Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-06-19 / 42. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG- -2 évfordulót, junius 18-át, amely méltó kifejezője volt érzelmeinknek, örömünknek és hálánknak. Az ünneplésre, az államfővel szemben tartozó különös tiszteletadásra nem kellett külön figyelmeztetni egyelen magyart sem, mert hiszen mindnyájunk lelkében él a hála és kerestük az alkalmat ennek külső kifejezésére is. Ez az ország ezen a napon eggyé forrott a tiszteletnek, ragaszkodásnak és törhetetlen hűségnek abban a gondolatában, amelyet országgyarapitó Kormányzó Urunk iránt érzünk. A Gondviselés ritka kegyelme, hogy Kormányzó Urunk teljes szellemi és testi frisseségében érte meg ezt a magas kort annyi csapás és gyász ellenére is, amellyel meglátogatta az Ur. A Mindenható meghallgatta a nemzet imáit, hogy kormányzója, vezére vezethesse át a világ- történelem legvéresebb és legsúlyosabb korszakában abba az uj Európába, amelyben — reméljük — az igazságosság, az emberiesség és keresztény valláserkölcs fog uralkodni s amelyben a magyarság megtalálja azt a helyet, melyet történelmi küldetése, múltja és kultúrája révén méltán megérdemel. Őfőméltóságának hetvenötödik születésnapján minden magyar hódolattal és szerető szívvel forff dúl az Egek Urához kérve Ot, óvja-védje Kormányzó Urunkat, adjon Neki egészséget, erőt, böl- cseségéhez hosszú életet, hogy nagy történelmi küldetését dicsőségesen megkoronázhassa s hogy megérje azt a boldog napot, amelyrlek eljövetelében valamennyien szilárdan és rendületlenül hiszünk. átköltözött ellenforradalmi kormány rendelkezésére. Ekkor figyelt fel másodszor a világ e névre. E korszakot törvényhatósági tagtársaim legnagyobb része személyesen átélte, miért is szószaporitás volna részemről azon eseményeknek részletezése, melyek különben már a Magyar Történetírásba bevonultak és onnan soha többé ki nem törőlhetők. Elég felemlítenem, hogy Horthy Miklós — miután a románok november 13-án Budapestről kivonultak — november hó 16 án oda bevonult a Nemzeti Hadsereg élén. 1920 március 1-én a Nemzetgyűlés Magyarország Kormányzójává választotta nagybányai Horthy Miklóst. Április 11 én a Vérmezőn a Nemzeti Hadsereg letette az esküt a Kormányzó Ur kezébe. Virradni kezdettt Mindannak dacára ekkor még nem értük el nemzeti létünk legmélyebb depressióját: megindultak a magyar békeszerződésre irányuló tárgyalások és a kényszerbékét junius 4-én Trianon-palotában aláírni kényszerültünk: Magyarország feldarabolását. Ezzel elértük a mélypontot. Akkor még nyílt kérdés volt, vájjon Kormányzónk és legfelsőbb Hadurunk igazán az az Istentől küldött ember-e, aki Magyarországot legnagyobb veszedelméből, nyomorából, szégyenéből talpraállítani képes, vagy sem. A történelmet lapozva, annak lapjain azóta 23 évet fordítottunk. Előbbi kérdésemre ott találjuk a feleletet! íme a magyar történelem legvéresebb és legsúlyosabb korszakában, mikor Hazánk a végpusztulás szakadéka felett lebegett, a legnagyobb bajok pillanatában el nem maradt a Mindenhatónak segítő keze. Megajándékozta népünket olyan ember egyéniségével, aki talán egyedül volt képes arra, hogy a szakadék széléről visszarántson bennünket. A harc még tart, de az a férfi, aki 23 év előtt az összeomlás és proletárdiktatúra szörnyű chaosából kivezette népét, a beléje helyezett várakozást és reményeket 100% ig beváltotta már. A koreszmék és szenvedélyek magasra csapó viharos hullámai közepette szilárdan áll az ország hajójának kormányrudja mellett vitéz Horthy Miklós, ö, aki egyesíti magában a magyar katona rendíthetetlen vitézségét a megfontolt államférfiu mély bölcsességével, a sziklaszilárd hitet a keresztény erkölccsel és szeretettel, aki tisztán látó szemét csak egy cél felé fordítja: nemzete felemelkedésének és biztonságának réve felé. Minden, ami e 23 év lefolyása közben országunkban történt: kezdeményezés, tett és siker — az ő nevéhez fűződik. Megvalósította a nemzet ősi álmát, a magyar nemzeti hadsereget, bölcs politikájával visszaszerezte a Trianonban elrabolt ősi magyar területek jó részét, a mostan dúló második világháború során távol tudta tartani Hazánktól a legsúlyosabb megpróbáltatásokat, újjá építette ezt az országot politikai, társadalmi, pénzügyi, mezőgazdasági, ipari, közlekedési, kereskedelmi, művészeti, sport és szociális, szóval minden téren, hatalmas és hű barátokat szerzett nekünk és visszaszerezte Magyarország elveszettnek vélt becsületét és tekintélyét. örömünnepe van ma a magyar nemzetnek, mert ma ünnepeljük Tolna vármegye díszközgyűlése Vitéz Madi Kovács Imre főispán a Kormányzó Ur Ófőméltósága születésének háromnegyedszázados évfordulója alkalmából folyó hó 18 án délelőtt 11 órára rendkívüli díszközgyűlésre hívta össze a törvény- hatósági bizottságot. A vármegye minden részéből ünnepi díszbe öltözötten számosán gyűltek össze ez alkalomból a törvényhatóság ősi székházában és a nagyszabású hazafias manifesztációt megelőzően a bizottsági tagok részt vettek a felekezetek templomaiban tartott hálaGrőf Apponyi Károly ünnepi beszéde Méltóságos Főispán Ur, Mélyen tisztelt Törvényhatósági . Bizottság / Arma virumque canol Bizony Ver- giliusnak, az ókor leghatalmasabb éposza ihletett költőjének ragyogó eloquentiája kellene ahhoz, hogy a mai nap „Ünnepelnének" személyét és tetteit méltó módon dicsőítsem. A vállalt feladat nagyságának és előadói fogyatékosságom teljes tudatában megilletődve kezdem beszédemet, melynek megtartását csak azért mertem vállalni, mert szeretett Főispánunk megtisztelő, kedves hivó szavai folytán egy soha többé vissza nem térő alkalmam nyílt, hogy Kormányzó Urunk iránt érzett mérhetetlen hálámnak és tántoríthatatlan szeretetemnek jelét adhassam a nyilvánosság előtt. Amikor legnagyobb a veszély, akkor van Isten segítsége legkö* zelebb. Hazánk a történelem folyamán, melyben a veszedelmek romboló 'áradatának igen sokszor ki volt téve, talán legveszedelmesebb korát áz első világháború szomorú befejezését követő időben élte, amikor négyéves hősi védelmi harcunk a belső front összeomlása következtében szomorú véget ért. 1917. évben a beavatottak már többé-ke- vésbbé tisztában voltak azzal, hogy a központi államok harca eredménytelenül fog végződni. Ez év május 16-án a világ közvéleménye először figyelt föl egy névre, még pedig azon hírrel összeköttetésben, hogy az otrantói szorosban Horthy Miklós parancsnoksága alatt álló ten'geri erőink fényes győzelmet arattak és sok ellenséges hajót saját veszteség nélkül elsüllyesztettek. adó Istentiszteleteken. A hivatalos Istentisztelet a belvárosi plébániatemplomban volt, ahol megjelent a helyőrség is. A szentmisét Kováts Géza tart. tábori lelkész mondotta és evangéliumkor hazafias szentbeszédet tartott. A vármegye Ünnepi közgyűlésének ünnepi szónoka gróf Apponyi Károly cs. és kir. kamarás, m. kir. titkos tanácsos, felsőházi tag, a vármegye törvényhatóságának örökös tagja volt, aki az alábbi igen nagyhatású beszédet mondotta: 1917. évet kővetőleg rohamosan romlott a központi hatalmaknak katonai és politikai helyzete, mely romlás mélypontját 1919. év nyarán érte el. Ellenséges területen győzedelmeskedő hadseregeink már nem léteztek, visazaözönlésük közben lefegyvereztettek és elforgácso- lódtak, Magyarországnak számottevő, önálló hadserege nem volt, hogy határait és otthonunkat megvédje. Belpolitikánk a teljes demo- ralizáció szomorú képét nyújtotta és Hazánkban teljes chaos uralkodott. Károlyi Mihály vészterhelt kormányzata már Kun Béláék bűnös kezeibe siklott. Barátunk nem volt, de annál több ellenségünk. A legjobb elemek a politikától és hadseregtől visszavonultak. A rémuralom, gonoszság és erkölcstelenség orgiákat ült. A román hadsereg lépésrőMépésre elfoglalta és kirabolta Magyarország legértékesebb területeit, sőt 1919 augusztus 3-án bevonult Budapestre. Ez volt a világháború utáni éveknek legsötétebbb időszaka, Hazánk leigázottságának, erkölcsi romlásának, nemzeti szégyenének legszo- morubb korszaka. 1919 év, május hó 5-én egyes magyar hazafiak kezdeményezésére megalakult Aradon Károlyi Gyula gróf vezetésével egy ellenforradalmi kormány. A szerepek elosztásánál kételyek merültek fel, hogy kire bízzák a honvédelmi tárcát. Egy szerencsés ötlet nyomán Kenderesre sürgönyt menesztettek azon kérdéssel, vájjon az ott visszavonultan élő Horthy Miklós tehgérnagy vállalná e? És Horthy Miklós habozás nélkül azt vállaszolta, hogy vállalja és rögtön meg is jelent a Szegedre 1943 junius 19. | vitéz nagybányai Horthy Miklósnak | 75-ik születésnapját. Élt eddig 75 esztendőt, melyből 30 évet szentelt imádott királyának és a Monarchia haditengerészetének és 25 évet felszabadult szükebb hazájának és rajongásig szeretett magyar népének. Abban vájjon nem nyilatkozik'e Isten akarata és Magyarország megmentésére kinyújtott kezének munkája, hogy Horthy Miklós az otrantói csatában nem esett el, bár súlyosan megsebesült, ami nem gátolta abban, hogy a teljes győzelem kivívásáig vezette a csatát a Novara fedezetéről. A Gondviselés ritka kegyelme az is, hogy Kormányzó Urunk teljes szellemi és testi frisseségben érte meg ezt a magas kort sok csapás és gyász ellenére, mely Ot imádott országa sorsának kialakítása közben, de még szerelmetes családjának körében is érte. Még az utolsó rettenetes csapás sem tudta letörni hitét, akaratát, kötelességtudását és kemény elszántságát, mikor a Hazának a legnagyobb áldozatot és a példaadásnak eszményképét nyújtotta azzal, hogy vérének vérét, fiát és utódját,beavatott munkatársát és sok magasztos elgondolásának és célkitűzésének hivatott folytatóját feláldozta a Haza dicsőségének véres mezején. Áll rendületlenül a vihartépett ősi tölgy, mint a Magyar Nemzet sorsának szimbóluma. Ma minden magyar tekintete hódolattal és szerető szívvel fordul a budai vár felé. Csendben, mert ő főméltósága — aki mint minden igazán nagy ember, egyúttal a legszerényebb is — kérést intézett a Nemzethez, hogy minden lármás ünnepeltetéstől és költséges ünneplő üzenetektől tartózkodjék, csendben, de annál nagyobb áhítattal, meleg szeretettel és mélységes hódolattal. A Mindenhatót pedig, aki 23 éven keresztül intelmeinek sorát küldte nekünk, hogy Horthy Miklós az ő választottja, akire rábízta Magyar- ország sorsát, felvirágoztatását és boldogulását, az Egek Istenét imádkozó lélekkel kérjük: óvja, védje Kormányzó Urunkat adjon neki egészséget, bölcsességet erőt és hosszú életet, hogy történelmi küldetését befejezhesse és hogy megérje azt a napot, amelynek eljövetelében minden magyar szilárdan és reménytelten hisz. Mi magyarok pedig, akiknek az Isten kegyelme ilyen vezért adott, szívvel, lélekkel sorakozzunk a Gondviselés küldte Férfi mögé és rendületlenül támogassuk abban, hogy győzelemre vigye az igazságos magyar ügyet és biztos kézzel vezesse be Magyarország sorsának hajóját az eljövendő béke biztos révébe, ahol az igazságosság, az emberiség és keresztény vallási erkölcs fog uralomra jutni s melyben a magyarság megtalálja azt a helyet, amelyet történelmi küldetésé, múltja és kultúrája révén méltán megérdemel. Mi sorsunkat vitéz nagybányai Horthy Miklós vezetésére bíztuk. Követni fogjuk a feltámadásig, a boldogulásig, vagy a halálba. Isten minket úgy segéljen! A történelemfilozófia ihletének mélységében született gyönyörű beszéd elhangzása után a törvényhatósági Bizottság hosszasan ünnepelte úgy Horthy Miklós Kormányzót, mint az illusztris szónokot. A törvényhatósági bizottság ezután egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy Őfőméltóságát a kabinetiroda utján táviratilag üdvözli.
