Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-01-31 / 8. szám

U1V. éíIOUBB. Szekszdrd. 1942 jimaCr 31. (Siramit) t. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG ■ETENKÉNT KfrrS7.g» MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és liiiuluhi vutnl : • SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 2<> Égés . Előfizetési díj: 12 pengő || Félérre Felelős szerkesztő: BI.ÁZSIK FKRENC A lup. megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijuk és hirdetések, valamint a lap szellemi részét lUcfTi közlemények .a szerkesztőséghez küldendők. II i |*'d e t é s e k ára i.,i‘ Legkisebb hirdetés 2 P, rf hirdetés sziivegoldaloii egy liusabinm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hír nv ilttér sorá IP, minimum IP. Bunkók, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési raoghivói, mérlegelt r mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. Állástkeresöknok 50 százalék engedmény. 1242-1942 Hétszáz évvel ezelőtt tatárcsor- dák dúlták fel hazánkat és Batu khán országunk elpusztítása után meg­semmisítéssel fenyegette az egész európai kultúrát. IV. Béla királyunk a Felvidéken és Ausztrián keresz­tül a tengermellékre kényszerült me­nekülni. Mikor az Ausztriában ki­fosztott és megzsarolt uralkodó családjával Zágrábban megpihent, megfogadta, hogy nekik a legdrá­gábbat, azt a gyermekbimbót, akit a királyné akkor még csak a szive alatt hordott, Istennek ajánlják fel, ha a tatárjárás további pusztításai­tól a Mindenható irgalma megsza­badítja a magyart. A felséges család a Szent Koro­nával Zágrábból tovább menekült a dalmáciai Kiissza városába és ott vette a hirt, hogy^ Isten belenyúlt a1 történelembe: meghalt Dzsingisz khán. Erre a Magyarországba be­tört tatársereg fővezére, Batu khán haza indult, hogy magának sze­rezze meg a tatárok uralkodójának a méltóságát. A tatárok kitakarod­tak a magyar földről és hazánk felszabadult az irtózatos nyomás alól. A király visszatért országába és az ő bölcseségének, uralkodói nagyságának sikerült a tatárok okozta romokat újjáépíteni és a nemzetet talpra állitaui. Az 1242. évben megszületett a ki­rályi gyermek és a keresztségben a bujdosás alatt meghalt nővérének, Margitnak a nevét kapta. Királyi szülei a borzalmak idején tett fo­gadalmukhoz híven istenes életre neveltették előbb a veszprémvöl- gyi, majd a budai királyi vár felett lévő Nyulak-szigetén volt Szent Do­monkos rendi apácák zárdájában. Margit hercegnő, akiről később a gyönyörű dunai szigetet is elnevez­ték, példányképe volt a szerzetesi buzgóságnak, alázatosságnak, élet­szentségnek. — Nemes szivjóságá- nak, gyönyörű lelki tulajdonságai­nak hire annyira elterjedt egész Európában, hogy két trónörökös és és egy királyi herceg kérte meg a kezét. Ő azonban visszautasította kérőit és a klastrombán maradt élete végéig. Vagyis önakaratából is valóban azzá lett, aminek szülői szánták: a nemzet áldozata, aki tündöklő példát mutat a mai nem­zedéknek is a haza szolgálatában. Elmúlása után sírjánál számos csoda történt és az Egyház később boldoggá is avatta. A királyi szűz életszentségének és a sirjánál tör­tént csodáknak hire elterjedt egész Európában és emléke nemcsak ha­zánkban, hanem más keresztény or­szágokban is, különösen Német­országban jelentős tisztelet tárgya lett. Hétszáz évvel születése után is­mét elképzelhetetlen erővel és bar­barizmussal fenyegeti a keleti ve­szedelem az európai keresztény kul­túrát és hazánkat. Bár minden em­berileg lehető megtörténik a ka­tasztrófa elhárítására, Árpádházi Boldog Margitnak, a magyar nem­zet hétszáz év előtti áldozatának a segítségét is igénybe kell vennünk és kérnünk kell őt, hogy amiként a Mindenható Vele kapcsolatban mentette meg a tatároktól Magyar- országot, megdicsőült lelke könyö­rögjön az Istennek, hogy most se engedje a keresztény kultúra felett úrrá lenni a vérszomjas keleti isten- telenséget. Az Anyaszentegyház a hétszáz­éves évfordulón az oltárra akarja emelni, a szentek sorába kívánja iktatni az Árpádház emez egyik leg­szebb virágát és csodálatos, hogy ez az évforduló a hétszáz év előtti borzalmak megismétlődésének ide­jére esik. Hisszük, hogy a herceg­prímás által vasárnap a budapesti Szent Domonkos-rendiek templomá­ban bejelentett jubiláns év alatt a magyarság az imák milliárdjaival fogja ostromolni az Eget, hogy a nemzet áldozatának, a királyi szűz­nek az érdemeire való tekintettel meneküljön meg hazánk a fenye­gető veszedelmektől. A magyar függetlenség Magyarországon bizonyos oldal­ról a közvéleménybe azt a nézetet akarják becsempészni, mintha a magyar függetlenség és önállóság veszélyben forogna. Erről szó sincs. Nagy szövetségeseinkkel együtt mű­ködünk az uj európai rend kiala­kítása érdekében, de természetesen szemünk előtt tartjuk a mi sajátos örök magyar céljainkat, mint ahogy ők is ragaszkodnak a maguk nem­zeti célkitűzéseihez. Magyarország ezeréves történelme során mindig szerencsésen tudta megvalósítani, hogy a nagy európai érdekeket szolgálja anélkül, hogy bármikor is feladta volna önálló nemzeti törek­véseit, lemondott volna nemzeti ka­rakteréről. Annál kevésbé is tehetné meg ezt, mert a magyar politika dunamenti helyzetünkkel szükség­képpen van determinálva, nemzeti karakterünk pedig szerves törté­nelmi fejlődés következménye azo­kon az alapokon, amelyeket még keletről hoztunk magunkkal. Akik a magyar nemzeti önálló­ság veszélyeztetettségéről beszélnek, azoknak csak zavarkeltés a célja. Saját vágyaikat burkolják olyan ide­ológiába. amelynek támogatását éppen arróí az oldalról nem remél­hetik, amely felé kacsintanak. A magyarság szemében az uj Európa nem állam, amelyben mi-magyarok elveszünk, hanem kontinens, amely­nek igazságosan elrendezett téréin | minden nemzet megtalálja jogos | törekvéseinek kielégítését, a többi nemzetekkel váló együttműködés­ben. Aki az együttműködés gondo­lata helyett a beolvadást akarja vezérszólammá tenni, az nemcsak saját népe ellen vétkezik, de meg­nehezíti azoknak az egészségesebb törekvéseknek a megvalósítását, amelyek ezt az uj Európát ][akarják felépiteni. összefoglalva : azért kellett mind­ezt hangoztatni és minden egészsé- | gesen gondolkodó magyar ember emlékezetébe vésni, mert az uttóbbi időben a napi politikában ködfejlesz­tési, zavartkeltési kísérletek észlel­hetők. Mindenáron azt szeretnék egyes szélsőséges hangadók a ma­gyar néppel elhitetni, hogy az uj Európa érdekében le kellenet mon­danunk az önállóságról, vagy egyik­másik nemzeti sajátosságunkról.; Ez a hírverés nemcsak valótlan, hanem téves, vagy talán bűnös is. Mert jól jegyezzük meg: mi csak akkor teljesíthetjük európai hivatá­sunkat, csak akkor lehetünk a most kialakuló uj európai rendnek való­ban értékes és fontos alappillére, ha ragaszkodunk magyarságunk­hoz, függetlenségünkhöz, magyar életformáinkhoz. Ezt követeli ma minden egyes embertől a magyar nemzet érdeke, de ezt követelik tőlünk nagy barátaink is f Mert nem csúszómászókra, utánzókra és szolganépekre van szükségük, ha­nem megbízható szövetségesre és barátra. Aki tehát nyílt vagy bur­kolt formában — a sajtóban, a képviselöházban, vagy bárhol má­sutt - az elnemzetletlenedésnek még csak gyanúját, árnyékát is igyekszik terjeszteni, ellentétben áll az örök magyarsággal és az uj rendet felépítő baráti nagyhatal­makkal. Ezt végre tudomásul kell vennie mindenkinek. A szekszárdi báró Augusz Antal szerepe Liszt Ferenc koronázási miséje kéről Irta: dr Abay Nemes Gyula Ismeretes, hogy Szcitovszky pécsi püspök az 1850- es évek elején fel­kérte aSzekszárdon keresztül Pécsett sokat megfordult Liszt Ferencet ünnepi mise Írására. Ez áz eredeti­leg Pécsi Misének elképzelt szerze­mény soká készült és közben Szci- tovszkyból, a pécsi püspökből esz­tergomi hercegprímás lett. Liszt Ferenc így aztán a pécsi püspöknek tett ígéretét az esztergomi herceg­prímásnak váltotta be és bemutatta neki az esztergomi bazilika 1856. évi augusztusában történt felszen­telésére irt Esztergomi Misét, amelyet a világhírű mester mindig, mint élete egyik főművét emlegette. En­nek a misének a bazilika felszentelé­sekor történt bemutatása az intrikák sorozata folytán majdnem lehetet­lenné vált és az akadályokat báró Augusz Antal, Liszt Ferenc legjobb barátja hárította el, az, akinek szék* szárdi kastélyában évtizedeken ke­resztül nyaralt a halhatatlan zene­titán. Szcitovszky hercegprímás és Liszt Ferenc között kölcsönösen az 1865. évben ujult fel és erősödött meg a régi kedves viszony, mikor Liszt az 1865. évben a budapesti Nemzeti Zenedében előadta európai zenei szenzációt keltő Erzsébet Oratóriumát. A nagy mester és a prímás sokat találkozott és az 1865. évben, amikor már minden előfeltétel megvolt arra, hogy a király és nemzet ki­békül és a koronázás is megtör­ténik, Szcitovszky hercegprímás azt az óhaját fejezte ki, hogy aki meg­írta az Esztergomi Misét, kon- p ónál ja a Koronázási Misét is. Szcitovszky közben meghalt és Sitrior János győri püspök került a Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents