Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-05-02 / 33. szám
tatai fogja, ezzel a harctéren küzdő katona lelki megnyugvását tagja teljessé tenni, ha látja, hogy Qrol- létében hozzátartozóit a társadalom felkarolja, támogatja és ségiti. A múlt héten tartott főszolgabírói értekezlet alkalmával felkértem a fő- szolgabirákat a szervezkedés megindítására. Mihelyt a szervezet megalakul, be fogom kéretni járásonként a községi szervezeteket és személyesen kiszállva a járási székhelyekre, elgondolásaimat ismertetni fogom. Miután ezt a nagy munkát közigazgatási utón megoldani nem lehet, csakis társadalmi utón, kérem a tekintetes Törvény- hatósági Bizottság és a törvényhatóság egész társadalmának önzetlen áldozatos támogatását munkámhoz. (Hosszantartó éljenzés.) A főispánnak tetszészajtól és tapstól többször félbeszakított beszédét követően a közgyűlés akként határozott, hogy a főispáni megnyitó beszédben ismertetett üdvözlő táviratokat elküldi. Tudomásul szolgált a főispán bejelentése, hogy az alispán az egyes csoportokban megüresedett törvény- hatósági bizottsági helyekre behivta a sorban következő Bartha Ede szekszárdi, Dani Péter decsi és Lu- bik János bölcskei lakos póttagokat. A tárgysorozat került ezután megvitatásra. Leg- elsőbben egyhangúan tudomásul vette a törvényhatósági bizottság az alispán időszaki jelentését, amelynek kapcsán dr örffffy Imre vármegyénk felsőházi tagja az alábbi beszédet mondotta: Méltóságos Főispán ürl Tek. Törvényhatósági Bizottsági Az Alispán Ur Öméltósága jelentésében, talán érdememen felül is aposztrofálta szerény személyemet és ez ad impulzust nekem arra, hogy egyébként kitűnő és alapos jelentéséhez egypár szót hozzá fűzzek. Elsősorban szólni óhajtanék arról a kérdésről, amely az alispáni jelentésben nevemmel kapcsolatosan említést nyert: a vármegye villamosításának kérdéséről. Ez a harc tényleg nem volt könnyű. Bizony majdnem úgy kellett dolgozni, mint az egyszeri vitéznek, akit az ajtón kiküldtek és aki az ablakon jött vissza. De az eredmény itt van. Mostani felszólalásom célja, hogy megnyugtassam az érdekelteket, hogy a munkálatokra a fedezet megvan. A komlói bánya vezetőségével történt tárgyalás során az Alispán úrral együtt azt a biztatást kaptuk, hogy nemcsak a pénz van meg, hanem ami a leglényegesebb, a kellő előkészület is megtörtént és a szükséges munkaerő és anyag is rendelkezésre áll. Miután a kedvezőtlen közlekedési viszonyok miatt a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai közül sokan nem jelenhettek meg és igy valószínűleg csak a sajtó utján értesülhetnek arról, amit mondandó vagyok, innét a vármegye terméből közlőm, hogy a program végre lesz hajtva. Csak annyiban szenved változást, hogy a végrehajtás 2 évig fog tartani. De alapos reményünk van arra, hogy az idei első esztendőben a községek nagyobb részében a villamosság be lesz vezetve. Ez nemcsak luxus, hanem az ipari áram és a gazdasági élet szempontjából nagy előnyei vannak ennek, azon leszünk az Alispán úrral együtt, hogy ezen előnyöket az érdekeltek minél előbb élvezhessék. Az érdekelt községeket arra kér- |ük, ne legyenek türelmetlenek. Ha jövőre marad is egyik-másik, ez nem jelenti a kérdés elodázását, vagy pláne megbukását. Építéstechnikai okok fogják megállapítani a sorrendet. . Négy év óta nem vettem igénybe a bizottság drága idejét Engedjék meg, hogy most ezzel az anyaggal foglalkozzam. A bizottság minden tagja, sőt a vármegye közönsége előtt sem vitás az a megállapítás, hogy az elkövetkezendő hónapok lesznek ránk nézve az igazi nagy és nehéz megpróbáltatás. Kár volna itt nekünk népszertiség- hajhászás céljából a máris jelentkező bajokat felsorolni. Mindnyájan tudjuk, sőt érezzük ézeket: a közép és kistisztviselők napi gondjait, a gazdák állandó küzdelmeit a termelési költségek előteremtése érdekében, amit a be nem avatottak nem ismernek, legtöbbször azt hiszik, hogy a gazdának a tevékenysége másban nem merül ki, mint árdrágításban. Ezekkel a kérdésekkel tehát nem óhajtok foglalkozni. Akármennyire nagy és nehéz feladatok előtt állunk is, ennek a vármegyének, amely a mezőgazdasági kultúra terén igen is vezetövármegye, egy percig sem szabad elfelejteni azt az alapigazságot, hogy minden kulturális, szociális és rhinden az emberi élet bármely vonatkozására kiterjedő politikának egészséges alapja, az egészséges gazdaság. Nem fogok tehát kulturális és szociális kérdésekkel sem foglalkozni. Ha a gazdasági megerősödés során tovább halad és leküzdi a fennálló akadályokat, egész biztos, hogy ez a vármegye a világkonstelláció várható kon]nnktnrájára való tekintettel nagy, komoly gazdasási fejlődés előtt áll, amelynek alapjait a nehéz idők dacára is meg lehet alapozni. A vármegyének közlekedéspolitikai helyzete nem túlságosan irigylésre méltó, bár ez nem a mának és a közelmúltnak bűne. Jelentősebb vasúti vonalai a vármegye szélein vonulnak el, a régóta megálmodott transzverzális vonal megépítése késik, belátható időben alig remélhető, bár reá a gépi közlekedés fejlődésére való tekintette], 'szükség volna. Éppezért szerény megállapításom szerint, a vármegye legsürgősebb problémája a közlekedés. Ez a megállapításom azért bir pillanatnyilag időszerűséggel, mert szereteti főispánunk évek óta folytatott konok, kemény harca folytán egy nagy kérdés az Úr Isten segedelmével olyan fázisba jutott, amelyet nem tisztán az ígéretek fázisának tekinthetünk. Értem a Sió hajózhatóvá tételét. (Éljenzés.) Egyáltalán nem tagadom, hogy mint a vármegye törvényhozója és a kérdésnek ismerője, aki nagyon sok küldöttségben vett részt, és igen sok ígéretet kapott, kétkedő 1 voltam, amikor a Főispán ur a 4 I érdekeit vármegye vezetőit a miniszter elé vezette. Úgy gondoltam, | hogy megint szép ígéretet kapunk. Volt idő, amikor a kérdés megint legalább ideiglenesen zátonyra futottnak látszott, aminek magyarázata a rendkívüli háborús időkben találta meg indokát. De a kérdést nem engedtük napirendről levenni, állandóan ntána jártunk, és legfrissebb értesülésünk szerint, amely e hét elejéről való, meggyőződést nyerhettünk arról, hogy a pénzügyminiszter ur az összeget, amely a meginduláshoz nélkülözhetetlen és amely nélkül a terv keresztül nem vihető, a földmivelés- ügyi miniszternek rendelkezésre bocsátotta. 1.800.000 pengő állami hitel már a földmivelésügyi miniszter kezében van. A munka akár ma megindulhat. A problémának az a része, amely a vízügyi szakosztállyal tárgyaltatott, úgy a munka, mint az anyag tekintetében megoldás előtt áll. Komoly reményünk van arra, hogy az esztendő végéig a nagy zsilip ügye abba a stádiumba jut, amely után nem lehet a kérdést abbahagyni, a munkát folytatni kell. Azt hiszem talán mindez indokolttá teszi azt, hogy hogy innét a közgyűlésből a két Miniszter Urat, akinek jóindulatáról személyesen volt alkalmam meggyőződést szerezni, köszönettel üdvözöljük. Javaslom, hogy a bizottság nevében adnánk fel a Földmivelésügyi- és a Pénzügyminiszter Urnák a táviratot. Nekünk est a kérdést most már nem szabad nyugvópontra jutni hagyni. Nem hiszem, hogy volna csak egy tagja is a közgyűlésnek, aki ne látná be a kérdés hallatlan jelentőségét kereskedelmi és más szempontból is. Engedtessék meg, hogy erre egy-két mondatban rámutassak. Vármegyénk a mező- gazdasági kultúra szempontjából vezet. Sajnos, nem állíthatjuk ezt ipari szempontból. Az ipar prosperálásának legfontosabb feltétele a közlekedés. Meggyőződésem az, hogy egypár éven belül, ha ez a komoly közlekedési vonal végi szeli a vármegyét, meg fognak alakulni azok a mezőgazdasági ipari centrumok, amelyek e vármegye gazdasági életének teljes kialakulásához feltétlenül szükségesek. A mezőgazdasági iparnak számtalan olyan ágazata van, amelynek minden tekintetben megfelelő talaja van itt. E főközlekedési útvonal mellé, ha nem is egészen közel esik a vármegye székhelye és itt is nemcsak megalakulnak, hanem prosperálni is fognak ezek az iparok. Tisztelettel fordulok a vármegye koponyái és lelkei felé: ne féljenek az itt-ott mindig jelentkező negatív aggodalmaskodó kritikától. Gondolják meg, hogy belekerültünk e konjnnktnrális folyamatba, amelyet, mint alkalmat, meg kell ragadnunk. Mert ha ezt az alkalmat, amely a feltétlenül bekövetkező konjunktúrával bekövetkezik, elmulasztjuk, főkép ha adódhatik tőke is ez ipari vállalkozások megindítására, ezt a mulasztást a jövőben nem pótolhatjuk. Be is fejezem felszólalásomat. Banális igazság, de nagyon találó: kevesebbet beszélni, sokat cselekedni Szerény személyemmel, már csak azt a hálát is megköszönendő, amellyel a vármegye személyemét kitüntette, továbbra is a legnagyobb készséggel rendelkezésre állói. Mikor a felsőházi tagsággal a törvény- hatósági bizottság engem kitüntetni kegyes volt, fogadalmat tettem, amelyet most szeretnék megújítani: ennek a vármegyének én továbbra is rendelkezésére állok és ennek a vármegyének, amelyben nemcsak születtem, de amely nekem az életre nagy és értékes útra- valókat adott, mindig hű és dolgozó fia akarok maradni, (Éljenzés, taps.) A megyegyűlés melegen ünnepelte őrffy Imrét, a nagy agilitásu politikust, aki fáradságot nem kímélve oly eredményesen jár el a vármegye ügyeiben, majd hozzájárult ahhoz a bizottság, hogy a vármegye köszönetét fejezze ki a föld- mivelési és pénzügyminiszternek. Tudomásul vették ezután a köz- igazgatási bizottság jelentését, valamint a számonkérőszék üléséről felvett jegyzőkönyvet, majd felolvasták dr Kállay Miklós miniszterelnök leiratát, amelyben a saját és kormánya tagjainak legfelsőbb kinevezését tudatja. A vármegye közönsége egyúttal elhatározta, hogy üdvözlő feliratot intéz a kormányhoz. A háború áldozatainak hátramaradottai érdekében Tolnay-Knefély Ödön adott be indítványt a törvényhatósági bizottsághoz és kérte, hogy a vármegye közönsége intézzen feliratot a kormányhoz a hősi halált haltak hátra- maradottainak megfelelő támogatására. Az eddig megállapított dijak ugyanis ma már nem elegendők arra, hogy a vagyontalan hadiözvegyek, hadiárvák, vagy eltartott szülők abból megélhessenek. A beadványt indokoló felszólalásában rámutatott annak a szükségességére, hogy a mostani idők élet-halálharcában mindent el kell követni arra, hogy a hősök hátramaradottjai semmiben se szenvedjenek hátrányt. A törvényhatósági bizottság magáévá tette az indítványt és elhatározta, hogy ebben az ügyben felír a kormányhoz és az indítványt pártolás végett megküldi a társtörvényhatóságoknak. Az ezután következő választások során örökös törvényhatósági bizottsági taggá választották a vármegye életében kifejtett nagy munkássága részbeni elismeréséül Bodnár Istvánt, lapkiadó részvénytársaságunk elnökét, a Szekszárdi Kaszinó igazgatóját, aki meghatot- tan köszönte meg a kitüntetést és érdekes visszaemlékezésében elmondotta, hogy idegenből Tolna vármegyébe kerülve, az 1887. évben lett a törvényhatósági bizottság tagja és több derűs epizódot is felemlített ennek a bizottsági tagságnak a különféle állomásairól. A közgyűlés melegen ünnepelte a kitűnő irót és költőt, aki nagy hozzáértéssel szeretettel dolgozik a vármegye múltjának a megörökítésén. A megüresedett szolgabirói állásra dr Komlősy Andor közigazgatási gyakornok tb. szolgabirót, a vármegyei aljegyzői állásra pedig dr Marth Ferenc vármegyei fogalmazó, tb. szolgabirót válásztották meg, akik az előirt esküt a közgyűlésen a főispán kezébe nyomban lé is tették. A Lótenyésztési Bizottság elnöke lett dr Csapó György, paksi add-
