Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-07-25 / 55. szám
2 TOLNAMEŰYD DJSlfl 1942 julius 25. JOO és HEVESI Textiláru nagykereskedés Csak viszonteladóknak Telefon : 22-85 Női szövetek, Férfi szövetek, zeugok, bélésáruk ílokonok, sely- í ... ,.2I női, férfi és gyermek mek, fehérnemű tt$9~ éS OSZlttlUntŰK kötöttáruk kaphatók anyagok, zsebfsekfsÓMif Ponti-tó kendők, ingek; JZCIUZuFU» Csokonay u. 9 ÖBfliní Kendők kombinék A Sió régi kártevéseinek ügye a szekszárdi törvényszék előtt 1 (—) 45 cm volt, vagyis a Balaton vizének ingadozása a hiteles feljegyzések szerint 2‘40 métert tett ki. A múlt világháborút megelőzően az Országos Vízépítési Igazgatóság is igen komoly tanulmányokat végzett a Balaton vizszinének ingadozását illetően és arra a megállapításra jutott, hogy a száraz esztendőkben bekövetkezhető veszélyen csak a Mura vizének a Balatonba való vezetésével lehet segíteni. A kincstár ellen indított kártérítési per különböző fázisaiban a felperesek — egy kivételével — visz- szavonták beadott keresetüket. A szekszárdi törvényszék pedig a szakértői vélemények és a hatósági hivatalos adatok mérlegelése alapján itéletileg pervesztesnek nyilvánította az egyedül maradt felperest, akinek igen tekintélyes perköltséget kellett fizetnie. A nagy perköltségből azonban haszna lett a köznek, mert a bírói eljárás során beszerzett szakértői vélemények és műszaki adatok tartalmazzák azokat a tudnivalókat, amelyek alapjául szolgálhatnak a hajózható, öntöző és villamos erőt szolgáltató Sió-csatorna tervezési munkálatainak. A milliárdos földmivelésügyi beruházási programm végrehajtásával most már remélhetően hamarosan sor kerül vármegyénk régi jogos kívánságának teljesítésére: a kiöntéseivel sokszor károkat okozó Sió végleges szabályozására és hajózhatóvá tételére is. Ez a kérdés, amelynek részleteiről csak nemrég számoltunk be, nemcsak a sióparti érdekeltség, hanem az egész bala- tonparti vidék nagy fellendülésének útját készíti elő. A probléma egyébként nagyon régi, mert — mint azt lapunk évekkel ezelőtt több igen érdekes és országos feltűnést keltő tanulmányban közölte— már a római kor óta foglalkoztatta a Dunántúl lakosságát, hiszen a Balaton viz- feleslegének a Dunába való levezetése sok dolgot adott a római birodalom kitűnő ut- és vízépítő mérnökeinek is. Most, hogy ez az ügy elodázhatatlanul napirendre került, sok mindenre kell majd tekintettel lenni a földmivelésügyi minisztérium csatornatervező osztályának, amelynek úgy kell a feladatát megoldani, hogy a hajózható csatorna mindenképpen megfelelhessen a hivatásának. Megfelelhessen akkor is, ha a szeszélyes Balatonnak nem lesz akkora vizfeleslege, mint a mostani évek óta nagy károkat okozó el- folyás. Ismeretes, hogy már harminc évvel ezelőtt is sokat panaszkodtak a balatoni fürdőtulajdonosok azért, hogy a viz elárasztotta a villákat és az igy okozott károkért felelőssé tették a Sió-csatorna zsilipjei felett rendelkező kormányközegeket. Voltak viszont évek, amikor amiatt siránkoztak, hogy bűnös kezek eltüntetik a Balaton bőséges vizét. — Megtörtént ugyanis többször, hogy a régi partszéltöl sokszáz méterre húzódott vissza a tó tükre, ami úgy a fürdőzőknek, mint a hajóforgalomnak sok boszuságot okozott. Sok vita támadt emiatt és a vitát néha igen színessé tette az egyes érdekkörök sokszor igen váltakozó és ellentétes felfogása. Ezek a viták jórészt meddők voltak és anyagaik is szétszóródtak. Bizonyára érdekelni fogja azonban olvasóinkat, hogy a hajózható Sió-csatorna tervezéséhez szükséges műszaki ada- tok úgyszólván mind fellelhetők a szekszárdi törvényszék irattárában egy hosszú ideig tartó kártérítési per aktái között. A kártérítési pert gróf Apponyi Géza, Bezerédj Pál v. b. t. t., báró Jeszenszky József és Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás, földbirtokosok indították és előzetes bírói szakértői szemlét kértek annak megállapítására, hogy a Sió-csatorna zsilipjeinek helytelen kezelése miatt a Balaton kiöntése valósággal elárasztotta Pálfa, Medina, Hídja, Kajdacs és Kölesd határában levő birtokaikat. A víz által okozott károk miatt indult meg a nevezettek kártérítési pere a magyar királyi kincstár ellen és ebben a kincstári jogügyi igazgatóság dr. Karafiáth Jenő kincstári ügyészt, a későbbi vallás- és közoktatásügyi minisztert, majd budapesti főpolgármestert, a Balaton közismert rajongóját bízta meg az alperesi képviselettel. Az alperes kincstár szakértője, néhai Lóczy Lajos, a világhírű geológus professzor volt, aki véleményében megállapította, hogy a Balaton szeszélyes természete a törvényszerűség kaptafájára egyáltalán nem húzható. Bármennyire köztudomású, hogy az eső és a hó, a tófenéki források, a vizhozzáfolyás, a Sión való vizlevezetés és az elpárolgás összetevőiből alakul ki a mindenkori helyzet és bármennyire tudott dolog, hogy a szűk Sió-csatorna kiöntés nélkül nem képes levezetni a viz- fölösleget, abban a tekintetben, hogy mikor és milyen turnusokban fenyegeti a balatonpartiakat és a Sió-érdekeltséget az árvízkatasztrófa, vagy az elapadás veszélye: törvényszerűséget megállapítani nem lehet. A Balaton vízállását a Déli Vasút épitése óta, vagyis az 1863 tói kezdődően a Siófokon felállított mércén mérik, ahol annak 0 pontját az Adriai tenger 0 pontja fölött 10475 m magasságban rögzítették. Megállapították a mérések, hogy a Balaton vize, amely április és május hónapokban ér tetőpontot, október és november hónapokban a legmagasabb. Az 1863., 1873., 1879., 1880., 1881., 1901., 1906., 1915., 1921. években azonban egész éven át abnormálisán magas volt s vízállás, amely az 1879. évben (-{-) 195 centiméterre emelkedett. Ezzel szémben 1866. és 1867. években Mint azt előző számunkban röviden már közöltük, vitéz Madi Kovács Imre főispán a cséplés ellenőrzésére minden egyes cséplőgép mellé cséplési ellenőrt nevezett ki. A cséplőgéptulajdonosokat értesíti a községi elöljáróság arról, hogy a cséplőgép mellett cséplési ellenőrként ki fog működni. A cséplési ellenőr kötelessége, hogy állandóan a cséplőgép mellett tartózkodjék, mert a munkát nélküle nem szabad megkezdeni, sem pedig folytatni. Üzemszünet esetén a cséplési ellenőrt legalább 24 órával értesíteni kell a cséplés folytatásáról. A cséplés megkezdése előtt a cséplési ellenőr ellenőrzi, hogy a cséplőgéptulajdonos az egész cséplési idényre el van-e látva üzemanyaggal, ha hiány mutatkozna, arról kimutatást készít, amelyet azonnal feletteseinek továbbit, hogy a cséplés zavartalan menetét igy biztosítsa. A cséplési ellenőr ellenőrzi azt is, hogy kézierővel, vagy nyomtatással gabonát ne csépelhessenek. A termelő kérheti a községi elöljáróságtól, hogy kévekötésre és zsuppszalma nyerése céljából rozsot kézierővel csépelhessen, az ebből nyert gabonát azonban fel kell tüntetni a cséplési eredmények között. A cséplési ellenőr felügyel arra, hogy a cséplőgép tulajdonosa a mázsakönyvet és a cséplési naplót pontosan és gondosan vezesse, amely könyvek arra szolgálnak, hogy a cséplőgép által csépelt gabona mennyisége ellenőrizhető legyen. A cséplési ellenőr pedig a termelők neve szerint külön cséplési nyilvántartást vezet. A cséplési ellenőrnek minden község területén végzett cséplési munkáról külön nyilvántartásban kell beszámolni. A cséplési ellenőr a kenyérgabonából az arató- és cséplőrészt, valamint a háztartási szükségletet csak kenyérgabonajegyek ellenében adhatja ki, illetve hagyhatja vissza. A cséplési ellenőr az arató- és cséplőrész kiadása után kenyérgabonából visszahagyja a vetőmagot, a háztartási szükségletet, a konvenciósok szükségletét, az időszaki munkások élelmezéséhez szükséges mennyiséget, továbbá a haszonbérbe adó háztartási szükségletét. A ter; melő az őszi vetőmagra visszahagyott mennyiségről december hó 31-ig, a tavaszi vetőmagra visszahagyott mennyiségről május hó 31-ig számol el a községi elöljáróságnál. A konvencióra, az időszaki munkások élelmezésére, a haszonbérbeadó háztartási szükségletére visszahagyott mennyiségről pedig január 1 és 15, továbbá május 15 és 31-e között tartozik elszámolni. Az elszámolás a kenyérgabonajegyekkel történik. Ha a termelő a gabonajeggyel nem tud elszámolni, akkor a visszahagyott kenyérgabonameny- nyiséget be kell szolgáltatni. Kenyérgabonapótjegyek. A rendelet a konvenciós gazdasági cselédek részére pótfejadagot állapított meg. Az ehhez szükséges kenyérgabonapótjegyeket nem a konvenciós cselédnek, hanem a munkaadónak kell kérni a községi elöljáróságtól A pótfejadagot a munkaadónak ki kell szolgáltatni. Kenyérgabonaváltószelvények. A cséplési ellenőr a termelő háztartási szükségletére annyi kenyérgabonajegyet hagy vissza, mint amennyi őt és a háztartáshoz tartozókat a fejadag szerint megilleti. Ha a háztartáshoz tartozó benn- kosztos cseléd a szolgálatból kilépne, a termelőnek ki kell szolgáltatnia az év további részére eső gabonajegyeket is. Ha azonban a termelő a szelvényeket már levágta volna, — mivel a szelvényivről levágott szelvények érvénytelenek — akkor a levágott szelvények helyett a községi elöljáróságtól váltószelvényeket igényel és ezt adja át a cselédeknek. Ha a termelő uj benn- kosztos cselédet fogad, a munkaadónak a váltószelvények helyett ennek szelvényeit kell beszolgáltatni a községi elöljárósághoz. A kenyérgabonajegyek kenyér- és lisztjegyekre való átváltása. A cséplési ellenőr csak annyi gabonaváltószelvényt vág le, mint ameddig a termelő kenyérgabonával el van látva. Az év többi részére kérheti az ellátatlanok közé való sorolását s ebben az esetben kenyérgabonajegyének leadása esetében kenyér- és lisztjegyet kaphatA cséplés ellenőrzése
