Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-07-29 / 56. szám

□•V. hfolwm. üetoriri, 1942 Jolim 29. (lurid) 58. Jrira. TOLNAMEGYEI HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁBDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: B|íu érre • . Előfizetési dij: 12 pengő || FéléTre Felelős szerkesztő: 20-85 1 BLlZSIK FERENC A lep megjelenik minden ■ serdán és ssombeton* Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető 6 pengő I közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések ireli I Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. 1 A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimnm 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek I ' mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 6 pengő. jJlástkereaőknek 50 százalék engedmény. Árrendezés A kormány újból megállapította a mezőgazdasági cikkek árát és le* rakta az alapjait egy végleges ár* rendezésnek, ami az egész nemzet egyetemes érdeke. Az árak stabili* zálása, a helyes bérpolitika egy célt szolgál: a pénz vásárlóerejének fenn* tartását. Olyan hatalmas érdek fűző* dik ehhez, hogy mindenkinek áldo­zatot kell hozni érette. Az árszínvonal kiegyensúlyozását sikerfiit úgy végrehajtani, hogy az ár­kiigazítások aránytalanul csekély mértékben sújtsák a fogyasztót, de annál nagyobb ösztönzést adjanak például a zsír és tejtermelés foko­zására. Az árszabályozásnál a kor­mány igen fontos körülményeket vett figyelembe. így például azt, hogy a. múlt esztendei árrendezés folyamán az ipari cikkek árának emelése csak azután történt meg, mikör a búza árát 30P-re emeltél?. A mezőgazdasági köröknek tudo­másul kell venniők, hogy a tavalyi ipari áremelésre hivatkozással nem lehet most magasabb árakat kérni, mert tavaly az iparcikkek árát egye­dül azért emelték fel, hogy azokat összehangolják a már előzőleg fel­emelt mezőgazdasági árakkal. Az ipari érdekképviseletek bevo­násával tavaly megállapított felárak néhány olyan ipari árat is eredmé­nyeztek, amelyek károsan érvénye­sültek a mezőgazdaság rovására. Ezeket tehát most felülvizsgálják és a legrövidebb időn belül megfelelő mértékben leszállítják. A kereskedelem hasznának meg­állapításánál egyaránt érvényesült az az álláspont, hogy a szabad gaz­dálkodási rendszerrel a kijelölés biz­tosítja a kereskedő megélhetését, tehát ezzel szetnben megszüntethe- tők az olyan magas haszonkulcsok, amelyek nem méltók • a háborús helyzethez. — Ügyeltek tehát arra, hogy az áru a legrövidebb utón jusson a fogyasztóhoz és a közve­títő kalkulációba ne csússzon olyan árdrágító elem, amely indokolatlan egyéni nasznot jelent a köz ro­vására. Nagy megnyugvást keltett a kor­mány által végrehajtott árszabályo­zás szociális iránya. Ennek bizonyí­téka, hogy a kenyér árát leszállí­tották s ezzel épp a legszegényebb néprétegeken segítettek. Hogy ezt a nagy célt elérhesse a pénzügyi kormányzat, a kenyér leszállítása kapcsán 50 millió pengő olyan ter­het vállalt, amelyért nem kér külön fedezetet. Gazdasági politikánk híven szociális beállítottságához, meg­kezdte az ipari tömegcikkek nagy­arányú gyártását. Ezek a cikkek olyan áron kerülnek forgalomba, amely szem előtt tartja a legszegé­nyebb rétegek kereseti viszonyait. Főleg olcsó népruházati cikkekkel igyekeznek ellátni a lakosságot. A tipizálási akció kétségtelen ál­dozatokat jelent ugyan a középosz­tály számára, azonban nem kétsé­ges, hogy ezt a csekély áldozatot meg kell hozni annak a rétegnek, amelynek fizikai léte, gyermekeinek jövője és egész életformája kockán forog ebben a háborúban. Mindenkinek meg kell tudnia végre, hogy ebben a háborúban senki sem nyerészkedhet, mindenki csak áldozhat. Totális háború folyik a világon és ilyenkor nincs különb- j ség belső és külső arcvonal között. Az az árkülönbség, amely egyes cikkek drágulásával a fogyasztót sújtja, a polgári arcvonal katonájá­nak hozzájárulása a háborúhoz. Sokkal kisebb ez az áldozat, mint a ránkzuduló infláció, amely húsz évvel ezelőtt elpusztította a nemzet egész vagyonát. Ezt most feltétlenül el fogjuk kerülni. A magyar gazdaságpolitika igaz­ságosan elosztja az áldozatokat, féken tartja és megelőzi a háborús drágulásokból származó látszat- konjunkturákat és ezzel útját vágja a háborúk után bekövetkező gazda­sági válságoknak. Ezért a válság­mentes nemzetgazdaságért vállalni kell az áldozatokat termelőnek és fogyasztónak egyaránt, mert csak igy tarthat ki és igy lehet méltó a magyar katonához a belső arcvonal. Decsi asszonyok ajándékai a sebesüli honvédeknek A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, amelynek élén a szek­szárdi gimnáziumi diákszövetség legnagyobb büszkeségének, a király* gyűrűs dr Stolpa József államtitkár­nak a felesége áll, nemrégiben megkereste a MANSz összes vidéki szervezeteit, hogy a magyar asszo­nyok készítsenek minél előbb és minél több tollaspárnát sebesült honvédeinknek, mert a ránk szakadt világégésben a hivatalos szervek nem tudtak elég sok kényelmes ágyneműről gondoskodni a vérüket a Hazáért és értünk hullató test­véreink, fiaink számára. A felhívás a Tolnamegyei Sárköz székhelyén: Decsen élénk visszhangra talált és abai Arany Dénes református lel­kész neje, a MANSz helyi elnöke a Református Nőegylettel, valamint a Leánykörrel együtt hamarosan meg is indította az * akciót. Az elnöknő meleg felhívása megmoz­gatta a hazafias decsi, őcsényi és sárpilisi asszonyok lelkét és Arany Dénesné rövid idő alatt örömmel jelentette a MANSz budapesti köz­pontjának, hogy Sárköz asszonyai 150 patyolatfehér, pompás vánkost készítettek a sebesülteknek. Dr Stolpa Józsefné nyomban ér­tesítette Arany Dénesnét, hogy e hó 26-ára leutazik Decsre, mert sze­mélyesen akarja megköszönni, a decs! asszonyok nagyszerű ajándé­kát. Dr Stolpdné Öméltósága 25-én este a MANSz vezetőségének egyik illusztris tagja, Ritoók Margit kísé­retében vonaton érkezett Decsre, ahol Arany Dénesékhez szállt, majd vasárnap reggel meghallgatta a ka­tolikus templomban a dr Szíjártó Nándor plébános által mondott szent­misét és szentbeszédet. Az átadási ünnepély Délután a Decsi Kulturház szín­háztermében volt a felejthetetlen átadási ünnepély, melyen ott volt az óriási közönséggel együtt Decs és őcsény egész vezető értelmisége, dr Szíjártó Nándor decsi és Sümegi Kálmán őcsényi plébános, a szek­szárdi MANSZ képviseletében pedig vitéz Vendel Istvánné elnöknő, Jakab Lászlóné min. tanácsos özvegye, vitéz Tihanyi Szilárdné ezredes- vár­megyei székkapitány neje, Tóth Lajosné szekszárdi ref. lelkész neje, továbbá vitéz Vendel István szek­szárdi polgármester, az akadályo­zott főszolgabíró képviseletében pe­dig dr Komlóssy Andor szekszárdi szolgabiró. A széksorok elején a vendégek és a helyi értelmiség asszonyai ül­tek, míg a többit szinültig megtöl­tötte az ékes, szinpompás sárközi népviseletbe öltözött gyönyörű leány és asszonysereg, akik mindegyike aggódóan figyeli a keletről jövő híreket, mert hisz mindegyiküknek van ott valakije: ura, atyja, testvére, vőlegénye, vagy más hozzátartozója. A férfiak a terem végén, sőt sokan az előcsarnokban foglaltak helyet. A gondosan megrendezett haza­fias ünnepséget a Himnusz elének- lése után Arany Dénes decsi ref. lelkész szavai vezették be. Rámuta­tott arra, hogy helyesbíteni kell azt az állítást, mely szerint a háború­ban a férfiak áldozata a vér, az asszonyoké a könny. A mostani háború asszonyai ugyanis nemcsak könnyhullatással vállalnak a küz­delemben szolidaritást, — nemcsak könnyekkel adóznak, hanem szol­gálattal, munkával is, mint ahogy a decsi magyar asszonyok áldoza­táról beszél az a 150 párna, ame­lyet azért hoztak össze, hogy se­gítsék a sebesült honvédek szen­vedéseit enyhíteni. Személy szerint is külön-külön melegen üdvözölte a budapesti, szekszárdi és a kör­nyékbeli vendégeket, ma\di Ledniczky Évi szavalta el igen szépen Baja Mihálynak Milyen legyen a magyar nő cimü költeményét, ezt követően pedig Ivanizs Évi a Gőg—Magóg hada cimü hazafias dalt énekelte szép hangszinezéssel, Mester Bözsi pedig Varga Gyula: Jövel Megvál­tónk cimü költeményt adta elő ha­tásosan. Arany Dénesné jelent meg ezután a színpadon a nemzeti színű szala­gokkal összefogott patyolatfehér ajándék-párnák előtt és az egész hallgatóságot mélyen megható mó­don ismertette a párnaakció törté­netét. Állandóan fel-feltörő hangos zokogás kísérte Arany Dénesné be­számolóját és szem nem maradt szárazon, amikor elmondotta, hogy az Isten miképpen indította meg en­nek a gyűjtésnek a során az anya­gilag már előzőleg is igénybe vett asszonysereg lelkét. Megköszönte, hogy kopogtatás nélkül, önként megérezték az asszonyok a harcoló honvédekkel szemben tartozó szent kötelességüket, mert hiszen az itte­niek közül is soknak a fia, férje, testvére van a háborúban (hosszan­tartó, -nagy zokogás) és éppen ezért tehetségéhez mérten mindenki igye­kezett nemcsak puha, fehértollas patyolatpárnát készíteni, hanem még pénzadományok is érkeztek a szállí­tás stb. céljaira. Midőn a MANSz- nak most átadja a decsi asszonyok munkásságának eredményét, köszöni dr Stolpdné Öméltóságának, hogy egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents