Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-06-28 / 44. szám
XIV. évfolyam. Lapunk mai számának melléklete a „Tolnamegyei Gazda" Siekiztrt, 1943 Innlij 28. (Szerda) 44. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SserkeaztSaég 6* kiadóhivatal: nanranium NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: SO—66 6vra • Előfizetési dij: IS pea|4 U HMm Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC ▲ lap Megjelenik minden taerdáo ét uombtlot. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetd közlemények a szerkesztéséghez küldendők. Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, osaládi hir nyíl ttér sora 1 P, minimum i P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 300 nun terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő, .nílástkereaéknek 60 százalék engedmény. Hart a nagyobb darab kenyérért A közellátásflgyi miniszter az uj gazdasági év kezdetén rendelettel szabályozta a gabona cséplését és Őrlését, valamint a gabona és a liszt forgalmát, amely részletes útmutatást ad a cséplés lebonyolítására és ellenérzésére, intézkedik a gabona beszolgáltatási kötelességek teljesítése iránt. Előírja a gazda köteles gabonabeszolgáltatásának teljesítését s végül megállapítja az önellátó és ellátatlan lakosság kenyér, valamint lisztfejadagját. A rendelet végrehajtásával egyidejűleg megindul az uj termelési rend, a terménybeszolgáltatási rendszer, amelynek eredményeképpen uj alapokra helyeződik az ország közellátása. A közellátásflgyi miniszter •sak nemrégiben hangsúlyozta, hogy abbén az uj terménybeszolgáltatási rendszerben minden dolgozó megkapja a maga feladatát, amelyet teljesítenie kell. Az uj rendszer a termelőt, a közvetítőt és a fogyasztót összefogva, tervszert! és szinte percnyi pontossággal végrehajtásra kerülő intézkedéseket tesz, hogy a múlt tapasztalatain okulva jobb és egészségesebb alapokra helyezze élelmezésünket. Világszerte az a szokás, hogy a gazdasági év végén s az uj termés előtt szfikebbre szabják az adagokat. Bz természetes dolognak látszik, hiszen még a legelőrelátóbb gazdálkodás mellett is megeshet az, hogy az uj termés betakarítása előtt a régi készletek olyan csekélyekké válnak, hogy abból a lakosság szükségleteit fedezni csak csökkentéssel, vagy megszorítással lehet. Ez a körülmény különösen akkor szokott előfordulni, ha uj terveket és uj rendszereket akarnak megvalósítani az uj gazdasági évben. Ha végignézünk a külföldi országok közellátási viszonyain s visszaemlékezünk az elmúlt esztendő hazai eseményein, szinte feltűnő az a hasonlatosság, mondhatni törvényszerűség, mely a gazdasági év végén jelentkezik s amelynek orvoslására nincs más mód, mint a szükségletek lecsökkentése. Éppen ezért kellemes változatosságként hat az az intézkedés amely hazánkban az uj gazdasági év kezdetén, tehát a termés betakarítása és az uj kenyér sütése előtt felemeli a kenyér és lisztfejadagokat. Azt mondanák erre egyes kételkedők, mindez nagyon szép, de valószínűleg csak arra szolgál, hogy kedvezően beharangozzák az uj terménybeszolgáltatási rendet s most kezdetben felemelik az adagokat, majd pedig leszállítják. Ezeknek a kételkedőknek is megfelel a rendeletén keresztül az uj terménybeszolgáltatási rendszer, amikor nemcsak átmeneti időre állapítja meg az emelést, hanem szeptember l-től kezdve ismételten emelést és javítást jelent be a lisztfejadagban. Az a körülmény, hogy éppen a gazdaságilag legnehezebb időszakban, az aratás előtt és az uj rendszer életbelépésekor fejadagemelésre került a sor, élénk bizonyitéka annak, hogy az uj terménybeszolgáltatási rendszer kérlelhetetlen következetességgel hajtja végre elképzeléseit nemcsak a beszolgáltatás vonalán, hanem azon a vonalon is/ amely a fogyasztók ellátásának könnyítését és javaslatát célozza. Ez az emelés külsőségeiben bármilyen szerény, szürke napi hir a háborús események változó forgatagában, mégis élő bizonyíték arra, hogy a harc a nagyobb magyar j kenyérért sikerre fog vezetni. A Tolnmnegyel TeiszfivetKezetek Szövetkezetének nagyszabású évi közgyűlése Vármegyénk országosan kiválónak és előrehaladottnak ismert mező- gazdasága a világháborús összeomlást követően nagyszerű és az egész nemzetnek például szolgáló intézményt termelt ki magából: a Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezetét Ez a nagyszabású és több vidéken leutánzott szervezkedés például szolgálhat arra, mjt képes produkálni az önzetlen lelkes munkásság és a szövetkezeti Ösz- szefogás úgy az egyesek, mint az összesség javára. A TTSz. évtizedes céltudatos munkája Michéli Mihály m. kir. gazdasági tanácsos, képviselőházi és felsőházi póttag vezetésével a hihetetlen akadályok dacára is győzedelmeskedett és igazolja, hogy a tolnamegyei gazdatársadalom talán országos viszonylatban is elsőként álla saját lábára a tejgazdaság terén. Wolff Antal, a szövetkezet nagy- tudásu és nagy munkaképességű igazgatója átértve Michéli Mihály zseniális elgondolásait, nagy lelkesedéssel dolgozik azok megvalósításán és örömmel jelentheti a közgyűlésnek, hogy a szövetkezet menynyi feldolgozó üzemet helyezett működésbe. Az 1942. évi áprilisától dolgozik a nagy tamási üzem, azonkívül az izményi, bonyhádi, apari, szakályi és szeptember l-től a köleséi A paksi turógyártó üzem az 1942. évi junius hó 20-tól működik, az őcsényi üzem 1941-ben kezd e meg a feldolgozást. Bár a termelés az előző évihez | viszonyítva 29 százalékos csökkenést mutat, azért a szövetkezet mégis szépen prosperál. Az 1942. évben évi átlagban az alábbi 10 tagszövetkezet fizette ki tagjainak a legmagasabb tejárat: Bonyhádbörzsöny 31*73, Izmény 30*82, őcsény 30*77, Döbrököz 30*58, Apar 30*54, Bonyhád 30 40, Győré 30*18, Kaposszekcsö 29*72, Grábócz 29*52, Értény 29*45 fillér. Évi átlag zsírszázalékban pedig a következő tagszövetkezetek érték el a legjobb eredményt: Bonyhádbörzsöny 4*15%, Őcsény 3*91%, Nagy- tabód 3 88%, Tabódszerdahely 3*83 %, Döbrököz 3.79%, Izmény 3*75%, Kisszékely 3*75%, Kaposszekcsö 3*73%, Kánya 3*72%, Medina-Szőlőhegy 3*72 %. Beszámol a szövetkezet igazgatóI sági jelentése az állatértékesitésröl is, közölve, hogy a vágómarhák hizlalása 1942. évi május havára — abraktakarmány hiány miatt — rendkívül lecsökkent és ennek eredményeképpen a nyár folyamán igénybevételre került a sor. Szól azután a jelentés arról, hogy a háború okozta nehézségek leküzdésére bizonyos fokú kényszergazdálkodást kellett bevezetni. Ez — úgymond — a gazdatársadalom súlyos megterhelését jelenti. A gazdák összefogására még sohasem volt nagyobb szükség, mint napjainkban, hogy súlyos kötelezettségeinek eleget tehessen és a termelés folytonosságát biztosíthassa. A mezőgazdasági termelés békében is elsőrangú feladat, háború idején pedig szorosan összeßgg és kiegészíti egymást a harctéren küzdő katona önfeláldozása és a termelő gazda verejtékes munkája. A győzelem biztos záloga e kettőben rejlik. Az 1942. évben a Tejtermelők és Tejszövetkezetek Országos Szövetsége kiutalása alapján a tejtermelők között kiosztott az TTSz 438 vagon erőtakarmányt 813.000 P értékben. Az ínséges időkre való tekintettel ez a mennyiség igen csekély, mégis megakadályozta, hogy a termelés mélyebb pontra jusson. Foglalkozott a TTSz.: tojás- és baromfiértékesitéssel is és közli a jelentés, hogy kapcsolatai a hatóságokkal és társszövetkezetekkel mindenkor a legkellemesebbek voltak, A Szövetkezet a szomszédos társszövetkezetekkel, úgymint a Baranya- megyei Tejszövetkezetek Szövetkezetével, a Somogy vármegyei Tejtermelők Szövetkezetével, a Zalamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezetével, valamint a Cecekörnyéki Tejtermelők Szövetkezetével mindenkor barátságos kapcsolatot tartott és tart fenn. A közgyűlés. Nagyjában ezeket mondja a f. hó 26-án Tolna vármegye székházénak dísztermében tartott közgyűlés elő terjesztett igazgatósági jelentés. A hatalmas nagyterem szinfiltig megtelt közgyűlési kiküldöttekkel, akik közt a vármegye minden részéből egybegyült tagok élén ott voltak: vitéz Madi Kovács Imre főispán, Szongott Edvin alispán, Zimay Győző a TTOSz képviselője, dr Bernáth Béla gazdasági főtanácsos, báró Fláth Tibor a vármegyei gazdasági egyesület elnöke, dr Halmos Andor tanügyi főtanácsos, Nagy Ferenc a Hanza Szövetkezet főigazgatója, Kirszt Károly az OMTK igazgatója, Horváth István ország- gyűlési képviselő, a Sopronmegyeí Tejszövetkezetek Szövetkezetének elnöke, dr Jandl Lajos országgyűlési képviselő, Szekendi Ferenc a Sopronmegyeí Gazdaszövetkezet igazgatója, Schneider Elemér a Szekszárdi Népbank vezérigazgatója és az OKH központjának képviselője, John Sándor m. kir. gazdasági tanácsos, vármegyei gazdasági egyesületi íg&gz\6,LKrammer János gazdasági egyesületi titkár, Molnár Pál az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara titkára, IUyefalvi Löte Pál a m. kir. külkereskedelmi hivatal ' szekszárdi főnöke, Kiss—Tóth József | Baranyamegyei Tejszövetkezetek Egyes szám ára 30 fillér
