Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-12-30 / 98. szám

1942 december 30.

— Ragadós száj- és körömfáj ás. I

Bála határában és a Tamásihoz [ tartozó Zzigmond pusztán fellépett a szarvasmarhák között a száj- és körömfájás. Az állategészségügyi I hatóság a ragály elfolytásárr meg- tette a szükséges óvointézkedéseket és megalkotta mindkét helyen a vészkerületet [

— Felvétel a blhardiószegi és isátoraljaujhelyi szölömunkás iskolába. Az iskolába tanulókul nőtlen, 18. életévüket betöltött, 30 , évesnél nem idősebb, kizárólag földműveléssel, vagy szőlő- és bor- gazdasági munkákat foglalkozó pályázók vehetők fel, akik legalább az elemi iskola négy osztályát sikerrel elvégezték és feddhetetlen előéletüek. Tanulóolthon (internátus) is áll rendelkezésre, ahol a tangazdaságban végzett munkájuk fejében teljes ellátásban részesülnek. A j tanév 1943 március hó 1-től november 30-ig tart A kérvényeket január hó 15-ig kell beadni az iskola vezetőségéhez, amely bővebb felvilágosítással is szolgál.

— Használjanak hazai kötőző- anyagot a szőlősgazdák. A háborús viszonyok miatt a raffiának, mint tengerentúlról^ származó kötözőanyagnak beszerzése igen nehéz, ezért a jövő évben a szőlősgazdatársadalom részére ez az <anyag előreláthatólag egyáltalában nem fog rendelkezésre állani. A földmivelésügyi miniszter felhívja a szőlősgazdák figyelmét, hogy ennek a pótlására a kukoricaháncs, fűzfa- háncs, sás, kákalevél, gyékény és rozsszalma igen jól felhasználhatók. Ezek az anyagok lényegesen olcsóbbak a raffiánál, szőlőkötözésre alkalmassá tehetők. Kellő mennyiségben állanak rendelkezésre, a szőlősgazdák könnyen beszerezhetik és a szőlőkötözési munkálatok idejére a téli hónapokban megfelelő módon előkészíthetik.

— Megengedett és szinleges iparűzés, érdekeltség és munkavállalás a zsidótörvény korlátái Iközött. A Strohmann-rendszerrel szemben hozottt újabb jogszabályok rendkívül aktuálissá teszik a fenti óimén megjelent munkát, amelynek szerzői, dr Groszmann Frigyes és dr Vári Rezső budapesti ügyvédek, akik jelen munkájukban is arra törekedtek, hogy gyakorlati utasítással szolgáljanak mindenkinek, akik ezekkel a törvényes rendelkezésekkel vonatkozásba kerülnek. A mű tartalmazza a megengedett és szinleges iparűzéssel kapcsolatos rendeleteket, útbaigazításokat és azok alapos és avatott magyarázatát a legújabb bírói, közigazgatási jog- gyakorlat kapcsán. Ismerteti az al- kalmazottak tekintetében kiadott legújabb rendeleteket, valamint azok végrehajtására kiadott utasításokat ás az értelmiségi kormánybiztosság teljes gyakorlatát. Ismerteti az üzlethelyiségek bérletére és áthelyezésére vonatkozó rezdeleteket, végül ^az ügynökök jogállásának rendszer rés feldolgozását, úgy hogy a munkát egyetlen iparos, kereskedő. Vállalat és gyakorlati jogász sem nélkülözheti. A munka ára 10 P, megrendelhető kiadóhivatalunk utján vagy a szerzőnél: dr Groszmann Frigyes Budapest, VII., Er- zsébet-körut 44. II. Csekkszámlaként : 34.431.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

Városi Garage

Autó Service és javitás

Szekszdrdon. Rdkúczl-utca 13. szűm

Telefon 26-11.

A zombai Országos Missziós Ifjúsági Egylet 19 kedves leánytagja Géczy Ilona tanítónő vezetése alatt f. hó 19-én látogatta meg a kórházat és ajándékozta meg a sebesülteket. Miközben körüljárták a kórtermeket és kiosztották a hozott ajándékokat (22 1. bor, 16 (családi) üveg sör, 2 fejkosár édes sütemény, 2 fejkosár pogácsa, 2 fejkosár alma, szőlő, 1 kézikosár dióés aszalt gyümölcs, 1 kosár könyv, újság, folyóirat, — szebbnél-szebb katonanótákat énekeltek és kedves, felejthetetlen órát szereztek a katonáknak.

Bogyiszló község küldöttsége december hó 21-én Gyöke József főjegyző és vitéz Jóföldi Gábor községi bíró vezetésével jelent meg a kórházban és Gyöke főjegyző hazafias beszéd kíséretében 123 drb fejpárnát, 6 drb szalmazsákot, 7 drb konyharuhát, 3 drb asztalterítőt, 2 drb tolltartót és 1 drb párnahuzatot adott át a kórház ápoltjai részéré.

őcsény község 178 párnát ajándékozott.

Mözs község pedig 70 drb nagy párnát, 26 drb kis párnát és 15 kg tollat adott a betegek részére.

Szekszárd város hölgyeitől 16 drb párna és 163 drb mosdókesztyü érkezett a kórház számára, a Tolnamegyei Gyümölcstermelők Egyesülete pedig 1 Va q gyümölcsöt küldött eddig.

— Ma megint nagyszombatunk lesz — riasztott meg bennünket édesanyánk. Olyankor mondotta azt, amikor szombat hajnalán hiába lesett végig az utcán ablakunkból. Üres volt az ameddig a szem ellátott benne.

— Magasan jár a nap, nem jön már a nagyapátok — toldotta meg kedvetlenül. Mi gyerekek meg csak nézegettük a magasba törő napot, kémlelgettük az utcát, egy-egy nagyobbat dobbant szivünk a vélt kocsizörgésre s a végén mi is elszomorodtunk. Tudtuk mit jelent az amikor édesanyánk nagyszombatról példálózgat. Tudtuk, hogy a mi kamránk csak szombati napokon tömődött meg kissé, amikor öreg- apánk bejött a hetipiacra a szállásáról. Nekem meg különösen sokat jelentett, jelentette a présházat öreg negyvennyolcas honvédekkel, sok vörösboros pohárral és sok-sok beszéddel. A Gyertyányosi vörösbortól itt pattant le a Bach-lakat a nyelvükről és úgy ülték körül az asztalt mint régen a tábortüzeket. Fel-fellobbantak a régi emlékek, ömlött a bor, a szó a forrósodó sarkokon át s én csak bámultam csodálatos öreg arcukat.

Minél többet hallottam tőlük 1848-ról annál inkább láttam, hogy azok a dicső évek a kimeríthetetlenség évei. Minden szavukkal csak befejezetlenebb lett a kép, amelyet róluk magamban feste- gettem.

öregapám benne perzselődött a lángjában egészen a kápolnai csatáig, ahol akkora kardot döftek oldalába, hogy hónapokig nem

val. öregapám itt élte le öregségét. Többet volt itt, mint a szobájában.

Itt is aludt. Egész napokat keresztüí- b a Ugatott itt. Néma volt, mint ahogyan némák az öreg romok, de ha kíváncsiságunk belekopogtatott a csendjébe, megáradt benne b múlt és ömlő zuhatagja betöltötte lelkünk szomjas kobolyáit.

Sok kas volt egymás mellett, meg emeletre rakva s álltak is rendjén, mint régi boltokban a cukorsüvegek. Ezekben is édességek voltak, mint amazokban. Reménytelenül kerestem akkof titkukat, mert nem tudtam megérteni, hogyan került oda az a tömérdek édesség. Akkor még nem olvastam Maeter- lincket és Francét. Azóta azokat is olvastam meg másokat is. Mind-: egyiket azzal a nyugtalanító érzéssel nyitottam föl, hogy velük átlépek a titkok birodalmába. Azonban mindegyik ámultató szépség volt csupán, sejtető más-más erdeje! a hegynek, ami még mindig nem a hegynek lelke, belseje. Ezt a „belsejét“ szerettem volna tudni, mert csak erről hittem, hogy igazi tudás. Má már tudom, hogy ez túl van azon, amit mi emberek megérthetünk s csak annyit tudunk róla, hogy ,a munka édesedett át benne mézzé, mint ahogyan bennünk is az élet sok keserűségét a munka édesiti át derűvé, életörömmé.

öregapám is ilyen méhszorgalmu ember volt s ha néha feltörtük hall- gatagságának csonthéjait, mindig kiizesedett magjából az élet tiszta ize: a derűé, a jóságé, az életörömé. Minden ami körülötte volt, ezt érezte. Csikai bementek utánna a szobába, megzörgették az ajtaját s ha nyitva volt, bementek fajta. Sokszor vittem nekik cukrot magam is és meleg leheletük ma is belezsibong a tenyerembe, ha rájuk gondolok.

Galambjai a tenyeréből laktak jól. Belopakodtak a méhesbe és fölkeltették őt, ha megtörténj hogy a világos hajnalt is takaróul használta.

Néha belópozott az én természetrajz könyvembe, de szó nélkül vissza is csukta azt. Érezte, hogy ez a könyv csak szó, a természet a maga csodálatos szépségében túl van ezen a könyvön. Ez rács csak a mi egészséges szemlélődésünk előtt és olyan ványadt, örökké az egeken túl kivánkozók leszünk általuk, mint a kis csikók, akiknek szűkre szabták a kifutójukat.

Ő tudta, hogy a természet túl van a holt betűkön és a nagy szavakon Ott, ahol a legparányibb rögtől, a leghatalmasabb égitestekig ezer arcban mozdul az élet. Ahol megnyilatkozik virágban, kőben, karban és ízt, illatot, dallamot, erőt és teret teremt magának, de mindig csak az örökkévalóság felé fordított arcával tudja elérni a hasznosat, a jót. Itt kereste ő az emberi életnek kapcsolatait a világ ezer dolgaival, itt próbált ő élni, beilleszkedni és békét teremteni. Meg is találta ezt magában is és önmaga körül is. Nem is kereste ő soha a titkokat.

A környék ajándékai a szekszárdi katonai kárház betegeinek

tudott talpraállm tőle. Josefstadtba rázogatták akkor nyitott sebével, ahol később felgyógyulva rábízták a magyar foglyok őrzését. Egy napon azután megszöktette valamennyit Kreith báróval együtt, de úgy hogy ö maga is velük szökött. Utána a kiegyezésig, hogy hol bujkáltak és miből éltek, azt ők maguk sem igen tudták.

A kiegyezés után háborús érdemeiért megint csak foglyok őrzését bízták rá. Rebellis vad vizeket őrzött hosszú töltésekkel, gátakkal, zsilipekkel. Ide meg odaszöktette a szomszédos búzatáblákat, s szabadidejének termékeny fái közül lassan kikerekedett a tanya.

Kicsiny házból állt ez a szállás, körülötte a konyhakert meg a gyümölcsös, azokon túl meg mezők, búzatáblák amíg utjokat nem állták az erdők. A gyümölcsös volt a büszkesége. Olyan is volt almafáinak kérge, mintha mindennap simára borotválkoztak volna. Leveleikre meg a kobolyák permetezték a harmatot, abban mosakodtak. Meg is nőttek őklömnyire jegesalmái. Ez is csak olyan alma volt mint más, de belül apró jégdarabkákat fagyasztott bele a jó Isten s azokat is külön kellett kienni, mint a kalácsból a mazsolaszemeket.

A fái alatt meg egres és ribizkesor igazított el bennünket a mogyoró- bokrok alá, ahol mókusok tanyáztak és rákoppintottak a fejünkre, ha bujkáltunk alattuk.

Mögöttünk volt a méhes. Féltetős alacsony alkotmány, deszka priccsel, lópokróccal és tömérdek pipahamuA TANYA

Irta : Major Imre