Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-01-06 / 1. szám
i Lapunk mai számának melléklete a „Tolnamegyei Gazda“ XH. tvfolsmm. szeksztrd, 1943 január 6. (Szerda) ]. szám. TOLNAMEGYEIUJSA hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap SzeTkesztSség és kiad óki ratal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELKFONSZÁM: 20—86 Fgfea* érre * « Előfizetési díj: 12 pengd || Félém 6 pengd Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden sserdln é> nombiioa. Előfizetési dijak és hirdetések, Yalamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések (rali Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasébmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm teljedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő, ^ilástkeresőknek 50 százalék engedmény. 1943 Mint minden év kezdete, a mos* tani nj év is talány nemcsak nemzetünk, hanem Európa, sőt az egész földkerekség sorsát illetően. Egy azonban bizonyos, hogy nekünk és a tengelyhatalmaknak csak egy feleletünk lehet a mostani világ- kataklizmában felvetődhető kérdésekre éspedig: élni, vagy elveszni! Éppen ezért mi győzni akarunk és győzni is fogunk és ez az érzés, a győzelemnek ez a tisztánlátása el is tölti az egész magyarság lelkét. Nemcsak az orosz harctereken helytálló kemény magyarok, de az itthon maradt milliók lelkét is, hiszen mindenki tudja, mindenki érzi, hogy soha még háborút nem vívtak nagyobb tétért, mint a mostanit és éppen ezért nincs és nem is lehet akkora áldozat, amelyet a magyarság meg ne hozna habozás nélkül „az élni, vagy elveszni" kérdés eldöntéséért. Ez az uj év borús, gyűlölködő világot talál és a háború véressége, a pusztítás tombolása még nagyobbnak, még szörnyűbbnek ígérkezik, mint amilyen az elmúlt években volt. De nem lehet a helyzet olyan sötét, hogy azon hitünknek és reményeinknek a sugara át ne törhessen. Ezt a borzalmas háborút ránk kényszeritették és ennek tudatában a szenvedő emberiség a titkok kapuja előtt érzi, hogy bár minden eshetőségre fel kell készülni, mégis erősen kell biznunk a győzelemben és annak az érdekében minden áldozatot, minden erőfeszítést meg kell hoznunk és nem szabad megengednünk, hogy a győzelmi utat lélekben, vagy cselekedetben bárki is akadályozni merje. A győzelem hitét megerősíti bennünk Istenben való hitünk, amely erőssé teszi a nemzet jövőjében való hitünket. Érezzük, hogy ezt a kikerülhetetlenül ránk zudult háborút nagy szövetségeseinkkel együtt «ugyanolyan fanatizmussal fogjuk végigküzdeni, mint ahogy őseink évszázadokon keresztül véreztek, küzdöttek ennek a hazának, ennek a nemzetnek fennmaradásáért és a kereszténykultura megvédelmezése- ért. A küzdelmet az egész vonalon a végleges és félreérthetetlen döntésig, győzelmünkig folytatjuk, hogy utódaink életében ne zúdulhasson az emberiségre ilyen katasztrófa. Érezzük, hogy az eddigi társadalom rendszereinek szerkezete recseg és ropog és a vajúdó világban uj jövő születik. Ezt a jövőt, a nemzet jövő életének biztosítását szolgálja itthon és a harctéren, áldozattal és verejtékkel minden magyar, mert aki magyar, az tudja a kötelességét hazájával, nemzetével, fajtájával és magával szemben egyaránt. Ezeket a kötelességeket a fronton álló magyar honvéd példáját követve még fokozottabban fogjuk teljesíteni és megvalósítani. Az uj esztendőben minden gondolatunk, minden szeretetünk a keleti harctéren küzdő honvédek felé száll és kérjük a Mindenható Istent, áldja 1 Amidőn az ország első asszonya, Kormányzó Urunk hitvese augusztus 10-én rádiószózatot intézett a magyar társadalomhoz a Szovjet- Oroszországban harcoló magyar honvédek részére megtartott téli ruhagyűjtés érdekében, bejelentette, hogy a tél folyamán mozgalmat indít a hadbavonultak itthonmaradt családjának társadalmi támogatása céljából is. A/óta sok áldozatot szedett a háború s a megdicsőült hősök élén vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettesünk vonult be a halhatatlanságba. Édesanyja, az ország első asszonya hozta tehát a legnagyobb áldozatot a hazáért s most ez a gyászbaborult anyai szív fordul a magyar szivekhez, hogy enyhítse a hadbavonult katonák családjának sorsát. A szeretetteljes kérő és hivó szó, amely az áldozat és kötelesség jogán szól hozzánk — mindnyájan érezzük ! — kötelező erejű parancs. Mert aki ilyen fenséges áldozatot tett a haza oltárára, annak nemcsak kérni, hanem követelni is joga van i s az, hogy felhívásának minden ! erőnkkel eleget tegyek» nem csupán | meg, védje meg a magyar honvédet, hogy a nemzet színe-virága a kemény honvédség mielőbb győztesen visszatérhessen hozzánk, a Kárpátok övezte gyönyörű Nagymagyar országba. Ennek az évnek a kezdetén minden imádságunk azért száll az Egek Urához, hogy ebben az esztendőben adja meg nekünk és szövetségeseinknek a győzedelmes békét, amelynek nyomán uj élet, uj boldogság, szebb jövő és nagy fejlődés lehetősége előtt áll majd ez a sokat szenvedett és a keresztény civilizációért életét és vérét mindig áldozni kész vitéz magyar nemzet. emberség, hanem becsületkérdése is. A Kormányzó hitvese által bejelentett akció január 17-től február 7 ig gyfij pénzadományokat a hadbavonultak családja részére. Újév napján szállt a gyengéd hivó szó mindenkihez, tehetősebbhez és szegényhez egyeránt, hogy hozza meg filléreivel, vagy pengőivel a maga kis áldozatát annak a nagy áldozatnak ellenében, amelyet mindnyájunkért hoznak a harctéren küzdő katonák és családjaik, még nemzetünk első családját sem kímélve. Ez a gyűjtés valóban több egyszerű jótékonykodásnál, amelynek gondját pár filléres adománnyal el lehet vetni. Adnunk kell, minél többet, erőnkön felül, hiszen a társadalom emberi és magyar érzése ilyenkor nyilatkozik meg s ebben a gyűjtésben is eldől a nagy kérdés, hogy igazán és őszintéén akarjuk e a jobb, koldogabb jövendőt. A Fő- méltóságu Asszony szivbemarkoló szózata arra int mindenkit, hogy szálljon magába, feleljen tettekkel arra a kérdésre, hogy méltó módon megtette-e kötelességét. Adjunk, mert mindnyájunk jövő- jének és boldogságának adunk! tájékán ugyan még állt egy nagy- multu, kétmedencés közkút a mai Béla-téren, a Fejős-féle ház előt^ ezt azonban a régmúlt emlékeinek meg nem becsülése folytán nyomtalanul eltüntették. Az említett kút küfömben a K i s b ő d ő i ■ forrásnak cserépcsövekben odavezetett vizét ontotta és a török hódoltság korában épült. Valószinüleg díszesebb kivitelű skandervár volt, olyan, amilyeneket több dunántúli városban is lebontottak, most pedig visszasírnak. így kellett ennek fennie, mert az utóbbi időben felszínre került s a a vármegyei múzeumban őrzött vízvezetéki csöveknek nagy része méretben, alakban pontos hasonmása a koruk szerint jól meghatározható konstantinápolyi és kisázsiai példányoknak s csak egy kisebb része a csöveknek újabb, azaz a XVIII. századból való. Az az ismert történeti adat tehát, mely szerint Mérey apát az 1700-as évek elején új vízvezetéket épített, úgy értelmezendő, hogy a meglévő, de tönkrement régit rendbehozatta. Az emli- litett 300 forinton többet nem is igen csináltathatott volna. A bélatéri skandervár lebontásával városunk kétségtelenül szegényebb lett egy értékes történeti emlékkel. Hiába panaszkodunk azonban, a múlt botlásait jóvátenni nem tudjuk. Sokat tehetnénk azonban azáltal, ha a régi helyére, vagy még inkább a vármegyeháza kertjének támfalába, a halpiac sarkán valamilyen nem túl költséges, de művészi közkutat állítanának. Szép lenne nézetem szerint, ha az uj közkút városunk védőszentjének, Szent Lászlónak a nevét viselné és külsejében is ezzel a magyar szenttel állana kapcsolatban. Szent László az emlitett szekszárdi kapcsolatokon felül a legenda szerint Szent László kútja Szekszárdion. Országszerte, de mondhatnám az egész világon különös, de érthető tisztelet és megbecsülés veszi körül a régi, jóvizü kutakat, forrásokat. Érthető ez a nem mindennapi ragaszkodása az embernek, mert hiszen az egészséges ivóvíz mindenkor áldást hozott, a természetnek ez az ajándéka pedig ősidőktől fogva hatással volt a lakóhely megválasztására, a már létrejött település további sorsára. Nem feltűnő igy az, hogy a kutakhoz számtalan esetben regék, legendák fűződnek, hogy a kutat, forrást minden korszak a maga megszokott eszközeivel széppé igyekezett tenni, de nem csoda az sem, hogy a történelem nagyjainak tettei között gyakran szerepel a csodás vizfakasztás, vagy hogy nevüket egy-egy forrás, vagy kút őrzi. Amióta városunk földjét modern vízvezeték hálózza be, azóta — a meglehetősen igénytelen külsejű nyilvános kutakat nem számítva, — díszes, művészi kivitelű közkutunk nincs is. A múlt század közepe vizet is fakasztott s — ami talán a leglényegesebb, — igazi nemzeti ideál ma is: Alabárdos, kemény férfieszmény, akit bátran a mai fiatalság elé állíthatunk — felekezetekre való tekintet nélkül — követendő mintaképül. A kútra fordított költség ügyes megoldás esetén senkit sem sújtana elviselhetetlen módon. A terv megvalósítását minden bizonnyal hathatósan támogatná maga az állam is mert a kimondottan magasztos célon felül lehetőség nyitna itt a tehetséges és pártolásra érdemes művészek támogatására is. Dr Csalog József egyes szám ara SO filter Országos gyűjtés a honvéd-családokért.
