Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-05-26 / 36. szám
t \ W. Éífolwn. Sukutrd, 1943 mólos 28. (Szerdai 38. szóm. TOLNAMEGYEI HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Bzerkesztfiség és kisdóhiTatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 30-86 érre Előfizetési dij: 12 pengő || Félért* 6 pengő I Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden nerdán és uombaten. KISfiietéti dijak 6a hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetd tP ■ közlemények a szerkesztéséghez küldendők. Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 3 P, a hirdetés szOvegoldalon egy hasébmm 10 Alléi, A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 36 fillér. Minimum 300 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő. Ailástkeresöknek 60 százalék engedmény. Hazatért honvédeink szekszárdi ünneplése Vasárnap délelőtt mélyen megható, gyönyörű ünnepély keretében ölelte keblére Szekszárd lakossága a keleti pokol borzalmaiból hazatért tolnamegyei hős honvédeket. Ragyogó napfény adott méltó keretet ennek a szekszárdi laktanya udvarán lefolyt szívhez szóló eseménynek, amelynek elkövetkezését oly nehezen vártuk, hogy minden óvintézkedéstől, rendszabályoktól mentesen szoríthassuk szivünkre hőseinket, akik közel három hetet kényszerültek a hazatérés után egészség- ügyi zárlat alatt tölteni. A laktanya udvarának a közönség részére fenntartott részét telj >sen megtöltötte Szekszárd és Tolna vármegye közönsége. Szekszárd társadalmának szinejava megjelent ott az élen vitéz Madi Kovács Imre főispánnal, az egyházi és világi hatóságok, hivatalok, egyesületek vezetőivel és küldöttségeivel, valamint az iskolák növendékeivel. Mindenki arcán ott ragyogott ezen az örömteli napon a boldogság, hogy a hazatérését ünnepelhetjük azoknak a véreinknek, akik annyi szenvedéssel és hősi önfeláldozással telt hosszú idő múlva visszaérkeztek körűnkbe. Hősiesen, példás önfeláldozással teljesítették kötelességüket a becsület mezején az ellenséges túlerővel és az orosz tél minden borzalmával szemben. Megtették kötelességeiket, mint ahogy megtették apáik az elmúlt világégéskor. Ez a harc azonban még nem fejeződött be. Nem ért véget kötelességteljesitésünk azzal, hogy fiaink boldog hazatérését ünnepelhetjük. Nemzetünkre még nagy feladatok megoldása vár. A harc még áll, sőt talán a nehezebb része még ezután következik. — Hisszük és tudjuk, hogy Tolna vármegye szülöttei, ha ismét elhangzik a legfelsőbb parancs, újból elindulnak, hogy eleget tegyenek a Haza megmentésére irányuló hivó szónak. A szekszárdi „vitéz Gömbös Gyula laktanya* hatalmas udvarát az ünnepély alkalmából nemzetiszinü zászlókkal és zöld lombbal fényesen feldíszítették és a nemzeti színekbe burkolt szónoki emelvény körül voltak elhelyezve a lövegek, gépfegyverek, gúlába rakott szuronyos puskák stb. A katonai alakulatok már tizenegy óra előtt felállottak és a közönség jóval az ünnepély kezdete előtt elfoglalta helyét. A kaszárnya bejáratánál katonai tiszteletadással fogadták az ezred zászlóanyját, vitéz Madi Kovács Imre főispán feleségét, aki férje és az alispánék kíséretében érkezett az ünnepi aktusra. Tizenegy óra 20 perckor hozták ki az ezred zászlaját a Himnusz hangjai mellett, majd vitéz Solymossy Ulászló vezérőrnagyot fogadták az előirt külsőségek között a 18. gyalogezred indulójának hangjai mel lett. A fogadtatás után vitéz Madi Kovács Imre főispán, Tolna vármegye közönsége nevében az alábbi beszédben üdvözölte az egészség- ügyi vesztegzár után hazatérő alakulatokat : A főispán üdvözlő beszéde Méltósdgos Vezérőrnagy Url Magyar Honvédek l Szivem egész melegével, minden szeretetével köszöntöm Vármegyém Fiait, midőn csaknem egy évi távoliét után hazatértek a keleti front ezerféle borzalmat rejtegető poklából. Köszöntőm önöket s hálát adok Istenünknek, hogy haza segítette, haza vezérelte, bár megfogyva, de a megpóbáltatások, nélkülözések és szenvedések által megacélozva. Egyben meg kell, hogy hajtsam mélységes fájdalommal és gyásszal a hála és elismerés zászlaját azok előtt a bajtársak előtt is, akik legdrágább kincsüket, egészségüket, vérüket, testi épségüket és életüket áldozva lehetővé tették az Önök hazatérését. A kötelességteljesités, a harc, a szemben állott erők aránytalansága miatt, sok bátorságot, végtelen kitartást és mérhetetlen áldozatot kívánt, éppen ezért szeretnék méltó szavakat találni, az otthon szereteté- nek, köszönetének, hogy kultúránk, templomaink és családi tűzhelyeink védelméhez az otthon nyugalmának és biztonságának fokozásához a magyar katona történelmi dicsfény- nyel övezett vitézségével, hűségével és áldozatkészségével hozzájárultak. I Talán megkönnyitem a szeretet | és köszönet kifejezését, ha biztosítom önöket arról, hogy minden lépésüket, minden cselekedetüket az otthon féltő aggodalma kisérte. Ha biztosítom önöket arról, hogy távozásuk pillanatától kezdve, abban a gondoskodásban és áldozatos munkában nyilvánult meg az otthon szeretete és köszöneté, melyet a vármegye társadalma, a bajtársi szolgálat és a hadigondozás terén kifejtett s mellyel igyekezett itthonmaradt családjaik panaszait, bajait orvosolni, gondjaikat enyhíteni, könnyeiket felszárítani. Ebben a munkában — s ezt minden elfogultság nélkül mondom — Tolna vármegye társadalma országos viszonylatban is az élen járt és tudni fogja továbbra is kötelességét, amig a hadigondozás megkívánja. Isten hozta önöket 1 Élvezzék otthonaikba térve a nyugalmat és szeretetet olyan mértékben, ahogy a távollétük alatt mindig Önök felé sugárzott. A főispán megható beszédét követő éljenzés és taps elülte után vitéz Vendel István polgármester lépett a szónoki emelvényre és Szekszárd város közönsége nevében igen közvetlen szavakkal üdvözölte az orosz harcteret megjárt honvédeket. Legelsőbben is a magyar nép történelmi hivatására mutatott rá és hangsúlyozta, hogy honvédségünk, amely ősi hagyományainkhoz hiveij vett részt az európai civilizációért, ezeréves határainkért, családunk, keresztény vallásunk és szabadságunk védelmében vivott harcokban: a bolsevista veszedelemmel szemben rendeltetését teljesítette. Ma, mikor a boldog viszontlátás örömünnepét üljük, boldogságunk nem lehet teljes, mert sokan, akiktől nehéz szivvel búcsúztunk, nem tértek haza. Ezért megemlékezésünk elsősorban azoknak szól, akik a legnagyobb áldozatot hozták a Hazáért és ott estek el, ott pihennek a becsület mezején. Áldozatukért minden magyar soha el nem múló hálája száll feléjük és minden magyar azért imádkozik, hogy az Isten az elesetteket halóporukban is áldja meg. Megemlékezett ezután a polgár- mester azokról a kemény küzdelmekről, amelyeket a számbelileg túlsúlyban levő és jobban felszerelt ellenséggel kellett honvédségünknek megvívni. Szólt az időjárás viszontagságának borzalmairól és arra kérte a visszatérteket, hogy a megpróbáltatások tüzében megerősödött hitüket állítsák a belső front szolgálatára és megerősítésére. Majd arra mutatott rá, hogy a bolseviz- mus elleni harc még nem fejeződött be és hogy addig béke nem lesz, amig a bolsevizmus össze nem omlik és a vörös csillag összetörvé porba nem hull. Éppen ezért el kell készülnünk újabb áldozathozatalra és ha kell, ha elhangzik újból a Haza hivószava, teljes lélekkel egy emberként kell a parancsnak eleget tenni. A polgármester szép beszédét követően vltei Hadi Kovács Imréné főispánná, az ezred zászlajának zászlóanyja jelent meg a diszemelvényen, ahol diszlépésben vitték eléje a Szüzmá- riás selyem hadilobogót, amelyre a főispánná felkötötte az általa adományozott és a vármegye színeiből készült diszes selyemszalagot, pár szóval megemlékezve a megdicsőült hősökről és az életben maradottakról. A könnyekig megható, bájos ak-? tus után vitéz Pallós Ödön ezredes a helyőrség képviseletében mondott üdvözlést a hazai földön, az édeá otthonban a visszatérteknek, ő is legelsősorban arról a sok- sok hős bajtársról emlékezett meg, akik nem érhették meg a visszatérés magasztos pillanatát és éle« tűket a Haza oltalmában feláldozvá messze idegenben nyugosznak. — Meghaltak azért, hogy mi és gyászoló hozzátartozóik békés, szabad életet élhessünk. Nagy elismeréssel szólt a visszatértekről, akik a borzalmas harcok közepette, ahol á napnak minden perce halált jelentett, hősiesen állották meg helyüket és úgy harcoltak, ahogy azt Magyarország fiaitól várni lehetett Küzdelmük az egész ország háláját kiérdemelte és ebben a tudatban üdvözli őket. f vitéz Solymossy Ulászló vezérőrnagy mondott ezután szivhez szóló szép beszédben köszönetét a vármegye és a város közönségének valamint az egyebülteknek a fogadtatásért Megemlékezett a még mindig folyó nagy harcokról, amelyekben Magyarországnak akár akar, akár nem, részt kell venni. Éppen ezért ez a háború az egyetemes Magyar- ország háborúja. Boldogok lehet- I tünk — úgymond — hogy harcole.gyes szám ára 20 fillér
