Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-07-04 / 48-49. szám

a

TOLNMEŰYQ ÜJSÁfl

1942 julius 4.

fogadást nyert Angliában a juhai nagy számával dicsekvő angol fő- úrtól, hogy neki több a juhásza, mint az angolnak a — juha. S Európaszerte híresek az Esterházy, Dőry, Viczay ménesek. Csapó Dániellel az élén, idősb és ifjú Bezerédj István, Gindly Antal és Cindery Antal személyében lótenyésztési bizottság működik 8 Csákányi János személyében már 1771* ben állandó selyemtenyésztési felügyelője van a vármegyének.

Teljesen igaza van tehát Perczel Mór tábornoknak, mikor ezt a kort Tolna vármegye «arany korának* nevezi. Az is volt, de amint láttuk, inkább gazdaságilag. Kulturális téren is az elsők között van. Az elemi oktatásra minden járásban bizottság ügyel. A Perczelek, Döryek, Gtndlyek, Csapók, Bezerédjek, Rúd- nyánszkyak sorba járják az iskolákat, hogy a tanítókat jutalmazzák. A középiskolai oktatás terén azonban legfeljebb a kis Gyönk, ma is kulturmissziót teljesítő algimnáziuma szórja szét mécsfőnyét. Épülete vol- taképen népiskolának volt szánva, de mikor a jó gyönkiek megépítették, Magyari Kossá Sámuel, a hatalmas alispán, a főalapitó, a gimnáziumot költözteti bele, azt mondván — népiskolának jó még a régi épület isi — Győnkön kívül a kis Szentlőrincnek teszik nevezetessé algimnáziumát jeles tanárai, hogy aztán az onnan kikerült sok jeles ember, köztük Petőfi Sándor által is koptatott s bizonyára meg is faragcsált fapadjai, a gimnázium áthelyezésekor Bonyhádra kerüljenek. Szekszárd két latin osztályos iskolájának csak a pecsétje maradt meg. Ezt kellett bearanyozni, jobban mondva, a megmaradt kis gombhoz megvarrnia az egész ruhát Simontsits Bélának, Tolna vármegye nagynevű alispánjának, a szekszárdi állami főgimnáziumra a vármegye által, a millenium évében megszavaztatott százezer forintból.

Szekszárd igy bizony nagyon elhanyagolt kis hely volt még a múlt század harmincas éveiben. — Nem voltak gazdag földesurai. Akárcsak irta, akkor is a szűk 12 ezer holdas határba szorította össze az alapítványi s más nagy birtokok fojtogató karja. Miből élt akkor, miből él ma js, amikor egy árva, kis holdacska termő föld sem jut Itt egy-egy személyre, azt csak a jó Isten tudja. Még szerencse, hogy amikor terem, 4QQ0 holdról szűrik Itt a pompás bikavért s ez aztán a sok baj között is néha-néha mégis csak rózsaszínben láttatja az emberekkel a sötét világot.

Szekszárd akkoriban még nem Is megyei székhely. A közgyűléseket Simontornyán, Kölesden tartják. Ott van a hivatal is, ahol az alispán, a főszolgabíró lakik. — Szekszárdon nincs száz holdakra menő nemesi birtok, Egy-két papból, fiskálisból, nehány uradalmi tisztből kerül ki az intelligenciája. A jegyzőt, tanítót akkoriban még nem mérték a mai mértékkel. Amint Garay Jánosunk egyik levelében olvastam, mindössze két újság járt ide. Lehet ugyan, hogy ezt csak a saját Regélő, Pesti Öivat Lapjára érti. Szekszárd falusi mivoltából a vármegyeházának Csapó Dániel alispán által 1833—36-ban történt megépítése után kezd kiemelkedni. — A nagy megyeháza azonban még ezután is kong az ürességtől. A főispán ritkán van itt.

A legtöbb alispán birtokán lakik.

A kisgyüléseket is ott tartják. Legfeljebb a nagygyűlések alkalmával hangosabb az uj megyeháza. Néha azonban talán tulhangos is. 1839—

1940-ben néha egy kis — csatatér. Az alkotmányt védő Kubinszkyak nagyon elkeseredtek a kormány- pártiak, az úgynevezett Pecsovicsok választási visszaélésein, hogy az egyszer már leszavazott pecsovics nemeseket egyik hivatalos szoba ablakán át a kertbe eregették, seze- ket a nagy kapun újból beeresztve, még egyszer leszavaztatták, — a vár- megyeházát formálisan megostromolták, Keserű Istvánt, a pecsovicsok egyik főkortesét a vizhordó dézsa rudjával leütötték. — Halála miatt évekig tartó vizsgálat indul. A nemesek vezérei, a három Perczel: Perczel Mór, Miklós és Sándor felségsértési pert kap a nyakába s a vizsgálatra kiküldött Vay Ábrahám, máramarosi főispán, királyi biztos is csak égő kanócos ágyuk felállításával erőszakolja ki Bezerédj Islván és követtársa visszahívását.

A visszahívás azonban nem Be- zerédj István népszerűségének megcsappanását jelenti. Éppen ezáltal lett ő és vármegyéje még népszerűbb az egész országban. A „tolnai triumvirátus“ előbb Csapó Dániellel, Bezerédjvel az öreg Augusszal, majd felfrissülve Sztankoyanszky Imrével fogalommá változott s az egész ország tiszteletét vívta ki Ok voltak itt már előbb is a haladás fáklyavivői. Megalakítják a szekszárdi szeder, vagy selyem egyletet, kibővítik a rozoga ispotályt, a Ferenc-kórházat, Tolnából indul ki a börtön- rendszer javításának eszméje, a si- montornyai vizes börtönök helyett a szekszárdi vármegyeházzal kapcsolatban modernebb fogház épül, dologházzal, posztógyárral. Bezerédj sürgeti elsőnek az országgyűlésen a kisdedóvó intézetet, tanító képez- dét. Bezerédj Amáliája alapítja meg 1836-ban, a fiatalabb Augusz Antallal az első szekszárdi óvodát. S örökül hsgyta testvérére Bezerédj Etelkára, Bezerédj második feleségére az ő általa Hidján tervezett kisdedóvóképző intézet eszméjét, amely aztán a gavallér Festettelit Leó gróf anyagi támogatásával Tolnán valósággá is vált s még ma is működik Budán. S Bezerédj egyik mozgatója a Szekszárdi Takarék- pénztár megalakításának, Bartal Györggyel, a Perczelekkel együtt:

A honi gyapjúszöveteket viselő egyesület, a tolnai védegyletnek és ennek a mi százéves Kaszinónknak.

Nem szabad tehát lenézni ezt a lelkes, igazán alkotó^ kort. Tolnavármegyének örök dicsőségei maradnak a nagy- és kisterem falairól leintegető nagyjai: Csapó Dániel, Sztankovanszky Imre, a Perczelek, Apponyiak, Bezerédjek, Vizsolyt, Szé- cheny, Kovács- Sebestény, a Simon- tsitsok, s akiknek képmásai még nincsenek itt: Béri Balogh Ádám, a vértanú halált szenvedett kuruc hős, Perczel Miklós, a pákozdi csata- nyerő s rácverő ezredes. Csapó Vilmos ezredes, az ozorai diadal főtényezője s mindenek felett Perczel Mór, negyvennyolcas tábornok, az első magyar honvéd hadsereg megteremtője. Bizonyára az ilyen hős katonák emléke lelkesíti, tüzelj fel a kuruc vért a békebeli Madt Kovács tábornokban, aki a bécsi legfelsőbb haditanács által szépen kieszelt haditerv ellenére: még a hadgyakorlaton sem hagyja magát megveretni. S az ős magyar katonai szellem acélozza meg ma is a határainkon túl küzdő hőseink harci erejét.

Vármegyénk szép múltját és jelenét megtisztelve, nem szabad tehát megfeledkezni Bezerédj Istvánról s lekicsinylést legyintő mozdulattal elmenni majd a most készült szobra

mellett, mert talán véletlenül olvastuk egy nemrég megjelent Kossuth Lajos emlékét is tiz, tizenöt oldalon gyalázó könyvnek hazug beállítását, mely Bézerédj István legszebb tettében, a jobbágyszabaditásban s örök váltsági szerződéseiben is csak a saját hasznának keresését látja. Ha megfordul is a sírjában, aki e sorokat leírni merte, mint a repetáló óra százszor is megismétlem előtte a Bezerédj emlékkönyvbe általam elmondottakat, hogy „Bezerédj István mély érzésű, meleg szivü, vallásos, igaz ember, ki a krisztusi szeretet verőfényében fürdeti meg nagy emberbaráti elgondolásait. Jövőbe látó szeme nagy szociális igazságokat vesz észre, jókor megérzi előszelét a később bekövetkezett reformoknak, Mint valami finom szerkezetű szeizmográf már előre jelzi a még ma is tartó földalatti morajt, a szó cialis problémák feltartóznatatlan előretörését. S jobbágyszabaditási szerződéseivel, önként adózásával, Szedres község alapításával megkezdett telepítési munkájával villámhárítót igyekszik felállítani minden erőszakos forradalmi megmozdulás ellen s nemes példaadásával nem kis része van abban, hogy nálunk a szociális belső átalakulás, a világ- forradalmak szélső kilengéseit nem követi s kivéve a nem magyar eredetű, rövid ideig tartott kommunista véres félresiklást, a békés evolúció medrében folyik le.“

S kérdezem, nem kell-e megbecsülni Bezerédjnek azt a bátorságát, amikor úgyszólván, a nemesi rend, tehát az akkori ország közvéleményével szemben mer előhozakodni legnemesebb ideájával, merész újításaival, például az általános adózás elvével, önkéntes adózásával s a ma tőle kisajátított progresz- szív adórendszer sürgetésével. S lehet-e önzéssel vádolni azt az embert, aki maga volt a megtestesült önzetlenség, legnemesebb emberszeretet. Aki télviz idején felszedi az utszélről a megfagyáshoz közel álló cseh vándorló legényt s kenyeret ad neki birtokán. Aki a gyerekeitől elhagyott Palóczy László bor- sodmegyei követnek, az országgyűlés aranytollunak mondott jegyzőjének 240 forint évi kegydijat ad, aki kertésznek veszi magához a nagy Wesselényi Miklós polgári származású nejének elaggott, kereset^ nélkül maradt öreg szülőit s a mi költőnket, Garay Jánost és özvegyét is százakkal segíti. Akinek asztalfiókja tele van az akkor hazafias* Ságból alakított gyárak részvényei* vei s azoknak beváltásra soha nem került szelvényeivel. S vájjon nem ennek a Bezerédj Istvánnak szelleme sugárzott és sugárzik ma is szét ebben a teremben. Merem állítani, ez bátorította fel Simontsits Bélát, Tolna vármegye nagynevű alispánját, hogy az adózni akkor sem szerető vármegye közönségétől 250 ezer forintnyi alapítványt harcoljon ki a szekszárdi állami főgimnázium felépítésére, a bonyhádi, gyönki gimnáziumok segélyezésére, a tanítók, óvónők s a magyar nyelv tanulásában kitűnt németajkú gyerekek jutalmazására. Fia és az alispáni székben utódja, Simonlsits Elemér szóban és írásban már be is vallja, hogy ő „Bezerédj Istvánt, az átalakulás nagy korszakának egyik legkimagaslóbb tényezőjének tartja, akinek emlékének, tiszta ragyogása Deák Ferenc, Széchenyi István, Wesselényi Miklós neveinek fénye I mellett sem vészit,“ s amikor Be- ■ zerédj szobrára a gyűjtést az egész országra kiterjedően megindítja:

„Közpályán való működése legszebb |

eredményének azt fogja tekinteni, ha az ő felmagsztaltatásában, mint törpe hivatali utódjának, csodás lelke igaz bámulójának némi része lesz I*

S mindez mélyen tisztelt közgyűlés, vájjon mit bizonyít ? Azt, hogy Bezerédj Istvánnak, a nagy ideális álmodónak országos érdemeit nem lehet megsemmisíteni még a sírból előtörő mérges gáz ráfuvásával sem. Minden gáncs, ostoba és rosszakaratú ráfogás olyan, mint a villany battériában a negativ pólus, amely megkísérli talán a rombolást, de a másik kiegyenlítő pólus hatása alatt maga is tovább munkáló erővé válik. így lesz a piszkolódó ócsár- lás is, való értékére leszállításával Bezerédj nagyságának fényes bizonysága s tovább hirdetője.

Álljunk meg tehát a mai napon kegyelettel Bezerédj István nagy emlékénél. Kaszinónk mai száz éves ünnepén tiszteljük meg benne egyesületünknek egyik alapítóját. De ne feled[ük az alapításban résztvett többieket sem : Augusz Antalt, Perczel Mórt, Perczel Bélát, Bartal Györgyöt, Gindly Antalt, Fördős Istvánt s a rendi alkotmány akkori többi tagjait, akik összeforradva a polgári társadalom szekszárdi tagjaival, Antal Jánossal, Fejős Jánossal, Erős Lajossal, Martin Antallal és a többiekkel, az akkori igazi, de újabban már annyira meghamisított — demokrácia elvei alapján építik fel a mi, ma is az egyenlőség, egymás megbecsülése alapján működő Százéves Kaszinónkat.

Említsük fel legalább az 1841 november hó 23-ára összehívott közgyűlésnek tagjai közül Adamo- vits Imrét, Albanich Gy. Jánost, Angyal Istvánt,. Antal Jánost, Be- nyovszky Károlyt, Daróczy Sándort, Fejős Jánost, Gyimóthy Simont, Horváth Jánost, Krenmüller Károlyt és Szabó Jánost, akiket Gindly Antal elnöklésével az első alapszabályok kidolgozására kiküldtek. S az 1841 december 10-i közgyűlés által megválasztott első tisztikart: Igaz* gatók: Augasz Antal, Kiss Ferenc. A „választottság“ tagjai: Adátno? vits Imre, Angyal István, Antal János, Benyovszky Károly, Bezerédj István, Erős Lajos, Fejős János, Krenmüller Károly, Hegyessy János, Holovics Boldizsár, Horváth János, Martin Antal, Perczel Béla és Stann Ferenc jegyző.

Legyen áldott ez alapítók tisztes emléke s a velük már szintén az örök dicsőségbe távozott régi el* nőitők: Augusz Antal, Haidekker Károly, Halász József, Albanich György, Szépauer József, dr Kra- molin Emil, Kelemen Imre, Éllmann Miklós, Papp Lajos, Totíh Ödön nevei is. S külön babér övezze a derék Fbráős Vilmos emlékét, aki a sok vándorlás után, a bérházak rabságából, mint valami újkori Mózes, elindította Kaszinónkat az ígéret földje, a mai saját háza felé, hogy oda aztán elnöktársa, Simontsits Elemér, Józsue módjára végre is bevezessen bennünket. S ha lerót» tűk elismerésünk, hálánk köteles- ségszerü adóját ő irántuk, kegyelettel emlékezzünk meg Kaszinónk, nemes, ideális lelkű dr Steiner La* jósáról, a nagyludásu, fényestollu, ékesszavu dr Krumplin Gyulájáról s a vörös uralom után Kaszinónkat a romokból újra építgető Tóth Henrik és Orffy Gyula igazgatók érdemeiről is. S mondjunk meleg köszönetét nemcsak a régi, de a mai Tolna vármegyének is, hogy nem csak első megalakulásunk alkalmával adott vendégszerető szállást, hanem azóta is megnyitja nekünk díszes székházát, amikor a mi örő*