek 60 százalék engedmény. Az Arak & Jövedelmek összhansia Mint már azt előző számunkban megírtuk, két nagyjelentőségű beszéd hangzott el Szegeden az Alföldi Bizottság ülésén. Mindkét beszédet: a miniszterelnökét és a pénzügyminiszterét egyaránt feszült érdeklődéssel várta a magyar közvélemény, mert az előzetes bejelentés szerint a kormányelnök és a pénzügyminiszter ezt aí alkalmat arra használta fel, hogy az uj gazdasági rendről és háborús gazdasági életünk minden fontosabb kérdéséről tájékoztassa az ország közvéleményét. A beszédek elhangzottak és ezek alapján már mindenki meggyőződhetett arról, hogy a kormány tisztán látja a követendő utat, a megoldandó feladatokat s valóban egy uj, a mai háborús viszonyokhoz alkalmazkodó gazdasági rend küszöbén állunk. Ennek az uj gazdasági rendnek a legfontosabb tényezője — amint azt Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter megállapította — az egészséges és kiegyensúlyozott árszínvonal kialakítása. Világosan megmagyarázta a pénzügymi* niszter, hogy nálunk az árakat mindeddig azért nem lehetett rögzíteni, nftrt 1931, azaz a nagy gazdasági válság óta mezőgazdasági terményeink ára oly alacsony volt, hogy nem biztosította a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét. A harmincas évek folyamán megindult ugyan a mezőgazdasági árak bizonyos mérvű emelkedése, ami elsősorban az akkori kormányok helyes gazdaságpolitikai intézkedéseinek volt köszönhető, azonban a mezőgazdasági és ipari áraknak ez a kiegyenlítődése még egyáltalában nem fejeződött be 1939 őszéig, amikor a mostani világháború kitört. Ehhez járult még az is, hogy közvetlenül a világháború kitörése előtt a kormány sok szociális vonatkozású törvényt hozott, amelyeknek végrehajtása már a mostani háború idejére esett. Ezeknek a szociális törvényeknek a végrehajtása azonban újabb terheket jelentett a mezőgazdasági és ipari termelésre, miután pedig a termelés költségei emelkedtek, ez természetesen a fogyasztói árak emelkedését vonta maga után. Drágitólag hatott a termelésre továbbá a közterhek emelkedése is, aminek magyarázata az, hogy a honvédség felszerelése, a felszabadult területek visszacsatolása elkerülhetetlenül szükségessé tette az állam bevételeinek, tehát az adóknak az emelkedését. Végül az árszínvonal emelkedését idézte elő a külföldről behozott nyersanyagok drágulása is, amin változtatni természetesen nem áll módunkban. Ezek a körülmények az okai annak, hogy Magyarországon az árszínvonal — a mezőgazdasági és ipari ágak oldalán egyaránt — mindeddig mozgásban volt. Ezt a folyamatot most a kormány végérvényesen le akarja zárni. Egy időpontban kívánja a mező- gazdasági és ipari árakat, a munkások bérét, a tisztviselők fizetését és nyugdiját, ezenkívül az árszínvonalra kiható adókat megállapítani, legrögziteni és egymással összhangba hozni. A mezőgazdasági árak a 40 pengős búzaár alapján fognak kialakulni olyképpen, hogy az okszerűen termelő gazda, aki eleget tesz beszolgáltatási kötelezettségének, feltétlenül meg fogja I találni a maga számifását. Az ipari | és kereskedelmi árakat pedig úgy fogja megszabni a'kormány, hogy az ipar és a kereskedelem a maga polgári hasznát megtalálja, de bűnös nyerészkedésre a mai nehéz időket ne használhassa ki. Az árak' rögzítésével tehát együtt fog járni a munkások, tisztviselők é$ nyugdíjasok jövedelmének uj megállapítása is. Ezen a téren azonban az emelés nem terjedhet addig, hogy a háború kezdete óta bekövetkezett áremelkedéseket teljes mértékben tekintetbe vegye. A tisztviselői és munkás rétegeknek tehát áldozatot kell hozniok, amint hogy lemondást és áldozatot kivánnak a mai rendkívüli idők a nemzet minden tagjától. Szivesen kell meghoznunk ezeket az áldozatokat annak a tudatában, hogy a kormánynak ez intézkedései az egész nemzet javát szolgálják és kisebb áldozatokkal felmérhetetlen bajoktól és bonyodalmaktól kíméljük meg a nemzetet és önmagunkat. Honvédnap Szekszárdon Ez a nap a katonai szellem és a haderő magasztos hivatástudatának hitvallása a nemzet szine előtt. Ezt akarta kifejezésre juttatni már junius 27-én megrendezett zenés takaródéval, majd 28-án reggel zenés ébresztővel kezdődő programmjával a szekszárdi helyőrség is. A 28-án délelőtt megtartott istentiszteletek, amelyen részt vett a tisztikar és legénység, kifejezői és forrásai annak a szellemnek, hogy a magyar honvéd Istennel a hazáért kfizd ma Kállay Miklós miniszterelnök és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter az Alföldi Bizottság szegedi nagygyűlésén. ségen, a diszfelállás után, részt vett az ezredparancsnok vezetésével az egész tisztikar. A nap jelentőségét méltató ünnepi beszéd a magyar életért való kiállás, a honvéd hivatás- tudatnak kifejezésre juttatása volt, amelyet Balia Géza főhadnagy a következőkben vázolt: Bajtársak t Többször álltam előttetek ebben a kiképzési évben, minden alkalommal hangsúlyoztam az erőt, az akaratot, amely egy olyan archi- médesi pont az egye9» ember, de méginkább a nép életében, amellyel a földet ki lehetett mozdítani helyé* bői. Ma az élet hirdetője leszek. Ma, a magyar honvéd napján, hirdetni fogom a magyar életet, amely akkor született, amikor az első magyar Ázsia valamelyik ingoványán legelőször lóra pattant és kiröpitette nyílvesszőjét az üldözött vad után. Ez az élet terebélyes lett, ma az évezredes tölgyben benne lüktet a magyar honvéd szívverése, amikor az első nyíltól kezdve diadalmasan forgat a kefében a kardot, avagy kezelte a géppuskát, golyöszórót, vagy páncéltörő ágyút. Büszke tölgy a magyar tölgy, büszke faj a magyar faj. Az ünnep* lőbe öltözött magyar parasztban- benne van a múlt minden virtusa. Ez a magyar Ázsiától az Atlanti- óceánig harcolt, ez a magyar lóháton a tenger vizén is megostromolta Velencét, ez a magyar Kinizsi vadduhajával táncolt az ellenség hullahegyén, átélte Doberdók és Isonzók minden poklát. Ez a magyar honvéd büszkesége a magyar tölgynek. Akár mint a 48-as idők pirossipkás honvédje, akár a mai idők rohamsisakos harcosa. Élelet hirdetek! Ennek a fajnak élni kelll Minket a történelem állított ide, hivatásunk, rendeltetésünk van 1 Élnünk kel), pedig ma féreg rágja ágainkat amikor lebzselők, haszonlesők, a nemzetközi zsidóság kufárjai henyélnek az ezeréves tölgy árnyékában, akik megrontva erkölcsöt, lelkesedést, lefelé húznak bennünket. Szélhámoskodnak, amig a magyar honvéd 1000 km-ken a vérét áldozza, kávéházakban asszonyainkra leselkednek, amikor a magyar honvéd a Kárpátok süvítő, dermesztő hóviharaiban védi az ott- ‘ hönt, a magyar ha^át. Életet hirdetek I Hirdetem, hogy a féregirtásnak egyszer be kell következnie! Életet hirdetek 1 Harsonával a kezemben végig harsonázom az országot, a vádoló véres kardot végig viszem az Ormányság, Sárköz, Somogy legmagyarabb házai előtt, ahonnét már maholnap nem hallatszik gyermekkacagás, hitves nem vár haza magyar honvédőt, édesanya nem ölel magához magyar yitézt. Ébredjetek! Ébredjetek a kábult mételyezésből és a magyar honvéd léptei mögött rajozzék a derű, ka- tonásdit játszó gyermeksereg. Egyes s?ám ára 20 fillér is. A magyar haderő már évszáza- ’ dók óta valóban honvédő és ez az a magasztos hivatástudat, amely minden tagját eltölti és kell is, hogy eltöltse. A Gondviselés bizta ránk ezt a földet, Hazánkat, amelynek megvédését kötelességüknek tartották Szt. István harcosai éppúgy, mint az 1848/49- es honvédek, vagy az országszerte ünnepélyesen hitvallást tett honvéd hadsereg. Junius 28-án d. e, 11 órakor a laktanya udvarán rendezett ünnep
