Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-03-25 / 23. szám
XIV. évfolyam. . áí szám, 1942. inarcius 26, TOLNAMEGYEI GAZDA A TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET és a TOLNAMEGYEI TEJSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE HIVATALOS LAPJA Állattenyésztőink felismertek . a marhasó fontosságát Nyolcszorosára emelkedett a fogyasztás A tudományos megállapítások és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt tisztázták már, hogy a só elsőrendű életszükségletet jelent nemcsak az embernek, hanem az állatnak is. A só fűszerező hatása megjavítja az állati takarmány izét és ezzel nemcsak bővebb táplálkozásra, hanem oly takarmány fogyasztására is ösztönzi az állatot, melyet só nélkül csak jóval kisebb mennyiségben vagy kelletlenül enne meg. A só ezenfelül még élénkíti is az állat emésztését, elősegíti az anyagcserét, fokozza az étvágyat és ezzel előmozdítja a hizlalást és a jószág megerősödését. A vad, különösen a szarvas, őz és a dámvad só nélkül elcsenevészesedik, gyenge és értéktelen fej- diszt növeszt és a tavaszi betegségekben könnyen elpusztul. Ha azonban rendszeresen megkapja azt a sómennyiséget, amelyet szervezete megkíván, úgy zökkenő nélkül tér át a téli avar és rügytáplálékról a zöld fü fogyasztására« leromlás nélkül vedlik és testi megerősödése, különösen agancsképződése, szemlátomást állapítható meg. Hasonló jótékony hatással van a só a jószág megerősödésére is, előmozdítja a hizlalást és a tejtermelést, mert az állat jobban érzi magát és nyugodtabban viselkedik. Az állatélettani és takarmányozási kísérleti állomás véleménye szerint a fejőstehén, vagy a ló évi szükséglete 9 kg só, mig a sertés, juh vagy kecske megelégszik három kilogrammal. Nyáron a legeltetés ideje alatt természetesen kisebb az állatok sószükséglete, mint télen, az istállózás hónapjaiban. A marhasó adagolásánál az a leghelyesebb, ha csak az ízesítéshez szükséges sómennyiséget keverjük a takarmányba, a további sófelvételt pedig az állatra bízzuk, mert az ösztönösen érzi, mennyi sóra van szüksége. Ezért a sójövedék kétféle álakban hozza forgalomba a denaturált marhasót, úgymint megőrölt állapotban és 5 kilo- gramos sajtolt téglaalaku darabokban. Ez az úgynevezett nyalóső. — Mindkét sófajtát mérsékelt áron árusítja a sójövedék, az állatok sóellátása így igen csekély költségbe kerül és bőségesen megtérül a fokozott hízás és tejhozam révén. Állattenyésztőink egyre inkább felismerik a marhasó hasznosságát, ami a fogyasztás rohamos emelkedésében jut kifejezésre. Sóbányáink ma több marhasót adnak el, mint a békebeli Nagy-Magyarországon és nyolcszor annyit, mint húsz évvel ezelőtt. 1913-ban 2547 tonna volt a sófogyasztás, amely 1923-ban 1200 tonnára csökkent és az elmúlt évben már megközelítette a 10.000 tonnát. De a marhasófelha sználás még ezzel sem érte el a kívánatos mértéket, mert állatállományunkhoz viszonyítva nagyobb sófogyasztás volna indokolt. A budapesti mezőgazdasági kiállítás Március 21-én nyíltak meg az ez- évi kiállítás kapui a látogatók előtt, e napon, valamint március 23 án és 24-én voltak a bírálatok és díjazások. A kiállítás március 29-ig lesz nyitva reggel 8-tól este 7-ig. ünnepélyes megnyitás a rendkívüli viszonyok miatt ez évben sem volt. Ebben az évben is sok magyaros szerszámozásu kisgazdafogat vesz részt a fogatbemutatókon. A mezőgazdasági kiállítással kapcsolatos ezévi kutyakiáljitás minden előző évit meg fog haladni a bemutatott kutyák számát és minőségét illetően, mindkét országos testületben tömörült ebtenyésztők részvételével. Március 25., 28. és 29-én a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének ebtenyésztő tagjai és a Magyar Kutyatenyésztő Egyesületek Országos Szövetségének keretébe tartozó egyesületek tenyésztő | tagjai felváltva vesznek részt a kiállításon ebeikkel. A kiállítás könnyen elérhető a közvetlen villamosjáratokkal, amelyek a kiállítás kapujáig közlekednek. A Rókus kórháztól induló és a Népszihház-utcán át menő 29 es számú villamoskocsi közlekedik a kiállítás alatt egész napon át és jár március 31. napjával bezáróan, tehát a zárás utáni két napon is. A budapesti mezőgazdasági kiállítás. és tenyészállatvásár alkalmából engedélyezett 50% os utazási kedvezménnyel Budapestre utazni március 29 ig, visszautazni pedig március 21*tői április 4 ig lehet. Az utazási kedvezmény igénybevételére jogosító igazolványok ára darabon- kint 1‘30 P és beszerezhetők az árusítást végző megbizottaknál: lapunk kiadóhivatalában (Szekszárd, Népbank), nagyobb községek elöljáróságánál, gazdasági egyesületeknél, gazdaköröknél, szövetkezeteknél és egyéb intézményeknél. A kiállítás alkalmával várható nagyobb arányú utazási forgalom lebonyolítása érdekében a MÁV igazgatósága az adott viszonyokhoz képest a szükséges intézkedéseket megtette. Tekintettel arra, hogy a technikai lehetőségek korlátozottak, a kiállítás meglátogatására felutazni szándékozók előzetesen érdeklődjenek a vasútállomás forgalmi irodájában a vonatok indulása felől. Különösen a nagyobb csoportok saját érdekükben idejekorán jelentsék ; utazási szándékukat a felszálló ál- | lomáson. Az utasforgalomnak a kiállítás napjain arányos megosztása céljából ajánlatos, hogy akiknek fel- utazása nincs meghatározott időponthoz kötve, lehetőleg ne szombaton, vasárnap, vagy ünnepnapon, hanem inkább hétköznapon jöjjenek, amikor az utasforgalom kisebb és a kiállítás is kényelmesebben megtekinthető. A kiállítási iroda épületében in- terurbán telefonbeszélgetésre és táv- iratforgalomra berendezett postakirendeltség fog működni, ezenkívül a telepen még több telefonállomás lesz. „TejszOvefkezetek karca a gazdaSiiállósM“ Ezzel a címmel most hagyta el a sajtót Molnár Pál kamarai titkár legújabb szakkönyve. Ebben részletesen ismerteti azt a tíz éves küzdelmet, amit a kamarai körzethez tartozó Tolna és Északbaranya-i tejtermelő gazdák szövetkezeti téren megvívtak a saját gazdasági érdekeikért. Elmondja, hogy tömörültek közös egységbe a Tolnamegyei Tej- szövetkezetek Szövetkezete szervezetében, hogyan vették kezükbe a saját sorsuk irányítását és önállóan, teljesen a maguk erejére támaszkodva, hogy erősödtek meg annyira, hogy ma már saját tejfeldolgozó, vaj- és sajtgyártó üzemekkel rendelkeznek. A könyv részletesen tárgyalja a szövetkezeti munka elvi és gyakorlati kérdéseit. Meglepő világossággal mutat rá arra az útra, amely a gazdasági hatalom megszerzéséhez vezet. De, ami mindenek között a I legszembetűnőbb, annak a közcélú | szolgálatnak az erkölcsi tisztasága és minden egyéni érdektől*mentes önzetlensége, amely mindazokat áthatotta, akik ebben a munkában együtt dolgoztak. Ez adta az erőt a vezetőknek nehéz harcaik megvívásához, gazdaöntudatuk kifejlesztéséhez és annak felismeréséhez, hogy céljaikért áldozatot is kell hozni. Á könyv gyakorlatias irányára mutat a benne felsorolt és az életből vett számos példa. Ezekkel és ezeknek tulajdonságaival, egyenesen nevelő hatása van. Éppen ezért nagyon érdemes arra, hogy a gazdaközöaség figyelemre méltassa, ráismerjen** a helyes utón járó gazdaérdekvédelem jelentőségére és az önmagában rejlő erő nagy értékét is felismerje benne. Az ízléses kiállítású, 110 oldalas könyv a Somogymegyei Nyomda Rt-nél jelent meg Kaposváron. Megrendelhető a szerzőnél Kaposváron. Az ára 2 Pengő. A méhviaszból készült műlép a méhészek fontos termelési eszköze. Ha a műlépet hamis viaszból készítik, először nehezen építik ki a méhek s ha kiépítették, megnyúlik s telve mézzel és hasítással leszakad. Ezzel elpusztul a méhész egy évi munkájának eredménye. Országunk az utóbbi években örvendetesen megnagyobbodott. Oly területek kerültek vissza az anyaországhoz, ahol más volt a szokás, az erkölcs. Ennek többek között egyik következménye, hogy a tiszta méhviaszról egyes vidékeknek egészen más a fogalma, mint a mienk. Méhviasznak nevezik és megesküsznek rá, hogy az tiszta viasz az olyan hamisítványt, amelyben alig van 5—10 százalék méhviasz. 'Mert ezen vidékek lakosai házalva bejárják az egész országot és elárasztják hamisítványaikkal a j gyanútlan méhészeket. Ezért szűk- j ségesnek tartjuk figyelmeztetni min- I denk it arra, hogy ne vásároljon méhviaszt ismeretlen egyéntől. Különös gonddal válogassuk meg, hogyha a saját méhészetünkben termelt méhviasz szükségletünk fedezésére nem elég, kitől veszünk műlépet. A hamisítás felismerése nagyon nehéz járatlan emberek részére. A méhészt nagyon csalogatja a vásárlásra rendesen olcsó ár. Ez a kis haszon a bevásárlásnál azonban keservesen megboszulja magát, a használatban, mikor már nem lehet rajta segíteni, ki kell dobni a használhatatlan lépet és újat kell vásárolni. A „Méh“, a Magyar Méhészek Lapja (Budapest, V., Arany János-u. 1. sz.) készséggel ad válászbélyeg ellenében szakkérdésekben díjtalan felvilágosítást a hozzáforduló méhészeknek. Kiadó; Tolnamegyei Újság Hírlapkiadó Rt* Vezérigazgató: Schneider Elemér. Molnár féle nyomdai müintézet és szab. iróalzatgyár rt, Szekszárd. (Felelős vezető: Koretzky Janos.) A MÉHVIASZ
