Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-03-14 / 20. szám
HW. Moinm. SzeKszdrd. 1942 iBördus 14. (Szómból) 20. szán. TOLNAMEGYEI ■etenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap tfS , Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—85 figéíi érre Előfizetési díj: . . . 12 pengő || Félévre 6 pengő Felelős szerkesztő: BLÍZSIK FERENC A lap megjelenik minden aeerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egv has&bmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyUttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghivói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm teqedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. Állástkeresőknek 50 százalék ongedmény. Bárdossy László lemondott Kállay Miklós az ul miniszterelnök Előző számunk vezető helyén meg* emlékeztünk róla, hogy Bárdossy László miniszterelnök megrendült egészségi állapotára való tekintettel kénytelen volt gyógykezelésre szanatóriumba vonulni. Törékeny testében a lélek hite és lángolása ember- feletti munkát végzett, két minisztérium terhét vállalva magára. A túlfeszített munka pihenőt parancsol Ős Bárdossy László orvosai tanácsira kénytelen volt az államveze- fés nagy feladataitól visszavonulni. Lemondott miniszterelnöki és kül- igyminiszteri állásáról, melyek ügykörét a magyar sors töretlen, egyenes utján a legnagyobb sikerrel vezette idáig. A Kormányzó Ur Őfőméltósága kénytelen volt a kitűnő miniszter- elnök, a nagy külpolitikai iskolázott- sigu külügyminiszter lemondását elfogadni és Kállay Miklósra, a Qömbös-kormány volt földmivelés- figyi miniszterére, a szabolcsi honfoglaló ősi magyar család sarjára bizta az államvezetés nehéz feladatát. A kormány tagjai szintén beadták lemondásukat, azonban valamennyien benne maradtak az uj kabinetben, melynek külügyi tárcáját ideiglenesen Kállay vállalta. — Amilyen aggodalommal vette az ország lakossággá Bárdossy megbetegedésének a hírét, olyan osztatlan megnyugvással fogadja mindenki Kállay miniszterelnöki kinevezését. Az európai ember széles látóköre egyesül benne a magyar faj minden értékes tulajdonságával és eddigi közéleti tevékenysége a külföldet is arról győzte meg, hogy korunk nagy feladatait tisztán látó, rendíthetetlen magyar érzésű és tö- .' ilen gerincű magyar ember, aki már régóta és többször bebizonyította vezetésre való elhivatottságát. Elődjének minden hitével és lelkesedésével vállalja azt a nagy feladatot, amellyel hazánk védelmének és újjáépítésének kérdését meg kell Oldani. O, aki mint főispán, mint kereskedelmi államtitkár és mint földmivelésügyi miniszter az alkotások egész sorozatával gazdagította a magyar közéletet, nemcsak imponáló tudásánál, átfogó műveltségénél, hanem erélyénél fogva is legalkalmasabb arra, hogy az ország torsát irányítsa. Bárdossy Lászlóhoz igen meleghangú leiratot intézett a Kormányzó Ur Őfőméltósága, megköszönve felbecsülhetetlen értékű munkásságát. A miniszterelnöki székből távozó Bárdossy a Magyar Élet Pártjának vezetésétől is visszalépett és klasz- szikus szépségű búcsúlevelében arra kéri a párt tagjait, hogy legyen ez a párt mindig szilárd és hatalmas pillére a nemzeti egység nagy boltozatának, mely alatt biztos, egyformán védelmet nyújtó otthont talál minden magyar testvérünk és hogy vigye a párt diadalra azokat az eszményeket, amelyeket a társadalmi igazság: és a közösségi szellem megvalósítására maga elé tűzött. Az uj miniszterelnök életrajza: Az uj miniszterelnök 1887-ben született Nyíregyházán. Róm. kát., belső titkos tanácsos, földbirtokos, nyug. földmivelésügyi miniszter, az Országos Öntözésügyi Hivatal elnöke. Jogi tanulmányait a budapesti, párizsi, drezdai és genfi egyetemen végezte. Közigazgatási pályáját mint főszolgabíró Szabolcs vármegyében kezdte. 1922-ben Szabolcs és Ung megye főispánja volt. A magyar gazdasági érdekek képviseletében számos külföldi konferencián vett részt. 1929 októberében kereskedelmi államtitkár lett. Nem sokkal később a kemecsei kerületben választották képviselővé, ő volt az első politikai államtitkár, aki költségvetési vitában a tárcát képviselte. Kállay Miklós a Bethlen kormány lemondása után a Gömbös-kormány földművelésügyi minisztere lett. — Nevéhez számos fontos törvény fűződik. így a gazdaadósságok rendezése, az erdőtörvény, a mező- gazdasági munkások helyzetének javítására vonatkozó intézkedések, az Alföld fásítása stb. 1935 januárjában lemondott tárcájáról és Darányi Kálmánnak adta át helyét. 1937-ben a Kormányzó az Országos öntözésügyi Hivatal elnökévé nevezte ki. Ebben a tisztségében hatalmas munkaprogramot bonyolított le. Az ő irányítása mellett indultak meg a Tiszafürednél létesített öntöző- csatornahálózat, a hódmezővásárhelyi öntözőcsatorna, a Hármas- Körös, a Hortobágy és a Békés- szentandrás környéki csatornahálózat munkái. 1937-ben a Kormányzó úr a felsőház élethossziglan valö tagjává nevezte ki. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend Nagykeresztjének és számos belföldi és külföldi kitüntetésnek. Március 15-iki gondolatok Dr Magyarász Ferenc O. Ciszt. A nagy magyar bölcselő költő, Eötvös József báró, mondja Gondolataiban : „Valamint korlátolt földünkön minden, mi bármi különböző pontról előre halad, végre találkozik, s mint annyi országok folyóvizei mind a tengerbe ömlenek: úgy bizonyosan eljön az idő, midőn a föld népei is egy roppant egésszé egyesesülnek. Más kérdés az, hogy e találkozás üdvös következéseket fog- e maga után vonni... A millió tiszta források sötét tengerré egyesülnek, melynek keserű habját vészek hányják körül, s ki tudja, nem mennek-e át hasonló metamorfózison a népek is, ha majd egy nagy emberiséggé olvadnak össze ?M Minden őszinte tisztelet sérelme nélkül, mely Eötvös Józsefet úgyis, mint írót, úgyis, mint embert méltán övezi, ezt a véleményét, hogy az emberiség csakugyan a nagy egység felé törekednék, nem tudom vallani és még mind elméleti, mind tapasztalati okoknál fogva. Az előbbieket magából az emberi természetből, az utóbbiakat meg a világtörténelemből merítem, a régmúltéból csakúgy, mint a jelenkoréból. A népek és nemzetek egyedekből tevődnek össze, s ahogy az egyedek nem egyformák, ahogy a francia tudós, Taine szerint az egyes ember lelki alkatát, jellemét is három tényező határozza meg, t. i. faji származás, a környezet és a korszak : úgy az egyedekből álló népek és nemzetek nem vethetik le a részek sajátos vonásait. Ha az emberiség ős-eredeti egységének álláspontjára helyezkedünk is: abból, hogy az emberiség valamikor a bölcsőjében, már csak ezért is egységes volt, mert számra csekély volt: nem következik, hogy most mikor egyre szaporodik, mikor öt világrészt tölt be, mikor több a nép, mint valamikor az egyén, mikor a faji különbségek még a vérkeverés esetén sem tűnnek el teljesen, a nyelvbeli különbségek pedig jobban elszigetelik őket egymástól, mint a kínai fal — ezek a különböző népek, fajok és nyelvek szükségképpen konvergensek lennének, vagyis az egyesülés felé törekednének. Ahhoz, hogy erre törekedjenek, elméletileg szükséges volna, hogy ez a nagy közösség nagyobb jót jelentsen, mint a nemzeti különállás. Ezt pedig bajos volna teoretice kézzelfoghatóan bebizonyítani. Nem kell ahhoz Rousseaunak lenni, hogy azt állítsuk, hogy a kultúra meg a haladás nem tette okvetlenül boldogabbá az emberiséget; és pl. az európai ember lelkiismeretének örök vádja lesz, hogy az alkoholnak és a vérbajnak kulturvivmányaival irtotta ki a jobb sorsra érdemes indiánokat. A hóditó fajok, igaz, adni is sokat adtak a leigázottaknak; de még többet vettek el, mint amit adtak, s végül a jogot az életükhöz is elvitatták tőlük. Ezek a népek tehát önnön-szántukból nem óhajtanak egyesülni a fehér fajjal, vagyis még szorosabb és szigorúbb függésbe kerülni tőle. Viszont a fehér faj két nagy oknál fogva nem óhajtja ezt az egyesülést: egyrészt uralmába kerülne, másrészt mit is nyerne a színes fajoktól? A történelem is azt mutatja, hogy az u. n. világbirodalmak, vagyis ennek az egyesülésnek próbálgatás sai, kezdetleges és rendesen rövid- lélegzetű kísérletei egyes kiváló . ambíciójú uralkodók nevéhez fűződtek és nem belső fejlődésen, hanem külső erőszakon, nem lelki szükségleten, hanem a kard jogán alapultak. Nem mondom azt, hogy pl. az olaszországi apró kis köztársaságok és hercegségek, vagy a vesztfáliai béke után keletkezett sok-sok német fejedelemség természetesebb állapotot jelentenének. De éppen ez a sokrétű tagoltság vezetett oda, hogy a napóleoni korszak egységesítő politikáját a XIX. század nemzetiségi szétválása követte. És mit látunk most? Mindenki tudja, hogy a jelenkor szignatúrája épp a nemzetiségi különválás. Igen, az egy törzs hajtásait egyesíteni kell — de más törzs ágaival soha. Az élet tanítómesterének, a történelemnek ez a tanítása soha egyébkor nem aktuálisabb, mint éppen t nemzed ünnepünön, magyar alkottgyes szám ara 12 filler
