Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-02-07 / 10. szám

Satotnl. 1342 fetntf J. (Szombat) II szín. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ■ETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: Előfizetési dij: Égése évre .... 12 pengő || Félévre ...... 6 Felelős szerkesztő: 20—85 BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. pengő Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap közlemények a szerkesztőséghez ki szellemi részét illető Uldendők. Hirdetések árai: Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés siövegoldalon egy hasébmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, osaládi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghivéi, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-kéht 16 fillér, minimum 6 pengő. Álláskeresőknek 50 százalék engedmény. Az ücska tömlő Irta: Jánosi György. A riói értekezletnek nem volt az a komoly hatása ránk, mint ahogy azok szeretnék, akik megrendezték. De az egész amerikai hadüzenet is nélkülözte azt a kellő történelmi súlyt, amit eféle megnyilatkozástól elvárunk. Az ok világos. Először is elkéstek. Mindég el­késnek odaát. Az hatalmi érdek­szövetség, amely elképesztően aljas eszközeivel közönséges rabszolga­ságban tartotta a világ nemzeteit, úgy vélekedett, hogy elég az életü­kért halálraszántán, utolsó lehelletig harcbamenő nemzetek, — közelebb a tengelyhatalmak számára az 6 gőzölgőén dölyfös tekintélyük ha­talmi mozdulata, vagy szava. Mi­csoda megvetést érdemlő, üres fenyegetőzések láttak napjainkban napvilágot 1 Az angol világbirodalom népeinek hatalmas száma, majd Amerika kiapadhatatlan anyag­forrásai, végül és leginkább mind­két csoporthoz tartozók pénze sietett felfejlődni a tengely ellen. Hadba keveredett minden megvásárolt kor­mány és nemzet a tengely erői ellen, tehát a pokol és piszok együtt fegyverkezett egy olyan csoport hősi szabadságharca ellen, amelyik tudja, hogy nincs más választása, mint a győzelem. Megalkuvásnak helye nincs. Míg hát minden külső és távoleső megindult ellenünk, őkmaguk kényelmes és ráérő vonta- tottsággal cammognak bele a vér­fürdőbe. Azt hiszi Amerika és szövetségese, hogy elég diszruhát készíttetett már arra, hogy meg­ismételje az 1918-as beavatkozás színpadi jeleneteit. Nem veszi észre, hogy már meg van verve minden fegyverében. Másodszor azt gondolja a túlsó oldal, hogy szörnyű nehéz itt, a tengelyhatalmak területeinek és népeinek a háború. Az a maszlag, amivel a hadszíntér mögötti orszá­gokat és népeket 1918-ban meg­keverték, ma hatástalan. Annyira öntudatunkban él a győzelem szán­déka, annyira megtanítottak minket Trianon urai arra, hogy köröm- szakadtig kell küzdenünk s úgy megismertették az alacsonyabbrendü béke nyomorúságai velünk a kétség- beesésig fokozott nélkülözéseket, lemondást, hogy a háború s a há borús állapot következményei egye­nesen örömmel töltik el szivünket. Meg se közelíti a mai helyzet azt a szörnyű anyagi és lelki nyomort, ami 1918. után ránk szakadt. E tény ismerete ma mindenkit a túloldal halálos ellenségévé tett, annyira, hogy nem lehet más célunk, mint az, hogy a trianoni győzők hatalmának niég a lehetőségét is örökre meg kell szüntetni! Ez ugyan hosszú és súlyos harcokat jelent. De a harcok , terhe átbillent már a túloldal vállaira. I Harmadszor azt véli a túloldal, | hogy szándékainkban zavar támad­hat. Hitler és a német nemzet nincs egyedül. A tengelycsoport nemzetei­nek szivét ugyanaz a mélységes hála és elismerés tölti el a nagy német nemzet és az olasz nemzet hős vezéreivel szemben. Mélységes bajtársi nagyrabecsülés fűz mind­nyájunkat az isteni akarat meg­valósulásáért harcoló katonákhoz. Az uj világrend nagyszerű hőseit küzdelmes útjukon rokonszenvünk kiséri. Velők menetelünk a világ­hatalom felé, ott elfoglaljuk méltó helyünket De mélységes ragasz­kodással állunk a magyar kormány elhívott hőseinek háta mögött is, készen a ránk rótt feladatok el­vállalására s több, mint emberi bölcseség megnyilatkozását találjuk széles látókörű és eredményes poli­tikája népszerűsítésében. Nem el- bizottan, de hálásan és a Gond­viselés iránti alázattal állapítjuk meg, hogy mégiscsak hatalmas ered­ményeket adott nekünk az utóbbi néhány esztendő* Kormányunk nemzetvezetésének kiválósága, ei- hivoííságának értéke megnyugtat afelöl, hogy az eddigi eredmények fokozódnak. Végül tisztában vagyunk azzal, hogy benne élünk az uj világban és annak egy vonala se tér vissza az eredeti kiindulópontra. 'Természet­szerűleg fejlődnek és kialakulnak a közeljövő feladatai, a több többet vált ki a holnapból. Uj igazságok, uj élet és világszemlélet szele legyin­tette meg a tengely népeinek arcát és szivét. Visszatérés nincs. Hala­dunk előre és csak előre! Lelkün­ket uj eszmék erői mozgatják, nem a hazug, aljas, rabszolgavásárban hátunkra, bőrünkre, szivünk táblá­jára vésett trianoni ostoba béke vak ámításai! Vártuk, kértük, ki­hívtuk, előkészítettük mindazt, ami ránkköszöntőtt I Most mi köszönt­jük azt! Az ócska tömlő pedig, a kényel- . mes, méltóságos, életunt, bágyadt, ásító feketelelküség minden szálá­ban szétszakad. Rongy már. Lyukain kihullik a pénze, hazugságözöne, üres, népnyomoruságot jelentő szó­virágtömege . .. Végül őmaga ... ! E* e»~ek igp kellett és kell történnie. A sárbogárdi zászlóalj hősi emlékmű-avatása Január 25-e kegyeletes ünnep­napja volt a Sárbogárdon állomá­sozó zászlóaljnak. A laktanyában felállított hősi emlékművet avatta fel. Az emlékmű a három évvel ez­előtt alakult zászlóaljban eddig szol­gálatot teljesített és teljesítő tisztek, tiszthelyettesek és honvédek, vala­mint a zászlóalj kiegészítő területén lévő leventeegyesületek adakozásá­ból vált hazafias valósággá. A hideg, hózivataros napon a katonai tiszti küldöttségek, az eleset­tek egykori frontharcos bajtársai, a különböző testületek küldöttségei, a polgári társadalom és a zászlóalj kivonult legénysége feszült figye­lemmel hallgatta a zászlóaljparancs­nok nagyhatású avató beszédét, amelyben méltó szavakkal áldozott az elesettek kegyeletes emlékének. Itt vannak ők — mondotta — itt ragyog szemünkben és szivünk­ben az a sok-sok főből álló szellem­csoport, amelynek tagjai dalolva hagyták itt otthonaikat,hogy Európa szétszórt csataterein vessék el ma­gukat a magyar igazság lassan érő buzakalászai gyanánt. A továbbiakban emelt hangon, a parancsnok katonás magyar önérze­tével kérdezte: „ Megtanultuk-e, hogy a Gondviselés azzal a megbízatás­sal állította nemzetünket a Kárpátok medencéjébe, Európa ezen legegy­ségesebb, — de legveszedelmesebb viharsarkába, hogy Keletnek a Nyugat ellen intézett kardcsapásait összevagdalt keblünkkel fogjuk fel ? Ezt az elhivatást ma is h ő s 11 e g álljuk, 8 nagy szövetségeseinkkel együtt fiaink melle most is acélfal a minden civilizáció ördöge: a bol- sevizmus ellen!“ Az ünnepség végén a parancs­nokságok és testületek koszorút hélyeztek az emlékműre, majd dísz­menet következett. A Szekszárdi Kaszinó KczqylilÉst Ebben az évben is eseményszám­ba ment a százéves Szekszárdi Kaszinó közgyűlése annak a költői szépségű jelentésnek a révén, ame­lyet Bodnár István ügyvezető-igaz­gató a nagy számban megjelent tagok elé terjesztett és amelyért Szekszárd társadalmának értelmi­sége melegen ünnepelte Bodnár Ist­vánt, hisz nem volt még a Kaszi­nónak vezetője, akinek működésé­hez az eredmények olyan tekin­télyes sorozata fűződnék, mint az övéhez. A határozatképesség megállapí­tása után a közgyűlés Szongott Ed­vin alispánt választotta meg elnö­kéül, majd Bodnár István rendelke­zésre bocsájtva a maga és tiszttár­sai mandátumát, előadta jelentését, melyből többek közt megtudtuk, hogy a Kaszinó multévi adójának váratlan emelése 2276*26 pengővel emelte a költségvetés kiadási rova­tát. E nem várt kiadási többlet miatt el kellett halasztani a kaszinói ba­zár külső tatarozását, tetőzetének javítását és csökkenteni kellett egyes tételek előirányzatait is. Súlyos té­telként nehezedik a Kaszinóra a bombabiztos óvóhely építésének költsége és jelentős gondokat okoz a tüzelőanyag előteremtése is. A szén és fa nemcsak megdrágult, de nem is igen kapható és a szén- hiány miatt a Kaszinónak csak ki­sebb részét tudják fűteni. Felemlí­tette, hogy a boltbérlőktől beszedett 21.549 P boltbér és 2878 44 P viz- dij, tehát 24.427*44 P bérjövedelem­mel szemben 19.230*42 P a köz­teher, úgyhogy a fennmaradó 5197 P 38 fillér alig fedezi az évi ház­tartási, 9zemétfuvarozási és egyéb terheket, úgyhogy saját célra, tata­rozásra úgyszólván semmi sem ma­rad, ami házadózási rendszerünk tarthatatlanságát jelenti Beszámolt ezután a Kaszinó által kezelt külön­böző alapok állásáról és előadj hogy a Kaszinó elkészítteti a Bezerédj István szobrot, melyet egyelőre alu­míniumból öntenek és megfelelő el­járással bronzszinűvé tesznek. Ez a húsvéti Ünnep alkalmával már le- lephezhető is lesz. Felemlítette, hogy a választmány megbízásából általa szerkesztendő Bezerédj István emlék­könyv anyaga jóformán már együtt van és abba a szerkesztő cikkén kívül busz igen előkelő, közéleti férfi és tudós küldött be dolgozatot. Ez a könyv a Kaszinó százéves múltjával is foglalkozik és kén, hogy arra minél többen fizessenek elő. Jelentette azután, hogy a 333-ből álló taglétszám 62-vel apadt, viszont az igy megmaradt 271 taglétszám 65 uj taggal szaporodott, igy vég­eredményben a tagok száma 336, vagyis 3 taggal még gyarapodott. Megemlékezett még a Kaszinó el­hunyt tagjairól, Pimitzer Manó kereskedőről és Szabó Ferenc ny. gimn. tanárról. Ziegler Károly háznagy távozása — úgymond — nagy vesztesége a Kaszinónak. Helyetteséül a választ­mány Létay Menyhért tanárt kérte fel. Az uj háznagy vonzó egyéni­sége, fürge rendezői tevékenységé­vel máris sokat tett a Kaszinói elet élénkítésén. Sajnálattal említette azután, hogy dr Hadnagy Albert szépirodalmi könyvtáros ebbe a munkába bele­fáradva tisztéről leköszönt. Helyet­tese dv Marxreiter Alajos. Remél­hető azonban, hogy dr Hadnagy Albert ä Simontsits könyvtár keze­lői, valamint az ellenőri állást vállalni fogja. Dr Marxreiter Alajos terjesztette elő közben a kövtári jelentést, han­goztatva, hogy a szépirodalmi könyv­tár forgalma erősen gyarapodott. 86 napon 172 órán át 3835 tag vette igénybe a könyvtárt. Az el­múlt évben a könyvtár, amelynek iktatószáma 7370, 229 kötetes, 215 művel gyarapodott, nem számítva a folyóiratok bekötés alatt álló köte­teit. A Simontsits könyvtár 5129 kötetü 2914 műből áll. Javasolta a két köhyytár egyesítését. Az igaz­gatói jelentés az egyesítést nem tartja kerésztülvihetőnek, mert az alapítólevél a külön kezelést kiköti^ Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents